Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám
1934-02-15 / 36. szám
2 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1934 február 11 s Podjebréd György fejedelemre, akik mind azt vallottak, hogy Csehország a német—rőmai szent birodalom árnyékében nem alkothat önálló öllamot s éppen ezért igyekeztek másra, az első Ausztrií.ia. a második Hungáriára, az utolsó Lengyelországra támaszkodni. Fölényesen megcáfolhatnék Masaryk elnök véleményét, aki Bismarck azon felfogásából, amdy szerint Csehország, Moravia és Szilézia birtoka a Középeurópa feletti uralom kulcsa és záloga, azt a következtetést vonja le, hogy a cseh állam lépett a Habsburg-dinasztia örökébe. Ha Bismarck ugy véli — irja az elnök Világforradalom cimü müvében —, hogy Középeurópát az fogja uralni, aki a mai cseh területet birtokolja, a maga pángermán szempontjából helyesen mérlegelte államunk helyét és súlyát az európai szárazfölden. Mi nem óhajtunk Középeurópa uraivá lenni, megelégszünk azzal, hogy a magunk urai legyünk. De éppen Bismarck figyelmeztetését megszívlelve, nem felejtjük, hogy minémü feladatok várnak reánk — a németség keleti terjeszkedésének gátjára — a Balkánon. Igenis, fölényesen megcáfolhatnék ezt a véleményt, pusztán az idézett szövegre támaszkodva, amely kézzel foghatólag elárulja, hogy Masaryk is — csakúgy, mint elődei az imperializmusban — nem bizik a cseh állam fennmaradásában, mert a túlsúly ellen idegenben, a balkáni sdávsághan keres menedé ket. Mindezt nem tessxük, hanem annak az igazolására, hogy a cseh állam épülete megingott s összedőlni készül, előadjuk az alábbiakat. Az olvasón áll azokból levonni a következtetést, persze Thomas Grandgrind barátunk előírása szerint, aki arra oktatta a gondjára bízott nebulókat, hogy óvakodjanak olyan ítélettől, amelyet a sziv és nem a fej mondott ki. Tudott dolog, hogy Csehország léte, vagy nem léte, különösen amióta a német imperializmus újból bontogatni kezdi szárnyait, egyen muiik. Azon, hogy vejjon sikerül e azt az amoeba-halmazt, amelyet Európa kisentente néven emleget s emely folyton rezeg, de soha végleg ki nem alakul, a gazdasági egység kötő szövetével megszilárdítani, avagy se. Ehhez képest Prága mindent elkövet, hogy azt a laza szálat, amely Jugoszláviához és Romániához eddig fűzte, eltéphetetlen bilinccsé kovácsolja. Már tavaly decemberben, amikor a lengyel—német tárgyalások még csak a földalatt, ott is suttogva folytak, Benes gyűlésbe hivla a cseh ipar s a cseh mezőgazdaság vezérferfiait és meghányla velük azt a {érdest, miként lehetne 6 c*.eh Hasőgi érdekeket a ;ugo*;4l . - 6 on.án gazdasági érdeÍEehkf ösís*:: angba ho ni. E' ami..or ország-viléK előtt nyi'vén valóvá Mt, hoery Varsó fuc-.c pn> l hdgyta a szláv testvére ket .í c rátsáei szerződést kötött Í Harmadik Birodalommal, e s év j j-.nu^t ti>edik;n, a Hrfcdsin i',.örcssrnckáben, ott, ahol íí. Ferdtb nd caáo'ár m^gpironratíe a P'o }esít.-ií> rer>.d<?k«t, ^agyse ben összeült a k <nffu' ncia amely — t bu- ttsa^ra t odva - - megalapozta a g&íüüiíági eí?y,;tlmüködés leh tő' égtí e yfelől Cseh. i — ország, másfelől Jugoszlávia és Románia között. Mégállapodtak a szerződő fe! lek abban, hogy Csehors*áer a | behoza'ali kontingenst, amely 1933| ban Jugoszláviával szemben 202. í Romániával szemben pedií 183 millió koronára rúgott, 1934 ben az előzővel szemben 345, a má sodikka! szemben viszont 250 millió koronára emelik. Mival azonban az elmúlt évek clearingeayenlege jelentékeny saldot mutat Csehország javára, magállapodtak továbbá abban is, hogy mindaddig, amit? az egyensúly helyra nam áll, Csehország kevesebbet fog kivinni s többet fog behozni, semmint a multbpn tette. És ha nem akarjuk elfelejteni, hogy Csehország kereskedelmi mérlege erősen aktív volt mindig és ma is az az összes dunai államokkal szemben, elébünk rajzolódik egész megdöbbentő nagyságában ez az irdatlan áldozat, amelyet Csehország hozott a gazdasági szövetség délibábja érdekéban. Tetézi ezt még az ís, hogy Csehország nam főként, hanem kizárólag mezőgazdasági terményeket vásárolhat ugy Jugoszláviától, mint Romániától és pediglen azért, mert ugy Jugoszlávia, mint Románia, az egyik a rezét, a másik a petróleumát, csak olyan államnak adhatja el, amely devizával fizet és nem clesring utján. Szóval csak a vak nem látja, hogy Csehország olyan terheket vállal ma iára, amelyek wlstt össze kel! roskadnia. A cseh kwital ugyanis az utóbbi öi év alatt nemkevssebb, mint hetven százalűkkal esett vissza 11 Hogy iparának teljes és végleges összeomlását elkerülje, Csehországnak — ha törik, ha szakad — uj piacokat kell meghódítania, amit csak u >y érhet el, ha az áraknt olyan alacsonyra szorítja le, amilvenre csak egyáltalán lehetséges, Ámda hogyan kövesse el ezt a haraki rit, ez itt a bökkenő! Két ember, két irány, két terv viaskodik Piacában egymással és ma sem lehet tudni, melyik kerekedik felül. Kinek van igaza? Annak, aki a terv-gazdaságot, vagy annak, aki a szabadversenyt prédikálja, annak, aki deflációt, vagy annak, aki inflációt javasol? Ki az iqtaxi pró' f itaI'.raeIben?Englis,avagy Preiss? Ha Englis főfogása gvőz s a cseh ipar továbbra is a daflííció sodrában vergőiik, a kivitel, amaly nélkül Csehország el nem lehat, prémiumhoz jut, de — a valuta ketté hasad, amennyiben más lesz bant a korona és ismét más lesz künn. Ha padig Preias elgondolása viszi el a pálmát, aza*, ha infiác ós irányi követ a csoh gazdaság benn 93 országban, íétakzethaz jut a fogyasztás, da künn elvész minden piac. Mindkettő végeredményben egyre megy, mindkettő végeredményben a csődbe visz. Azzal a különbséggel, hogy — amennyiben Englis tervgazdasága megvalósul — a cseh állam kénytelen lenna letérni — amint hogy időközben le is tárt — az aranvaiapról s az ipart s a keraskedalm at — feladva a damokralikus alapél vak at — szocializálni, mind nagyobb és nagyobb mértékben. Ima. idejutott az az állam, tmej Ivet Risin, Európának Caillaux és Poincaré mellett lesjnag/obb ! pénzügyi tehetsége, 1923 ban az anarchiától megmentett. Hatalmi célokért, amelyeket történelmének mindan lapja eleve kárhozatra ilélt. s a természet szükségs^erüleg elgáncsolt, lehányt magéról olyan lehetőségeket, amelyeket a iermé; szet a keze ügyébe adott s a tör\ t»nelem jóvá'nagyott. l Nincs borzasztóbb látvány — j jegyezte fel Machiavelli VIII. Ká| ro/y francia királyról — mintha olyan valaki, akinek meg volna j az ereie egy kicsit, alkotni, az Ossáf : és a Peliont akarja egymás tele | jébe rakni. Vakondturás ne mérkőzzék hegyekkel. Ha pidig Machiavelli nem elég takintélv Prágában, emlékezzenek vissza Vencel ivadékai legalább arra, amit Ernest Danis, az a francia tudós, akinek nemzeti újjászületésüket köszönhetik 8 akinek szobra a Rudolfinum tövében áll, irt meg felőlük. A cseheket — állapítja mag a nagy slavista — nemzeti és politikai szükkeblüségük vitte minden romiásbs, amely képtelenné teszi őket arra, hogy <a nagy fordulókat a világtörténelem hágóin észre vegyék. Ipsissima Verba 1 íg A csabaiaknak nem szabad panaszkodni Talán már a csecsemő is azzal a gondolattal jön a világra, hogy a legnagyobb luxus ezen a világon : az adó. Ez a gondolat együtt nő az apró emberpalántával és később, noha belátja, hogy adót fizetni kell, mégis luxusnak, a legnagyobb fényűzésnek tartja ezt a szent és legelsőrendü hazafias kötelességet. De ha az adófizetés uxus, vagy fényűzés, minek nevezzük a pótadót ? Mert ilyen rs van 1 Nemcsak nálunk, hanem mindenütt, Ezen a tér n — elismerés adassék a körültekintő városi vezetőségnek, m ndenekelőtt Jánossy Gjjula polgármesternek — nem igyekszünk a vezetőszerepat betölteni. A belügyminisztériumban most állították össze a városok háztartásinak mérlegeit, amelyek kellően tükröztetik vissza a városok gazdálkodását. A pótadó nagyon sok városban a 100 Bzázalék fölé emelkedett, ami az adózó polgárság teherbíró képességének legvégső kihasználását mutatja. A magasra szökött pótadók sorában a rekordot Hódmezővásárhely érte el 152 százalékkal, vagyis háromszor annyi pótadót fizetnek Hódmezővásárhalyen.mint Békéscsabán. Utána mindjárt Kiskunfélegyháza következik 149 százalékos pótadóval. Kőszeg pótadója 139, Makóé 117, Hajdúszoboszlóé 115, Kecskemété 110, Turkevéé 94 »zázalék. Hangsúlyozzuk, hogy Csabánál is van egy pár szerencsésebb város, amelyek a kiadások végsőkig való redukálásával 50 száaalek alá nyomták pótadójukat. A legszerencsésebb város Salgótarján « maga 39 százalékos pótadójá val. Utána Sopron következik 45. Balassagyarmat 46, Nagykanizsa és Szentes 48 saázatékkal. Nem irigyeljük er.eket a városokat, amelyeknek — látszólag — sikerűit kisebb pótadót megállapítani, ami — kétségtelen — a teljes stagnálást vonja maga utén. Kötéláltali halálra ítélték a szegvári rablógyilkosokat Annakidején megirfuk, hogy a mult év november 9 én Juhász József és Nagy Imre 21 éves szegvári napszámosok kegyetlen .módon meggyilkolták és azután kirabolták Hárány Ferenc szegvári korcsmárost és feleségét. A szegedi törvényszék a napokban tárgyalta a két bestiális rablógyilkos bűnügyét. A bíróság kétrendbeli előre megfontolt szándékkal elkövetett szándékos emberölés és egyr»ndbel ; rablás bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek a két napszámost s ezérl köiéiáltftli halálra ítélte őket. Az elitéltek felebbeztek. Kép a nyomor (anyájáról Panaszkodunk, hogy nehéz az élet. nem lehet birni, kilátástalan a jövő, nincs munka, megélhetési lehatőség és pénz, da valahogy — métfis megvagyunk — egyelőre... Mii mondjanak azonban a*,ok, akiknek betevő falatjuk sincs? Ahogy előttünk állnak a járáabirósági tárgyalóteredben, rosszul esik ezeken az embereken végignézni. Vékony, semmi meleget nern adó kabátjuk, tarka foltokkal, aligha ér valamit, még zseb sincs rajtuk, hogy kékre-zöldre fagyott kezüket eldughassák a hideg elől. Pedig messziről jöttek. Erzsébethelyről, a nyomor, a nincstelenség fészkebői. Nagy ott a szegénység, mert már hosszú hónapok óta áll a gyár. Mit csináljanak hát a munkások, ha a fűtetlen szobában valamelyik családtagjuk megbetegszik? Kellene egy kis melegség, egy kis fa, de miből? Nézik egy darabig a beteg szenvedő, szomorú arcát, aztán nem birják tovább, veszik a kabátot és elmennek hazulról. A szomszéd utcában, a kocsmáros udvarán nagy rakás fa áll. „Akinek annyit adott az Isten, az adhat nekünk is egy keveset". Ntm is mondják, C3ak gondolják. Es a gondolatot tett követi. Levesznek vagy öt husángot. Hanem hát hiába. A lopás mégis bün. És igy a büntatőbiró elé kerülnek Melis György, Korilár Mátyás, Ctiáki Mihály és Vizik András. Talán nam is ismerték egymást azelőtt. Csak bünük és inditóokuk, közös. Sorsuk különös érdekessége, hogy egy éjszakán vi.teü el a máséból mind a négyen, anélkül, hogy tudlak volna egy másról... A tár ,'yalás rövid, mind töredelmesen beismeri tettét. Olyan a hangjuk, hogy bünt kövei el, aki feltételezi róluk, hogy nem mon dánok igazsi. Lehaj'ott fejj 1, szo nélkül hallgatjak a^ itélatöt: hár nuknak 10— 10 pangőt kell fizeti iok, Koritárnak pedig öt napot kell ülnie, mert egyszer hasonló eset miatt már volt büntetve ; a végrehajt-st három évi próbaidőre folfügr< KM rtette Rom vári dr. Fautój a^Jié a n Suhajda-saráisban, tesef*., 93.
