Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-12-25 / 285. szám

1932 december 679 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY Csőd kiá r us it á s A vb. Motor rt. csődtömegéhez tartozó ingóságokat kiárusítom Kiárusításra kerülnek olcsó áron: Rádiók, hangszórók, autó , kerékpár- és rádió­a'katrészek, ekék, boronák, üzleti berendezés stb. Árusítás a mai naptól kezdve, d. e. 9-12-ig és d. u. fél 2 —4-ig Dr. FflSppinyi Lajos, ügyvéd, csődtömeggondnok Az összes márkás * JqjU&Á* rádiókból kérjen dij­ff sOLbemutatást w "Hirsch János rádió és villamossági szaküzletéből Békéscsaba, Andrássy-ut 6. sz. A régi jó időkből Nem is olyan régen még nálunk is divatban volt, hogy ha a köz­ség elöljárósága valamit tudatni akart a lakossággal, az egyik hajdú nyakóba akasztotta a kisdobot és minden utcaserkon megállva, gyö­nyörű baritonhangon elénekelte, hogy a község egyik utcájában veszett ku'ya garázdálkodik. A kutyát láncra kötötték, de azért jó lesz vigyázni, az emberek ne jár­janak arra, mert hát a lánc elsza­kadhat stb. Jó is volt ez igy — akkor. Egy ilyen dobolós fölért egy medvetán­coltatással. Az utóbbin a gyerekek, az előbbin pedig a felnőttek ne­vettek, mert hót a dobos bécsi, ha magyarul beszélt, következetesen összetévesztette az allegóriát a fi­iagoriával. Arra meg igazán nem gondolt senki, hogy kisdobos csak az lehet, akinek kettős diploma hú­zódik meg szerényen a zsebében. Egy alkalommal megtörtént, hogy a község hatérában bitangságban találtak egy marhát. Jó kövér marha volt, ennelfogva a bölcs tanács ugy határozott, hogy kiméri a mar­hét a lakosság közt. Természetesen ezt hírül kellett vinni az érdekelteknek. Ez már nem képezett semmi aka­dályt. Egy órán belül már utcán volt a kisdobos és az utcaszögle­ten maga köré gyűjtve a kíván­csi tömeget, a következőket mon­dotta : „Marhának kimérik hust, egy kiló 20 krajcár" . . . * A 90 es években élt Csabán egy bankigazgató. Szép szól ember volt, igazi hódító alak. Az igazgató ur élt is ezzel a jogóval, azaz ta­lán egy kicsit vissze is élt. Nagy Don Jüan hírében állott. Estéről-estére különféle mesék­kel távozott hazulról és sokszor mega sem tudta, miként lehetsé­ges az, hogy a felesége nem gya­nakszik. Egyik este a bankigazgató ur azzal tért haza, hogy nem vacso­rázhat otthon, mert itt van a bank főnöke és azzal kell vacsoráznia. — Átöltözöl? — Igen 1 — Soká maradsz? — Nem édes 1 Amint lehet, sie­tek hozzád I Az igazgató ur beváltotta sza­vát : Korán jött haza. Reggel négy órakor. De sikerült lefeküdnie, anélkül, hogy a felesége felébredt volna. Azonban mégis szerencsétlenül végződött ez a kirándulás, mert délben — csak ugy véletlenül — megkérdezte a felesége. — Jól mulattál az éjjel ? — No, arról lehetne beszélni. — Nő is volt veletek? — Ugyan kérlek, hogy képzelsz ilyesmit ? — Akkor nagyon hiu ember le­het a főnököd. — Ebben is tévedsz, angyalom 1 — Nem tévedek! Mert egy női arcfátyolt találtam a ruhád zse­bében. * A 80-as évek elején élt Csabán egy gazdag fö'dbirlokos csalód. Rengeteg volt a vagyon, de óriási cselédséget is tarto'tak, akik va'ó­sággal imádták a fö'desurat. De nemcsak a cselédség, hanem az egész község, sőt még a környék­beliek is bálványozták a családot. Egyszer híre men', hogy a föl­desúr születésenapját diszes lako­méval fogják megünnepelne Hérom cigány, akik bejáratosak voltak a földesúrhoz, elhatározták, hogy felköszöntik az ünnepeltet. Megbeszélték, hogy a legöregebb ezt fogja mondani: Is'en éltesse az urat, a második : az asszonyt, a harmadik: az egész társaságot. Elkövetkezett a nagy nap. Diszes társaság ült együtt a földesúr asz­talánál. Szellemes felköszöntők hangzottak el a jóbarótok részéről, amikor megérkeztek a cigányok és a legöregebb, miközben kinyi­totta az ajtót, megbotlott valami­ben és mezítelen lébót megsebez­ve, igy szólt: — A Devla verje meg az urat... azs asonyt . . . azs egés társasá­got . . .* Csabai. Lopott kartícsonyfdual árasztotta ela gyulaipiacot egy fiatal kertész — Gyulai szerkesztőségünktől. — Özvegy gróf Széchenyi Antalné feljelentést tett a csendőrségen, hogy erdőőrei tettenérték és elfog­ták Gergely József fiatal gyulai virégkertészt, amint kivágta és halomba gyűjtötte a fenyőfákat az uradalom erdejében. Az elfogott fiatalembert átadták a csendőrök­nek és Gergely a megejtett nyo­mozás során bevallotta, hogy na­pok óta üzle a fiatalabb fenyőfák kivágását a grófnő erdejében. December 17 én kezdte mega falopást, 70 fenyőfát vágott ki az erdőben, azután levitte a fákat a veszei csárda mellé és ott halom­ba rakta. Másnap fuvarost foga­dott Gyulán és bevitette a kará­csonyfákat a gyulai piacra. Ott el­adta a fákat Messinger Gáspár, Farkas Károly és Klein Sándor kereskedőknek és 43 pengőt ka­pott értük. A sikeren felbuzdulva, másnap ismét kirándult a poste­leki erdőbe. Ezúttal 123 darab fe­nyőfa volt a zsákmány. Ezeket is hasonló módon szállította be Gyu­lára s eladta Klein Sándornak, Jámbor Istvánnak és Petz József­nek, 66 pengő 20 fillérért. Harmadnap, december 19-én ismét munkához látott az erdőben és mór ki is vágott 51 darab fe­nyőfát, de ekkor póruljárt, mert az erdőőrök rajtaütöttek és elfog­ták. A csendőrségen tett beismerő vallomásában azt adta elő, hogy a fuvarosait azzal vezette félre, hogy a fákat az uradalomtól vá­sárolta és az uradalom szállította a fókst a vesszei csórdáig. A ke­reskedőkkel viszont sikerült elhi­tetni, hogy a megvételre felajánlott fenyőfák az ő tulajdonát képezik. Az eladott 193 darab fenyőfáért összesen Í09 pengő 20 fillért ka­pott Gergely és ebből az összeg­ből meg is találtak a csendőrök 83 pengő 95 fillért a megejtett házkutatás alkalmával, ez az ösz­szeg bűnügyi letétbe került. Gergelyt, — miután állandó la­kása és foglalkozása van, — sza­badlábon hagyták, de az eljárás folvik ellene. -ik karácsonyi vásárt tartjuk Hagyoményunk : A legjobbat nyújtani a vevőnek. Hasznos ajándék ajánlatunk Finom fehérneműek, kalapok, ízléses nyakkendők és nyaksá­lak, bőrdiszmü-tárgyak és köttáryk. SILBERSTEIN diwaláruház Békéscsabán.

Next

/
Thumbnails
Contents