Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-18 / 62. szám

1934 március 18 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY A Tavasz parancsa Irta: SZ4BÖ FERENC Hallod Éva a Tavasz parancsát ? „Parancsolom, hogy szeressetek, parancsolom, hogy szeretkezve -magot hintsetek, magot hintsetek 1" Nézd, a vénhedt föld szűzi lánnyá lett, ölelkezik a vad napfénnyel, remegve ölel, iheg-piheg, és magot érlel, és magot érlel. Búg a gerle ez erdőnek mélyén, csókos, szerelmes párját várje, táncolva ugrál nagy kedvében, •mert jön a párja, mert jön a párja. Ibolya vággyal tárja ki kelyhét, a himport egy szép lepke hozza, rászáll a virág bibéjérs és beborozza, és 'beporozna. Ég és föld között harsog a síózat, a Tavasz ránknéz bőszen, furcsán. Kemény parancsa, Éva-asszony, nekünk is szól tán, íiekünk is szól tán ? Vérünkben tüzes vágyak keringnek, köröttünk minden szeret, dalol, mi láncrafűzzük vágyunk s csak a szivünk zpkatol, szivünk zakatolAntónia Irta : Miklya János Antónia, a falu szép fiatal tanítónője szeretett egy férfit. A jegyző ifiét: Mező Tamást. Tetszett neki a fiu izmos, magas termete, napbarnított komoly arca, őszinte, tiszta lelke. A fiu viszontszerette őt. Antóniának ez ^Iég volt. Nsm vágyót semmi másra, csak hogy mihamarabb Tamás hü asszonya )1 egyen. Antónia egyedül állt a nagy világban. Édesfnyja ezelőtt két évvel meghalt. Ő szépen megélt kicsiny tanítói fizetéséből. Tamás szülei jelentékeny vagyon -fölött rendelkeztek, úgyhogy a megélhetés kérdése nem okozott "olna gondot a két fiatal száméra, őizre akarták megtartani az esküvőt. Ekkor töttént valami, amire senki sem számított.' Egy vándorcirkusz jött a faluba. A trupp elején, fehér lovon lovagolt egv csinos nő. Szőke haja aranylott, csillogott a nyári napsütésben. Olyan volt abban a káprázatos ragyogásban, mint egy megelevenedett mesebeli királynő. A völgyesi lányok irigykedve nézték. A férfiak sóvár szemekkel bámulták. Egy hétig időzött a faluban a cirkusz. S ez a hét elegendő volt arra, hogy a völgyesiek ki mulassák magukat egy időre és hogy Tamás halálosan beleszeressen a szőke nőbe. A szőkének imponált ez az egészséges falusi fiu. Kacérkodott vele. Tamás ettől megrészegült és belegabalyodott a szép lovarnőbe. Amikor a cirkusz elment, utána szökött. Az öregeket kimondhatatlanul elkeserítette a dolog, De büszkeségük nem engedte meg, hogy Tamást visszahívják. Nem ismerték többé fiuknak. Antóniát, akinek lelkében összeomlott a várvavárt boldog világ, azzal kárpótolták, hogy gyengédséggel viselkedtek iránta. Az idő lassan haladt. Egy év telt el azóta, hogy Tamás elhagyta a szülői házat. A szülők megbocsátottak.fiuknaké3 örömest visszafogadták volna, de az, talán szégyenétől, nem jelentkezett. Antónia a sok ótsitt napok és éjszakák után sem tudott lemondani Tamásról. Valami vad, erős, lázadozó hangulat vett erőt rajta. Szabadulni akart minden formától, nem akart többé rendes lenni. Hát érdemes? Amikor nincs értéke a tisztességes, becsületes nőnek... Elhatározta magában, hogy valami könnyelmű, jóvátehetetlen dolgot fog elkövetni. Ebben a kritikus időszakban felbukkant előtte egy férfi, akiben ráismert Mámor Mihályra, arra a szemtelen, gőgös ficsurra. aki képzős korában olvan hevesen udvarolgatott neki. Mámor lejött nyaralni barátjához Völgyesre Pestről. Újból udvarolni kezdett a leánynak. Antónia örömmel fogadta a fiu közeledését. Mámor nem tudta mire vélni Antónia magatartását. De nem töprengett rajta, örült a váratlan szerencsének, a nőnek, aki az ölébe hullt. Kora délután volt. A juliusi naptól izott. ragyogott az égbolt. A mezőn bágyadtan imbolyogtak az emberek. Kazalba rakták a buzakereszteket. Mögöttük terült el a fenyves erdő. Mámor és Antónia az iskola mö?ött találkoztak, a homokdomb akácos oldalán. Elindultak az erdő felé. Olykor visszanéztek, hogy nem Iália-e őket valaki. Szóilanul. egymáshoz simulva ballagtak. Ba voltak telve saját gondolataikkal. Két hét óta lappangott a vágy a lelkük mélyén, de ők mindaketten hallgattak róla. Rejtegették egymás elől. Az erdő szélén leültek a puha pázsitra, a fenyőfák hüs árnyékéba. E'őttük izzott e letarolt mező s a mérhetetlen magasságban felhők úsztak, végtelen lassúsággal. An tónii tekintete egy darabig ezekre a szinte függő felhőfoszlányokra meredt. Mámor mélabúsan révedt a messzi távolba. Antónia nézte a fiút s ugy tetszett neki, mintha nem is az a gőgös Mámor Mihály lenne, aki olyan hevesen és szemtelenül udvarolgatott neki képzős korában. Hirtelen melegség öntötte el egész lényét és ugy szerette volna ölébe venni a fiu szomorú fejét, azután elfutni tőle messzire... Ki tudja meddig hevertek volna olyan némán, ha az erdő mögül dörgést nem hallanak. — Eső lesz, gyerünk az erdőbe — törte meg a csendet a fiu. — Gyerünk. Hirtelen szél kerekedett s hatalmas felhő sötétitette el felettük az eget. — Gyerünk a csőszkunyhóba — indítványozta a leány — de csak ugy, ha megígéri, hogy rendesen viselkedik. S huncutul mosolygott. — Ne féljen. Amikor odaértek a kunyhóhoz, erősen megzörgették az ajtaját. Azonban bentről n >m kaptak választ. A fiu belökte az ajtót. A hunyhó üres volt s csak a földön volt széíjelszórva egy kis széna. Letelepedtek. Antónia kéjesen végignyúlt a szénán. Újra úrrá lett rijta az a lázadozó hangulat. — Ním érdemes tisztességesnek lenni. — Ka céran ránevetett a fiúra. — Csókoljon meg. Antónia olyan szép volt ebben a pillanatban, amilyen nv'íg soha. Mámor szédülten hajolt föléje. — Édaseml Antóniám! — mondotta és csókolgatta a leány láztól égő ajkát. Odakint folyton erősödött a dörgés, mind félelmetesebbé vélt a vihar: de ők nem törődtek vele. Hadd tomboljon, ha jól esik neki. Antónia érezte, hogy beleesett az érzékek megsemmisítő örvényébe és hogy ez a forró áradat magával ragadta s feltartózh^tatlanul viszi... viszi, de csak vigye, hisz ugv sem érdeme*... Ebben a pillanatban elkezdett bömbölni az erdő s a fák recsegve hajladoztak az irtózatos nyomás alatt és a kunyhó teteje recsegveropogva levált a rozoga falakról. A szél lelopta éi* darapokra törte a fákon, ők rémülten ugortak fel. Kirohantak a kunyhóból. Éopen idejében, mert az orkán egy hatalmas fatörzset zúdított a kunvhóra. Előttük husz lépésnyire lecsapott a villám egv fába. Antónia elájult az ijedtségtől. Mámor ölébe kapta az alélt testet s édes terhével keresztülbukdácsolva a kidöntött fatörzseken és a letört salyakon, kifelé menekült az erdőből. Az erdőszélén kimerülten leroskadt az árokpartra. A vihar elcsendesedett, a nap átragyogott a széjjelszaggatott felhőfoszlányokon. Sugarai kacagva hulltak a földre. Mámor és Antónia bőrig ázva mentek hazafelé. Egy nyul bukdácsolt keresztül az árkon feléjük s vagy ötven lépásnyire tőlük kétlébra állt, megbámulta őket, aztán megfordult és nekiiramodott a mezőnek. Antónia mór friss és üde volt. Hihetetlen optimizmus szállta meg. Fantasztikusan kezdett hinni abban, hogy Tamás nemsokéra viszszájon. Világgá szerette volna kürtölni érintetlen tisztaságét. Mámor szótlanul kullogott melletfe. A szétszórt kazlat bámulta. Rettenetes ostobának érezte magát. Gyorsan haladtak s hamar értek a falu alá és csodálattal látták, hogy Völgyest elkerülte az orkán. Antónia megállt. — Én megkerülöm a dombot, maga meg menjen egyenesen, mert nem szabad, hogy meglásson valaki minket a falun kivül. Mámor értetlenül nézett rá. Antónia hozzáfűzte: — Még rosszra gondolnának az emberek. Mámor megértette és alig észrevehetően biccentette meg a fejét. ,CSEPEL" turakerékpár gyári áron Külföldi márkás kerékpá- Q Q

Crok állandó raktára, nagy jfiQ

1! alkatrész és gumiraktár Használt gép cserélése — Kedvező részletfizetés KRAJCSOVICS gépszaküzlet, Petöfi-utca 4. szám Alapi tátott 1905. Már egy éve viselem a PALMA Okma tartóstalpat Kérje Ön is cipészétől 6 — Jó. Elváltak. * Másnap reggel Antónia kipihenten ébredt. Ragyogónak, szépnek találta az életet. Könnyünak, szépnek, tisztának érezte magét. Szokatlanul korán kelt fel. Mintha csak vért volna valakit. Önkéntelenül kinézett az ablakén. Nagyott dobbant a szive. A jegyzőék hézakapuja kinyilt és egy magas férfi lépett ki rajta. Antónia megismerte Tamást, aki bizonytalan léptekkel közeledett feléje. A leány szemébe könnyek szöktek. Örömében ugrándozni, tapsolni szeretett volna és eszébe sem jutott, hogy szemrehányással fogadja Tamást. Amikor Tamás megjelent az ajtóban, Antónia a fiu széles mellére borult. — Hét visszajöttél ? Tudtam, hogy visszajössz. Tudtam, tudtam... Da mi az, te nem is örülsz neki, hegy újra együtt lehetünk?... Tamás... beszélj... mi történt? — Szegény Antónia, nagyon sajnállak... A szőke nőt elvettem feleségül. Holnap ő is itt lesz...— mondotta halkan Tamás. Antónia elsápadt, valami irtózatosan összeszorította a szivét Lihegő kebléből fájdalmasan törtek elő a szavak : — Tamás, én nem hiszem... De a férfi arca komoly volt. Egy kocsi döcögött el az ablak alatt. Mámor ült rajta, ment a vasútra és szomorúan nézegetett a tanítónő ablaka felé. Antónia meglátta Mámort. Kitépte magát Tamás gyenge öleléséből s kirohant az utcára, Mámor kocsija után. — Miska... Miska, várj, én is megyek — kiáltozott. Miska nem hallotta meg a kiáltozását. Antónia egy darabig még futott a kocsi után s azután kimerülten roskadt le az ut porába, i Elvesztette az eszméletét. Többé nem is tért magához. Harmadnapon eltemették. Az egész falu szívből megsiratta. Zsidóhúsvét I. és II. estéjén nagy széderest HOLLA NDEFt orth. kóser étkezdében (v. Gárb-cukrászda helyiség Andrássy-ut 18 ) teljes vacsorával együtt I-— P és 1.20 P. A nagy érdeklődés miatt kérjük már most előjegyezni. — Havi abonenseknek meglepő árkedvezmény. — Füstólthus, kolbász és szalámiáruk állandóan kaphatók — Halpaprikás és halkocsonya minden időben, nagy adag 40 fillér. — Reggeli kávé kenyérrel 30 f.