Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-30 / 72. szám

Hf«a in iBiier 1934 március 30 Péntek 61. évfolyam 72. szám SMEGYEIIBZLONY POLITIKAI ÜAPILAP El Sfizetési dijak s Helyben és vidéken postán küldve ne­gyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint- 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Prisz József Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. Nagypéntek Nem tudott versenytfuini a gazdasági válsággal, nem birta azt az iramot, amit a mai élet diktál és ezért felakasztotta magát Szemző Miklós buda­pesti bőrnagykereskedő. Régi vágású ember volt ez a szerencsétlen Szemző Mik­lós, akinek rengeteg jó tulaj­donsága ellenére meg volt az a rossz (?!) tulajdonsága, hogy nem szeretett adosságot csi­nálni. Tisztán akart élni akkor is, amikor körülötte százakat és százakat szennyezett be a válság egyre dühösebben csap­kodó hulláma. Vállalkozása esztendőkön át nagyszerűen prosperált, de pár évvel ezelőtt, mint annyi he­lyen, mint mindenütt, Szem­zőnél is megváltozott a hely­zet. Hiába dolgozott feleségével együtt kora reggeltől késő estig, hiába vont el magától minden luxust, szórakozás*, hiába iz­zadt, robotolt, semmiképpen sem tudta feltartóztatni a nagy Rémet, a Válságot. Üzletkötései összezsugorod­tak s akármilyen szerényen is kalkulált, nem tudott üzletet kötni. Szemző nem hátrált meg a veszedelmek elől. Nem csüg­gedt el, szemébe nézett a baj­nak s nagy optimizmussal, munkakedvvel és hittel vetette magát a küzdelembe és az volt a hite, hogy győztesen fog kikerülni ebből a végzetes csatából. Tévedett és erre a tévedésre ő is rájött. Elkeseredetten pa­naszolta ismerőseinek, hogy ma már becsületes kalkuláció, becsületes számítás mellett nem lehet megélni, ő pedig nem tud és nem hajlandó beleil­leszkedni a megváltozott hely­zetbe és nem akar adósságot csinálni. Igy jutott arra a gondolatra, hogy itt már csak az öngyil­kosság segíthet. De még az utolsó percben sem feledkezett meg élete párjáról s életbizto­sítást kötött öngyilkosság ese­tére. Van ebben valami megrázó, vaiami borzalmasan fenséges. Egy ember, aki a halálba me­nekül az élet elől, a sir szé­lén is arra gondol, hogy ha már meg kell halnia, legalább az élő élhessen gondtalanul to­vább. A sir szélén megírta búcsú­leveleit. „Netr, bírom tovább, Elég volt", ezt irta a rendőrségnek. Nem birta tovább, Szemző Miklósnak elég volt abból a roppant igából, amit életnek neveznek. És rajta kivül hányan és há­nyan vannak, akik ugy érzik, hogy betelt a keserüpohár, hogy nem bírják tovább. Hányan, de hányan dobták el Szemző Miklóssal egynapon az életet, azért, mert az számukra nél­külözést, nyomort jelentett s hányan járnak-kelnek közöttünk arzal a gondolattal, hogy vé­get vetnek földi életüknek. Minden nap öngyilkos lesz valaki. A nyomor minden nap végigkaszál az emberek kö­zött. Meddig fog ez igy tartani? Régóta, nagyon régóta nagy­péntekje van a földön az em­bermillióknak. És egyre tart ez a nagypéntek. Egyre uj és uj embereket feszit keresztre a nyomor, egyre szaporodik az öngyilkosok szomorúan nagy száma. És nem is tudjuk, mikor lesz vége ennek a borzalmas nagy­pénteknek, vagy egyáltalán vége lesz-e valamikor? i Sok Szemző Miklóst fog még kötélre húzni a Válság ? Mi már szeretnők, ha vége lenne ennek a nagypénteknek, ha ránkvirradna csodafényével, nagy örömével húsvét, ha fel­támadna és megdicsőülne a nagy halott : az Élet. Takarékoskodik a francia kormány Páris : Az uj költségvetés nagy­erényu megtekeritásoket eszközöl. A lepok szerint ez állami tisztvi­selők számét 10 szózfiíékkel csök­kentik, emi által 700 millió frenk megtakarítási érnek el. A tisztvi­selők fizetését 5—10 szerelékkel leszélütjék, ez ujabb 5 0 trillió megtakarítást jelent. Különböző intézmények és hivatalok összevo­nása utján 550 milliót takarítanak meg. Dcumergue miniszterelnök méis függőben tartotta a döntést egyes kérdésekben, mert a volt hontharcosok küldöttségének igé retet tett, hogy a hadviseltek lesz­* nek az utolsók, akiktől az állam ujabb áldozatokat fog követelni. Nem leheta kenyér árát emelni (S) Uj cfodabogér mozgolódik a magyar gazdasági életben s ez a veszedelmes csodabogár a min dennapi kenyér egy részét akarja elvonni az ezer bajjal, gonddal küzdő magyar fogyasztók elől. Amikor a mindennapi élet szám talan tapasztalata bebi?onyitotta, hogy a mai csökkent kereseti vi­szonyok között esek az árak le szállításával, az olcsósággal lehet a dolgozó tömegek fogyasztóké­pességét növelni s amikor már ezt a felfogást tette magáévá a keres­kedelemügyi miniszter és a magyar posta is, akkor azt létjuk, hogy a legfontosabb életszükségleti cikk­nek, a kenyérnek termelői, a pékek is karlelt akarnak alakítani. S hogy a közvélemény egy pillanatig se maradjon kétségben e kartel­törekvések igazi célja és valódi háttere felől, a derék pékek ezt az alkalmat mindjárt arra is felakar­ják használni, hogy a kenyérárát kilónként négy fillérrel emeljék. Aki ismeri a modern gazdasági élet belső szerkezetét, a fejlődés irányét, az tisztában van azzal, hogy a karlelek létjogosultságét bizonyos körülmények között és bizonyos feltételek fennforgása esetén tagadni nem lehet. Ha az ipari termelők, a gyárosok tömö­rülése, azaz a kartel azt a célt szolgálja, hogy a túltermelést meg­akadályozza, az egyes vállalatok ádáz és elkeseredett versenyét eny­hítse s amíg a kartel arról gon­doskodó, hogy megfelelő minősé­gű és mennyiségű áru kerüljön a piacra, akkor és addig valóban nem lehet kifogóst emelni műkö­dése ellen, amely nem egyéb, mint a tőkés gazdasági rend egyik, a mei kor szükségleteinek megfe­lelő formája. A kartel csak akkor válik veszedelmessé és működése akkor ütközik a köz érdekeibe, ha az ipari termelők ezt a tömö­rülést az árak indokolatlan drágí­tására, saját hasznuk jogosulatlan növelésére akarják felhasználni. A pékeknek ez a legújabb törekvése épen azért közérdekellenes és módfelett ellenszenves, mert jelleg­zetes esete a tőkés vállalkozók féktelen mohóságának, amely egy­általában nem hajlandó tekintetbe venni a dolgozó tömegek, a fo­gyasztók érdekeit, hanem csak a saját zsebe felé sandít. Különösen súlyos elbírálás alá esik ez uj kartel alakításénak terve azért, mert a kenyeret, a tömeg legfontosabb táplálékát, a népélel­mezés legfontosabb cikkét akarja megdrágítani olyarkor, emikor ezt sem a gabonaárak alakulása, sem az általános gazdasági viszonyok egyáltalában nem indokolják. Meg vagyunk ugyan győződve arról, hogy a sütőipar tiszteletreméltó képviselői bizonyára találtak olyan érveket, amelyeket törekvéseik iga­zolása érdekében az illetékes té­nyezők előtt felsorakoztatni kíván­nak, azonban egészen bizonyos az is, hogy ezek az érvek semmi­esetre sem eshetnek olyan súllyal a Iaiba, mint Csonkamagyarország egész népességének érdekei. Őszin­te örömmel állapi!hatjuk meg, hogy ezt a felfogást telte magáévá a kereskedelemügyi miniszter is, aki még arra sem mutatkozott hajlan­dónak, hogy a pékipar küldöttségét meghallgassa. A Gömbös kormány ezzel a ha­fározett állásfoglalásával ismét tá­nuságát adta annak, hogy egész kormányzati politikájában a dol­gozó kisemberek érdekeit tartja szem előtt s azokat nem hajlandó egyes érdekeltségek kedvéért fel­áldozni. Az a négy fillér, amellyel a pékek a kenyér árét fel akarják emeini, ha önmagában véve nem is létszik nagy összegnek, mégis bőségesen elegedő lenne ahhoz, hogy sok millió magyar kisember táplálkozási lehetőségeit megrövi­dítse, küzdelmes életüket megne­hezítse, gondjaikat szaporítsa. En­nek az áremelésnek következté­ben kisebb falat kenyér jutna sok százezer magyar család asztalára, kizárólag azért, hogy a pékek üz­leti haszna sok ezer pengővel gyarapodjék. De ellenkezne ez az áremelés a magyar mezőgazdaság érdekei­vel is. A kenyér drágítása esetén ugyanis kétségtelenül csökkenne annak fogyasztása s igy kimélyül­ne az a válság, amely ellen esz­tendők óta oly elkeseredett küz­delmet vív a magyar gazda. Ma a bura éra sokszorosan olcsóbb, mint négy öt évvel ezelőtt, miért követelik tehát a pékek a kenyér árának a régi színvonalra való felemelését ? Ebben a vonatko­zásban is ellentétben áll a pékek törekvése az ország egyetemes érdekeivel s éppen ezért?megjósol­hatjuk. hogy követeléseikkel szem­ben fogják találni magukat a magyar fogyasztók és a magyar gazdák együttes ellenállásával. Reméljük azonban, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem az egységes közhangulat és a kor­mány magatartása egyarányt meg fogja győzni a pékeket arról, hogy meg kell elégedniök a jelenlegi árakkel, amelyek amúgy is oly jövedelmeket biztosítanak számuk­ra, amilyenekkel ma Magyarorszá­gon kevés társadalmi réteg dicse­kedhetik. IsSojárásJeSentég Várható időjárás a következő 24 órár a: Változó felhőzet, keleti szél, a hőmérsék­let némi csökkenése, számottevő eső még nem valószínű.

Next

/
Thumbnails
Contents