Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-08-19 / 180. szám

2 ÖEKESMEGYEI KCZLONY tSékéscsaba, 1932 augusztus 19 Az orvosok és a kutatók csalódása Hogy a fogak romlását a termé­szetellenes táplálék okozza, mely közzé a higénikusok minden lágy étéit odasorolnak, . melyek eleve ugy készültek, hogy az emésztő­szerveknek a legkisebb munkájuk legyen velük, ezt bizonyították ne­künk sok éven keresztül az orvo­sok és a tudósok. Azonban nekik is olyan meglepetést kellett meg­érni, amely az ő egész vizsgáló­dásaikat és tanításukat fejjel le­felé állítja. Nemcsak, hogy olyan embereket fedeztek föl, akik egy­általán nem tisztítják fogaikat, ha­nem azoknak az embereknek az egész táplálékuk lágy, természetel­lenes és még is, egy sem szenved közülük fogbetegségben és nem ismeri mi az: romlott fog. Ezek az emberek Tristan da Cunha sziget lakói. Több orvos tanulmá­nyózta e szigetlakók rágószerveit és nem találnak magyarázatot arra, hogy fogaik tulajdonképen miért állnak ellent a betegségeknek és a romlásnak. Az orvosok teljes 156 szigetlakót vizsgáltak mag, gyerekkortól egész 92 évig. 131 személynél teljesen egészséges fo­gakat találtak. Sőt a legöregebb férfinél, aki 85 éves volt, annyira egészséges fogakat találtak, hogy egyetlenegy fogon sem találták a romlás legcsekélyebb jelét. Egy fogorvos kijelentette, hogy orvosi gyakorlatban hasonlót még nem látott. Érdekes, hogy ezek a szi­getlakók fogaikat egyáltalában nem tisztítják, többnyire krumplival táp­lálkozik, halakkal, tejjel és gyü­mölccsel. A kartellek karmai között vergődik Csonkaor­szágunk gazdasági léte é3 úgy­szólván alig van valaki, aki ne érezné a kellemetlen kihatásait annak, hogy néhény érdekeltség milyen árnivót diktál egyes köz­fogyasztási cikkeknél. Sajnos az a helyzet ma is, hogy a mezőgaz­dasági népesség csökkent vásár­lóerejével alig változott valamit is a magyar gyáripari front kartelér dekek szerinti érszabása. Ha az európai államok árviszonyait össze­hasonlító vizsgálat alá vesszük, ugy találjuk, hogy pl. a portland­cernent árindexe Csehszlovákiá­ban 110, Ausztriában 115, nálunk pedig 147 a" békebelihez kép.st, (az 1913 évet 100 al véve egyen­lőnek.) Még kirívóbban mutatja a mi karteljeink önkényét a pamut­fonal indexe, amely Csehszlováki ában 67, Németországban 74, Ausztriában 82, nálunk 120. A sokszor emlegetett agrárolló két szárának eltávolodását mu­tatja az a körülmény, hogv az egyes fogyasztási cikkek index száma a következő: A kocka cukoré 135, az öntött vascsőé 139, a pécsi széné 146, a tatai széné 155, a darabos kokszé 148, a benziné 162, a férfi félcipőé 165, a porosszéné 168, a csont­enyvé 175, újságnyomó papirosé 177, a keményítőé 242, holott a nyerstermények ára légenyesen esett, mert pl. a nyerspamut 1927­beli indexe még 190 volt, s 1930­ban 68 ra, ugyanakkor a pamut­szöveté 189-ről 143-ra esett visz­sza. Az izzólámpa, az öntöttvas, a szuperfoszfát, a portlandcement stb. vámszedőinek mohósága magas fokig bűnös abban, hogy gazdaságilag el kell nekünk vé­reznünk. A magasfeszültségű áram megSIt egy fiatalembert Szarvasról jelentik: Tragikus szerencsétlenség történt a héten a halásztelki kompnál. Az EIő­Körösön a Bajor Lloyd egyik uszája állomásozik, amelyre a a környékről összevásárolt búzát rakják be. Itt ügyelt fel a rako­dásra a Magyar Általános Hitel­bank mezőtúri gabonabevásárló kirendeltségének raktárnoka, Be­regszászi Pál 25 éves mezőtúri fiatalember. A búzát szállító kocsik érkezé­sét várva, felmászott a meder szélén álló antennaszerü vasosz­lopra, amely arra szolgál, hogy a villamosvezetékeket a viz fölölt magasan vezesse el. A rácsozott vasszerkezeten felkúszott egészen a körülbelül 20 méter magasan lévő vezetékig, amelyben magas­feszültségű áram van. Fent körül nézett, hogy jönnek e már a ko­csik, de amint lefele akart jönni, a feje hozzáért az egyik dróthoz, amelyhez hajának egy része oda­ragadt. A hajón dolgozó emberek egy szikrát láttak és hallották a sze­rencsétlenül járt fiatalember jaj­kiáltását, amely után esni kezdett. Öt-hat métert eshetett, amidőn a feje megakadt a vasrácsozatban, amely az állkapcsát összeroncsolta. Olt is maradt fejénél fogva a rá­csozaton függve. Mikor az oda­érkező munkások leszedték, már halott volt. TI nyomor tükrében Olvasom az amerikai „Fortuna" cimü folyóiratban, hogy Hoover elnök magánvagyonának nagyobb részét elveszítette egy ujságrálle­látnál. Hoover keserűen mondja — nyilván adózási szempontból — hogy 4 millió dollár vagyonából ma már „csak" 700.000 dollár van. Csekélység. Ilyen vagyont összegyűjteni s ilyen nagy össze­get elveszíteni. Nem hiszem, hogy Hoovernek, ennek a népszerű amerikai elnöknek „csak" ekkora vagyona van. Nem pedig azért, mert aki egy kevésbé labilis ujság­vállalatnál nagy tőkét helyez el. annak még több vagyonának kell lenni, mint amit a lapnál befek­tetett. Summa summárum: én nem féltem Hoovert, hogy ha a választáson Mr. Roosevelttel szem­ben kisebbségben marad, nem jut öt-hat fogásos ebéd az aszta­lára . . . * Olvasom, hogy a kartell-dzsun­gel elnémitására kartellellenes liga alakult. Hát csoda nagy szörny ez a kartell az emberek szemé­ben. Borzasztó dolog az, hogy most drágult meg a fa, szén, liszt, tej. Most, amikor már érez­zük a tél leheletét. Boldogult emlékű Csák Károly dr., a csonka alsólendvai kerület képviselője mon­dotta nekem, mikor tavaly nyáron választási körúton voltam vele s jártuk a zalai falvakat: „Kutya dolog az a kartell. Én voltam a kartelljavaslat előadója a parla­mentben, én dolgoztam rajta s tudom, mennyit vesződtem vele, mig formába öntöttük. Többet vesződtem vele, mint amennyit az életben elérünk a kartellek ellen 1" Ebben a mondásban min­den benne volt. A kormány küzd a kartellek ellen, de munkájának nem akar gyümölcse teremni, pedig milliók nyögnek a kartell jármában . . . (nn) Arató-ünnep a tanyán Kondorosi tudósítónk irja: A régi jó magyar népszokások fel­újítása és az annyira szükséges munkás és munkaadó közötti jó­viszony ápolása céljából a Kon­dorosi Hangya Szövetkezet igaz­gatósága és felügyelőbizottsága folyó hó 20-án, Szent István nap­ján délután 3 órai kezdettel arató­népünnepélyt rendez. A szövet­kezet uj székházából kalász­koszorukkal, kalászbokrétákkal vo­nul fel az aratás-cséplési munkák­ban résztvett mindkét nembeli ifjúság a helybeli róm. kath. tem­plomba és onnan hálaadó isten­tisztelet után vissza ; ezt követően nappali táncmulatság, este pedig rendes bál lesz. Akik érdeklődnek a még nagyrészt romlatlan er­kölcsű tanyai nép iránt, ne saj­nálják a fáradságot erre az alka­lomra kirándulni a tanyára. Kettős szerelmi dráma Szegedről jelentik : Rácz János 21 éves kovácslegény es Kovács Etel 19 éves varróleány fiatalos meggondolatlanságból dobták el maguktól az életet a hét elején. A két fiatal teremtés egy tánc­mulatságon ismerkedett meg egy­mással. Az ismeretségből az évek hosszú során bensőséges szere­lem fejlődött. Szépen kiszínezték eljövendő életüket s nem gondol­tak arra, hogy tervük sohasem fog megvalósulni. Egy szép napon a szülők is tu­domást szereztek gyermekeik ter­véről, de nem nagyon lelkesedtek értük. A fiatalok azonban addig kérlelték szüleiket, mig végre meg­kapták a boldogító beleegyezést. De hát a Sors — ugy látszik — nem akarta, hogy a két fiatal egy­másé lehessen, mert Rácz közben elvesztette állását és hiába kere­sett másikat, nem tudott szerezni. Állás nélkül pedig nem lehetett esküvőre gondolni. Ez a szomorú körülmény érlalte meg a fiatalokban az öngyilkosság gondolatát, amit aztán végre is hajtottak oly módon, hogy kimen­tek a vasúti töltésre, ahol egymás kezét kezét fogva várták a kibé­kítő halált. Néhány^perc múlva a a vonat közvetlen közelükbe ért, a következő pillanatban a szerel­mesek átkarolták egymást és oda dobták magukat a sinekre, a vo­nat keresztülrobogott rajtuk és a sineken nem maradt más, mint két szétroncsolt holttest. Bün—bűnhődés A természetnek szigorú, kegyet­len törvényei vannak, melyek leg­többször nem igazodnak sem a méltányossághoz, sem az igaz­sághoz, de mindig érvényesülnek az egyének tetszése, vagy nem tetszése ellenére is. Aki bűnt kö­vetett el, bűnhődni fog. A lopott, csalt, rabolt pénzt nem költheti el a tolvaj, csaló, rabló nyugodtan. Ha ki is kerüli nagy ritkán a tör­vény kezét, bűnhődik rettegésben, félelemben, apa fiában, unokában, de valamikor beleesik a bűnhődés csávájába. A gyilkos megmérgezte magát a gyilkossággal egész éle­tére, hiába tölti ki büntetését, el­rontotta vele lelke nyugalmát örökre. Ami áll a közönséges bű­nözők világára, ugyanaz érvényes a gazdasági életre is. Ott se lehet büntetlenül vétkezni. Az emberiség szörnyű bűnt kö­vetett el a világháborúval s a tö­meggyilkosságot tetézte arzal, hogy a háborút tovább folvtalti a gaz­dasági életben. Vakságáért, go­noszságáért bünteti most a termé­szet önmaga által És a bűnösök­kel együtt bűnhődnek a jók is. Rothadási folyamaton megy ét a világ. Erjed minden s ha látunk még néhol ép foltokat, a világ­gazdasági válság erjesztő gombái azokat is megtámadják. A legfifi­kusabb, a legóvatosabb sem me­nekülhet. Benne vagvunk a nagy kádban mindnyájan, csak azt n»m tudjuk, hol tartunk a kémiai fo­lyamatban. Soká kell e még várni, hogy forrni kezdjen a megerj«dt folyadék, jön-e már a tisztulási folyamat, megelégedte-e a termé­szet a bűnhődést, vagv igv megy ez még éveken keresztül, amig belekábulnak, bolondulnak a vál­ságba. Azt hangoztatja mindenki, hogy ez igy nem mehet tovább, hogv ütött a 12-ik óra, de ezt mondjuk már évek óta és egyre rosszabbo­dik a helyzet, mégis itt vagvunk megrongyolódva, egyre koldusab­ban, de élünk. A háború megmutatta, hogy az ember minden ásatnál szívósabb, többet bir el. Ökör, bivaly, ló kidőlt, pusztult a hidegben, hőség­ben. éhségben, az ember bírta. Most ujabb erőpróbán áll az ember. Hosszú évek óta az igé­nvek lefokozásában olyan rekor­dot teremtett, ami megbámulni való. Már a meredek széleken tántorog elcsigázva, de még von­szolja magát, reménykedik és ful­dokolva, rekedten kiáltja: elé? volt már a bünhődésből, szebb, jobb, emberibb életet akarok élni. engedjetek a terített asztalhoz, mert éhes vagyok, adjatok innom, mert szomjas vagyok, melegedni akarok családi tűzhelynél, örülni akarok az élet minden szépségé­nek, én már megszenvedtem, megérdemlem. Vájjon mikor hallja me? a ter­mészet a kinban fetrengő emberi­ség jajkiáltását? HIREK JJríoíía távozása Az olasz diplomáciai szolgálat­ban lényeges változások és elő­lépések történtek, amelyeknek egyike Magyarországot is a legkö­zelebbről érdekli: Arlotta buda­pesti követet brazíliai nagykövetté nevezték ki. Arlotta követ tehát legközelebb elhagyja Budapestet és országunkat, ahol bámulatosan rövid idő alatt annyi szimpátiát tu­dott szerezni. A tengerésztisztből lett budapesti követté és itt nem­csak az olasz-magyar barátság kimélyitésén munkálkodott teljes sikerrel, hiszen ennek a kimélyi­tési ^folyamatnak legjelentősebb eseményei esnek az ő működésé­nek tartamára, hanem őszinte sze­retet és tisztelet vette körül ugy a diplomáciai karban, mint a ma­gyar társadalom széles rétegeiben. Megérdemelt előlépésének bizo­nyára nagyon sokan szívből örül­nek, de ebbe az örömbe fájdal­mas érzést vegyit a tudat, hogy ez az előlépés tőlünk való távo­zásával jár és igy elveszítünk kö­rünkből egy olyan igaz barátot, aki tetteivel és szavaival mindig mellettünk állott. De bizonyosan tudjuk, hogy Arlotta a világ túlsó felén is barátunk marad.

Next

/
Thumbnails
Contents