Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-06 / 4. szám

6 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY A szerelemféltés... Magam igen nagy hive vagyok a lélekelemzés tudományának és a pszichoanalízist komoly stúdium­nak tartom. A kétkedők tábora a hivők táboránál sokkal nagyobb, sokan érthetetlennek s megfogha­tatlannak tartják, hogy a lélek­elemzési miképen lehet komoly studiumnak tartani s lemosolygó kicsinyléssel tüntetik ki a híveket. Mint mondom, én hiszek benne és megvagyok győződve róla, hogy tövid időn belül e tudomány igen sok hivet szerez magénak. A hi­vek táborát szeretném szaporítani jelen soraimmal, amikor egy oly érthetetlennek látszó történetet fo­gok elmondeni, mely méltán tart­hat számot érdeklődésre. E törté­net érthetetlennek látszana még előttem is, ha szereplőit nem ismer­ném, a történet nem előttem játszó­dott volra le s ha a töri éret hőse nera maga mesélte volna el nekem azokat az érdekes dolgokat, me­lyek hallatára a legnagyobb ellen­zőnek is be kell lótni, hogy a lélek titkos rugói tőlünk függetlenül, de énünkkel szerves kapcsolatban működnek s a külvilág minden ellenzésével szemben is kiélik önálló létüket... Évekkel ezelőtt felkeresett egy barátom s lelkendező szavakkal újságolta, hogy mily megértő ba­rátra, szerető szivre talált egy nő­ben, ki lélekben és gondolkodás­ban egészen azonosan vélekedik, mint ő s a világ csúf piszkos har­caitól, kenyérgondjaitól függetlenül csak a lélek finomságaira gondol, ugy, hogy költői elgondolásban az igazi nő megjelenését véltem felfedezni az illetőben barátom előadása kapcsán. Telt, mult az idő, a vonzalomból forró, mély, igazi szerelem keletkezett s ebben a lelki gondtalanságban élt a két ember. Szivárványos órákban még házasságra is gondoltak, de a vi­ló g lélektől független része, a ma­teriális anyagiasság állandó gát­ként emelkedett a két szerető sziv t örvényes egyesülése elé. Hogy helyzetükön könnyítsenek, elhe­lyezkedést ketestek a nőnek — mesélte tovább barátom a nyáron, egy találkozásunk alkalmával. Egy kis érdeklődés után sikerült is neki állást kapni. Egy diplcmás férfi irodájában gépírónői állás kí­nálkozott részére szerény kis fize­tésén. Mikor ezt a tényt lakás­adónőm megtudta, eiőre figyel­meztetett, hogy a diplomás ur — ámbár nős, családos ember, — szereti a szép alkalmazotfakat, lehetőleg igyekszik kihasználni a függő helyzetet és állandó együtt­létet, ajánlatot fog tenni a kisasz­szonynak is. Nem hittem a derék asszonynak, másnál is érdeklőd tem, de a vélesz mindenünnen megerősítette derék gaz dasszonyom előadásét. Ezt a tényt elmondot tam barátnőmnek és kértem, mond­jon le tervéről, de ő a női tiszte­letbentartést hozla fel, hivatkozott arra, hogy tiltakozni fog a belépés előtt minden szándék ellen, el fogja mondani, hogy hozzám mily érzelmi kapcsok fűzik s reméli, hogy ha ezek után is alkalmazza az illető ur, ekkor mér eleve ki leaz zárva minden közeledés, mert ugy gondolta, hogy ha az illetőben van érzés és jóizlés, ugy a fentiek elmondása utáni alkalmaztatás ön­magában kizár minden, jövőbeni közeledési lehetőséget. Én magam soha féltékeny nem voltam, ez nem fermésaetem, de meg annyira meg voltam győződve a hozzá­férhetetlenségéről* hogy ez kizárta a bizalmatlanságnak még csak a gondolatát is. Igy kezdődött a gépirórői állás. Eleinte nem volt semmi baj, majd egy este barátnőm feldúltan ért hozzám és panaszolta, hogy a főnöke ajánlatokkal üldözi. Ruhát, pénzt kínált, gazdagságot ígért, mit felháborodottan utasított vissza. Majd napok múlva e pan8sz ál lardósult s a főnök ur, —jóllehet tudta és ezt a nő kijelentette előt e több ízben, hogy szóméra csak én létezem — vakmerőbb és vak­merőbb módon, néha eszét vesztve ostromolta szerelmével, ugyhcgy kénytelen volt kijelenteni, hogy ha abba nem hagyja ez üldözést, akkor bérmennyire is kenyérre kell a szerény fizetés, otthagyja az állást. A főnök ur félőrülten tilta­kozott a felmondás ellen s lelekta niiag megmer yatézhá?at!en szimp tornák kezdtek benne életre kelni. „Csak az is elég, ha láthatom, ha elmegy, vége az életemnek" mon dásokkal marasztalta s a nő, a kenyérkereső nő, a holnap gond­jai, vagy a gondok megkönnyíté­sére gondolva maradt, de a mara dást ajánlottam én is, annyira biz tam benne. Napokig csend és nyugalom volt, majd egy nap barátnőm össze­karmolva érkezett haza és elmon­dotta, hogy a főnök urbol megint kitört az őrület, hátulról étöleite s védekezés közben összekBrmoitci az arcát. Őrület... szerelem... Oda benn ez asszony ket gyermekével a szobában, az irodában a férj őr­jöngő akarásában a gépirónővel birkózik... A megsértett nőért Canossét jár, visszesirja az állásba. Az intellek­tuel, ki nemcsak a munkáját vá­sárolta meg a nőnek, hanem a lelkét is meg akarja metelyezni és becstelen életre csábitje. S a megélhetésért küzdő nő enged, visszamegy és védekezik. A diplomás ur mér síirházba, mo­ziba is csfck ekkor tud menri, ha a kisbarátom ott ven. Nem a azin­padot, nem a filméi nézi, csak a nő van szeme előtt. Egy napon egy hir kap szárnyra, meiy a lőnök urat igen kel­lemetlen szituációba hozza a csa­ládja előtt. A helyzet kezd kínos lenni, védekezni kell, melyre alig van lehetőség. Tepelődésében, ki­elégületlen szerelmében eszét vesztve megszületik benne egy ördögien gonosz terv, a hir ter­jesztőjéül a család előtt azt a férfit nevezi meg, akit a nő szeret és akit a csalód is jól ismer. Nincs más menekvése a kellemetlen hely zetből és eredményt is vér éttől, ha meggyalázza a nő előtt, lealja­sitja azt a férfit, aki miatt a nőhöz férkőzni nem tud. Pokoli gonosz­sággal meggy ülöítetni akarja, hogy emiatt szakítsanak és akkor talán... de tudja, hogy a nő megközelít­hetetlen, de őijöngését mér az a siker is csillapítja, ha a férfit sike­tül eltávolítani. Neki ez is ered­mény, az eszköz nem játszik sze­repet a szerelem vásárán. A diplo­más ur nem népsznrü ember, ha­ragosai, ellenségei vannak, de senki sem gyanús, esek az, akit el kell távolítani az útból. A meggyalázott férfinek nincsen más védekezése az alávaló gya­núsítással szemben, mint a taga­dás, a — nem. Pokoli gonoszság, szerelemfél­tés vagy őrület? Eddig tertott az elbeszélés, ezt az alávalóságot még menteni sem tudtam, nemhogy védeni lehetne. Barátom számára nem tudtam vi­gasztalást találni mást, mint egye­lőre az elégtételig megnyugvást. Az ember legősibb érzéséi közé tartozik, hogy a megkívánt objek­tumot egészen birtokolja, de egy intellekiuel ne tudjon gátat vetni az érzéseinek és szexuális őrjön­gésében odáig ragadtatja magét, hogy a nő birtoklásáért a mások becsületében gázol ? Hát van erre minősítés? Az érzelmeinkben egy­formák vagyunk emberek, ha az ősreakció jelentkezik: ekarlak ha­ladék nélkül, de a kényszerű le­mondás harcban áll ezzel a biolo­giei erővel, ugy az ezek konflik­tuózus sorozatából adódnak ez ilyen bűncselekmények. Az élet per^g tovább és várjuk: Mit fogsz velünk még művelni óh, Szerelem. V—s Hol van Tannhauser • • O sírja / Ha az autóvezető a Bécs kö­zeieben lévő és annyiszor meg­énekelt „Wechau" ból a rövidebb uton akar a fővárosba visszatérni, útjában a bájos „Treisenta!" völ­gyében fekvő „Traismauer" piacán haled keresztül. Történelmi em­lekü hely ez. Római telepesek voltak valaha e vidéken és Attila, a hunok nagy királya itt építte­tett feleségének, Helkének egy várat. A „Niebelungok" — a né­metek hősi eposza — azonban nemcsak Heihe asszony várát énekli meg, hanem Traismauerrcl is említést tesz. Ezen a régi tele­pen vonult Kiiemhilde — Rudi ger von Bechelér kíséretében — Attila elé. Él azonban „Traismauer" pom­pás templomárol egy monda, mi­szerint nemkisebb személviség, mint a hires „minnet ánger" Tann­hauser lelte itt ölök nyugvóhelyét. Ne csodá kőzzünk tehát, hogy Traismauer közelében egy kis dombot „Venusbeíg" nek nevez­nek. Ugyan Wagner szetint, aki erre a hegyre felmegy, elátkosott lesz, de egy kis borkóstoló után hamar rájön az ellenkezőjére, mert „Traismauer" szöllőfürtjeinek pompás cseppjeitől ugyancsak bő áldásban részesül. Színház Pygmalion Bemerd Shaw, a meró gúnnyal telített szatírák irója abban a mű­fajban, amit épen ő teremtett meg, ezzel az öt képre szabott szatiri­kus vígjátékával mestermüvet do­bott a színpadra. Bemard Shewnak, mint minden írónak, aki sokat dolgozik, vannak igen sikerült és varnek gyengébb müvei. A Pygmalion — kétségte­len — a legjobbak közé tartozik s ha a Magyar Komédia még egy hetet töltene városunkban, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a második előadást a bemutatónál is nagyobb közönség nézné meg. Bemard Shaw, a társadalmi szokások gyilkos kifigurázása kö­zepette azt a lehetőséget állítja elénk, hogy a legutolsó, piszkos, abszolút műveletlen, utcai virág­árus leányból is lehet rövid pár hónap alatt finom urinőt nevelni, aki nemcsak eléri, de fal is szár­nyalja mestere modorát, kulturáját, sőt a tanítvány tanítóvá válik » ha nem is történhetik meg a happy-end, a befejezés sejtteti, hogy tanár és tanítvány s megér­tés útjára lépnek. Az előadás — mint a Magyar Komédia többi előadásai — kifo­gástalan volt s mint csak sze­rény óhsjt jegyezzük meg, hogy még jobb lett volna, ha Irsay Nóra és Gabányi Böske szerepet cserélnek. Bánky Róbert igazgató, a darab rendezője, a veze'ősze­repet öntudatosan alakította a shawi intenciókat teljesen átérző és érzékeltető művészettel és a megrajzolt alakból egyetlen aoró nüanszot sem sikkasztott el. Ga­bányi Böske a nehez, fokozatosan kompiikélódó szerepben tőle tel­hetően igyekezett parlnere nyom­dokain haladni. Zemplényi játéka mély elgondolásról tett tanúságot és amilyen eredeti volt j'stéka,­olyan volt maszkja is. A többiek Irsay Nóra, Orbán Viola, Bánky Elemér, Gáspár Amálie, Szántó Etnő és Kovács Árpád egészítették ki a pompás együttest. Heti műsor: Pénteken : Tűzmadár. Szombaton délután: Torocfeói menyasszony. Este : Ember, állat és az erény. Vasárnap délután: Töltőtoll. Este: A Noszty-fiu esete Tóth Marival. Bucsueiősdás. Mint vendégek fel­lépnek Lórincyy Irén, Bányász Ist­ván és Jávor Ervin. Bécsben van a viiág legnf gyobb halgyüjteménye A bécsi „Naturhistorische Mu­seum" halgyüj'eménye, ugy nagy­ságra, mint értékre nézve, egye­dülálló a világon. A felbecsülhe­tetlen értékű gvüjteményrek, mely körülbelül 900,CGO darabból élL természetesen csak egy része ál­lítható ki. A további nagy anyag szaktudományi kutatások célját képezi. A világhíres gyűjtemény nagy értékét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben az évben egy hires zoológus kizáró­lag ezért jött ide, hogy a gyűjte­mény gazdag anyagából egy pár vitás amerikai halfajtát meghatá­rozhasson. A nagyközönség részére meg­nyitott gyűjteményben a figyelmet egy 6 méter hosszúságú hering vonja magára, amely igazén meg­érdemli a „hen'ngkirály" nevet. Ez egy szelagalaku mély tengeri hal, melyet Ujzéland partjain fogtak. Ilyen u. n. „heringkirá­lyok"-at a mélytengeri áramlatok nagyon ritkán vetnek ftl. Ezen állatok rendkívül nagysága, to­vábbá az a körülmény, hogy a mélyvízből csak ritkán bukkan­nak fel, szolgáltalja az óriás ten­gerkigyó legendáját. A „heringki­rály" mellett még egy óriás harcsa és egy hatalmas Heilbutl emlí­tendők, mint a gyűjtemény minta­példányai, melyek ei muzeum ér­tékes és szorgalmas tudományos munkálkodásáról tesznek tanúsá­got. * Piperecikk szükségleteit legol­csóbban Krayer E. és Társa Fes­tékgyár Fiókjánál, Ar drássy-ut 19, sz. alatt, szerezheti Le. Csukott bérautó, ^X'^aVhaTéa" Suhajda-garázsban, telefon 93.

Next

/
Thumbnails
Contents