Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-02-16 / 37. szám

Kra iiiiser tf)34 február 16 Péntek 61. évfolyam 37. szem BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP lifitizelíii dijak a | p. J,&ző i Szerkesztősig ét kiadóhivatalt Helvbw, é* vidéken p«stár. küldve ne- f J'T' 8& Z.°" _ | Békéscsaba : Ferenc József-tér 20. Telefon 176. gyeoévre r. pengC, így hónapra 2 pengő. $ liP. (rcisat JOZSet 1 F«!4Íónyoi>kini- 10 íiliér § I Hirdetések díjszabás szerint. Wfitfu ry.rjrijnirjiTjVvrvji JLM UIHf.Tr jyi rw~ ~ i *) ~ VT * 1" ~ " ~*i "i " ri ri *a* TilHl V> M* ti*nWkHV¥ViiBD Szegény győzök A világháborút elvesztettük. A trianoni békediktátum felda­rabolta országunkat, szétforgá csolta esőinket, koldussá tett bennünket. A nemzet a rettentő csapás alatt egy pillanatra megszédült, elvesztette lelki nyugalmát, hig­gadtságát, megfontoltságát s öntudatlan belehullott a zava­rosban halászók karjai közé. Ámde az őszirózsás forrada­lom csak addig létezhetett, amíg a nemzet pillanatnyi meg­szédü'ífsége tartott. Mert minden csapás és szen­vedés ellenére is a nemzet ha­marosan észhez tért s kivágta testéből a fekélyt. A megcsonkított Magyarország visszazökkent a rendes kerék­vágásba és megkezdte az újjá­építés nehéz munkáját. Nehezen ment a munka, mert a kis, msgárahagyatott népnek nagy volt a feladat, melyre vállalkozott. Voltak sikertelen kísérletezé­sek, nem minden sikerült ugy, ahogy akartuk, de az ered­ménytelenség sose csüggesztett el bennünket. Tudtuk, hogy nehéz fába vágtuk bele a fejszénket, de azt is tudtuk, hogy vállalkozá­sunknak sikerülnie kell, mert ennek sikerétől vagy sikertelen­ségétől áll talpra vagy bukik el Magyarország. Rettentő megpróbáltatásokon mentünk keresztül, sokszor ros­kadt meg a lábunk a roppant nagy kereszt súlya alatt, de egy pillanatra sem adtuk fel a har­cot s most, bár még korántsem mondhatjuk azt, hogy elértük célunkat, biztosan és rendithe­tetlenül haladunk a kitűzött cél felé. De mi van a boldog győ­zőkkel? Mi van azokkal, akik a mi megcsonkitottságunk által meg­puffadtak, naggyá lettek? Mi van Romániával, Jugo­szláviával és Csehszlovákiával ? Mi van a kisántánt álla­mokkal ? Miért nincs jólét Bukarest­ben, Belgrádban és Prágában, hiszen a románok, a szerbek és a csehek a háború után olyan vad örömmel kezdtek hejehujázni, hogy kurjongatá­saiktó? volt hangos a félvilág. Románia a közelmúltban han. tolta el meggyilkolt miniszter­elnökét, Jugoszlávia két test­vérnép, a szerb és a horvát marakodásának színhelye és Csehszlovákia, a büszke, sza­bad, jólétben dözsölő Cseh­szlovákia kénytelen felhígítani pénzét s letér az aranyalapról, A hires demokratikus köztársa­ság melynek vezetői annyira kérkedtek a szabadsággal, egyre­másra tartóztatja le a „felsza­badított" tót testvérnép vezé­reit, akik feléledve a cseh má­kony kábításából, nyíltan han­goztatják. hogy Tótország kol­dus és kizsákmányolt, hogy a Felvidék tótjai szeretnének visz­szajönni a magyar anyához. Igy fest a híres jólét a kis­ántánt államokban. És Páris, a győzők győzője? A frarcia tigris, a nagy Cle­menceau gőgösen dörögte, hogy „jaj a legyőzötteknek!" És hová jutott ez a reváns­vágytól tajtékzó Páris ? Hová jutott a szabadság és józanság büszke őre, a csillogó szép dáma ? Vér festi vörösre a Concorde­teret, ágyú dördül az Eliíee­palota alatt s a győzelemtől mámoros párisi nép saját ve­zéreit dobálja meg kővel. Ez hát a nagy győzelem ered­ménye ? A világháború győztes államai inognak. És a nagy felfordulásban mi, akik elvesztettük a háborút, akiket megcsonkítottak és bék­lyóba vertek, akiket már ellen­ségeink réges-régen elparen­táltak, mi szilárdan állunk eb­ben a forgatagban. Nálunk nem tépi fel a mob (mert nálunk nincs is párisi értelemben vett mob) az utca kövezetét, nálunk nem kell gép­fegyvereket állítani a parlament épülete elé, mert mi legyőzött­ségünkben is megmaradtunk embernek és jó hazafinak. Mi tudjuk azt, hogy a belső széthúzás csak forgácsolja erőin­ket, hogy célt csak akkor ér­hetünk, ha belül rend és nyu­galom van. Mi tudjuk azt, hogy az ösz­szetartás és az önfegyelem töb­bet ér Románia százötvenezer főnyi katonaságánál, Csehszlo­vákia lőgyárainá! és Jugoszlá­via titkos katonai egyesületeinél. Nem vagyunk kárörvendők, de most, hogy a kisántánt álla­mokban annyira fejetétejére állt minden, önkéntelenül is feléjük kiáltjuk; Szegény győzők! Bécsben mégmindig áll a harc Bécs : A karhatalmi csapatok­nak közös támadéa következtében sikerült teljesen megtisztítani Flo­ridsdorfot. Hogy a korménycsapa tok milyen redikélisen végazték a munkát, iétszik ebből is, hogy a szocialisták közül ezret foglyul ejtettek, akiket a bécsi rendőrfő­nökségen helyeztek el. A kormány­csapatoknak sikerült többszáz tü zérségi fegyvert és 60 gépfegyvert zsékmónyolni. A felkelők mene­külni kezdtek cz üldöző kormény­csepptok elől. A menekülők egy részének sikerült a Goethe udvarba menekülni s onnan erős tüzet in­dítottak meg a korménycsepatok ellen. A kormánycsapatok a Duna partján öt égyut helyeztek el s megkezdték a Geothe udvar tü­zelését. A kö?ponti vásártéren az este kisebb lázedás kezdődött. A Heirrswehr csapatok azonban erőteljes rohamot intéztek a láza dók ellen, ugy, hogy a szocialis­ták kénytelenek voltak visszavo­nulni. A Lnhn- hegyei 2000 szocia­lista szállta meg, akik még nem estek ét a tűzkeresztségen. Mint­hogy el vannak végva a város­tól és miután a bécsi harcokba | nem tudtak beleavatkozni, ki­sebbcsapatokban vonulnak vissza a környező falvakba. A szocialista csapat felmorzsolódását a rossz ellátás és a hideg okozza. Az Anker kenyérgyérben még tartják magukat a szocialisták. Innen a kenyérszállilás rendben folyik. A Heiligenstadtban egy csapat szo­cialista tegnap délután tüz alá vette az állomás épületét. A kar­hatalom azonban erélyesen lépett fel és megfékezték a harcot. A hatóságok az elesett vörösök szé­• rnét ötszázra becsülik. Helyesnek bizonyultak azok a vélemények, hegy Oitó Bauer, az osztrák szociáldemokrata vezér és Deutsch köztérsasőgi védőszövet ségi vezér nem szöktek meg Ausztria területéről, hanem az or­szágban maradtak és személyesen irányították a fegyveres küzdelmet. Bauerről csak annyit sikerült meg­tudni, hogy az osztr&k fővárosban tartózkodik, Deutschról azonban kiderült, hogy részt vett az uccai harcok szervezésében és ő köz­vetlenül irányította a floridsdorfi harcokat. A statáriális bíróság teg­nap meghozta második ítéletét. Weisl mérnök, Ö f?or;dgdorfi tűz­oltóparancsnok üli a vádlottak pedján. A bíróság kötéléltali ha­iálra itélte. Weisl kegyelmet kért, de a kegyelmi tanáccsá átalakult bi óság eiutüsiictüa a kérelmet. A törvényesen megszabott 2 órai időhöz még egy órát adtak neki, majd 12 óra 43 perckor kivégezték. Linz : A véroa külső képe telje­sen nyugodt. Szerdán mér nem voltak ii cidensek. Délután 6 óra­kor a Htíimaischutz felvonulást tartott, majd a főtéren Starhemberg herceg mondott beszédet. Sícyr: Az elesettek számát 200-ra bícsülik az ensleuieni harcokban. Iit a felvonult szocialisták közül 600 at elfogtak A halottakon kivül 80 súlyos es 200 könnyebb sebe­sült is van. Klagenfurt: A polgármester és a tartományi főnök, akik kiléptek a ezociíildemokrata pártból, uj munkás szervezetet alakítottak, amely Ausztria szabsd munkás szövetségének nevezi magát. Gráz : Szerdán délután Stájeror­szágban sehol sem volt komo­lyabb zavargás, csak a Woitzber­gen harcolnak tovább az üveg­gyárért. Rückl alpolgármestert le­tartóztatták. lllalliscbt cserben hagyják bivei Bruckbol jelentik, hogy Walisch csoportja már csak száz ember, a többi 500 megadta magát. Bécsben tegnap elfoglalták a vörösök éltaí megszállott pontok legnagyobb részét, különösen a bécsi községi lakóházakat. Ezek voltak a legfőbb támpontjai a felkelőknek. Számos szocialista vezér megadta magát Bécs: Az elmúlt éjjel az utcai harcok csaknem teljesen szüne­teltek. Néhány kerületben az este több éles lövés dördült el, ame­lyeknek azonban nem volt súlyo­sabb következményük. Legfőbb ténynek kell tekinteni, hogy a köztársasági védőszövetség csa­petainak parancsnokai a 6. és 7., valamint a 13. és 14. kerületben megadták magukat és ezáltal azek­ben a kerületekben a harcok ujabb kitörésétől nem kell tartani. Több kerületben a tisztogatási akció annyira haladt, hogy a legtöbb városházi ház a karhatalom ke­zében van. Két helyen folynak tovább a harcok, amelyek azon­ban előreláthatóan ma délelőtt vé­get érnek : a Goethe-udvarban és a Bebel-udvarban. Amennyiben a Goethe és Bebel udvarra nem tűznék ki a fehér zászlót, megindul az általános tá­madás. A Lshnhegyen a vörösök és a karhatalom lövészárkokat készí­tettek. A harc azonban még szü­netel. A marxisták egy része az

Next

/
Thumbnails
Contents