Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-18 / 39. szám

SEKESMEGYEI KÖZLÖNY S llia sorvasztó taorisíj ' . Irta : Molnár Pál Biborpalá3tjáí, virgonc kedvét S derűs mosolyát nz Örömnek, Letépte rólam a durva Élet És r._ ndelte, ho?y így maradjak : A Szomorúság bús emberé ;ek. Ami tavaly még lázba hozott S derűbe mártott egy- két percre. Belőle már csipetnyi sem maradt, "Megfoszi'va, mint télben a tölgy, állok . És siratom és szánom magamat. Sorvasztó, öles szomorúság Fekete ködébe beágyazva, Fanyar, keserű ízzel a számban ^ődöngök az ébredő Tavaszban, Mint egy bús remete a bálban. Szeretném magam vígas -talni. ^Szeretném, hogyha hinni tudnék. Hogy amitől megfosztott az Élet, íigyszer-egyszer mindent visszakapok És megint a régi módon élek. De hitem is megfogyatkozott. ' Az Élet dölyfös, szívtelen Nagyúr S kinek egyszer kiadta az útját. Vissza csak ritkán fogadja s érzem : Halálba sorvaszt a Szomorúság. Tavasz előtt Még fagyos a fö'd. hideg sze­lek fújnak, csupaszok a fák, kö­dösek a reggelek, de a napnak délben mér ereje van, mert mér közeledik a tavasz. A tél mindig mumusa volt a szegény népnek, mert télen az éleimen kivül a fa és a v£8ta\r ruházat okozott nagy gondot, de mumus különösen most, ami­kor a viszonyok sokszorosan meg­rosszabbodtak. A tél kezdete jelenti a kinok kinjáí, a nagy kálváriát. Mint az utóbbi években, ugy az idei tél kezdstén is sok em­ber vált munkanélkülivé, sok em­ber kezéből fogyott el oz utolsó falat kenyér. A társadalom mindenkor igye kezett segíteni a nyomorgók ba­: ján. Gyűjtések indultak meg, elő­adásokat rendeztek, melyeknek ? tiszta jövedelmét inind az Ínsé­gesek megsegítésére fordították. Bérmiben válságos ss a hely­zet, bármennyien is vannak o nyomorgók, egyetlen egyet nem találni köztük, aki éhezett volna a télen, mert részint o. város, ré­szint a társadalom ugy, ahogy, gondoskodott mind ;n ínségesről. De mindenki tudja, hogy ez nem elintézési mód. Szép, na győri szép a jótékonyság, a kö­nyö'adomány, de ez nem megol­dás. A néptömegeknek nem könyör­adományra, hanem munkára van szükségük. Munkőrií, hogy az a tudat fűtse át a lelkeket, hogy önmaguk keresték meg a kenyt)­reí, mert végeredményben ez aa egészsége* állapot. Munka kellett volna, n-ie«t is­mételten és ezerszer i* hangsu t lyozzuk, hogy ezt a megszédült • világot csak a munka tudja u;ru í egyensúlyba helyezni. S A tél & legnagyobb gyilkosa a munkának « ezért ma, ebben a szomorú világban, kettőzötten örü­lünk, hogy már végefelé járunk « télnek, hogy már tavasz előtt já runk. Tavasz előtt állunk és telve vagyunk reményekkel. Nincsenek dél bíibos álmaink, nem vérünk csodákat a tavasz­tól, de igenis várunk egy kis gaz­dasági fellendülést. Tudjuk, hogy a tavasz nem változtathatja meg egyszeriben ezt a helyzetet (hiszen tavaly Í3 tapasz jött a télre), de minden­esetre munkaalkalmakét teremt. És ez kelll Munkaalkalmait kel­lenek. A telet ugy, ahogy ótküzdött, átkinlódott munkanélküli sereg is ezt várja a tavasztól. Iít vannak elsősorban az építő­iparosok. a kőművesek, az ácsok és a többiek is. Mind azt várja, ho«y munkát kapjon. Sajnos minden reménykedésünk mellett is be kell vallanunk, hogy A vándor szerelme Irta : SZA3Ó FERENC Lihegve fulotí. Bal kezével oly­kor-olykor arcéhoz kapott, hogy letörölje az iazadtságot és a vért, mely bevert halántékáról csurgott. — Fogják meg, tolvaj, fogják meg ( — kiáltotta az utána loholó iömeg dühösen, vérre szomjasan. A szűk utca házaiból kijöttek az emberek s egyik-másik útját állta, de ilyenkor felemelte jobb kezében levő turistabotját s utat vágott magának. Utcakereszteződéshez ért. Egy pillanatra megállt, azután bero­hant a keresztutca első házába. Az ajtót bereteszelte s fáradtan nekidült a falnak. — Hová tűnt ? Biztosan a biró házába ment. Nézzük meg I — hallotta a ház elé ért tömeg ordí­tozását. Érezte, hogy elhagyja az ereje. A halántéka őrülten lüktetett. Majd szétrepedt a feje. Turista­botjára támaszkodott. — Törj k be az ajtót. Lincseljük -m ig a mií/ar csirkefogót — kiáltozták odakünt. Halloha, hogy a tömeg az ajtót döngeti. Rövid gondolkozás után bc iyi­ioit a konyhába. Senkit nem ta­lál' ott. Az nsstalon kenyér, hu«t. tészta volt. Mohón kapott fel egy darab kenyeret és hust, de aztán visszatette. Szédült. A lábai meginogtak. A vér egyre csurgott a halántéké­ról. Szeretett volna lefeküdni, vagy legalább leülni, de még egy széket sem látott sehol. — Halló, van itt valaki — sut­topta erőtlenül. Nem kapott feleletet. Benyitott a szobába. Nesztele­nül tette be maga után az ajtót. Megdöbbent az elébetáruló lát­ványtól. A szoba közepén megte­rített asztal állott. Az asztalon vi­rágok. Az asztalfőn egy hófehérbe öltözött szőke lány ült. Búzavirág szinü szemeivel a semmibe bi­mult. — Wunderbarl — tort ki be­lőle a csodálat. A lány riadtan ugrott f'l — Wer ist da? — s/a <idt ki a kérdés ösztön z~>rü e b a s-áján. — Menjetek Bur "sr >rt. Hívjátok ide a -indő'T, m )d -ÍZ ellátja a baját a tolvaj magyarnak — hal­latszod be kívülről. A Iáiy f szul'^n fittyeit. Kér­dőn nézett a fiún. Az bólintott. A tömeg ^gyn fe-vegetőbo^n vis .lkrdstt odakint. Dühösen dön­gették az ajtót. — Mit csinált? -- k-rd^zte a lány aggódással te'i hin^ga'. iiiztéban kell lennünk nzzal, hogy nemsok pozitív jóval kecsegtet a tavasz. Hiszen építkezésre gondolni sem lehet. Az utóbbi években e«y valamire való építkezés nem volt, az állomásépületet kivéve. A város mindenkor segítségére sietett, már amennyire módjában állott, a bajbajutottaknak, da tud­juk, hogy ma?a a város nem cpittethet nem is tataroztathat, meri nincs rá fedezet. A telet nehezen kihúzott mun kanélküliek most felfokozott re­ményekkel várják a tavaszt s a társadalomnak kötelessége, hogy amennyiben módjában áll, minél hamarabb juttassa őket munká­hoz. hogy a vérmes remények iegaüibb némikép valósuljanak m<sg, hogy a munkanélküliek ne veszítsék el a legdrágábbat, a legszentebbet, a jobb jövőbe ve­tett hitet. SPOBT Holnap már komoly meccsek lesznek A bajnoki szezon egy hét múlva indul, igy érthető, ha a klubok igyekeznek komoly ellenfeleket ta­lálni. hogy el lehessen kerülni a mindig, da különösen szezon ele­j 4n kinos meglepetéseket. A CsAK a GyTE t köiölte le, mérkőzésük fél háromkor kezdődik a R jthy utcai pályán. Az össze­csapás érdekes, izgalmas küzdel­met söjüet. A közönség leszállított helyárak mellett tekintheti meg a meccset. Az Előre és a MÁV is sorom­póba lépiek, egymás ellen játsza­nak a Csányi utcában. A két csa­pat harca már azért is érdeklő­désre terlhet számot, meri ez még első meccsük az idén és igy az összeállítások meglepetéseket hoz­hatnak. * Szilágyi Sándor magánnyo­mozó irodája Irányi u. 2 A fiu a homlokahoz kapott. Arca fájdalmasan megvonaglott. Megtántorodott. — — Semmit — suttogta halkan. A tömeg diadalorditást hallatott. Betörtek az ajtót. — Üssétek agyon a gazembert! — ordítozták. A lány ij"dten'futott a fiúhoz. — Gyorsan, jöjjön — karolt a fíuba s bevezette hálószobájába. Hamarjában egy darab fehérvá­szont kerített elő, bekötötte a fiu vérző halántékát, lefektette egy hencserre, aztán visszasietett a szobába. Éppen ideje volt. Nyugalmat erőltetve magára, visszaült a székbe. Alig foglalt helyet, kinyílt ez ajtó s egy kövér ember lépett a szobt ba. — N cs itt az a tolvaj magyar? — hadarta a kövér ember. — Jó ^s. t Gerber bácsi — m< solvgutt a lány. — Bocsfe»son meg kisasszony, hogy nem köszöntem, egy magyar tolvtjt keresünk. Ellopta a pénzem az üz'eibői. — Igen. ö' keressük. Ide futott be — hangoskodtak a többiek, akik időközben szintén bejöttek. — • Idí nem jött be senki — mosolygott rájuk a lány. A kövér pék a kötényé szélét rángatta. tartóssága csodával hatéra* Az én talpain Okmafalp Kevés pénzért soká tart 30 000 lakosú hely- n||fl7ni| fff mm ES GSEMEGEKERESKEDÉS trafikkal és iíalméréssel más vállal­kozás miatt eladó. Cim : Hindu cso­koiádégyár lerakatrínál, Békés­csaba, Andrássy-ut 45. MMWMWMMWMMMWMÍMMMSMAP' Kiskunhalasi saját ter­mésű édeskés uj-és 6­borokat a legjutányosabban a Csirke-piacon lévd Schneider-féle borpincében lehet minden mennyiségben bevásárolni — De többen látták, hogy ide­jött — szólalt meg bátortalanul. — Ide nem jött be senki — né­zett a lány élesen a pék szeme közé. — Akkor hát el is mehetünk — kérdezte inkább, mint kijelentette a kövér ember. A többiek morogtak. Feszeng­tek. Mentek is volna, meg nem is. — Nos, mire várnak? A pék és társai köszöntek és ki­somfordáltak. * — Eliz, mért vagy olyan hal­vány? — fordult a szép szőke lányhoz az édesanyja, egy jósá­gos arcú, mosolygós néni. A nagy asztalt körülülték. Eliz és dr. Frank Henrik kézfogóját tar­tották a bifóéknái. Az apa ült az asztalfőn. Mellette jobbról a vőle­gény mosolygott, balra Eíiz ült hal­ványan, szótalanul. A község papja vitte a szót : — Valami magyar vándort keres­nek az emberek. Azt mondják, Ger­ber péktől pénzt lopott. Az emb »­rek ugy tudják, hogy ide futott. — Ide? — ámult el a biró. Eliz egy órnyalattal még halvá­nyabb leit. — Akkor a kislányom tudna, róla — szólt az anya. Minden s»jm Eliz fe'é fordult. a«ukut b érautó, ^X'rka'p^tr Suhajda-garázsbarc, teiefo nas.) • >

Next

/
Thumbnails
Contents