Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-08-07 / 171. szám

4 BEKESMEGVEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1932 augusztus 7 KOZMETIKA Rovatvezető : Dr. Dietrich Lászlóné Leggyakoribb hibája a bőrnek és a legtöbb panaszra is ez ad okot, az úgynevezett pattanásos zsiros bőr, tudományos néven az acne vulgáris. Kezdődik a serdüléses korban, a 13—15 ik életévben és tart egé szen a 30—40 ik évig. Mint annyi sok bőr- és hajbetegségnek, ennek is az a legnagyobb bajs, hogy az emberek nem veszik elég komo­lyan, illetve csak akkor kezdenek vele foglalkozni, mikor már a baj nagyon elhatalmasodott. Pedig egészen bizonyos, hogy ha a szü­lők tisztában lennének azzal, hogy 8—10 év múlva, mikor gyermekük a legszebb korban lesz, arcbőre ragyás, likacsos, zsiros és erősen porusossá válik, idejében törőd­nének a bajjal. Hogy a gondos és lelkiismere­tes szülő a bajt idejében felismer­hesse, leirom annak tüneteit és a bőr állapotát a betegség kezdetén. A bőr a normálisnál zsírosabb, olajosabb tapintaíu, rajta már elég korán láthatók a mitesserek. Eleinte elszórtan jelentkezik egy­egy pattanás, gyakran csak egy egy pirosas beszürődés, ami felszívó dik anélkül, hogy genny ürülne belőle. Ezekre a jelensegekre azok iák mondani: „sürü a vére", „majd elmúlik, ha férjhez megy", — „majd kinövi a bajt" stb., amely kijelentések — sajnos — csak arra jók, hogy a fölületes megítélést támogassák és mintegy szándékosan elősegítsék a beteg­ség elhatalmasodását 1 A bajnak alapoka a rendesnél több faggyumirigy és azoknak fo­kozott működése. A kezeles hiánya miatt a nagy mértékben termelő dött faggyú kitágítja az amúgy Í3 sok kivezető nyílást, azokban pang, jó táptalajt nyújtván a fer­tőző csiráknak. A kivezető csövek részint az u. n. „pattanások" alak­jában elgennyesednek, csúnya he­geket hagyva gyógyulásuk utan, másrészt a bennük éveken át fel szaporodott és pangó faggyútól Boros pohár mellett Havas Ferenc és Nyári Géza együtt érettségizték. Mindkettő pre­maturus lett. Az iskolai évek alatt annyi sok közös vonóst fedeztek fel egymásban, hogy ez a végső akkord még csak fokozta benső, mély barátságukat. Egyik sem volt érzelgős, álmodozó, nem hajlottak a romantika felé, ellenkezőleg, mindenben a realizmust keresték és csaknem teljesen eltávolodtak azoktól a diáktársaiktól, akik más­ként gondolkoztak. Az érettségi bankett után a két testi-lelki jóbarát is elvált egy­mástól. Bármennyire is igyekeztek erősek maradni, mindkettőjüknek könnybe borultak szemeik. A fia­taloknál oly szokatlan jelenség, a néma könnycseppek érthetően ma­gyarázták lelkiállapotukat. Husz évig nem találkoztak. Az első tízéves találkozó idején mind ketten a zugó srapnellek poko:i lármájában gondollak azokra a szép napokra, amelyeket az iskola padjaiban együtt töltöttek. Szomorú képet mutatott a húsz­éves találkozó. Annakidején nem ilyennek képzelték el a viszont­látás pillanatait. Nem gondolták akkor, hogy jönni fog egy fergeteg, amely lángbaboritja egész Európát és az ő soraikat is meg fogja A Városi Színházban augusztus 7-én, vasárnap este 8 órai kezdettel kiváló fővárosi miivészek együttes dalestet rendeznek KÖZREMŰKÖDNEK: KARÁCSONYI LAJOSNÉ opera és dalénekesnő LÁSZLÓ IMRE a népszerű rádió és gramofon énekes MAGYARI IMRE világhirü prímás, a rádió kedvence BÁNYAY ALADÁR zongoraművész és zeneszerző HELYÁRAK: Nagypáholy 12.-, középpáholy 10.-, kispáholy 8.*, felsőpáholy 6.-, zsöllye 2.-, tám­lásszék 1.70, körszék 1.50, zártszék 1.30, pá> hotyszék 2.-, erkély 1.20 és I.- P, állóhely 80 f. JEGYELŐVÉT: Gesmey könyvkereskedésben, Engel dohánytőzsdében és a szinháe pénztáránál d. e. 10-12, d. u. 5 órától KftSA »«®P annyira kitágulnak, hogy a bőr egpsz iikacsosnak látszik. Már most kedves olvasóim kép­zeljék el ez ilyen szerencsétlen, felserdült leány érzéseit, amikor a jólapojt és szépborü barátnői kö­zött. 0 érzi állandóan, hogy bő­iének szerencsétlen állapota meny­nyire háttérbe szorítja, bár voná­sai és alakjának vonalai bátran felvehetnék a versenyt többi társ­nőjével. Gondoljunk m'ndig a jö­vőre, ha gyermekünknél ezeket a j tüneteket látjuk, most talán egy egész életre szóló súlyos önvád tói és szemrehányástól mentjük meg magunkat I A leány gyermek­nél soha nem lehet tudni, nem éppen a csinossága révén jut-e az élet csendes, boldog révébe, amit egy helytelenül meggyökerezett téves kijelentéssel, vagy egy rossz helyen alkalmazott takarékossági rendszabállyal örök időre elzá­runk előle. A bajt, különösen ha idejében látunk hozzá gyógykezeléséhez, tökéletesen meg lehet gyógyítani! Későbben is igen szép eredményt érhetünk el, azonban a nyomokat mór tökéletesen eltüntetni nem le­het. A már ott lévő hegek és igen elősen kitágult pórusok csak na­gyon hosszas kezelés és többszö­rös hámlasztás után javíthatók meg annyira, hogy legalább fel­tűnőek ne legyenek I Sajnos — hogy igy van, de meg kell mondanom, hogy nagyon sok esetben voltam kénytelen ta­pasztalni, hogy esek akkor jelent­keznek a páciensek, amikor már tökéletes eredményt elérni lehetet­len 1 Ezekben az esetekben aztán, természetesen a páciens sincsen teljesen megelégedve, mert ő azt szeretné, ha már egyszer rászánta magát és elmegy a kozmetikai intézetbe, hogy olt csodát müvei­jenek vele, de azonnal. A már kihullott hajú egyének nagy rétzs ugyancsak azt szeretné, hogy is­mét dus fürtjei legyenek, mint 5—10 év\el azelőtt! Kedves olvasóim 1 — ezek ki­elégíthetetlen kívánságok és a tu­domány mai állása mellett em­berileg lehetetlenek 1 Tessék idejében jelentkezni, amikor a baj még nem hatalma­sodott el, nem végzett helyrehoz­hatatlan pusztítást és akkor az eredmény is ennek megfelelően tökéletes lesz I Azonban, ha ezt az időt elmulasztottuk, akkor meg kell elégedni egy kissé gyengébb eredménnyel is, ami azonban vég­eredményben még mindég teljes gyógyulástól jelent, csak nem tö­kéletes kozmetikei eredményt 1 De az arcbőr további helyes kozme­iikai kezelésevel az ilyen hibák olyan jól takarhatok és javíthatók, hogy inkább csak a tudata a bán­tó, mert látni aligha lehet, legfel­ritkitani. Arra sem gondoltak, hogy azok, akik visszajöttek a pokol előtornácából, alig lesz egy-kettő, aki ne hordozná magán a szörnyű rém pusztításait. Havas Ferenc és Nyáry Géza szintén végigélvezték a háború borzalmait. A negyedik X előtt álló két férfi teljesen megtörve, megöregedve, bizonyos fokú me­lankóliával foglalt helyet azok­ban a padokban, amelyekben életük legszebb éveit töltötték. A program befejezése után a két régi jóbarát kart-karbatéve el­távoztak az iskola épületéből és betértek oda, ahol huszév előtt, az érettségi után víg poharazás közben indultak el az uj élet felé. Az egyik sarokasztalnál foglal­tak helyet. Csendesen, szótlanul, magukba mélyedve ürítgették a poharakat. Havas Ferenc törte meg a csendet: — Ugy ülünk itt Géza, mintha halotti tort tartanánk. — Helyesen mondtad 1 Halotti tor 1 Gyászoljuk önmagunkat, az elvesztett ifjúságunkat, amelyet eltemettünk és amely nem jön vissza többé soha 1 — Hagyjuk ezeket a dolgokat Géza 1 Nincs értelme a kesergés­nek 1 Magyarok vagyunk és ne­künk magyaroknak a legszentebb az édes magyar haza 1 — Tudom I Igazad van I És ha ugy akarod, ne is folytassuk. Beszéljünk másról. Beszéljünk arról, hogy mi történt azóta, ami­óta elváltunk. — Huszesztendő hosszú idő. Teljesen elegendő ahhoz, hogy a fiatal, meggondolatlan gyermek­emberből komoly férfi váljék. Sokat küzdöttem, sokat nélkülöz­tem, de végre mégis révbe jutot­tam. — Megnősültél ? — Igen I — Családod van ? — Egy fiu és egy leány ! — Boldog vagy ? — Boldog ? A boldogsághoz oly kevés kell Géza, éppen csak annyi, hogy meg legyünk elégedve azzal, amivel rendelkezünk. — És aki nem rendelkezik sem­mivel, akinek nincsen senkije, aki — mondjuk — meghasonlott ön­magával, az is boldognak mond­hatja magát? — Miért beszélsz igy Géza ? Miért nem beszélsz inkább ma­gadról. Feletted is elrepült husz esztendő és bizonyára nem nyom­talanul. Nyári Géza nem felelt. Mered­ten nézett maga elé. Szemeiben mély szomorúság tükröződött. Arca elárulta a hatalmas lelki harcot, amely egész bensejét el­árasztotta. Tudta, érezte, hogy itt a pillanat, amikor beszélnie kell. Oly nehezen várta ezt és most, amikor elérkezett ahhoz a pilla­nincs semmi mon­nathoz, hogy könnyítsen lelki­ismeretén, nem tudta, hogy kezd­jen hozzá. — Mért nem beszélsz Géza ? — Mit beszéljek ? — Mindent 1 Azt, ami veled történt és amit — ugy lálom — nem akarsz elmondani. — Nekem danivalóm ! — Rosszul mondtad Géza! Ne­ked nagyon sok mondanivalód van, da nem akarsz beszélni. — Hát igen 1 Nagyon sok mondanivalóm van ! Jól mondtad Feri: Huszév olyan hosszú idő, hogy teljesen átalakítja az embert. Engem is átalakított és — ördögöt csinált belőlem. — Nem értelek, Géza.! — Én sem értem I És ha a lelkiismeret nem vádolna, azt hinném, hogy az egész csak egy rossz álom. Tudod mit tettem én? — Nem! — Hát persze, hogy nem tudod és ha meg fogod tudni, akkor sem hiszed el, mert senki sem hiheti el, hogy én, Nyári Géza... gyilkos vagyok .. . megöltem az apámat. — Ez nem igaz 1 Ez nem lehet igaz ! Ugy-e, hogy csak tréfálsz ? — Nem, Feri! Nem tréfálok! — De hogyan ? Miért ? -- Miért? Hát lehet erre el­fogadható okot találni? Hát van oka a gyermeknek kezet emelni ci­án Ini

Next

/
Thumbnails
Contents