Békésmegyei közlöny, 1934 (61. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1934-01-03 / 1. szám

2 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1 1934 január 3 Újévi tükör Újév napján cigánygyerekek járták a várost. Kisebbek, d» nagyobbacskák is. Lyukas cipő, feltűnően rongyos ruha s lehetetlenül kócos haj jellemezte őket. Csoportosan jártak. Kettő-három is összeállt. Boldog újévet kívántak az embereknek. Ismerőshöz, ismeretlenhez bekopogtattak s kórusba szavalták el jóelőre betanult mondókájukat. Nem volt a városnak olyan utcája, melyet ne vert volna fel a purdék hangja. Az élelmes és kissé arrogáns cigánygyerekek boldogan, sugárzó arccal fordultak ki abból a házból, ahol kaptak egy-két fillért s (ezt is be kell vallani) szitkozódtak akkor, ha nem kaptak semmit. Általában azonban az újév az ő számukra elég jól sikerült. Egyikmásik csoport, részvénytársaság öt hat pengőt is összekivánt. Valami hiba azonban mégis történt. Valahol hiba csúszott be a csoportok munkájába. A Perényi-utcában történt. Az egyik házból széles mosollyal az ajkukon csámpázott ki három féraóivadék. Mennyink van igy összesen? — fordult a legkisebb, aki egyben a legmaszatosabb is vo!t, a legnagyobbhoz, aki nyilván a vezérük lehetett. A vezér fontoskodó arccal belenyúlt nadrágja feneketlen zsebébe s egy marék pénzt húzott elő. A középső elébe tartotta saphó és sárcipőjót fillérekért javítjuk gősvulkanizálássai Árak: női talp 140 fillér 1 női sarok 120 fiSIé^ férfi talp 160 fillér 1 férfi sarok 140 ffül^f gyermek talp 120 f § gyermsk sarok iüQ f foltok 30 fillér Bármilyen szinii cipőt javitunk Record pm'sjifil üzam Békéscsaba, Andrássyut 10. — Az udvarban — Tiz, husz.. számlálta a vezer. — Kettőnyolcvan... — kiáltotta büszkén a legkisebb. — Ha igy megy tovább, délig öt pengőt megkeresünk — állapította meg a vezér, miközben a pénzt ismét zsebe mélyére süly íyesztette. Aztán átvágtak az utca túlsó oldalára. Ebben a pillanatban egy másik csoport fordult be a Deákutcáról. A szemek összevillantak, Egy pillanatnyi tétovázás után a két csoport tagjai rohanni kezdtek a legközelebbi ház felé. Egyszerre értek az ajtóhoz, melynek kilincsét ez uj csoport egyik részvényese fogta meg elsőnek, de az ó csoport vezére egy gondolattal később már megmarkolta amannak kezét. — Eressz el — szisszent fel amaz. — Mit akarsz itt? — Amit te. — Mért jöttek ide? — Mi közöd hozzá — kiáltotta mostmár az uj csoport másik két tagja is. Erre az ó csoport füstösei is lármázni kezdtek. — Ebbe az utcába mi jöttünk először. Nektek itt semmi keresni valótok nincs — kiabálta tul a többieket a vezér s hogy szavának nagyobb nyomatéka legyen, kilincset még mindig görcsösen markoló tolakodót odább lökte. Erre némi fegyverszünet állott be. — Igazán nem szép tőletek, hogy a mi utcánkba jöttetek — ütött meg egy egészen békülékeny hangot az ó csoport legkisebbike. Ez hatolt. — Mi nem tudtuk, hogy ti itt vagytok — felelt szintén békülékeny hangon a kilincstől elpend eritett. — El is megyünk — szólt a másik. — De akkor ti ne jertek a Bajzautcába — toldotta meg a harmadik. — Nem megyünk — jelentette ki nyomatékkal a vezér. — Kezet rá — nyújtotta felé maszatos kezét az uj csoport vezére. És kezet fogtak, Aztán elváltak s ki ki ment a ma?a útjára. Igy jött létre 1934 január l én a Buékot-kivánó cigánypurdék kartellje. Az iparosok Szilveszterestje A Békéscsabái Iparosok Egyesülete rendkívül nagyszámú közönség jelenlétében tartotta meg ezidei Szilveszterestjét. Az iparosszékház minden terme zsúfolásig megtelt s a közönség a békeévek hangulatával búcsúztatta az elmúlt évet és köszöntötte az uj esztendőt. A táncszünetekben az egyesület nagyszerű műkedvelő gárdája tréfás monológokkal és énekszámokkal, az Iparos Dalárda pedig szebbnél-szebb dalok előadásával szórakoztatták a közönséget. A különféle szerepekben különösen kitűntek Stuber József, Bielik János, Kollár Dezső, Kiss József, Weísz Jolán és Tusják János. A rendezés nehez munkáját Hursan György látta el, a konferansz szerepét pedig Gálik Pál iparostanoniskolai tanár töltött be, akinek aktuális és ötletes rigmusai állandó derült/ ségben tartották a közönséget. ^ Az egyesület elnöksége ezúton mond köszönetet ugy a teasüteményeket adományozó hölgyeknek, mint a szereplőknek és mindajknak, akik ez estély sikerét közreműködésükkel elősegítették. fWWWWWWWWWWWWWWW A férj ne avatkozzék az asszonyok dolgába Az asszonyok intézzék el maguk között az ügyeket . . . indokolt msg igen érdekesen Lázár Ferenc dr. szegedi járásbiró egy Ítéletet. A férj ne avatkozzék az asszonyok dolgába ... A férj, aki az ügyben póruljárt, Fábián Béla s a beavatkozásért nem kevesebb, mint két hónapi fogházbüntetést kapott. Pedig nem tett egyebet, mint az udvaron veszekedő két nő, felesége és Kasanov Fedozia közé lépett s az elválasztást természetszerűleg ugy idézte hogy Kasanov Fí-dozia hajjba kapaszkodott s elvonszolta feleségétől . . . Kasanov Fad

o

zj

a aki egyébként Szibériáb^ jött id

e ety magyar hadifogolly

aj j

ej. jelentette a tuibuzgó férjet, aki most megkapta büntet

;

a^j g' Uíy látszik, maga is beláL ' i,

na

u bírónak teljesen igazé van, mert az ítéletben megnyu,o -j

0tt. idojárás^le

nté« Várható időjárás akövetkí

>z

3 24 órára Keleti légáramlás, egyes hel

y

e]

te

n f

3j

eg az ország délnyugati felében' eg

3k' a süllyed'

6* ^^ é8

J"

kkele

t$n még kissé MMKMMMVMMMMIU^UM* Pá

tkisarcmiq

mt

Pá..

t Máskor; ha ugy izenegv felé kijöttünk a színháztól, » már egy teremtett lelket nem láttunk az utcán. Vasárnap? Fétiz/enkettő lehetett, mikor társaségünk körútra indult és oly nagy vo',í a forgalom, hogy, ha nem lett volna éjszaka, könnyen a déli korzón képzelhettük volna nfeguakat. A*az mégsem. Mert a nft télikabátok alól csillogo selymek minden kétséget kizáróan azt bizonyították, hogy tulajdonosaik aki ne

m kölcsön vette . ) bálba, mulatságra, de legalábbl, kávéházba igyekeznek. . . szilvesztert ünnepelni... 1 emetni az óévet és . . . reménykedni, hiorjj

# bizni az újban . Határozatlanok voltunk. A legközelebb kávéház valahogy nem tetszett a társaságnak, mentünk a m&g&be, ott meg nem volt senki es igy a harmadikban kötöttünk ki — egy órai sétálás után. Meg is jegyezte valaki: — Jól néznénk ki Pesten ... Forró levegő, kölni-illat, zsúfolt asztalok, rengeteg táncos. Szaporítsuk mi is, nem számit, eggyel több vagy kevesebb pár szeretne táncolni... Igen, igen csak szeretne. Mert nem lahetett, oly nagy volt a tolongás. Istenem, mozogtunk, ahogy tudtunk. Hiszen úgyse a tánc a fontos, hanem hogy milyen szépeket tud az ember mondani partnernőjének. Na és aztán, mikor s szakszofon elkezd bőgni egy divatos slágert, akkor énekelünk : Jó napot, Kérek egy hírlapot... Ét a második és harmadik és... áh nem lehet számolni hanyadik... Nem is fontos... * Két pillanatra a nagy tolongásban Egymás mellett marad'unk egy párral. Akaratlanul is odafigyeltem beszélgetésükre: — U,zye eljön — kérdezte a lánv csábító mosollyal szemében. (fezek mér a randevúnál tartanak? IJyen korán? Hallgassuk c

s%k 1 És direkt egy helyben topogunk.) — Szóval február harmadikán ? — Igen. Tudja, hogv a GyAC»>ál a legelőkelőbb Gyulán minden ívben l (Most mér értem. Csak kissé hosszú a terminus a randevúig. De nincs itt semmi különlegességről sző. Legfeljebb hal'ottam egy hirt, amit még a gyulai ujsáHok se^i írtak meg: a GvAC-bál februéilbarn-aJikán lesz. Hanem az én hivatás-kivéncsisáeomat pertnernőm bánja. Biztosan elhanyagoltnak érezte magát, hiszen még e kis beszélgetést hallgattam, nem szóltam hozzá egy szót sem. Hiába, nehéz a magánéletet az újságírói pályával közös nevezőre hozni...) * És program szerint (hogy is lehetne másként?) a tizenkettőshöz érkezik a mutató. Elsötétedik a terem; egészen romantikus táncolni ugy, hogy az ember nem látja kit karol ét. (Nem akar sértés lenni...) És persze addig nincs kérés. A többség örül ennek. Igaz, csak egy percig volt sötét, azután ismét tejfehér fénv sugárzott és a szakszofon a 1933-as év búcsúztatására rákezdte: — Pá, kis aranyom, pá... * BUÉK egyszer, tteszer, százszor, ezerszer. £» e kellékek. Először is a malac. Ki érinti meg elsőnek? Pazsr/ nézni ezt a tülekedést. Aztán a kéményseprő. Nagy kegyesen engedélyt ad, hogy seprűjéből törjünk egy egy szálat. Hát ez biztosan megér egy pengőt, ha jól megőrizzük szerencsénk lesz. El is tette mindenki a tárca mélyébe. És a sapkák. Különböző színekben. Fezalakuak. Tetejükről bojt csüng. Nagy a keletjük. Az egyik fiatalember azzal áll oda (jól félrecsapva) a zenekar elé és ugy vezényel. Biztosan többet ivott a kelleténél ... De jól áll neki. Nagyszerű pefa. * Valamit kihagytam. Luftballonok is voltak. (Hogy jó borsós érért, az nem számított.) Egy fiatalember vett partnernőjének. A kislány örömmel játszott vele egy darabig. Egyszeresek megszólal a szemközt ülő hölgy: — Kérem egy kicsit Sárikám. — Parancsolj. És dobná feléje. De a gonosz luftballon nem engedelmeskedett gazdája akaratának, hanem mint a nyíl, szökkent a magasba. Meg sem állt a menyezetig. A kislány kétségbeesve nézett utána. A figyelmes Pali — jó pali volt — észrevette a Sárika bánatos arcát és odaszólt hozzá: — Mit kapok, ha ismét a kezébe adom. Egy csókban kiegyezünk, jó? Sárika bólintott. Pali expreszgyorsasággal állt fel és rohant — egy másik luftballont venni. Örömteljes arccal hozta. — Kérem az árát. Da Sárika észrevette a cselt és — szaporodtak eggyel az el nem csókolt csókok . . . Szegény Pali. Peches fiu. Nekj rosszul kezdődött az újév... t-j