Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-02-05 / 21. szám

Békéscsaba, 1932 február 2 BEKESMEGYEI KOZLONV 97 IYSíi „IÉIÍ kral" c. regényei ÍA Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány héttel ezelőtt. „Valami készül" cinien szerény köntösbe mjtatott kollektív regény jelent meg a könyvpiacon, de csak alig néhány példány került a forgalom­ba a könyvekből, mert az erősen szélső baloldali tendenciával meg­irt regényt a főkapitányság utasi­ása alapján hamarosan elkoboz­ták nálunk is. Az elkobozással egyidejűleg eljárás indult meg Gergely Sándor a regény írója ellen izgatás és lá­zítás miatt. Gergely Sándor akit jasoflló bűncselekmények miatt íár több izben elitéltek, nem várta e az ellene megindítót! eljárás éget, hanem hetekkel ezelőtt ki­szökött Oroszországba és be ált iz egyik magyarnyelvű komunista jjság szerkesztőségébe. A lap rö­id hírben jelentette be olvasói­lak Gergely Sándor megérkezését. 3/iozaik A tisztviselő sorsa is bizonyta­án lett a mai szomorú világban. 3ond barázdálja a homlokát. 4üvésze lett a lemondásnak. Má­(8 sok az irigye Mert fixfizetésü. f&n mire támaszkodnia minden ónap elsején, Ez igaz, da csök­enteií fizetésének utolsó marad­ánya is kivándorol pénztárcájá­ul már harmadikán. A sok rész­st, a gyermekneveltetése mindent I visz. Ne irigyelje senki a tiszt­iselősoreot. Sokszor kát évitized Ilandó tanulása kellett ahoz, hogy da jutott, ahol most van. Mennyi jülői áldozat és mennyi áttanult éjszaka beszél erről a hosszú dőrőt. Nagyon meg kell szenvedni ízért, amig valaki a szellemi élet erületén önálló lesz, fizetést kap zért a munkoért és családot ala­ithat, otthont lelhet, ahol felüdül­te! a fáradtság, kimerültség után. Ne irigyelje senki a tisztviselő­orsot. Es ne ugy nézzen esry-egy sztviselőre az, aki a térsadalom­ak másik osztályába tartozik, mint igylésre méltó halandóra, hanem ftint magyar testvérére, aki ma­yar érdeket véd, igazságot szol­áltat, tudományt ad, ügyes-bajos lolgot eligazít, jól tesz és szeret, iszen ő is magyar... Gondolja­ak arra, amikor annyi fizetése olt, mint egy mázsa búzának az ra és mégis meg kellett élnie, kk.kori nélkülözéseikről és szen­edéseikről hátborzongató regényt íhetne irni 1 ; Ami az életnek a só, az a magyar emzet életében a hűséges tisztvi­ílő! Ne irigyelje senki a tisztvise­ísorsot. Ott görnyed az akták fö­lött. egész nap a közért dolgo'ik, Kgy tanít, beszitálja tüdejét az iro­a, iskola pora. Alakját meggör­yeszti a sok ülés. Mire nyugdíjba íegy, fejét behavazta az élet, élet­edve elszáll, fázva jár az öregség getében s várja a betoppanó telet, - ami nem is késik minden ba­ival megjönni. Nagy tiiz a csepeli jlfeisz Manfréd gyárban Budapestről táviratozzák : A cse­eli Weisz Manfréd gyár egyik mü­elyében ma reggel tüz ütött ki. L zománcüzem tetőzete gyulladt i és a tető percek múlva minden •dalon égett. Másfél óra múlva 'került elfolytam a lángokat­Cím nélkül. • • Szeretjük a dalt. Szó sincs róla. Az operaházban, a színpadon, a haguersenyteremben, a dalárda ünne­pélyeken és künn a szabadban. Az ellen sincs kifogá­sunk, ha valakinek kedve támad és bár énekelni nem tud, saját otthonában gargalizái. De tessék elhinni, hogy a mozilátogató közönséget egy cseppet sem szórakoztatja, ha valaki előadásközben az operettslágereket szakadat­lantól dudorássza a mások fülébe. Tegnap például a há­tam mögött ült egy bundás hölgy (rendőri nyelvtan sze­rint, egy „macska") és miközben retiküljéből előkotorá­szott narancsszeleteket szopogatott, a hangosfilmet ének­szólóval kisérte. Dalolt. Rettenetesen dalolt. Nem tartott szünetet még akkor sem, mikor a vásznán megjelent, hogy szünet. Trillázott. Most pianó, most fortisszimó. Csicsergett, mint egy kanári, majd olyan hangokat adott, mint egy gyöngytyúk. Mozi után vége lett a hangver­senynek, de lehet, hogy ma u/ra kezdődik. Ki kellene irni a mozi csarnokába, hogy kutyáknak és „macskák­nak" tilos a bemenet 11 a csabai magvizsgáló állomással? (A Közlöny eredeti tudósítása.) A napokban megemlítettük lapunk­ban, hogy a vasárnapi népgyű­lésen a csabai gazdák erősen szorgalmazták a csabai magvizs­gáló állomás felállítását és igen elitélték azt a huza vonát, mellyel ezt az ügyet a földmivelésügyi minisztériumban kezelik. A város­nak e tekintetben Mayer János, volt földmivelésügyi miniszter ígé­retet tett és mint azt lapunkban is közöltük, Békéscsaba város és a földmivelésügyi miniszter között szerződéses megállapodás jött lét­re. A város minden áldozatot meghozott, hogy a csabai talaj, mag és vegyvizsgáló állomás megkezdhesse működé­sét. Ma-holnap itt a tavasz, amikor a gazda hozzáfoghat a vetéshez — az intézet azonban hónapok óta egy lépéssel sem haladt előre és a megvalósulás stádiumától mesz­A gazdakamara helyzet­jelentése a mezőgazdák fekete esztendejének utolsó hónapjáról Nehéz tavasz előtt állnak a gazdák szebb állunk, mint hónapokkal ez­előtt. Olyan hirek vannak forgalomban, hogy lvády földmivelés­ügyi miniszter nem haj­landó elődjének alkotá­sait fedezni és a csabai talaj és magvizsgáló ál­lomás működése meg­feneklett. Ezek a kolportált hirek valószí­nűnek látszanak, mert a város már teljesítette azokat a feltétele­ket. melyeket e közügyben anya­giakban is magára vállalt és en­nek dacára a várt intézmény meg­nyitására — értesülésünk szerint — egyelőre gondolni sem lehet. Ezt a kérdést a legközelebbi közgyűlés elé kell hozni és a gaz­daközönségnek az volna az óhaj­tása, hogy a Békésmegyei Gazda­sági Esrylet elnökének vezetésével egy küldöttség keresse fel lvády minisztert és kérje fel a beindított és közérdekű intézmény támoga­tására. (A Közlöny eredeti tudósítása.) A magyar mezőgazdaság az utóbbi évek során, a hitelviszonyok ren­detlensége, a súlyos közíerhek és az ipari termékek gigantikus áre­melkedése következtében a gaz­dasági válság mélypontjára jutott. A mezőgazdasági kamarák néhány nappal ezelőtt elkészült jélentése­ikben, mint a mezőgazdaság fe­kete esztendejéről emlékeznek meg az elmúlt évről. Legszomo­rúbb a jelentés a mult év december hónapjáról szóló része, amely a következőkről számol be: Az elmúlt év minden napja ujabb terheket rakott a gazdatár­sadalom vállaira. A földárok egyes vidékein a mult év elején igen nagy eltérést mutattak és arány­lag nagy végletek között mozog­tak, később a forgalom hijján estek. A haszonbérleti árakban legfeljebb annyi változás állott be, hogy a bérlők nem tudnak fizetni. Hiteléletről viszont nem is le­het beszélni. A bankzárlat azt a szót régen kitörölte a magyar köz­gazdasági élet szótárából. A mezőgazdaság már közel fél éve nem kaoott uj hitelt. Minden tartalékja elfogyott, eladható ter­ménye nincs. Bár az uj kihitele­zések szünetelése folytán a gazdák további eladósodása, lehetetlenné vált, a tetszetősnek látszó megál­lapítás mögött mégis az a valóság rejtőzik, hogy a gazda adósságai számszerűleg nem nőnek ugyan, vagyona azért napról-napra fogy. Az értékesítési viszonyokat a termények lassú szilárdulása, a szarvasmarha árak emelkedése és a sertésárak esése jellemazte a legjobban. Az állat exoortunkat igen káro­san'befolyásolja, hogy Olaszország korlátozta a bevitelt és az erre Divat gyermeKpulóver 4—8 számig P 1-96 Női­es férfipulóver minden nagyságban P 2-46 HAUER Szt. István-tér vonatkozó legújabb rendelet sze­rint csak 15 százalék külföldi mar­hát szabad levágni, mig 85 szá­zaléknak belföldinek kell lennie. Svájc teljes beviteli tilalmat rendelt el. A borárak rendkívül nyomottak, a belföldi fogyasztás csekély. A külföld érdeklődése minimális. A takarmány hiány egyre érez­hetőbb az egész országban. Sajnos a gazdaságoknak nincs pénze takarmány szükségletük fe­dezésére. A magyar gazdatársadalom min­den tekintetben nagyon nehéz tavasz előtt áll. Mikor a postás téved Mindenki akceptálja a közmon­dást, hogy tévedni femberi dolog. Ez egyszer ne beszüljünk nagy általánosságban, hanem javítsuk ki a közmondást ilyenféle képpen, tévedni „távirdász" dolog. Ehez a megállapításhoz nem kell rossz­indulat még szatirikus hajlam sem, mert valóban legkönnyebben a távírász tévedhet — annyi rossz irásu és lehetetlen táviratot kell továbbítania. Az is előfordul sok­szor, hogy a gép is elromlik, vagy a gép zörög és ilyenkor nem lehet tisztán megérteni a jelzést. Ha a gép „halandzsázik" — akkor — mint mondani szokták a postások — nem csoda, ha a távirat egyes szavakban téved, Megesett ez már miniszterekkel is, hogy tévedtek. Egyik barátunk elutazott Csa­báról és miután módos ember, kitűnő sportoló és a téli szezon alatt minden évben felkeresi a Tátrát. Itt tölt néhány kellemes napot. A feleségét is hivta, de nem ment. Az asszony a melegebb ég­hajlatoknak barátja és miután pén­zük van és egyáltalában érintette őket a bankzárlat, a deviza és valuta korlátozás, ugy döntöttek, hogy a feleség februárban viszont Abáziába megy üdülni — 2 ron­gyos hétre. Az asszony most készül az útra. Közben kapott a férjétől egy rövid táviratot, melyet igy fogalmazott meg : „Jól telik az idő. Kellemes, pom­pás, magas hó." A táviratot, amig eljutott a Tátrá­ból Csabára — öt postán kezelték. Öt távírász adta tovább a férj sürgönyét, mely a következő szö­veggel érkezett meg: „Jól telik az idő. Kellemes, pom­pás, maga ló." Képzelhető, hogy a kis asszonyka mennyire zokon vette ezt az imper­tinenciára hajló tá"iratot. (***) j

Next

/
Thumbnails
Contents