Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-09-02 / 191. szám

•V ¥111 59-ik évfolyam, 191-ik szám Békéscsaba, 1932 szeptember 2 Péntek mmMMMMWMMMWMM^^ BÉKÉSMEGYEIIÖZLÖNT POLITIKAI NAPILAP tr-mmm? ix.t _»r r • Tül»fnnftváin s I7fi Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postén küldve negvedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. — Példényonkint 10 fillér Főszerkesztő: Dr. Reisz József Telefonszám i 176 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba 11. ker. Ferenc József-tér 20. szém alatt Hirdetés dijszabás szerint réldSnyonkint 1U iiliér. niraeies OIJSEODUS szermi A túlzott lelkesedés Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor sötét magunkrahagyatottságunkban egy tündöklő újságcikk révén Lord Rothermere megvilágította Magyarország helyét a nap alatt, mindenki előtt érthetővé válik az a lelkesedés, amelynek lenyűgöző varázserejétől nemzetünk egyetlen tagja sem volt mentes. A hatalmas angol ujságfejedelem hosszú előkészület, komoly megfontolás, helyszíni tanulmányozás és bölcs mérlegelés után felismervén a magyar igazságot, annak külföldi bajnoka lett. Így került a magyar megaláztatás kivetítve az egész világ égboltozatára. Igy kapott nagy nyilvánosságot revíziós problémánk, amely azóta oly nagy utat tett meg, hogy ma már külföldön olyan kiválóságok, mint Mussolini, Borah szenátor, akik az első frontban küzdenek s mások ezren és ezren harcolnak a revízióért. Legutóbb gróf Károlyi Gyula miniszterelnök tett megnyugtató kijelentéseket a magyar ügy állásáról, hangoztatva, hogy az, a világgondolkozásnak fő irányvonala felé halad. A nemzet szivéből az őszintén átérzett és örömmel telített hála érzete áradt Lord Rorhermere felé, mert ő benne ismerte meg azt a bátor férfiút, aki előlépett a homályból s pennájának éles logikájával apellált a világ lelkiismeretére a trianoni békeszerződés revízió alá vétele érdekében. Érthető, hogy ilyen körülmények között hazánkban a Lord neve varázshatásu lett s olyan népszerűség és szeretet övezi, amilyen érzéssel nemzetünk csak keveseket ölel a keblére. Ennek a lelkesedésnek azonban, mint kitűnt, voltak túlzott hajtásai is. Talán jóindulatu, ábrándos, regényes lelkek olyan ötlet hordozói lettek, aminek megértése a későbbi idők ivadékai előtt csak ugy lesz lehetséges, ha a dolgokat belehelyezzük a kebleket feszítő lelkes érzésvilágba, amikor az értelem lenyűgöző varázsigája alá került a szívnek, amely szív lobogó szalmatüzzel égett s ontotta a hálát olyan nyaGróf Bethlen István titokzatos franciaországi tárgyalásai Budapestről jelentik : Périsi lapjelentés szerint Bethlen István gróf az utóbbi napokban Franciaországban időzött. Rövid párisi tartózkodás után Fontenebleube utazott, ahol Ghyka herceg, volt román külügyminiszternek volt a vendége. A BH ezzel kapcsolatban csak annyit tud megállapítani, hogy Behtlen István gróf csütörtökön délben érkezik Budapestre s megjelenik az egységespárt érdekesnek ígérkező esti értekezletén. Meskó Zoltán Csabán megakarja alakítani a horogkeresztes pártot (A Közlöny eredeti tudósitása.) Meskó Zoltán volt állemtitkár, kiskőrösi képviselő, mint azt annak idején mi is megírtuk, a fővárosban megalakította a magyar horogkeresztes pártot. Amikor a párt a fővárosban már működött s kezdett csillaga lehanyatlani, Meskó elhatározta, hogy a vidéki nagyobb városokba jön, mert ott bizonyára nagyobb lesz a sikere. A képviselő, akinek korábbi pártállásáról már szintén megemlékeztünk, először Szegedre ment, ahol érintkezést keresett a „nácikkal" s tárgyalt a párt megszervezéséről. Meskó szegedi kalandja után (azért kaland, mert a rendőrség sem megy el simán a dolog mellett) elhatározta, hogy a közeli napokban Békéscsabára, Gyulára, Orosházára, Hódmezővásárhelyre és Debrecenbe látogat el híveket toborozni. Békéscsabán a Hitlert utánozó képviselőt tárt karokkal várják — a hatóságok. láboknak, amelyek már fel tndták perzselni egyesek szeme előtt az alkotmányos érzés útjait is. így történhetett meg, hogy a minden magyar szivet eltöltő törekvés, a revizió érdekében jóindulatu fantaszták, ábrándos lelkek, arra kérték Lord Rothermerét, hogy a betöltetlenül álló magyar trónkérdéssel kapcsolatban, személye felvetésekor adjon kedvező választ. Ilyenféle hiresztelések pár évvel ezelőtt tényleg szóbeszéd tárgyai voltak különösen akkor, amikor a Lord fia Magyarországon járt s a spontán megnyilatkozott tömeg lelkesedése fejedelmeket megillető ünneplésben részesítette. Komoly körökben azonban csak mint fantasztikus ötletet tekintették a Lord király jelöltségéről cirkuláló szóbeszédet. Nagy megnyugvással vesszük hírét, hogy maga Lord Rothermere sem vette egy percig sem komolyan az előtte felvetett ajánlatot, mely ha meg is hatotta, kellett, hogy előtte lebegjen, mint ahogy előtte is lebegett Európa legősibb királyi trónjának hozzáférhetetlensége, mely felé ő egyetlen lépést sem tett. Ezzel a bölcs mérlegelésével a magyar nemzet szemében még nagyobb lett a Lord személye, mert kitűnt, hogy alkotmányos érzéke s higgadt gondolkozása jobban régulázta az ő elhatározó képességét, mint azokat a regé nyes s kalandos gondolkozású férfiakat, akiket ime az elvakitottság káprázatának túlzott lelkesedése mozgatott. Ezekről a dolgokról a legkompetensebb, egyben érdekelt fél, maga a Lord fektetett le a Daily Mail hasábjain tényállításokat. Felemlítette Rákosi Jenő személyét, aki 80 éves kora ellenére Skóciába utazott, hogy vele eszmecserét folytasson. Mi, akik ismertük Rákosi Jenőt, akiből minden nagy és igaz nemzeti gondolat, egekig csapó lelkes érzést váltott ki. Ö Nagymagyarország boldog évtizedeiben nemzete hatalmasodásáról anyagi és számbeli erősbödéséről, a 30 miiüó magyarról álmodott s megérte hazája megcsonkítását. Az ő tisztes aggastyán kora és az a nagy gondolat, melynek írásaiban szószólója volt s mely minden tollvonásában a revízióra irányult, adja a magyarázatot arra, miként homályosodhattak el szemei előtt az ezer esztendős magyar szent korona törvényes hagyományai. Ebben a regényes korona felajánlásban tényezőket, de különösen hivatalos köröket nem kell keresni, mert ugyan ki mert volna józan fejjel arra gondolni, hogy Szent István koronáját, mely az ezeresztendős magyar alkotmány testet öltött foglalata s nem puszta ékköves szimbólum, hanem jogforrás, valóságos hatalom, délibábos ábrándók eszközévé tegye. A rosszul megválasztott s taián eléggé ki sem alakult elhatározások olyan atmoszférában születtek meg, amelyet a forrási pontig hevített lelkesedés irányított s ha ezeket ma higgadtabb s kialakultabb idők közgondolkozásává teszszük, bLony paródiával állunk szemben. Nem komoly dolog ez. Maga a Lord sem tartotta annak, akiben volt annyi judicium, hogy meg sem mozdította kezét Szent István koronája felé. Igy ábrándos epizóddá lett az egész dolog emléke azoknak az időknek, amikor nemzetünk minden tagja hatása alatt állott a Daily Mail felejthetetlen nagy cikkének. A magyar nemzet álláspontja a trónkérdés tekintetében már kialakult s tiszta : ez az ügy senki másra nem tartozhat mint a nemzet közakaratát kifejező országgyűlésre. Hogy ennek ideje mikor következik be, azzal most nem foglalkozhat a nemzet, amikor élet-halálharcig menő küzdelemben visakodunk ezzel a szörnyű gazdasági válsággal. A nemzet gondolkodása azonban korrekt. Ö ha koronát akar tenni a király fejére, ugy kívánja, hogy a Szent István koronája legyen és ne töviskorona. (S.) (( Fáklya" a temetőben Galacból jelentik: Fales Ilona gaiaci asszony a temetőben benzinnel és petróleummal leöntötte a ruháját és meggyújtotta. A szerencsétlen asszony mint égő fáklya világított a sötétben. A különös fényre odasiető emberek már nem tudták megmenteni, halálra égett. \