Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) július-szeptember • 139-214. szám

1932-07-31 / 165. szám

Sékéscsaba 1932, julius 17 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 31 Krónika Egyszer, végre, nagysokára, Örvendhettem én is szívből, Igazán. Kereskedőt iparotsal Egy táborban láttam szerdán Délután. Egy táborban, egy eszméért Különféle sok szóbeszéd Elrepült, Nyitott szájjal hallgattam én S a melegben az álom is Elkerült. Mit tagadjam, nagyon szép volt, Amit ottan Nyilas „elvtárs" Elmondott, Azt szeretném tudni már most, Szűz beszéde mit használt és Mit rontott. Kolcza Miklós szintén beszélt, Beszédének meg volt a nagy Hatása, Ötven évig igy szónokol. Megöregszik, akarki is Meglássa. Elnökszékben Kovács Miska — Nem szégyen az — szordinót tett Nyelvére, De még így is, nem tudom mért, Látszott rajta, hogy vigyáz a Beszédre. Bajok nélkül elmúlt ez is S a tüntetés: nem tudni azt, Hogy mit ér? Akkor érne tán valamit, Hogyha most már olcsóbb lenne A kenyér. Megindulna a forgalom, Sok munkáskéz, ugy mint régen, Dolgozna, Megélhetés sem énnekem, Sem másoknak gondokat nem Okozna. Eltörölnék a sok adót, Pénz csörögne mindenkinek Zsebében És ki csendben dolgozgatna, Bármihez nyul, arany lenne Kezében. Olcsóbb lenne ruha, cipő, Eldorádó volna újból Ez ország, Ki itt élne, úgy hiszem én, Igen könnyen irányitná A sorsát. Ha Nyilas ezt megcsinálná, — Hogyha tudná, meg is tenné, Nem vitás,— Amíg élne, dicsérőleg Emlékezne meg róla a Krónikás. erde. Cim nélkül. • » ort. kóser szalámigyárának békéscsabai fiók lerakata Undpáasjfut 17. Naponta friss áruk Budapesti árak Eladás nagyban és kicsinyben Magyarországon nagyon elszaporodtak a válások. Ma-holnap cda jutunk, hogy több lesz a válások száma, mint az uj házasságoké. A válásoknak különböző okai vannak. A legtöbb válást a férfi hibájából mondják ki, ami érthető is. Ha a nő tudja is azt, hogy férje megveti, gyűlöli ót, akkor sem hagyja el, mert ha a nő hagyja ott az urát, ebben az esetben nem számithat tartásdíjra. Mivel hát a férfi látja, hogy b. neje nem távozik, ő kényszerül otthagyni, pláne, ha már van egy szebb, csinosabb jelölt is. A napokban érdekes válókeresetet adtak be a bíróságnál. Ebben az esetben a nő akar válni az urától. A társaságokban élénk szóbeszéd tárgyát képezi az ügy s az asszonyok igy beszélnek a dologról: .Képzeld, az Emmi válni akar a férjétől. Ne mond. És miért 1 Mert a férje jobb kezén egy brilliáns gyűrűt talált. Hát ez csak nem válóok ? De mennyire az! Férjének ugyanis a gépírónő a j obb kez el (Itt van hát a kutya eltemetve.) Vészhangok és vészjelenségek Irta : Táuszig Rezső okleveles közgazda-revizor Sűrűn egymás utén gyulladnak ki a vidék vészjelző lámpái a sorozatos kereskedő és iparos nagygyűléseken, figyelmeztető jelét annak, hogy az orszég kereskedő és iparos társadalma nem tudja tovább behunyt szemmel nézni sorsának intézését, amely a mindig bőven osztogatott, de soha beváltásra nem került Ígéretek között a gazdasági csőd hullámaiba és szociális csőd érvénybe jutott, ahol a két fuldokló társadalmi osztály a veszélyben egymásra találva, együttes segélykiáltással kér mentési kísérletet a magukat ma még szilárd talajon érzőktől... 1924 ben, az államháztartás szanált sa volt a jelsíó azon kíméletlen edóztatási politika és adózási rendszer kiépítéséhez, amely a magángazdaságokra ólomsulyként nehezedve, ^megkezdte romboló munkáját a magárgazdasági liquid, termelő tőke ellen. A súlyos adóterhek szükségszerű vállalását azon kecsegtető ígéretet tartalmazó oslyében adták be az infláció ragályos betegségéből még csak alig lábadozó gazdasági életnek, hogy az államháztartás sikeres szanálása után, rövid időnlbelül a megán gazdaságok szanálása fog sorra kerülni. A magángazdaságok szanálása azonban mindezideieg nem került sorra. Ennek még csak kísérlete sem jutott el az ország kormányát vezető gazdaságpolitika gyakorlati program mjáig. De bekövetkezett a magángazdaságok teljes katasztrofális összeomlása a gazdasági tevékenység minden területén. Az orszég gazdasági organizmusa már teljesen víz alatt állott, amikor a mentési kísérleteket az arra hivatottak folyamatba tették. De a sűrűn felvillanó vészkiáltások azoknak a segélykiáltását hallatják, akikről a mentési munkálatoknál megfeledkeztek. Ugyanakkor, amikor a mentési munkálatok egyoldalúsága miatt a kisipar és kiskereskedelem magára hagyva, küzd a feje fölött mármár átcsapó hullámokkal, akkor az államhatalom privilégiumokat ad egyes tőkeérdekeltségeknek, akiknek monopol jövedelmeket biztosit, hogy abból ő is részesedjen. Ezek a monopol jövedelmek azonban a kisemberek kiszolgáltatottságának eredménye, amelyek az utolsó falat kenyeret is elveszik az iparos és kereskedő szájából. A szabadforgalom ele ujabb mesterséges gátakat emelnek amivel további ezrek megélhetése válik kétségessé, olyan egzisztenciáké, akik már mindenüket, amijük volt, odaadták az államkincstárnak a kíméletlen adózási rendszerben és akiktől azért mégis fokozott adószolgáltatásokra tart igényt mai helyzetükben is a pénzügyi kormány, amely most abban különbözik elődjétől, hogy az már nem mert ujabb adóemelésekkel kísérletezni, emez pedig állandósít olyan uj adókat, amelyek kifejezetten a még meglévő mobil tőkéket és termelőeszközöket emészti fel. Még mindig vannak szép számban állami támogatásban részesített olyan kísérleti vállalkozások, amelyeknek gaz daság i célk itüzései elméletileg talán magyarázhatók, de amelyeknek sikeres és közérdeket szolgáló működéséhez a gazdasági adottságok hiányoznak. Ilyen módon csak azt az eredményt szolgálják, hogy elvágják a nyakát a meglévő gazdasági adottságokon természetszerűen kiépült egzisztenciáknak. A napokban megjelent 3500— 1932, E. számú rendelet valóban dicséretre méltó precizitással kidolgozott adminisztratív rendelkezésekkel szabályozza a gazdasági élet több iparos és kereskedő ágát és ezeknek sok ezer egzisztenciáit érintő területét, amely az ország gazdasági adottságain kiépült és a természetes fejlődés utján világhírnevet szerzett magyar malomipart és gabonakereskedelmet a kapitalisztikus Jgazdaj sági rend külső színeibe burkoltan, a kollektív gazdálkodás kötött formális kereteibe kényszeríti bele olyan módon, hogy a tőke és termelőeszköz szolgáltatást és a kockázatviselést meghagyja a malmosnak és a gabonakereskedőnek, de az üzemben és az az üzletben a gazda szerepét az állam veszi át, akinek rabszolga módjára, éjjel-nappal rendelkezésre kell állni. Es azért a kísérleti lehetőségért, hogy a minden napi falat kenyér megszerzését biztosítsa, fizetés nélküli bankára, adminisztátora és pénzbeszedője kell, hogy legyen minden malmos és gabonakereskedő egy elméleti alapon kiépített állampénzügyi érdeknek, amelynek ingyenes szolgálatában és védelmében a preciz szabályokba foglalt teljesítmények formei megsértéséért, vagyonának biróság cimén történő elkobzását remeiheti minden malmos és minden gabonakereskedő. Békéscsabán is megmozdultak as iparosok és kereskedők, hogy figyelmeztessék az állam gazdaségi életének kormányánál állókat az örvények veszedelmeire, amelyek az ország hajóját pusztulással fenyegetik. Azonban az ipar és kereskedelem megmozdulása nemcsak az iparosok es kereskedők jajszavát jelentik, hanem jelentik mindazok felkiáltását is. akik az ország szellemi eletének szabad pályákon múködő tényezői, mert ezeknek megéíhelése az ipar és kereskedelem prosperitásától függ. A tudomány, művészet és technika minden vívmánya, a szellemi foglalkozások minden ága sülyed és pusziul az ipar és kereskedelem sülyedő hajójával együtt. Ezért kell felhangzani a vészhangoknak és ezért kell megvillani a vészjeleknek. Dagyon időszerű lenne a uasuti tarifa mérséklése (A Közlöny eredeti tudósitása.) Közleményünk nyomán a napokban vált ismeretessé, hogy a MÁV ridegen elzárkózott azok e'ől a kérelmek elő), amelyek a Filléres Gyorsok beállítását szorgalmazták. Így tehát bele kell nyugodni a megváltozhatatlan elhatározásba és türelemmel kell várni szeptemberig amikorra újra mennek a Filléres Gyorsok. Nem tudjuk megérteni a MÁV gazdálkodását. Nyárra, amikor jól prosperálna a Filléres Gyors, nem engedélyezi az olcsó járatokat, ellenben őszre, amikor már nincs jó idő, akkor lehet utazni. Kérdjük nem jogos-e a közönség felháborodása ? Mennyivel nagyobb propagandát lehetne csinálni a magyar fürdőknek, üdülőhelyeknek, kirándulóhelyeknek, ha olcsóbbá tétetnék az utazás. Bizony a drága tarifa nagyon rossz propaganda. Inkább adna a MÁV kevesebb szabadjegyet és igy takarékoskodnia. Még a honatyáknak sem kellene szabadjegyet engedélyezni, legfeljebb a kerülete és Budapest között. Itt kell megemlítenünk a drága teherszállítást is. Például két bála papírnak Budapestről Békéscsabára való szállítása csekély 12 pengőbe kerül. Nem bizonyos, hogy az illető rendelő, ha feleáru lenne a tarifa, nem kétszerannyi árut rendelne e, de, hogy a drága teherszállításból is csak az Államvasutak károsodnak, az nyilvánvaló. Nem is csodáljuk, ha a MÁV állandóan arra hivatkozik, illetve panaszkodik: nagyon elszaporodtak az ország területén az autófuvarozások. Ha sokáig ilyen személy és árudijszabás lesz érvényben, akkor a MÁV ellehet arra készülve, hogy a gyors és személyvonatok még üresebben fognak futni és egy tehervonat szerelvényét sem fogják tudni összeállítani. A magyar közönség csak olyan tarifát kér amilyen a külföldön van, mert ilyenre talán lesz még néhány fillérje. Minket támogat, ha hirdetőinknél vásárol