Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-14 / 59. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 március 14 A békéscsabai közspoig. leányiskola március 15 i ünnepélyét csütörlökön délután 3 órai kezdettel az iskola tornatermében tartja a következő műsorral : Hiszekegy. Énekli az énekkar. Nemzeti d«l. Szavalja Fabula Judit IV. o. Ünnepi beszédet mond Rohoska Magda, tanár. Talpra magyar. Énekli az énekkar. Hajdú István „Szent Igazság". Szavalja Stefanik Ilona III. o. Lengj föl zászlónk. Énekli az énekkar. Pályadíjnyertes dolgozat felolvasása. Jakab Ödön „Az Alföld magyarjaihoz." Szavalja Bagyinka Mária IV. o. 1848-ból származó dalokat ad elő: Blahut Mária, Boriss Mária, Kovács Magda és Lahocsinszky Vanda IV. o. t. Tábori Piroska : „Márciusi üzenet." Előadja : MűiIer Ilona és Hunyadi Ilona 1. o. t. Magyar táncot lejt Dévánszky Magda és Lahocsinszky Var.da IV. o. Himnusz. Énekli az énekkar. A tisztelt szülőket és az érdeklődőket ezúton hivja meg az iskola igazgatósága. Miért kell egyszerre két városban rádiódijat fizetni? Az mér régen közismert dolog, hogy a magyar rádió nem sokat ad előfizetőire és a saját kényekedve szerint basáskodik rajtuk a pénzükért. Csodálkozunk is rejta eleget, hogy még egyáltalán akad rádió előfizető nálunk, rég meg nem szökött valamennyi. Amit azonban legutóbb hallottunk, az túlmegy minden józan ésszel N fogható lehetőségen és a világon kétségtelenül egyedülálló képtelenség. Ez pedig nem más, mint az a hihetetlen és döbbenetes dolog, hogy ha egy rédióelőfizető más községbe költözik, rádióját régi lakóhelyén kijelentve magával viszi, uj lakóhelyén nyomban felszereli és folytatja az előfizetést, régi lakóhelyén is fizetni kell még három hónapig a dijat és ha nem fizet: könyörtelenül végrehajtják. Hát ehez hasonló bődületes csacsiságot még itt, a bürokratikus csodabogarak világszerte hírhedt klasszikus hazájában sem hallottunk. Kedves Rádióigazgatási Illetékes Tényező, ha Istent ismer, hozzánk intézett hivatalos átiratban sürgő sen cáfolja meg ezt a szörnyű állitást, mert abban a tudatban, hogy ez igaz is lehet, egy percig sem tudunk nyugodtan aludni és velünk együtt bizonyára sok sok jelenlegi és jövőbeli rádió előfizető hánykolódik nyugtalanul párnáin szerte az országban. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy nagyobb örömmel, mint ezt a cáfolatot és helyreigazítást, soha még semmit sem közöltünk e lap hasábjain. És ha — amit álmunkban sem merünk feltételezni — mégis igaz volna: akkor sajnálattal bár, de mégis ki kell jelentenünk, hogy minket a magyar rádió soha az éleiben nem számithat előfizetői közé akkor se, ha naponta magyarul szólaltatja meg Hitlert, Mussolinii, Kernéit, Shawt és Rooseveltet és esténkint falváltva Kiepurát, Fletál, Jeritzát, Heifelzet, Hubermant és Galli Curcit közvetiti. Az ötlet szülőapjáért pedig őszinte részvétünket fejezzük ki a rádiónak. „Kárpáfia" torontáli szőnyeg a lakás disze Gyártja B HUBER|US R. T. Békéscsaba Gyári lerakat: Deutsch Mór áruházában Békéscsabán, a városházával szemben Rejtelmek a békési mozi körül „Közös kérvény" alapján mentették fel Offra Sándort a zárgondnoki tisztség alól A filmen ritkán adódik olyan bonyodalmas helyzet, mint amilyenbe a békési Korona Mozgó került. Ismeretes, hogy az engedélyes és tőrsa ellen a hitelezők, élükön özv. Rózsási Ignácné háztulajdonossal végrehajtást vezetlek. A végrehajtás során ugy vélték biztosítani a hitelezők saját érdekeiket is, ha a mozi továbbra is üzemben marad és az üzem jövedelmét fordítják a végrehajtatok kielégítésére. Ennek a módját ugy találták meg, hogy zérlalot foganfitositottak és zárgondnokká dr. Oífra Sándor volt békéscsabai moziigazgatót nevezték ki. A film pergett, a mozi játszott, a békési járásbíróságon az akták nőttek egészen addig, amig a zár gondnokból is végrehajtást szenvedő lett. Egyik résebbi hitelezője ugyanis letiltotta Offra Sándor zárgondnoki dijait és az erről szóló értesítést a békéscsabai kir. járásbíróság egyik végrehajtója 1934 február 3-án foganatosított végre hajtás során megküldötte ugy a békési kir. járásbíróságnak, amelyik a zárgondnoki dij megállapi tására hivalott, mint özv. Rózsási Ignécné végrehajtatónak, végül kapott ilyen értesítést a mozi engedélyese is. A letiltás után alig két hétre, egy vasárnapi játéknap után: február 19 én érdekes kérvény futott be a békési járásbírósághoz. A kérvényt Telegdy Lajos dr. ügyvéd szignálta és benne a zárgondnok, nz engedélyes és özv. Rózsási Iinácné együttesen azt a kérelmet terjesztik elő, hozy a zárlat további fenntartása mellett (?) mentse fel a bíróság Offra Sándort a zárgondnoki tisztség alól. Egyúttal rövidesen bejelentik azt is, hogy a zárgondnokkal elszámoltak és a dijaira vele megállapodtak, sőt azt ki is fizették. A békési járásbíróság e kérvény alapján a zárgondnokot fel is mentette, egyéb intézkedést azonban nem tartott szükségesnek. Az érdekes kérvénnyel azonban nem fejeződött ba a békési mozi filmregénye. A következő jelenetekben özv. Rózsási Unácnét, akit a volt zárgondnok hitelezője ma gánjogilag felelőssé kívánja tenni, de ezen hitelező a békési kir. járás bírósághoz az elmúlt napokban beadott kérvényében ilyen tényállásra mutatott rá. Miként lesz ennek a nem közérdekű filmnek vége? iaf A párisi jogászvilágot az utóbbi időben ismét élénken foglalkoztatja egy perösködés, amely teljes három évszázada tart már, a végét azonban még senki sem látja. A pör eredetileg 57 millió francia frank értékben indult meg, ehhez azóta természetesen igen tekintélyes kamatok és kamatoskamatok járultak. A Thiery-család hatalmas vagyonáról van itt szó, amelyre hét egyenes leszármazott emelt igényt. A tizenhatodik század végén élt Thiery Francois, aki a királyi testőrség tagja volt és halálakor alig néhány frankot hsgyott Jeannak, egyetlen fiának. Ez a Thiery Jean az egész pörösködés oka. Miután ugyanis szülőhazájában nem tudott megélni, 18 éves korában elhatározta, hogy kivándorol és idegenben próbál szerencsét. Vándorlása közben elvetődött Bresciába és ott a legelőkelőbb szállodában szolgai állást kapott. Néhány hónap múlva egy dúsgazdag görög kereskedő, Tipaldi Anasztár szállt meg a fogadóban, aki anynyira megkedvelte a fiatal Jeant, hogy hazatérésekor magával vitte, sőt rövid idő múlva — miután gyermeke nem volt — örökbe is fogadta. 1639 ben azután a milliomos meghalt és egész vagyonát Thiery Jean örökölte. Ezt az örökséget 800.000 velencei tallérra, valamint 50.000 aranyra becsülték és rövidesen kiderült, hogy a szerencsés örökös jó üzletember is volt. A vagyont nemcsak, hogy meg tudta tartani, hanem azt jelentékenyen szaporította is és amikor 1644 ben, korfui villájában elköltözőit az élők sorából, nem kevesebb, mint 57 millió francia frankot hagyott hátra a Champaneban élő rokonainak, illetőleg azok utódainak. Ekkor azonban a családi ügybe beleszólt a nagypoIiHka, Vilégfelfordulások, háborúk, forradalmak és ellenforradalmak követték egymást. 1797-ben pedig Napoleon rátette a kezét az egész vagyonra és azt a francia kincstár javára lefoglalta. Az örökösök ekkor a kincstár ellen fordultok, emelv azonban különös álláspontot foglalt el: szerinte Bonaparte Napoleon mint győztes hadvezér, Velencében névleg a hadijog alapján, valójában azonban önhatalmúlag foglalta le a kérdéses vagyont. E', tehát Napeleon szuverén hatalmi lépése volt, amelyet a világnak semmilyen bizottsága nem tehet most utólag Ítélkezés tárgyává. A p3rök természetesen tovább folytak, rengeteg pénzt emésztettek fel és ennak következtében a Thiery- család még szegényebb, mint valaha is volt. Most azután a család néhány tagja tanácskozásra ült össze és miután a pör végét — ugylátszik — nem tudják bevárni, elhatározták, hogy a nyilvánosság elé lépnek a „nagyszerű üzlettel", hajlandóak az egész 57 milliónyi örökséget kamatokkal és kamatoskamatokkal együtt — csekély kétszázezer frankért bárkinek átadni, aki azután tovább folytatja — mostmár a saját szakállára a háromszáz éves pörösködést. Az üzlet valóban kecsegtető, de vájjon akad-e a mai pénzviszonyok közölt nagylelkű mecenás, aki ma kétszázezer frankot hajlandó előlegezni a bizonytalan időben esedékessé válható 57 millióra ? Az asszoiy, az orvos és a gyógyszer Ártatlan história. Szereplői: elegáns fia'al orvcs és a társaságbeli elkényeztetett szép asszony. A gyógyszerről amit az orvostudomány aligha vesz tudomást, feljegyezzük a rendkívül szimpatikus gyógymódot, mint a kiváló orvos legújabb sikerét, az egyéni gyógykezelés terén. Kezdődik pedig az eset azon a borús, télvégi napon, mikor a fiatal asszony beteg lett és kisebb műtét vált szükségessé. A férj sürgősen hi/atta a doktor urat s bár tudta, hogy egy mandula kivétel igazán nem nagy dolog — mondják azok, akik cnnálják és akik még nem próbálták — de azért nem késtek figyelmeztetni a doktort, hogy az asszonykával valószínűleg baj lesz, mert szenzibilis és képzelődő. A műtét körül nem is volt semmi hiba ; a virágok, cukorkák és beteglátogatók is pontosan befutottak. Ellenben a gyógyulás csak nem akart bekövetkezni. A beteg minden nap ujabb panaszokkal állt elő és miután a nyelésnek még a gondolatától is irtózott, alig vett magához táplálékot, csak sáppadt, fogyott és gyengült. Az orvos meg volt győződve arról, hogy a belegének kutya-baja sincs mőr, de nem tudott mihez kezdeni. Közben közeledett a férj névnapja, amikor a gratulánsok tömegesen keresik fel a házat és az ünnepelt nagy vacsorát is akart adni, de az asszonyka még erre a csábító kilátásra sem volt hajlandó talpra állni. Erre az ügyes doktor, kinek u^ylőtszik nemcsak a kése vágott jól, hanem az esze is he-