Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-03-08 / 54. szám

ura lü fillér 1934 március 8 Csütörtök 61. évfolyam 53. szám ÉKÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP „^ ( e • aXt_Jl_ A. . Főszerkesztő: Dr. Reisz József Szerkesztőség éa kiadóhivatal s Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. Hirdetések díjszabás szerint. A szenzáció erejével hatott egész Európában Fey osztrák szövetségi alkancelíárnak a párisi Petit Parisienben napvilágot látott nyilatkozata, mely az annyit vitatott monarchista kérdésről szól. Fey alkancellár nyilatkozatában kijelenti, hogy szükségessé vált a volt uralkodócsalád és az osztrák állam viszonyának újbóli rendezése. Szükségessé vált — igy mondja Fey — de hogy miért vált szükségessé, erről nem szól egyetlen egy szót sem. Eddig nem volt szükséges újra rendezni ezt a viszonyt, most egyszeriben igen. Eddig miért nem volt ez fontos és miért vált hirtelen azzá? Ezekre a mindenkiben önkéntelenül is felmerült kérdésekre nem ad feleletet az osztrák alkancellár nyilatkozata, — Megengedjük — szól a nyilatkozat — a volt császári család visszatérését, mert igazságtalannak tartjuk azt a törvényt, mely száműzte egy régi osztrák család tagjait és elkobozta családi vagyonát. Minden félreértés és fantasztikus következtetés megelőzéseként Fey azt is kijelentette, hogy természetesen csak arról van szó, hogy a Habsburg család tagjai visszajöhetnek Ausztriába. Csak erről és semmi másról. Ausztria megnyitja a sorompót a Habsturg család előtt s igy elsősorban is Ottó királyfi es Zita anyakirályné előtt. A bécsi sajtó annyira, oly erővel és lendülettel hangoztatja, hogy ez természetesen korántsem jelent restaurációt, hogy mi megvagyunk győződve arról, hogy ebben legkevésbé éppen az osztrák sajtó hisz. Habsburgi Ottó és mindazok, akik vele együtt, egy szekeren bekocognak majd az osztrák állam területére—szól tovább Fey nyilatkozata — ugyanúgy, mint más köztársaságokban, Ausztriában is alávetik majd magukat a többi állampolgárokra ^telező törvényeknek. Fey alkancellár Miklas köztársasági elnökön és Dollfuss kancelláron kivül ugy bent, j mint kifelé legjelentősebb tényezője Ausztriának s szavait eszerint kell venni, ami annyit jelent, hogy r.iost már bizonyosra vehető Ottó királyfinak Ausztriába való visszatérése. Ez eddig rendben is lenne. De hihető-e, hogy Ausztria belpolitikai élete Ottóék visszatérte után nem fog megváltozni? Hihető-e, hogy Ottóék visszatérését az osztrák nép éppen olyan közömbösen fogja fogadni, mintha csak egy kivándorolt iparosmester térne visszí? És az osztrák népen túlmenően, hogyan, miképen fogják ezt a többi államok s elsősorban is a kisantant fogadni? És — szándésosan hagytuk legutoljára, mert ez a legfontosabb kérdés, a leghimesebb tojás — mi történik minderre nálunk? Hiszen Habsburgi Ottó száműzetésében egy percre sem szűnt meg azt vallani, hogy igényt tart Ausztria császári és Magyarország királyi trónjára! Hiszen mindenki tudja, hogy leveleket kü'dözgetett osztrák és magyar híveinek, melyekben mindig ugy beszélt, mint a két nép uralkodója. Vájjon, ha kint, idegen országokban az osztrák és a magyar nép vezérének tekintette magát, elképzelhető-e, hogy Ausztriában, mint egyszerű szürke polgár éljen? Nagy kérdések ezek, melyekre nem is felelünk meg, mert úgyis tudjuk, hogy velünk együtt mindenki tudja, mi ezekre a helyes felelet. A tény ma még csak az és annyi, hogy Fey kijelentette, miszerint Ottóék Ausztriába visszatérnek, de holnap talán már esetleg sokkal több lesr. Előfizetési dijaki Helyben és vidéken pestén küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példényonkint' 10 fillér í M utiuctcacn uyMQuoa o-cw mii. uiAJiiuiiuinJtnjiJinrL^ív *_~i '-~Li_~i~L~i-~Ln ~JI i irt ~ rí in TO v^*nrr>nrinrr i tw

tww

w^

^ww^tf^vi

w^^^^W volna a Szovjet Unióra utalni, ahol az állami monopolium ma sem jutott tovább a kísérletezésnél. Minthogy azonban a Szovjet Ur io kirúgta a lába alól azokat az elveket, amelyeken a kapitalizmus felépült, ez a példa aligha Ryőzné meg azokat, akik rendületlenül fönn óhejtják tartani a kapitalizmust, de ugyanakkor állhatatosén kacérkodnak az államszocializmus gondolatával. S igy kénytelenek vagyunk átruccanni Amerikába és azoknak az okulására, akik a logikát még nem tévesztik össze a rögeszméjükkel, elmondani, hogyan zuhant le Amerika gazdasága magaslatéról oda, ahol most van, egyszerűen azérl, mert a szabad mozgás talaját kihúzta a gazdasági erők lába alól. Tudvalevő dolog, hogy a gabonamonopóliummal először a Wheat Pool kísérletezett — Monlreálban. Ez a szervezet 1924-ben létesült, kimondottan azzal a céllal, hogy gátat vessen a gabona árak lemorzsolódásának. Nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy minden kanadai őstermelőhöz eljuttassa munkája jutalmát, tekintet nélkül arra. hogyan alakulnak a kereset és kínálat mágnesmezői a világpiacon. Orderly Marketing — előnyös eladás: ez volt az ige. amelynek hatása alatt a kanadai őstermelők a Poolba tömörültek. S meg kell adni az igazat, a keresztes hadjárat, amelyet a Pool a szabadkereskedelem ellen indított kezdetben, amíg a világpiacon a kereslet meghaladta a kínálatot, sikerrel járt. A Pool minden bushel gabona utón két centet számított fel ügyen adminisztratív költség cimén, ami elég tekintélyes százalék, de kiküszöbölte az „élősdieket" a forgalomból. Igen ám, csakhogy a Pool évről-évre raktárra vásárolt, abban a reményben, hogy a bőség esztendeit múlhatatlanul felváltják az ínség évei, mint a roulette játékban a fekete sorozatot a piros és egyre halmozta a készleteket, noha tudni kellett, hogy amennyiben a termelés nem csökken jelentékeny mértékben, ezek előbbutóbb a világpiacra ömlenek s ez árakat a mélypont, a termelési költségek aló nyomják. Öt éven át, 1924-től 1929-ig folyt ez a bűnös játék, mígnem az utolsó esztendőben a Pool elérkezettnek látta az időt, hogy levonja az összes következményeit a monopol helyzetének és letarelja a piacot. Az aratás Kanadában rossznak ígérkezett. Mig 1928-ban 550 millió bushel gabona termett, ennek csak a fele mutatkozott 1929-ben. Az árak emelkedni kezdtek s amire sehse volt példa, egy hét alatt a termés betakarítása előtt bushelenként 1,64 dollárt ugrottak. Ámds a Pool nem adott el gabonát egy szemet sem, mert többet RruirxfumruwL mnnnnnnrrr

ri

nri -i — * " " ———» Hóman kultuszminiszter* ismertette a Házban a középiskolai reformról szóló törvényjavaslatot Budepest : A képviselőház tegnep mér 8 órás ülésben folytatla a fővárosi tcrvényjavaslet általános viléját változatlan érdeklődés mellett. Az ülés elején Almássy elnök kegyeletes svevakkal emlékezett meg Szuhei Ferencről, aki a törvényhozásnak egyik legrégibb tagja volt Héman kultuszminiszter beterjesztette a középiskolai reformról szóló törvényjavaslatot. Az általános vila során Schandl Károly, Tafcódi Tibor és Usetty Béla a javpslat mellett, Csi'.léry Sándor, Gaál Jenő és Eckhardt Tibor a javaslat ellen szólaltak fel.- A Ház legközelebbi ülését ma délután 4 órakor tartja. VUH. — — wíjvuvwiirifrmrrifínfírixr^^^ Gabonamonopólium - igen vagy sem? Uez e vegy se a hir, amely a | napokben kiszivárgott s arról szól, hogy az egész mezőgazdaság állami üzemmé alakul át s kötött gazdálkodás lép éleibe 16 millió katasztrális holdon, nem tudjuk és nem is tudhatjuk. Amit tudhatunk és tudunk is, mindössze annyi, hogy ott, ahol a termelés monopol jelleget öltött, a gazdaségi élet romokban hever. És még eszünkben van az, amit — a nagy vita alkalmával, amely a francia képviselőház ben erról folyt, ha vájjon a szabadság svagy ez intervencionizmus érvényesüljön a gazdasági életben — Caillaux mondott, tehát olyan ember, akit legádázabb ellenségei is Colbert mellé emelnek. Eszerint annak a marasbusnak, amelyben a gabonakereskedelem tengődik, vannak olyan okai, amelyekért senki sem felelős, de vennak olyen okai is — és pedig a legfőbbek — amelyeket emberek idéztek elő azzal. hogy monopol jelleggel ruháztak fel egyes szerveket s kibillentették egyensúlyi helyzetükből a termelést és a fogyasztást. Nem azért idéztük Ceillauxt, mintha hivalkodni akarnánk tekintélyével, mint szamár az oroszlén bőrével. Csak azért hivatkoztunk reá, éppen reá, mert Emil Rathenau, minden tervgazdaságok ősatyja, nyilten elismerte Loucheur előtt azt, hogy Caillaux ellenvetései, amelyekkel a német—francia vas- és fémipar trösztösitését, tehát monopol helyzetbe juttatásét elgáncsolta, nerrcsak helytállóak, de megdönthetetlenek. Különben is — hogy elméleti megállapitáso kat félre téve, a tapasztalat mezejére lépjünk — nem egy példa igazolja, hová vezet az, ha a kereskedelem kikapcsolásával akár az állam, akár más hatalmasság iktatódik be abba a vérkeringésszerű folyamatba, amely fogyasztó és termelő közölt lejátszódik. Elég