Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-02-05 / 21. szám

Békéscsaba, 1932 február 2 BEKESMEGYEI KOZLONV 97 IYSíi „IÉIÍ kral" c. regényei ÍA Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány héttel ezelőtt. „Valami készül" cinien szerény köntösbe mjtatott kollektív regény jelent meg a könyvpiacon, de csak alig néhány példány került a forgalomba a könyvekből, mert az erősen szélső baloldali tendenciával megirt regényt a főkapitányság utasiása alapján hamarosan elkobozták nálunk is. Az elkobozással egyidejűleg eljárás indult meg Gergely Sándor a regény írója ellen izgatás és lázítás miatt. Gergely Sándor akit jasoflló bűncselekmények miatt íár több izben elitéltek, nem várta e az ellene megindítót! eljárás éget, hanem hetekkel ezelőtt kiszökött Oroszországba és be ált iz egyik magyarnyelvű komunista jjság szerkesztőségébe. A lap röid hírben jelentette be olvasóilak Gergely Sándor megérkezését. 3/iozaik A tisztviselő sorsa is bizonytaán lett a mai szomorú világban. 3ond barázdálja a homlokát. 4üvésze lett a lemondásnak. Má(8 sok az irigye Mert fixfizetésü. f&n mire támaszkodnia minden ónap elsején, Ez igaz, da csökenteií fizetésének utolsó maradánya is kivándorol pénztárcájául már harmadikán. A sok részst, a gyermekneveltetése mindent I visz. Ne irigyelje senki a tisztiselősoreot. Sokszor kát évitized Ilandó tanulása kellett ahoz, hogy da jutott, ahol most van. Mennyi jülői áldozat és mennyi áttanult éjszaka beszél erről a hosszú dőrőt. Nagyon meg kell szenvedni ízért, amig valaki a szellemi élet erületén önálló lesz, fizetést kap zért a munkoért és családot alaithat, otthont lelhet, ahol felüdülte! a fáradtság, kimerültség után. Ne irigyelje senki a tisztviselőorsot. Es ne ugy nézzen esry-egy sztviselőre az, aki a térsadalomak másik osztályába tartozik, mint igylésre méltó halandóra, hanem ftint magyar testvérére, aki mayar érdeket véd, igazságot szoláltat, tudományt ad, ügyes-bajos lolgot eligazít, jól tesz és szeret, iszen ő is magyar... Gondoljaak arra, amikor annyi fizetése olt, mint egy mázsa búzának az ra és mégis meg kellett élnie, kk.kori nélkülözéseikről és szenedéseikről hátborzongató regényt íhetne irni 1 ; Ami az életnek a só, az a magyar emzet életében a hűséges tisztviílő! Ne irigyelje senki a tisztviseísorsot. Ott görnyed az akták fölött. egész nap a közért dolgo'ik, Kgy tanít, beszitálja tüdejét az iroa, iskola pora. Alakját meggöryeszti a sok ülés. Mire nyugdíjba íegy, fejét behavazta az élet, életedve elszáll, fázva jár az öregség getében s várja a betoppanó telet, - ami nem is késik minden baival megjönni. Nagy tiiz a csepeli jlfeisz Manfréd gyárban Budapestről táviratozzák : A cseeli Weisz Manfréd gyár egyik müelyében ma reggel tüz ütött ki. L zománcüzem tetőzete gyulladt i és a tető percek múlva minden •dalon égett. Másfél óra múlva 'került elfolytam a lángokatCím nélkül. • • Szeretjük a dalt. Szó sincs róla. Az operaházban, a színpadon, a haguersenyteremben, a dalárda ünnepélyeken és künn a szabadban. Az ellen sincs kifogásunk, ha valakinek kedve támad és bár énekelni nem tud, saját otthonában gargalizái. De tessék elhinni, hogy a mozilátogató közönséget egy cseppet sem szórakoztatja, ha valaki előadásközben az operettslágereket szakadatlantól dudorássza a mások fülébe. Tegnap például a hátam mögött ült egy bundás hölgy (rendőri nyelvtan szerint, egy „macska") és miközben retiküljéből előkotorászott narancsszeleteket szopogatott, a hangosfilmet énekszólóval kisérte. Dalolt. Rettenetesen dalolt. Nem tartott szünetet még akkor sem, mikor a vásznán megjelent, hogy szünet. Trillázott. Most pianó, most fortisszimó. Csicsergett, mint egy kanári, majd olyan hangokat adott, mint egy gyöngytyúk. Mozi után vége lett a hangversenynek, de lehet, hogy ma u/ra kezdődik. Ki kellene irni a mozi csarnokába, hogy kutyáknak és „macskáknak" tilos a bemenet 11 a csabai magvizsgáló állomással? (A Közlöny eredeti tudósítása.) A napokban megemlítettük lapunkban, hogy a vasárnapi népgyűlésen a csabai gazdák erősen szorgalmazták a csabai magvizsgáló állomás felállítását és igen elitélték azt a huza vonát, mellyel ezt az ügyet a földmivelésügyi minisztériumban kezelik. A városnak e tekintetben Mayer János, volt földmivelésügyi miniszter ígéretet tett és mint azt lapunkban is közöltük, Békéscsaba város és a földmivelésügyi miniszter között szerződéses megállapodás jött létre. A város minden áldozatot meghozott, hogy a csabai talaj, mag és vegyvizsgáló állomás megkezdhesse működését. Ma-holnap itt a tavasz, amikor a gazda hozzáfoghat a vetéshez — az intézet azonban hónapok óta egy lépéssel sem haladt előre és a megvalósulás stádiumától meszA gazdakamara helyzetjelentése a mezőgazdák fekete esztendejének utolsó hónapjáról Nehéz tavasz előtt állnak a gazdák szebb állunk, mint hónapokkal ezelőtt. Olyan hirek vannak forgalomban, hogy lvády földmivelésügyi miniszter nem hajlandó elődjének alkotásait fedezni és a csabai talaj és magvizsgáló állomás működése megfeneklett. Ezek a kolportált hirek valószínűnek látszanak, mert a város már teljesítette azokat a feltételeket. melyeket e közügyben anyagiakban is magára vállalt és ennek dacára a várt intézmény megnyitására — értesülésünk szerint — egyelőre gondolni sem lehet. Ezt a kérdést a legközelebbi közgyűlés elé kell hozni és a gazdaközönségnek az volna az óhajtása, hogy a Békésmegyei Gazdasági Esrylet elnökének vezetésével egy küldöttség keresse fel lvády minisztert és kérje fel a beindított és közérdekű intézmény támogatására. (A Közlöny eredeti tudósítása.) A magyar mezőgazdaság az utóbbi évek során, a hitelviszonyok rendetlensége, a súlyos közíerhek és az ipari termékek gigantikus áremelkedése következtében a gazdasági válság mélypontjára jutott. A mezőgazdasági kamarák néhány nappal ezelőtt elkészült jélentéseikben, mint a mezőgazdaság fekete esztendejéről emlékeznek meg az elmúlt évről. Legszomorúbb a jelentés a mult év december hónapjáról szóló része, amely a következőkről számol be: Az elmúlt év minden napja ujabb terheket rakott a gazdatársadalom vállaira. A földárok egyes vidékein a mult év elején igen nagy eltérést mutattak és aránylag nagy végletek között mozogtak, később a forgalom hijján estek. A haszonbérleti árakban legfeljebb annyi változás állott be, hogy a bérlők nem tudnak fizetni. Hiteléletről viszont nem is lehet beszélni. A bankzárlat azt a szót régen kitörölte a magyar közgazdasági élet szótárából. A mezőgazdaság már közel fél éve nem kaoott uj hitelt. Minden tartalékja elfogyott, eladható terménye nincs. Bár az uj kihitelezések szünetelése folytán a gazdák további eladósodása, lehetetlenné vált, a tetszetősnek látszó megállapítás mögött mégis az a valóság rejtőzik, hogy a gazda adósságai számszerűleg nem nőnek ugyan, vagyona azért napról-napra fogy. Az értékesítési viszonyokat a termények lassú szilárdulása, a szarvasmarha árak emelkedése és a sertésárak esése jellemazte a legjobban. Az állat exoortunkat igen károsan'befolyásolja, hogy Olaszország korlátozta a bevitelt és az erre Divat gyermeKpulóver 4—8 számig P 1-96 Nőies férfipulóver minden nagyságban P 2-46 HAUER Szt. István-tér vonatkozó legújabb rendelet szerint csak 15 százalék külföldi marhát szabad levágni, mig 85 százaléknak belföldinek kell lennie. Svájc teljes beviteli tilalmat rendelt el. A borárak rendkívül nyomottak, a belföldi fogyasztás csekély. A külföld érdeklődése minimális. A takarmány hiány egyre érezhetőbb az egész országban. Sajnos a gazdaságoknak nincs pénze takarmány szükségletük fedezésére. A magyar gazdatársadalom minden tekintetben nagyon nehéz tavasz előtt áll. Mikor a postás téved Mindenki akceptálja a közmondást, hogy tévedni femberi dolog. Ez egyszer ne beszüljünk nagy általánosságban, hanem javítsuk ki a közmondást ilyenféle képpen, tévedni „távirdász" dolog. Ehez a megállapításhoz nem kell rosszindulat még szatirikus hajlam sem, mert valóban legkönnyebben a távírász tévedhet — annyi rossz irásu és lehetetlen táviratot kell továbbítania. Az is előfordul sokszor, hogy a gép is elromlik, vagy a gép zörög és ilyenkor nem lehet tisztán megérteni a jelzést. Ha a gép „halandzsázik" — akkor — mint mondani szokták a postások — nem csoda, ha a távirat egyes szavakban téved, Megesett ez már miniszterekkel is, hogy tévedtek. Egyik barátunk elutazott Csabáról és miután módos ember, kitűnő sportoló és a téli szezon alatt minden évben felkeresi a Tátrát. Itt tölt néhány kellemes napot. A feleségét is hivta, de nem ment. Az asszony a melegebb éghajlatoknak barátja és miután pénzük van és egyáltalában érintette őket a bankzárlat, a deviza és valuta korlátozás, ugy döntöttek, hogy a feleség februárban viszont Abáziába megy üdülni — 2 rongyos hétre. Az asszony most készül az útra. Közben kapott a férjétől egy rövid táviratot, melyet igy fogalmazott meg : „Jól telik az idő. Kellemes, pompás, magas hó." A táviratot, amig eljutott a Tátrából Csabára — öt postán kezelték. Öt távírász adta tovább a férj sürgönyét, mely a következő szöveggel érkezett meg: „Jól telik az idő. Kellemes, pompás, maga ló." Képzelhető, hogy a kis asszonyka mennyire zokon vette ezt az impertinenciára hajló tá"iratot. (***) j