Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

1932-11-24 / 259. szám

2 ÖEKESMEGYEI KCZLONY 1932 november 24 Uándorok Békéscsabán Vándorboltal kezükben világ­vándorok állítottak be a napokban szerkesztőségünkbe. Német egye­temisták voltak, akik vidáman, jó kedvüen beszélték el élményeiket, melyeket másfél esztendő aiatt átéltek. Másfél esztendővel ezelőtt indultak el Berlinből, mert nem volt annyi pénzük, hogy tovább folytathassák egyetemi tanu'má nyaikat. Gondoltak egy nagyot és merészet, kezükbe vették a ván­dorbotot és üres zsebbel, támo­gatások nélkül nekivágtak az is­meretlennek. Némelerszágot, Ausalriát, O'asz­Francia-Spanyolországot, Észak­Afrikát, Jugoszláviát járták be másfél esztendő alatt és most Magyarországon keresztül igye keznek haza, az elhagyott szülői otthonhoz. Vidámak és életkedvtől duzza dóak ezek a vándorok, akiket pe dig a mai szomorú gazdasági helyzet vetett ki az országútra. De igy van ezzel minden egyes világvándor. Mertlszámtalanan és számtalanén járják esztendők, sőt évtizedek óta az édes s áldott or­szágutat. Naponta találkozik az ember ilyenekkel a városokban, a falvakban, a pusztákon, de a leg­többet mégis a kanyargó ország­utakon látni. Valahogy ugy va gyünk vele, hogy amikor mfg'át­juk őket, egy percre megállunk, utánuk is nézünk és a lelkünk mélyéből valami meghatározha­tatlan vágy tör fel : menni, rohanni ki a nagy világba! Mert az ismeretlennek, a nagy messzeségeknek mindig különös, nagy erős vonzása volt az emberre. Kolumbus Kristóf, Vasco de Gama, Magelhaen, Cook és mind-mind a többi nafey felfedező ettől a kü­lönös, nagy vágytól hajtva vágott neki a véghetetlen tengernek, az ismeretlennek, és tudjuk, hogy mit adtak éppen ők a fehérember­nek. A mai világvéndorok azonban nem mindig a megismerés, a tu­dásvágytól ir.ditva veszik kezükbe a vándorbotot, tépnek rá az or­szágútra. Talán soha nem volt annyi vándor mint éppen ma. De hiszen ez könnyen megérthető. A mai szomorú, példátlan gazdasá i állapotok következtében a munkás kezéből önhibáján kivül kiesett a szerszám, a hivetalnok kezebői kicsúszott a toll, a diákság pedig pénz hiján kiszorult az egyete­mekről. Mit tehet ilyenkor az em­ber ? Várjon odahaza egy-két esz­tendőt, mig állás, munka kerülhet szamára ? Bizony a legtöbb vándorbotos legény és öreg, kenvér és hajlék hiányában és kiáebb részt a vágy­tól hajtva indul a nagy világba. A két német diák, akik a na­pokban baktattak keresztül Békés­csabán, ahol ez évben számtalan vándor megfordult, most valahol a Duna Imeliett megy ütemesen egyszerre lépve és dalolva vigan,' met minden lépéssel közelebb ér­nek az elhagyott, meleg otthon­hoz. Küiönbejáralu, elegáns utcai bútorozott szoba kiadó. Ugyanott elsőrendű Jó házikoszt olcsón kapható. Ferenc József-tér 20. Helyet a csabai ben a friss, uj erőknek! kisterembe gyülekezők, a passzív tagok, akik még mint állásfoglaló tagok sem számítanak, adjanak teret az aktiveknek, akiknek am­bíciója lesz a közügyekkel foglal­kozni és akiknek bátorságuk lesz bármelyik állásfoglalás mellé jobbra, vagy balra odaállni. Olyan listákat, olyan neveket ké­rünk, melyek telt közgyűlési ter­met, a megyei város problémái­hoz illő, tapasztalt, képzett han­got és legfőképpen lüktető, kor­szerű életet visznek a képviselő­tesltfeti munkába. A demagógiá­nak is ki kell veszni a város parlamentjéből, mert a demagógia hátráltatja az ügvek előbbrevi­telét. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mielőtt a csabai városi választási mozgalomról mér most érdemben beszélnénk, csak annyit kérünk, általánosságban, minden kombiná­cióra nézve : helyet a fiataloknak, az uj, friss erőknek, a kor köve­telményei, a kor eszményei iránt fogékony, rugékony fiatalabb ge­nerációknak. Ám maradjanak a képviselőtéstületben a közért szí­vesen dolgozó bölcs öregek, a tevékeny régi tagok, de ne tart­sanak igényt a megválasztásra, legalább is ezt ne erőszakolják azok, akik minden tizedik ülésre fáradnak fel a városhá­zára. Az elfog'altak, a kényelmesek, a szavazásoknál a folyosóra és a Titokzatos haláleset egy gyulai pékmühelyben Széngázmérgezés, vagy öngyilkosság? naszkodott, hogy fáj a feje a szén­géztó'. Tegnap este együtt vacso­rázott a családjával, mielőtt mun­kába ment. Nam volt semmi kü­lönösebb baja, de elvették tőle a hálószobát és ezért kellett a mű­helyben aludnia. Ezzel ízemben a pékmesternő megmutatta a se­géd hálóhelyiségét és benne a megvetett ágyat Wittmann restelt hajnalban tüzet gyújtani a kály­hában, ezért feküd le a műhely­ben. A rendőrség részéről Borsos Béla dr. rendőrkapitány és Ta­kácsy Lajos dr. rendőrorvos je­lent meg a haláleset színhelyén. A nyomozás megállapításai sze­rint nem valószínű, hogy öngyil­kosság történt és a jelek széngáz­mérgezésre vallanak. A halál okát a már elrendelt boncolás fogja ki­deríteni. — Gyulai szerkesztőségünktől. — Ma reggel titokzatos haláleset­nek jöttek nyomára özv. Dimit­rievics Naumné Damjanich utca 3 szóm alatti pékmühelyében. A munkahelyiségben a földön fekve holtan találták Wittmann János 40 éves sütőmunkást, aki két év óta dolgozott a pékmesternél. A műhely tulajdonosnőjének előadá­sa szerint az éjjel is rendes idő­ben látott munkához és annak befejeztével a meleg műhelyben feküdt le aludni, holott rendes hálószoba állt rendelkezésére a házban. Reggel holtan találta Wiitmannt a pékműhely kocsisa, Ludwig János. A halott mellett ott jajveszékelt özvegye és két gyermeke. A két­ségbeesett asszony azt mondta, hogy férje mér két nap óta pa­Panaszok a faluból a malomellenőrök ellen (A Közlöny eredeti tudósítása.) Eg-sz más életet élünk most, mint csak pár évvel ezelőtt Mind ke­vesebb lesz a pénz s a csereke­reskedelem van kialakulóban. Vi lég cserekereskedelem kialakulá­sát ajánlják mértékadó gazdasági helyeken. Csere-berélni lehet ugy is, hogy az egyik fél nem kívánja a másiktól a teljes ellenértéket. A világ gazdagai jó példát mutathat­nának. Eszükbe juthatna, hogy aki kővel dobál, dobd vissza ke­nyérrel. Dobálhatnának kenyeret, ha drágakövet dobnának vissza. Da nem dobnak a világkereske­delemben, a mi kis piacainkon pedig drágakő helyett —'a malom­ellenőr áll poszton. Ma kizárólag cserekereskede­lem áll fenn a falvakon. Mivel pénzt nem igen lát a nép, tojás ért, búzáért, [tengeriért cserél sót, petróleumot, edényt stb. De ezt a kis ártatlan, filléres üzletet se bo­nyolítja le a szegénység vexatura nélkül. Például búzáért csak ugy vehet csereárut, ha bolettál is mel­lékelnek mellé. Mert, ha nem, mintha a földből nőne ki a ma­lomellenőr, mint legutóbb is Sz. községben s lecsap a csereberé­lőre.Hát ez nem jól van igy. Mi tudjuk, hogy a malomellenőr csak kö'elességét teljesiti még e szegé nyes ügyleteknél is, mikor vigváz a bolettára, de másképen gondol­kozik a falu népe. 3 [Csak azt látja, hogy kicúny bú­záját nem teheti pénzzé a termény­kereskedőnél, mert az 5—10 kilót nem vesz, az eladónak meg nem nagyon akad több nélkülözhető, ha pedig egy fazekat cserél 2—3 kiló búzáért, ott a malomellenőr s 10 kiló után követel bolettát. Tengernyi a pana?z s elkesere­dés ez ilyen vexaturák miatt. De talán nem is azért létesítették a malomellenőri állásokat. Van a szegénységnek enélkül is épp elég baja. Itt a vezető embereknek kell orvoslást sürgetni. Tataroztassanak a csabai háztulajdonosok (A Közlöny eredeti tudósitása.) Békéscsabán igen sok az elha­nyagolt ház, melyek szinte kiabál­nak a tatarozás után. Azonban a háztulajdonosok is beálltak a siránkozók táborába — s néhány .módosabbat" s jobb érzésűt leszámítva — s nem tataroztat­nak. Pedig a házak ily nagy fokú elhanyagolását nem indokolja meg semmi sem, még a mai nyomorúság sem. Főképp, ha elgondoljuk, hogy éppen a ház­tulajdonosok tiszteletreméltó rendje került ki legkevésbbé megtépázva a háborús vagyonvesztességek, az infláció, a tőzsdei krach és az ujabb gazdasági válság romlá­sából. De okos és hasznos dolog is a tatarozás. Hiszen a tataro­zással a maguk stabil vagyoná­nak értékét növelik. Ezenkivül ma nagy szükség lenne arra a házankénti kis munkára is. MMMMMMMWMMMMWMMM Jegyzetek egy bíró­sági tárgyalás margójára A békéscsabai kir. járásbírósá­gon a keddi nap folyamán Be­rényi Antal dr. e'nök tárgyalta a bünügveket, mivel Romvári. Tibor dr. büntetőbiró beteg lett. Élvezet hallgatni, hogy az elnök milyen precizitással vezeti 1* a legkénye­sebb ügyeket is. U«y beszél a vádlott lelkére, mint egy pap. Van­is ennek foganatja, mert töredel­mesen beismerik a cselekménye­ket. Nézzük sorjában mit tárgyalt a biró. Először egy 26 éves tönkrement vaskereskedő került a biróság elé. Sikkasztással vádojik. A F. Glóbus r. t. jelentette, hogy a ré­szére bizományba adott tűzhelyek kü?ül ö öt eladott s megkárosította a céget. A kereskedő tagad. Ez természetes. A cég képviselője B retvás Aladár vádol. Ez is ter­mészetes. Da a hang, amit meg­üt Beretvés, az már nem termé­szetes. Kap is figyelmeztetéseket és sűrűn kéri a bocsánatot. Azzal védekezik, hogy nagyot hall azért(?) beszél hangosan. Beleavatkozik a dologba dr. Horváth ügyészi meg­bízott isés egy ügyvéd. Nagy a liábo­ruság, végül is az elnök rendet te­remt és kihirdeti, hogy a bizonyi­táskiegészités miatt elnapolja a tárgyalást. * Másodiknak cigány ügy került sorra. Erről, érdekességénél fogva külön irok. * Özvegy Megyeri Péterné csabai asszony ellen súlyos a vád. Állí­tólag késsel fenyegette meg gazda­asszoiyét Erdős Imrénét, aki 22 pengőjével adós maradt. Megyeri­né tagad. Csak a járandóságát kö­vetelte. Az ügyészi megbízott elejti a vádat s mivel Erdősné meg sem jelent, Megyeriné szabadul a bün­tetéstől. Haán dr., kihágási bíró­hoz megy s ott panaszolja be gazdaaszonyát. * Mácsok Erzsébet csabai leány most kapott a gyulai kir. törvény­széknél 8 hónapi börtönt. Ezúttal megint kapott volna, de ügye át­került Gyulára. Érdekes, hogy a 8 hónapra ítélt leány a nyáron nálam járt s helyreigazítást kívánt a megirt dkkért, amely békési szereplését ismertette. Ákkor azt mondtam neki: várjuk meg a bí­rósági tárgyalást. A tárgyalás meg­történt s Mácsok Erzsébet most nem jön „helyreigazítást" kérni, ami menyasszonyságához kellett volna . . . * Fiatal mü ízerészsegéd a követ­kező vádlott. Nem tud a szakmá­jában elhelyezkedni, beteg is és anyja füszerüzletében segit. Bi­zony nem nagyon ért ehez a szakmához és P. F.-nek állítólag „nem jó" paprikát adott — drá­gán. P. a biróság elé vitle a dol­got, de a biró nem büntette meg,

Next

/
Thumbnails
Contents