Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-25 / 45. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 február 24 Krayer E. és Társa festékgyár fiókja Andrássy-ut 19. sz. alól a volt Fiume-szálloda sarokhelyiségébe költözött, ahol a mai kor igényeinek megfelelően átalakított üzletében az eddig is közismerten olcsó árak mellett áll kibővített raktárával a mélyen tisztelt vevőközönség rendelkezésére az Amur, jenissei és az Ob vidé­két hozza közelebb a forgalom­hoz. A Volgát és Mosdowot csa­tornával kötik össze, amely száz­huszonhét kilométeren át kígyózó szalagjával — Valeri Mezhauk sze­rint — a Panama csatornát kel­leténél jobban meg fogja szégye­niteni. Annak a csatornának a munkálatai, amely a Volgát a Donnal párosítja, immár meg is kezdődtek és javában haladnak előre, úgyhogy két éven belül azok a hajók, amelyek Középoroszor­szágban rakodnak, akadály nélkül siklanak a Fekete-tengerig és on­nan a,Mediterraneumon ót az At­lanti Óceánra, mi több, ha mind a két csatorna elkészül, az Arctis zavartalanul látogatóba mehet a Perzsa-öbölhöz, az örök tél az örök nyárhoz. Ázsia közepén tte fonoda épül, mindegyik 200.000 orsóval, közvetlen közelében a nyersanyag termelő helyének, ugyanott tizenegy selyemgyár ter­peszkedik, huszonegy harisnya­gyár tőszomszédságában. És igy a végtelenségig. Megannyi pózna, amely jelzi az iparosodás útját és megannyi nyárs, amely az európai ipar testébe fúródik. Mindez természetes és magától értődő valami. Senki sem gondol­hatta, hogy Oreszerszág, a termé­szeti kincsek legnagyobb tárháza a széles földkerekségen, ötökkétig megmarad az ekeszarvnál és nem hajol le felszedni azokat a javakat, amelyek az orra előtt a porban hevernek. Az iparosodás már a cérizmus idején magkezdődött és ismeretes Stolypinnek az a mon­dása, hogy Oroszország hivatva van Amerikát kiütni a nyeregből. Ami — legalább is a be nem ava­tottak előtt — nem természetes és nem magától értetődő, az az iram, amellyel a fejlődés közbeeső sza­kaszait átugorva, Oroszország ipa­rosodik. Amerikának száz eszten­dő kellett ahhoz, hogy azt meg­valósítsa, amit a Szsvjet három­szor öt év alatt akar elővará­zsolni. Es száz esztendő kellett nékie akkor, amikor a kapitaliz­mus partjait se monssun, se szá­mum, sem tájfun nem Iátopatía, de árkádiai béke övezte. Ámda ez az iram is természetes és ma­gától értetődő lesz akkor, ha nem felejtjük el azért, ami volt, azt, ami van. A Szovjet Unió csak ugy maradhat fenn, ha lakosainak életszintjét magasabbra emeli, semmint az állatét, amellyel — eleddig — azonos sorban tengőd­tek. Ezt az igazságét, amely a po­litikai ábécének alfája és ómegája, a bolsevikiek alaposan megtanul­ták. DŐ alaposan megtanulták azt is, hogy a modern hadseregek nem fegyverekkel., hanem gyárakkal küzdenek. ÉÍ azoknak a gyárak­nak e fekvése, amelyeket az első pjatiletka alapított és a második tovább gyarapit, mint élő tilalomfa az utat, pontosan jelzi, minő gon­dolatok lappanganak azoknak a nyúlt agyvelejében, akik a Kreml­ben ülnek és onnan 3^erte kém­lelnek. Egy uj gyár sem épült és nem fog épülni sem Leningrádban sem Moszkvában, sém Fehér Oroszországban, sem Ukrajnában. Leningrádot és Odessét máról holnapra bombázhatja egy idegen flotta, Moszkvát elfoglalhatja egy második Napoleon és Ukrajnába bevonulhat egy második Waygand. Az Uraiig azonban nem hatolhat senki. És nem véletlen, hogy az orosz ipar tengelye egybeesik az Ural gerincével és nem véletlen, hogy a vasúthálózat Szibériában sűrűsödik. A Szovjet nem feledte el, amire Gajda, Judenics, Karni­lov, Petljura, Wranger tanították és nem felejtette el, mit tesz az, ha Nyugatról a véknyába fúrják a sarkantyút. De tudja azt is, hogy az igazi, a nagyobbik veszély Kelet felől leselkedik reá. íme, — tul a gazdasági jelentő­ségen, -• ezt jelenti a második pjatiletka. És akik olvami tudnak a sors könyvében, nyugodtan ve­szik értésül azt a hírt, amit a lon­doni újságok a napokban röpítet­tek világgá. Blücher tábornok, a Szovjet Unió távolkeleti haderejének főpa­rancsnoka Chabarovszkban, a mandzsúriai határ közelében, ütötte fel szállását. Hadereje egyelőre a következő egységekből áll. A ten­germelléken négy gyalogos és egy lovas hadosztály, Vladivo3ztokban egy gyalog hadosztály, két röpülő alakulat, a vár helyőrségét ide nem számítva. Voiía 1 mondaná egy francia, ha I épan kedve tartaná. lg Suvich elutazott Budapestről Budapest: Suvich olasz külügyi államtitkár ma reggel 8 órakor a bécsi gyorsvonattal elutazott Bu­dapestről. Az államtitkár tegnap este az olasz követ estélyén vett részt. Az estély a késő éjjelig tartott és erre való tekintettel az államtitkár ki­fejezetten kérte, hogy elutazásakor a hivatalos búcsúztatást mellőz­zék. A keleli pályaudvaron az elő­csarnokban Samsrjay Lajos elnök­igazgató, Borsi miniszteri tanácsos és Hertelendy követségi titkár fo­gadták az indulás előtt pár parc­cel érkező államtitkárt. Vele egy­időben érkezett Fabinyi kereske­delmi miniszter és Ferenczy fő­kapitány. Az udvari váróteremben vett bucsut Suvich a megjelan­tektől. Kíséretükben a gyorsvonat­hoz ment s beszállt szalonkocsijába. Amikor a vonat az üvegcsarnok­ból kifutott, a közönség lelkes éljenzéssel búcsúzott az állam­titkártól, aki kocsija ablakából vi­szonozta az üdvözlést. Suvich külügyi államtitkár el­utazása előtt a keleti pályaudvaron rövid nyilatkozatot tett. Budapssti benyomásaim a lehe­tő legjobbak — mondotta. — Is­métlem, el voltam ragadtatva a budapesti fogadtatástól. Láttam, hogy a kormány mint a legjobb barátot fogadott és érzem, hogy a nagy rokonszenvnek a nép lelké­ből jövő megnyilvánulását hazám, kormányom és a Duce iránt, ami engem igazán mélyen meghatott. Ugyanez a rokonszenv él az olasz nemzetben is, amit sajtónk is ki fejezésre juttat. Róma: A Giornale di Itália közli azokat a feltételeket, ame­lyek alapján keresztülvihető volna az olasz - osztrák—magyar együtt­működés. Elsősorban három fő­pontot állapit meg a lap. 1. Ausztria és Magyarország je­lentőségének elismerése a közép­európai egyensúly kérdésében. 2. Elismerése annak a szükség­nek, hogy a két országot politi­kai és gazdasági téren támogatni kell, hogy ezáltal az ellenséges áramlatokkal szemban védelmet találjanak. 3. Kizárása minden olyan poli­tikai, vaey gazdasági egyedura­lomra való törekvésnek, amely Olaszország számára káros lehet. Majdnem ugyanezeket a tétele­ket sorolja fel a Laboro Fasiszta is pénteki számában. A lap sze­rint Ausztria függetlenségének és területi integritásénak fenntartása a fontos. Politikai körök szerint e feltéte­lek azokat a direktívákat mutatják, amelyek alapján Olaszország a legközelebbi jövőben folytatni fogja diplomáciai tevékenységét Ausztriá­val és Magyarországgal. A Popolo di Róma megállapítja, hogy Suvich utjának természete­sen nemcsak udvariassági jellege volt, hanem az szoros összefüg­gésben állott a nemrégeni bécsi látogatással. Mindkét utazás vég­célját könnyű meghatározni, mert az nem más, mint az együttmű­ködés politikai és gazdasági téren. Ezért teljesen érthetetlen a kis­antant és egyes német lapok nyugtalansága. Még kevésbé ért­hető Titulescu és Bsnes nyilatko­zata, amelyből az tűnik ki, hogy jogot formálnak arra, hogy Ausztria és Magyarország politikája felett fennhatóságot gyakoroljansk. Béci: A Wiener Zeitung a kö­vetkezőket irja: Bizonyosra vehető, hogy Suvich államtitkár arra ka­pott utasítást, hogy hozzon létre olyan uj egyensúlyi állapotot, amely a mai züraavaros állapot helyébe lépjen. Meg kell állapítani, hogy ré­szére semmiféle előnyeket nem biztosítanak és Magyarországon Ausztria hozzájárulása, vagy elő­zetes értesítése nélkül nem kerül döntésre senami, A Középeurópai kérdéssel fog­lalkozik a Neues Wiener Tag­blatt is. Kijelenti, hogy Mussolini, ugy látszik, elérkezettnek látta a pillanatot a középeurópai kérdés részleges gyakorlati megoldásának megkezdésére. Starhemberg herceg szerint Ausztria számára két ut kínálko­zik a válság kivezetésére. Az egyik: csatlakozni Németországhoz, a másik: gazdaságilag és politikailag együttműködni Magyarországgal. A Németországhoz való csatla­kozás tervét el kell ejteni, mert az ujabb világháborút idézne elő. Igy nyilvánvaló, hogy Ausztria csak a másodikat, a Magyaror­szággal való együttműködést vá­laszthatja. Hága: A holland lapok vezér­cikkben foglalkoznak Suvich állam­titkár budapssti látogatásával és a középeurópai együttműködést célzó tervekkel. Minden lap nagyfontos­ségunak tartja az eseményt. A sajtó egyetért abban, hogy a kis­ántánt egyensúlyozására jött létre a magyar—olasz—osztrák köze­ledés. Az amsterdami Telegraph irja : Magyarország sok szenvedésen és csalódáson ment át, amig abba a helyzetbe került, hogy ily nagy sulyu politikai szerepet töltsön be. A békeszerződések megcsonkítot­ták, szomszédai olyan államok, amelyek megszállták területeit, ezért érthető, hogy olyan csopor­tosulást akar létrehozni, amely a revízió felé törekszik. Uisszadllitottdk I. Ferenc lózsef nürzzuschlagi szobrát Bécs : I. Ferenc József mürzzu­schlagi szobrát, amelyet az 1918. évi forradalom idején eltávolítot­tak, tegnap újból felállították.

Next

/
Thumbnails
Contents