Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-08-14 / 177. szám

2 ÖEKESMEGYEI KGZLÖNY Békéscsaba, 1932 augusztus 14 regi jo időkből Mindenki, az egész község csak röviden Pista bácsinak hivta. Pista bácsi eme népszerüsege onnan eredt, hogy mindenkit ismeri, min­den bajra tudott valami „biztos" orvosságot. Olykor megtörtént, hogy az or­vossá* nem használt, ilyenkor az­után Pista bácsi ötölt-hatolt és — amennyire lehetett — ártatlanra mosta magát. Így azután Pista bácsi megma­radt a község „eszé"-nek. Okos­sága abból állott, hogy nem nő­sült. Agglegény maradt. Egyébként nagyon egyszerű: gondolkozású és félénk természetű ember volt. Egyszer — éjnek idején beron­tott hozzá a gazdasszonya: — Tekintetes ur 1 — tessék már felkelni, valaki jár a padláson. — Álmodtál te Julis 1 Mindi? mondom, hogy este ne egyél sok kolbászt, mert attól rossz álmod lesz. — Ne beszéljen a tekintetes ur! Nem álmodtam én I Most is jár­kál, hallja-e? — Lehet 1 — mondta Pista bécsi, de azért felkelt, felvette a nadrág­ját, magához vette vadászfegyve­rét és megindult Julis vezetése mellett a padlás felé. Mikor odaértek a padlásajtóhoz, Pista bácsi lövésre készentartva a fegyverét, felkiáltott: — Ki van itt? — Senki I — No, látod, Julis, mondtam én, hogy nincs itt senki . . . * Képviselőválasztás volt. A fő­városi jelölttel szemben helyi je­lölt vette fel a küzdelmet. Hónapokkal előbb megindult a korteskedés. A helyi jelölt olyan korteseket igyekezett szerezni, hogy a község minden nációja az ő táborához jöjjön. Volt vagy ötven kortese, akik között volt tót, ma­gyar, zsidó, meg cigány is. Mind megdolgozta a maga hiveit. Választás előtt magéhoz hivatta a jelölt ur korteseit és megmagya­H próbára tetf férj Irta : Guttmann György Pongrócz József dzsentri család­ból származott. Apja dúsgazdag földbirtokos volt a Bácskában. Va­gyonáról legendákat beszéltek. Az öreg Pongrácz elsők között volt, akik autót vettek Ford detroiti műveiből. Otyan élet tobzódott Pongráczék temerini villájában, hogy csodájára jártak az egész Délvidékről. A vígság addig tar­tott, amig a Józsi gyerek anyja élt. De egyszer télnek idején, ami­kor az ősszülő asszony férjét várta a megyegyülésről s eléje ment a falu határáig, megfázott tüdőbajt kapott s rövidesen koporsót ácsolt a falu egyetlen temetkezési vállal­kozója. Pongrácznét hatalmas pom­pával temették el. Nagy szomorúság következett be Pongráczék házénál. A cseléd­ség tagjai, akiknek azelőtt csoda jól ment sorsuk, egyenként hagy­ták el helyüket. A kis Jóska, aki érettségi előtt állt, gondozatlan maradt. Alig mert elmenni érettségire. Szigorúnak tartotta tanárait, akik többször meglepték intőkkel. Sok álmatlan éjszakát töltött el a má­tura elölt. Bántotta az is, hogy atyja egyszer sem kérdezte meg : — Fiam, hogy állsz az érettsé­rázta a másnapi teendőket, majd igy fejezte be mondanivalóját : — Aztán jól végezze mindenki a feladatát, nehogy megbukjunk. — Ne tessen má' félni — szólt a cigány — megtanultuk a lecs­kénket. Eljött a választás reggele. Meg­indult a szavazás. A helyi jelölt lemaradt. Délfelé összetalálkozik a jelölt ur cigány kortesével. — No, more 1 — megbuktunk 1 — Ne viccseljen a néccságos url — mér' buktunk vóna! — Pedig magbuktunk 1 Csúnyán megbuktunk I — A Devla verje meg! Hisen meg se kérdezstek engem ! * . Volt valamikor — nem is olyan régen — messze környéken hires zenekar Békéscsabán, Az öreg givel ? Fog sikerülni ? Nem kell kenőcs ? .. . Józsi sok töprengés után mégis érettségizett. Mégpedig prematu­rus lett. Az érettségit otthon kis lakomá­val pecsételték meg. A lakomán megjelent egy csinos hölgy anyja oldalán. Ez a hölgy negyven kö­rül volt évszámaival, s arról hires, hogy vagyona száz millióra rug. Pongrácz szive felmelegedett az idős leány — vagyona iránt és megkérte a kezét. Két gazdag került tehát össze, mert hiába volt a leánynak, — akit Vilmácskának becéztek a környéken —, nagy gazdagsága, nem igen kellett eddig senkinek, hisz eljárt felette az idő és fekete hajai közé ezüst szineüek is ve­gyültek. Pongrácz rokonai örültek a házasságnak, mert azt hitték, hogy az ember megjavul, s fiu uj, de jó anyát kap. Ám nem igy történt. A mostoha goromba volt Józsival, akit való­sággal* kiküldött a háztól. A jóképű fiu a fővárosba ke­rült s hamarosan elfelejtette Te­merint. a rózsákkal övezett nagy Pongrácz-villát és kis foksziját. Uj életet kezdett Pesten. Egyetemre járt és szorgalmasan bújta a BTK-t. Jogásznak készült. Apja — bizonyosan a gonosz Purcsi Náci bandája. A népszerű zenekar sok csabai kislány, ma már nagymama ablaka alatt húzta a „Képeddel alszom el..." stb. szivhez szóló nótákat. Számszerint tizenkét tagból ál­lott a zenekar. Mindannyian tiszte­letreméltó, komoly emberek. Volt a községházén akkoriban egy magasabbrangu tisztviselő, akinek fukarságáról egész legendá­kat meséltek. Egy őszi este a mi barátunk na­gyobb társasággal betértaFiuméba. Bort hozattak, azután jött a pezsgő, A pezsgőhöz cigánv is kell. Meg­szólaltak Purcsiék. Húzták a szebb­nél-szebb nótákat. Egyszer aztán felhangzott a szokásos dal: „Szom­jas a banda". .. Barátunk megértette a gyöngéd célzást s odakiáltott a pincérnek: — Pincér! Egy kis üveg sört a bandának!... Csabai után négyig. Szavazni a lapban található szelvénnyel, vagy a tiz fillérért árusítandó szelvénnyel le­het. Az eredményt öt órakor hirdet­jük ki s ugyanekkor fogjuk a di­jakat kiosztani. Az eredeti tervtől éltérőleg nem négyt hanem öt nyertest díjazunk. A győztesekhez Haán Albert dr. városi kih4gási biró, városi aljegyző fog beszédet intézni. Az első helyezett kap : Egycrepe de chine ruhára valót a Kulpin Áruháztól, egy nagy üveg finom kölnivizet a Réthy vegyé­szeti gyártól, egy ezüst puderos dobozt Klein Henrik órás és ékszerész­től, Nemcsok Erzsike ur­leány egy diszes virág­csokrot ad; ezenkívül Sipka Rezső filmet ké­szít róla, amelyet a moziban fog­nak többször lejátszani, továbbá a Schwartz-fotó képet készít, amelyről klisét csináltatunk és azt jövő heti ünnepi számunkban leközöljük ; A második helyezett kap: 4 méter Bemberg-selymet a Fonféder Testvérektől, egy diszes párnát a Dobó­cégtől, amelyet Rubicsek Jenő tollkereskedő tö­mött ki. A harmadik helyezett kap: Egy pár cipőt a Péterffy cipőáruháztól, egy pár selyemharisnyát a Deutsch Áruháztól és 6 diszes zsebkendőt Tescher Im­rétől. A negyedik helyezett kap: Egy pár fürdőcipőt az Adler cipőáruházból, egy pár selyemharisnyát a Silberstein divatáruházból. Az ötödik helyezett kap : Egy pár finom selyem­harisnyát a Deutsch Áru­házból és egy harisnya­Mindenki által könnyen tejesithető előfeltételek mellett fel nem mondható kamatmentes kölcsönöket folyósítunk 1. Családi ház építésére. 2. Telekvóí árlásra és ezzel kapcsola­tos lakóház építésére. 3. Lakóházzal kapcsolatos ipartelep építésére. 4. Családi lakóház vásárlására. 5. Lakóház átépítésre, bővítésére vagy javításra. fi. Ingatlant terhelő magns kamatú jel­zálogkölcsönök átváltására. Saját érdekében mielőbb kérjen résiletes kSIcsönajánlatot és tájékoztatót Országos Családiház-Épitő Takarék-Szövetkezet Békéscsaba, Andrássy-ut 7. Telefon 449. Prospektust ingyen és bérmentve küldünk Vasárnap délután négy óráig lehet szavazni a strandszépségverseny jelöltjeire Öt nyertest jutalmazunk meg (A Közlöny eredeti tudósítása.) Körülbelül öt hét óta folyik a strandszépségverseny, amelyet igen nagy érdeklődés kisért, hiszen, mint lapunk más helyén látható, többezer szavazólap érkezett be hozzánk egész sereg jelöltre. A versenyt most befejezzük. A je­löltekre — több oldalról felmerült kívánság miatt — vasárnap dél­után 4 óráig lehet szavazni. A szelvényeket lapunknak a strand­fürdőn felállítandó fiókkiadóhiva­taléban kell leadni reggeltől dél­mostoha tudta nélkül — dugva küldött tandíjra pénzt, de Józsi is segített magán. Nem azért volt prematurus. Diákokat tanított, si­kerrel. Teltek multak az évek s Józsi szép eredményeit doktorált és — beleszeretett egy csinos leányba, aki egy terézvárosi bankár szü­löttje volt és szépségen kivül száz­ezer pengője volt, amit hozomány­ként igért a leánnyal a gondos bankár. A fiu megkérte a leány kezét, aki húszon már tul volt s igent mondott. Az esküvőt a terézvárosi temp­lomban fényes külsőségek között tartották meg, majd a fiatalpár Viareggioba ment nászútra. Két­ezer pengővel indultak el a nász­útra, ami két hét alatt el is fo­gyott! Persze Józsiék jól éltek. Amikor visszatértek ötszobás berendezett lakás várta őket a Podmaniczky utcában. A házas­ság harmonikusnak mutatkozott, csupán az asszonyka azért pa­naszkodott sokszor, hogy nincs gyermekek. Ez nagy baj... Öt évi házasság után, amikor Józsinak már jólmenő ügyvédi irodája volt, az asszony féltékeny­kedni kezdett. Jogosan. Az ügyvéd ur elhanyagolta b. nejét, kártyázni járt a Westendbe, lokálokat látó gatott s kéteshirű nőkkel érintke­zett ... A feleség féltékenysége napról­napra fokozódott s akkor kulmi­nált, amikor megtudta, hogy férjét gyermektartásért beperelték. Ettől kezdve pokol lett a Pong­rácz házaspár élete. Nem is folyt sokáig ez a házasélet, amely na­ponta véres szenvedéseket provo­kált. Külön költöztek s a férj be­adta a válópert. A törvényszék nem adott igazat Pongrácznak s tartásdíjat itélt meg az asszonynak, aki a Rozsa utca egyik kéteshirű házában bérelt hó­napos szobát havi harminc pen­gőért. A férj a törvényszék Ítéletébe nem nyugodott bele s magánde­tektívekkel nyomoztatott. Sőt egyik zivataros este ő maga is, nyomoz­ni kezdett. Rossz ruhát vett fel és esőernyője alatt, idősebb em­ber módjára összehúzódva ment. Alig ért a Rozsa-utca közepére, karonfogta egy nő s megindultak a hosszú utcán a nő lakása felé, de csak egy villanylámpáig men­tek. Olt Pongrácz kiegyenesedett s esernyőjével hatalmasat ütött megromlott felesége fejére, akit azonnal felismert. A többi filmszerűen pergett. Rendőrség. Mentők. Kórház. Biró­ság. Egyhavi fogház — s a váló-

Next

/
Thumbnails
Contents