Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-09-03 / 192. szám

2 L5EKESMEGYEI KCZLONY öékéscsaba, 1932 szeptenber 3 Tankönyv, tanszer TELEFON: 212 A Kereskedelmi Csar­nok szombati mulat­sága az idény legszebb estélye lesz Felejthetetlen élményben lesz része szoknak, akik a Kereske­delmi Csarnok szombat esti kerti mulatságán megjelennek. A hetek óta fáradozó rendezői gárda va­lósággal tündér kertté varázsolja szombatra a Csarnok amúgy is kedves nyári helyiségét. A keres­kedők hatalmas tábora a kert feldíszítéséhez legszebb műkin­csét fogja felhordani, És ha az idő is kedvezni fog, olyan kertben lesz része a közönségnek, ami­lyet vidéken még nem állítottak elő. A zenét kiváló, komplett jazz szolgáltatja, ami egymagában biz­tosíték arra, hogy kedvezőtlen idő esetén is pompás mulatság­ban lesz része Békéscsaba elit közönségének. Hetvenezer pengő tagdíjból A sajtó részletesen hirt adott a Gyümölcstermelők Országos Egye­sületének szervezkedéséről. Ter­mészetes, hogy az egyesület szer­vezkedéséhez pénz kell és ezt az 1000 pengőt kitevő alapitó-tagsági díjból, az 500 pengős rendes tag­sági dijból és a községek 10 és 20 pengős dijából akarják elő­teremteni. Mint halljuk, a Gyü­mölcstermelők Országos Egyesü­lete azon fáradozik, hogy minden főispánságot, községet és törvény­hatóságot intézményesen belép­tessen az egyesületbe. Minden főispánság 1000 pengőt fizetne és minden község 10 pengői. Ilyen módon az; egyesület kb. 60—70 ezer pengőt akar összegyűjteni. Így hát a Gyümölcstermelók Egye­sülete úgyszólván közpénzen dol­gozik. Ez már komoly alkotásokra kötelezi az egyesületet. 60—70 ezer pengő oly nagy összeg, amellyel nemcsak propagandát lehet csinálni azon célok elérése érdekében, amelyet az egyesület hirdet, hanem meg lehet már valósítani a szép terveket. A legkeresettebb kompenzációs cikk; a zsír Budapestről jelenlik: A valu­táris nehézségekre való tekintettel ma legtöbben kompenzációs üzle­teken törik a fejüket. A külföldről behozott áruk ellenében belföldi termékeket akarnak exportálni. Ugylátszik a belföldi termények között a zsir a legalkalmasabb erre a célra, nemcsak azért, mert kereslet van külföldön iránta, ha­nem azért is, mert értékes áru és gazdaságosan szállítható. Mint halljuk, sokan fordulnak a Vásár­pénztárhoz a zsirral kapcsolatos kompenzációs üzlet tárgyában. A Vásárpénztár zsirkereskedelemmel nem foglalkozhat, igy tehát az ilyen üzleteket a zsirkereskedők­höz utasítják. Zsir ellenében be akartak már hozni textilgépeket, nyerspamutot, kávéi, gyarmatárut, filmeket. A zsirexport üzletek le­bonyolítása érdekében i^en kívá­natos volna, hoííy a zsirkeres­kedők szindikátust létesítsenek. Nem lehet megállót létesíteni a Takarékpénztár előtt — mondja Fritsch, az AEGV forgalmi főnöke (A Közlöny eredeti tudósítása.) Rohanás az élet, legalább a mai élet, a technika százada az —ezt nem én állapítom meg elsőnek. Az a három levélíró, akik rövid egymásutánban felkeresték lapun­kat soraikkal, alighanem arra gon­doltak, hogyan lehetne rövidebbé tenni utjukat, ha az AEGV moto­rosán jönnek a városba és a város­házéig elmenni időveszteséget je­lentene számukkra. Mindegyik levélíró azt javasolta, tehát, hogy állítsanak fel egy egy uj megállót a Takarékpénztár bejárata előtt. A terv felvetése élénk visszhan­got keltett és különösen azok a kereskedők pártolták melegen, akiknek a takarék környékén van üzletük. A közönség tehát uj megállót óhajt, lássuk mit mond az AEGV ? Tegnap délután felkerestük hi­vatalában Fritsh Rezső AEGV for­galmi, főnököt és megkérdeztük tőle teljesül-e a közönség óhaja. — Az AEGV mindig igyekezett a közönség minden kívánságát teljesíteni, de ezt nem teheti, mert műszaki lehetetlenség. — Ugyanis a tervezett megálló után erős iv és emelkedés van, amelyen csak ugy tud a motor áthaladni, ha lendülettel megy neki. Annyi lendület szükséges ehhez, amennyit nyer a Nídor szállótól a sarokig. •— Valami más megoldást nem lehatna találni? Hiszen ténleg na­gyon sokan ugranak ott le, vetjük közbe. — Tudjuk mi ezt és megsúgom, hogy — én is lelépek, amikor abban a körzetben van dolgom ... De ezt a kívánságot nem tudjuk teljesíteni. Pedig igazán mindig a közönség kényelmét igyekeztünk szem előtt tartani, ennek bizony­ságául megemlítem azt. hogy min­den utcasarkon két megállót állí­tottunk fel a balesetek elkerülése céljából. A falon függő táblához megy és rajzzal igyekszik szemlélhetővé tenni beszédét. — Mindenütt két megállónk van, kifelé és befelé, úgyhogy a mel­lékutcából kijövő kocsinak föltét­lenül van ideje mindig a motor előtt elmenni. Más városokban csak egy megálló van az utcasar­kokon és azt hiszem az igazolja, hogy a közönség kényelmet akar­juk szolgálni. Bucsuzóul nevetve mondja, hogy mikor lelép a motorról, mindig igyekszik elfelejteni, hogy ő tétette ki a táblát: „Menetközben le­ugrani tilos" ... (—) Wwwwwwwwvwwvwwwvwvvw Cirkusz a cirkuszban... (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hetekkel ezelőtt hirdették már a plakátok, hogy jön a Gazdag cir­kusz. Na végre, Csabára is elláto­gat egy jó cirkusz, mondogatták mindenfelé. A Gazdag cirkusz meg is jött. Felütötte sátrát a laktanya melletti térségen s esténként a fúvószenekar hangjai csalogatták a közönséget. A közönség ment is szépszámmal, bár sovány az er­szénye és gazdag műsort várt. Olyat, aminőt egy ilyen nagy vá­ros méltán elvár. Hogy ez a mű­sor milyen volt. o tekintetben kü­lönböző az emberek benyomása. Például, mikor e sorok irója volt, igen gyenge műsort volt alkalma látni. Igaz, kevés publikum volt, habár lehettek háromszázan a kíváncsi és ponyva alatt bebujt gyereksereggel együtt. Három artista produkciói, akik nem is oly rég még ü Beketov­ban arattak sikert, az estély ki­magasló pontjai. Tudnak ezek a csupa izom, csupa erőből álló fiuk. Nagyon tudnak Wavráék is, ked­ves házaspár, kisleányuk ennivaló. Ezzel kész a jó műsor. A többi számot már ismerjük a falukon látott cirkuszoktól. De mit is kí­vánhatnánk ezektől a művészek­től? Bizonyára nincs akkora gá­zsijuk, mint Rózsahegyi Kálmán­nak, vagy Bajor Gizinek s igy nem is mutathatnak extra dolgo­kat. Szánalom fogja el az embert, mikor látja, hogy felnőtt ember, vagy há­rom-hat éves gyerek a földhöz veri magát, hagy­ja magát forgatni jobbra­balra, a hajánál, lábánál fogva, ahogy jön. Mindezt miért? Kenyérért. Mert a kenyér a cirkusz világában is roppant nagy ur. Ha kérdi az ember az artistától, hogy nem fárad bele kínzó mun­kájába, mosollyal felel: ha a há­tam beleszakad is kell csinálnom, mert ez a kenyerem. Iskolavég­zett emberek dolgoznak falusi cir ­kuszoknál. Ebben a mondasban benne van a cirkusz egész lélektana. Kenyér itt is a mottó. De, hogy a dijbirkozások minek vannak s a „helybeli" ver­senyző, miért huz fekete álarcot azt az igazgató sem tudja meg­mondani. Kár, hogy megtudtuk a kulissza titkot: az egyik bohóc volt a „helybeli" birkózó. Ezzel mindent elmondtunk, amit láttunk a cirkuszban. Szerepelt Orosz János, csabai artista is har­monikával. Ügyesen kezeli s a ki­fogástalan cirkuszi zenekar is fel­figyelt rá. Meg kell emlékeznünk Szabó József (Larkin) bohócról, aki all round tagja a cirkusznak. Hogy mennyivel érdekesebb cir­kusz adódik néha az élet aréná­jában ? . .. (nn) FIZESSEN ELŐ A BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNYRE! Ti nyomor tükrében Olvasom, hogy Madrasban egy kisgyermek a szabadban játsza­dozott társaival. Amikor órák múlva sem tért haza, szülei kere­sésére indultak, de sehol sem találták meg. A játszótársak el­mondották, hogy egy nagy sas keringett felettük játék közben. A kétségbeesett szülők ekkor a he­gyekbe mentek a sasok rejtek­helyére 8 ott keresték gyermekü­ket, akit meg is találtak egy meredek csúcson. A gyermek mosolygó arccal mesélte : Madár hozott ide. Jó, hogy nem a végre­hajtó . . . * Olvasom, hogy a kártyaadót kétszeresére emelték. Ezt az adót csak az fizeti, aki játékkártyát vásárol. Látszatadók helyett min­denesetre helyesebb volna a kár­tyásokat alaposan megad5ztatni. Adójuk egyrészét adótartozásra fordíthatnák! másik részével pedig a látszatadót pótolhatnák.-A játé­kos is jól járna: tönkrejutása esetén nem volna adótartozása. Ez mindenesetre nagyobb dicső­ség, mint az ellenkezője, mert adóhitelt ezután a kincstár min­denkinek szívesen nyúlt. (nn) vwwwwwwwwwwwwww Más Mevei ven; Az Alföldi Lovas Egylet f. év szeptember hó 25 én (vasárnap) Békéscsabán a lóversenvtéren ló­versenyt rendez. Ennek keretében kerül lefutásra a mezőgazdák sik­versenye, a hagyományos 100 km­es távlovaglás és még több ver­senyszám. A versenyprogramjába beiktattak az emiitetteken kivül egy igen érdekesnek Ígérkező szá­mot is a „tréfás levente versenyt" melyben a vármegye lovasleven­téi vesznek részt. A versenyzők feladata a következő: kb. 1200 méteres pályát kell befutniok, mi­közben több ügyességi teljesít­ményt hajtanak végre, igy a ver­seny közben lóról szólva tűbe cérnát fűznek, egy pohár sört isznak, levetkőzve odakészített ágyba fekszenek, majd felöltöz­nek. Utána mindenkor lóra kapva folytatják a versenyt a célba ér­kezésig. A teljesítmények hibát­lan végrehajtója és a célba első­nek érkező lesz a győztes. Díja­zásban az első három helyezett részesül. Minden bizonnyal lesz érdeklő­dés a leventék részéről e verseny­szám iránt és ez kívánatos is, mert az ifjúság a nemes vetélke­désben bizonyságot ad lóratermett­ségének és ügyességének. A ver­senyekben való részvétellel fejlő­dik ki bennük a ló iránti szerete­tet, a lósportban megkívánt ügyes­ség s nem utolsó sorban a „jó" lónak tenyésztési készsége. Szép volna, ha leventéink e testet és lelket edző ősi magyar sportban minél nagyobb számmal venné­nek részt és szereplésükkel bebi­zonyítanák mindazon lovaseré­nyeket, melyek bennünk öröklőd­tek és melyeket ápolnunk szent kötelességünk 1 A verseny iránt érdeklődőknek felvilágosítást ad­nak a járási illetve r városi test­nevelési és népgondozó kirendelt­ségek.

Next

/
Thumbnails
Contents