Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-22 / 42. szám

2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 február 24 Bauee* és Oeutsch Brünnben telepednek le Pozsony : Bauer Ottó és Deulsch Gyula, a Bécsből emigrált szoci­áldemokrata vezérek elhagyták Pozsonyt és Brünnbe költöztek, ahol végleg megtelepednek. A többi Bécsből emigrált szociálde­mokraták közül Szende Pál Prá­gába utazett. A többiek még Po­zsonyban vannak. Az iparostársadalom szomorú helyzetéről számol be az Ipar­testület mult évi jelentése A Békéscsabai Ipartestület — mint már jelentettük — február 25 én, délután 3 órakor tartja évi közgyűlését székházában. Az elmúlt évről szóló jelentés mór megjelent és abból sz iparos­társadalom csaknem lehetetlen helyzete tárul elénk. Az iparos­társadalom összessége vergődik a rájuk nehezedő terhek súlya alatt, a legsúlyosabb helyzetben mégis az épiíőipar van, ami érthető is, mert hiszen az épitkezés hosszú évek óta teljesen szünetel. A katasztrofális helyzetet egyéb­ként élénken tükrözteti vissza a jelentés, melyből az alábbiakat közöljük: Munkanélküliség A közgazdasági éle! süllyedésé­vel az egész vonalon a munka­nélküliség kulminált. Az iparágak nagyrészeit függőségben tartó épí­tőipar mellett népes ruházati ipa runknak egy igen jelentős része még a szezonhónapok alatt is csak vegetált. Az ipar munkanél­külisége százával, ezrével juttatta nyomorba a munkásságot, ami vi szont a napi fogyasztást kiszolgáló élelmezési iparágaknál hatott ér­zékenyen, mert a tömegek lecsök­kent kereseti lehetősége természet­szerűen vonta maga után életní­vójuk további süllyedését is. Az építőipar Ma mór szakemberektől az in­differens laikusig mindenki tudja és szünet nélkül hangoztatja, hogy ha az építkezések a szükség meg­kívánta tempóban megindulhatná­nak, ez az egész közgazdaságunk meggyógyulásának a kezdetét je­lentené s mégis, amikor az ipari élet fellendülését minden rendel­kezésre álló eszközzel munkálni kellett volna, megjelent egy kor­mányintézkedés, amely az újonnan épülő házak adómentességét 30 évről 15 évre szállította le s emel­lett még a községi adók terheivel is sújtotta. Ez a rendelkezés ered­ményezte azután, hogy a közönség teljesen elzárkózott az építkezé­sektől, Adósérelmek Az adósérelmek gazdasági ter­mészetű megnyilvánulásai abból a sokszor katasztrofális eltérésből állnak elő, amelyek a termelési és kereseti viszonyok megítélésével az adóhatóságok rs az adózó kö­zönség között fennállanek. Mér maga az a körülmény, hogy amig 1913-ban, tehát békebeli kereseti lehetőségek mellett, egy-egy ma­gyar lélekre 89.43 P adó esett Ma­gyarországon, addig 1933 ban, a megbénult termelés legkritikusabb esztendejében az 150.41 pengőt telt ki, mutatjs, hogy itt katasztró­félisan megnövekedtek a polgári kötelességek. Közszállitások Az iparosság szempontjőból az utóbbi évek kormányzati és saz­dasőgi politikájának egyetlen ér­demét a fokozottabb tempóban keresztülvitt közmunka teremtés­ben kell látni. A mindinkább ne­hezedő gazdasági helyzet az állam és közületek beruházási programját is megszakította, a közmunkák és közszőllitások csaknem teljesen szünetelnek és az államgazdálko­dés mai egész koncepciója — vagy még inkább koncepciótlan­sága — azt mutatja, hogy az utóbbi évek közgazdasági injekcióforrása ki is apadt. A halálos vesszőfutás egy-egy nyilván ráfizetést jelentő közmunkáért megszűnt, az elmúlt év folyamán a kormány a gazda­sági érdekképviseletek ostromló sürgetésére nyilvánosságra hozta az uj közszállitősi szabályzat ter­vezetét. A tervezetet ugy elöljáró­ságunk, mint a körzeti szövetség választmánya letárgyalta és a ka­mara, valamint az országos köz­pont utján egyes változtatásokat terjesztettünk elő, igy a házi ke­zelésben végzett munkák teljes elejtését, valamint a honvédség, vasút, posta és rendőrség részére történő ruha és lábbeli szállítások­ból a kisipar részére fenntartott 40%-nak 60% ra való felemelését kértük. Az uj közszállitási sza­bályzat életbeléptetése jelentésünk lapzártáig még nem történt meg. Február 28-án tart ülést Békésvár­megye törvényhatósági bizottsága Békésvármegye törvényhatósőgi bizottsága folyó évi első rendes közgyűlését február hó 28-án, szerdán délelőtt 9 órai kezdettel, a vármegye székházának közgyű­lést termében tartja. A közgyűlés tárgysorozatának 60 pontja van, melyek közül a fontosabbakat alább közöljük: Alispáni jelentés a vármegye közállapotáról és a mult évi de­cember havi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. A számonkérőszék jelentése a tisztikar tevékenységéről. Békésvérmegye háztartási alap­jának 1933. évi zárszámadása. Vármegyei közúti alap 1933. évi zárszámadása. Alispán jelentése a közúti alap külföldi kölcsöneivel kapcsolatban a transzfer moratórium folytán elő­állott helyzetről. Alispán jelentése az útépítési célokra felveendő 150.000 pengő tansfer kölcsön feltételei és fede­zete tárgyában. Vármegyei kéményseprési sza­bályrendelet módosítása. A vármegye alispánjának elő­terjesztése a vármegyei vásártar­tási szabályrendelet módosítása ügyében. A vármegye alispánjának elő­terjesztése a vármegye községei­nek hetipiacain idegen kereske­dők és iparosok árusítását sza­bályozó szabályrendeletnek mó­dosítása ügyében. A Délmagvarországi Baromfi, Galamb és Házinyúl tenyésztők egyesületének segély iránti ké­relme. A Békésmegyei Kertészeti Egye­sület segély iránti kérelme. A Békésmegyei Kisgazdák egye­sületének segély iránti kérelme. A Békésmegyei Méhész Egye­sület segélyt kér. A Békéscsabai Vöröskereszt Égvtet segély iránti kérelme. Katonabeszállásolási alap 1933. évi zárszámadása. Közművelődési alap 1933. évi zárszámadása. Esetleg póttárgysorozatba fel­veendő ügyek. AMM A német munkatörvény Ide-stova egy év fordult körbe a csillagok szérűjén, hogy a nem­zeti szocializmus uralomra jutott. A földi paradicsomból ugyan, ame­lyet igért, eleddig édes-kevés va­lósult meg, de útját, hol vaspatája eldöngött, romok szegélyezik. Ám, ha nem akarunk igaztalanok lenni s ha nem felejtkezünk meg Taci­tus intelméről, hogy a krónikásnak sem valót elhallgatni, sem valót­lant állítani nem szabad, akker nem hagyhatjuk emlités nélkül azt a törvényt, amely a napokban ke­rült nyilvánosságra s emelkedett jogerőre s amely nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy a né­met birodalom földjén uj munka­rendet teremtsen. Ez a törvény, amint az alábbiakból kitűnik, be­vallott célként állította maga elé azt a chimaerát, hogy ma, amikor szerte az egész világon állam ál­iam ellen, faj faj ellen, nemzet nemzet ellen irtó háborút folytat, az osztályharcot egy csapásra meg­szünteti és olyan viszonyt létesít munkaadó és munkás között, minő a nemzeti szocialista dogmának megfelel. Kihívó ellentétben Mussolini al­kotásával, amelyet Carta del La­voro néven ismerünk, a szóban forgó mü vakmerő hetykeséggel szakit a lépcsőzetes haladás elvé­vel s a fejszét ott vágja a gyö­kérbe, ahol az a legvastagabb. Mussolini bö'cs óvatossággal min­den lépése előtt újból és újból át­vizsgálja az ingoványos süppedé­ket, ahová merészkedik s a va­lóságot, bármily erővel vonnák képzeletének szárnyai az utópia magasságába, pillanatra sem hagyja el. A nemzeti szocialisták viszont rrinden nehezéket kidobtak a gon­dolából és vigan eveznek az el­vont fogalmak légüres tengerében, ahol sem a fizikai, sem a psychi­kai törvények nem érvényesek. De akármennyire el is vesznek a fellegekben, annyit meg lehet ál­lapítani útirányukról, hogy célhoz nem vezet. Könnyű volt a politikai sánco­kat merész rohammal bevenni és könnyű a hódoltságot rémuralom­mal fenntartani. Csakhogy a gazda­sági élet fellegváraival és saját hittételeivel szemben már gyává­nak mutatkozott a nemzeti szo­cializmus és azok tövén hovato­vább ellankadt a kezdeti lendülete is, amelynek pillanatnyi sikerét köszönhette. A kapitalizmus feletti győzelem ábrándképe mind na­gyobb és nagyobb távolsőgba foszló ködfelleggé változott, sőt, olyan visszaesés kezdett jelent­kezni a liberális-kapitalista irány­ban, aminőt csak a közelmúltban nehezen mertünk elképzelni is. Ösmeretes Hitler ulasitása a mult év nyaráról, hogy „ezentúl tartóz­kodjék mindenki a gazdaság nyu­godt folyamaténak megzavarásá­tól, mert más törvények birnak ér­vénnyel a gazdaság, mint a poli­tika terén". A nemzeti szocializ­mus, Hitler szavaival élve, ettől fogva „egy olyan gazdasági szin­tézis megalkotásán fáradozik, mely a reális szükségletekből indul ki", sőt, dr. Schmith, a gazdasági mi­niszter nyíltan bevallotta, hogy a rendi átalakulás kérdését le kellett venni a napirendről és háttérbe kellett szorítani. A hirtelen pálfor­dulásnak meg volt az oka, amely­nek feszegetése ide nem tartozik. De ide tartozik ez, hogy az a for­radalom, amely mindennel le akart számolni, olyan szociális reakció' ba torkolt és fulladt, minőhez fog­hatót Európa annalesei nem ismer­nek. S ennek a reakciónak hü tükre az a kódex, amelynek alap­vonalait ím ezennel felvázoljuk, az­zal, hegy azok, akik kiagyalták, méltán foglalhatnék el helyüket a lapUtai egyetemen, ahol megbol­dogulj Lemuel Gulliver kapitány ur számos utazásai közepette — egyik álmélkodásból a másikba esve — pár órát töltött. Mindenekelőtt a kódex bevezető részében nem csak fentartja, ha­nem kifejezetten elismeri a ma­gántulajdont, amelyet pedig a nemzeti szocializmus prófétái szün­telen ócsároltak, mint holmi 'ga­landférget, amely a társadalom belső részeit rágja. Ezzel együtt megadja a jogot az államközös­ség tagjainak arra is, hogy kor­látlanul rendelkezzenek a termelő eszközök felett, az állami beavat­kozás te j ís kizárásával. De, mi­nekutána visszahőkölt saját hit­tétele elől a magántulajdon tekin­tetében — a kódex, mindjárt első paragrafuséban, éles határvonalat von meg a munkaadó és a mun­kás között. Az elsőt megilleti a vezetés (Führerschaft), az utóbbit a szolgálat (Gefolgschaft). Ez a feudum nem bérviszonyt, hanem erkölcsi köteléket akar jelenteni, amelynél fogva a vezető köteles n szolgálattevő jóléte felett őr­ködni, a szolgálattevő pedig köte­les épségben tartani a munkakö­zösségre alapított hűséget. Vezető és szolgálattevő együttesen felel­nek azért, hogy a vállalatot, mely­ben részesek, az állam javára vi­rágoztatják. Minden olyan üzem­nél, holott legalább negyven mun­kás áll alkalmazásban, bizalmi ta­nács létesül, amely — ellentétben az eltörölt szakszervezeti tanács­osai — nem a munkások sorából válesztatik, hanem a bizalmi fér­fiakéból, akiket e célra a nemzeti szocialista nagytanács évenként kijelöl. Feladata pedig a bizalmi tanácsnak abban csúcsosodik és msrül ki, hogy a nemzeti szocia­lista üzemsejtek között az összhan­got fenntartsa s ahol megbomlott, halyre billentse. A második parag­rafus, tovább haladva azon az uton, ahol a kapitalista és kom­munista gondoiatelemek egymásba gabalyodva járják a táncot — méghatározza azt a jogkört, amely a munkabiztosokat illeti meg, Min­denütt, ahol ez ipari termelés szé­lesebb kört ölel fel, munkabizto­sok ügyelnek arra, hogy a társa­dalmi béke megóvassék és az ál­lam rendje meg ne zavartassék. Ehhez képest feladatuk lesz: 1. ellenőrizni a bizalmi tanócsok alakulását és működését; 2. felül­bírálni és szükség esetén meg-

Next

/
Thumbnails
Contents