Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) január-március • 1-65. szám

1932-02-14 / 29. szám

4 BEKESMEGYEÍ KÖZLÖNY Békéscsaba, 1932 február 14 őrség fülébe is, majd feljelentést tettek az asszony ellen. Az ügyészség özv. Greiffel Kál­mánné ellen kormányzósértés és vészhirterjesztés miatt emelt vá­dat. Az öregasszonyt most vonta felelősségre a szegedi tör­vényszék Hábermann tanácsa. Özv. Greiffel Kálmánné tagadta a bűncselekmények elkövetését és azt állította, hogy senkinek sem mondott sem a kormányzóra sértő szavakat, sem pedig olyas­valamit, amivel vészhírt terjesztett volna. A kihallgatott tanuk azon­ban igazolták, hogy az asszony rémisztgette őket. A biróság özv. Greifell Kálmán­nét kormányzósértés és vészhir­terjesztés vétsége miatt 2 hónapi fogházra itélte, Az asszony az ítélet ellen felebbezést jelentett be. A békéscsabai gazdák 20.000 P-ős kölcsönt kérnek a várostól (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nem kis szenzációt és egyben fel­háborodást keltett a városban az a kol portált hir, hogy néhány ér­dekelt gazda kérvényt adott be a városhoz, melyben 20.000 pengő kamutmen­tes kölcsönt kérnek a képviselőtestülettől, hogy a székházon fenn­álló adósságot rendez­zék. Erről a kérvényről Békéscsaba gazdatársadalma csak most, a la­pok utján értesül, mert általában a tervezett akcióról a nagyközön­séget, az adófizető polgárságot nem tartották tanácsosnak előze­tesen informálni. A város minden rendű polgára tudja, hogy Békéscsaba városá­nak nincs szabadtőkéje, sőt saját ügyeit is caak ugy tudta rendezni, hogy egy izben a saját alapjaiból, két izben pedig a pénzintézetek­től vett fel nagyobb összegű függő­kölcsönt, hogy a várha­tó bevételek elmaradása folytán zavar ne álljon elő. Normális viszonyok között szót sem emelnénk az ellen, hogy a város — ha van ugyan miből — ne segítse meg az egyes közüle­teket, mondjuk, egy kölcsön nyúj­tásával, de akkor, mikor a város maga is kénytelen függőkölcsö­nökkel átmenetileg rendezni saját bajait — akkor szó sem lehet an­nak az absurd kérésnek teljesíté­séről, mely most a város előtt fekszik. N^m tudjuk, hogv ebben a kérdésben Jánossy Gyula pol­gármester milyen álláspontot fog­lalt el és bár tisztelettel adózunk minden ténykedése iránt — jelen esetben a leghatározottabban til­takoznunk kell minden olyan be­állítás ellen, hogy a városnak kö­telessége — a maga érdekeinek feláldozásával is — a gazdák székházának financiális ügyét sza­nálni. A városnak kölcsönadni való pénze nincs. Kölcsönt azért nem vehet fel, hogy kamatnélkül az ér­dekelt gazdáknak kölcsön adja, mert ezáltal a város költségveté­sét terheli meg, mér pedig ez a megterhelés magasabb pótadót je­lent. Éppen most halljuk, hogy a köz­igazgatás racionalizálásával meg­bízott kormánybiztos a napokban körútra megy, hogy a helyszínen szerezzen tapasztalatokat a váro­sok közigazgatási menetéről és megbeszélést folytasson a városok vezetőivel, hogyan lehetne a költ­piac szempontjából is nagyjelen­tőségüek, — a községi felsőkeres­kedelmi fiúiskola számára meg­felelő épület emelése és annak jelenlegi helyén városi zeneiskola felállítása. Végül egy középfokú ipari szakiskola szervezése s egy állami tanítóképző intézet létesí­tésének szorgalmazása és elő­segítése. Ezt a munkaprogramot succes­sive az elkövetkező 10 év alatt kellene megvalósítani, ehez azon­ban a magángazdaság s azon keresztül a közületek háztartásá­nak bizonyos fokú jóléte szük­séges, ami ma nincs meg s ennek hiányában még a meglevő intéz­mények is visszafejlődnek. Hogy ez a várvavárt korszak mikor jön, élvezhetjük-e mi is, vagy caak egy ujabb generáció, ki tudja azt ma megmondani?! Addig — fájdalom, — a terve­ket el keli raktározni és most nincs más teendő, mint lehetőleg tartani a szinvonalat és — ok­szerűen takarékoskodni. Dr. Kornis8 Géza. Vészhirterjesztés és kormányzősértés miatt két hónapi fogház A csarvási gróf Wenckheim­uradalomban a mult év végén megjelent özv. Greiffel Kálmánné 63 éves kondorosi piaci árus. Az uradalom cselédeinek akart eladni vászonnemüeket. A köréje gyűjt cselédség érdeklődött Greiffelné tői, hygy mi újság a világban, mire Greiffelné elmondotta, hogy nagy bajok vannak Budapesten a kormányzó körül. Ezután — mondotta az asszony — ismét fehér pénz lesz, mint a komuniz­mus alatt és annyi lesz, hogy el lehet majd vele rekeszteni a Ti­szát. Az uradalmi cselédek ámulva hallgatták az asszony szavait. Greiffelné meséje eljutott a csend­Kisváros A kese meg a társa. Dermesztő téli estén két legény bandukol az állomás felé. Délu­tán szabadultak a fogházból. Ősz­kor kerültek törvénybe egy kis verekedés, egy kis lopás miatt s bizony most nyári ruhában dide­regnek. Az állomás előtt már so­rakoznak az autók, bérkocsik. Amikor a legények a térre érnek, valaki elkiáltja : — Jaj, rosszul lett ! Egy szívbajos ember esett össze a kijárat mellett. Sokan odasza­ladnak.. A soffőrök és bérkocsisok is. Az egyik legény, a kesehaju, huncutkodva odaint a társának a két szélső fiakkerló felé. Kényei- , mesen odasétálnak 8 leemelik a két ló hátáról a pokrócokat. Aztán megindulnak a köves uton a malom felé, hónuk alatt a pokró­cokkal. Beszélgetnek. Hol alusz­nak az éjjel ? Talán szalmaka­zalban. Ha nem találnak, hajnal­ban bekopogtatnak valamelyik tanyán. A fordulónál egy autó suhan az állomás felé. A kese az mond­ja : — Te, menjünk vissza, nézzük meg, hogy ugranak a fiakkerosok. A tömzsi ráhagyja : jó. A kese ledobja a pokrócát az árokba. A másik utána. Majd megtalálják később. A állomás előtt még mindig élénken tárgyalják az esetet. A két fiakkeros dühösen fogadkozik : hej, ha megkapják azt a gazem­bert 1 A két fiu a bejárat előtt áll a járda szélén. Nagy komolyan hallgatják az elkeseredést 8 na­gyokat röhögnek, mikor az egyik soffőr. ugratásképpen azt mondja a fiakkerosoknak : — Komám, jó találmány az a repülőgép I A kese vág a szemével a társa felé s oldalba böki. A rendőr, aki az ajtóban állott eddig, lassan odamegy hozzájuk. 'Csak ennyit mond : — No, gyerünk. A kese dühösködik : — Azt már nem I Azért, hogy, szegények vagyunk ... — Csönd 1 Előre a pokrócokért 1 Megindulnak. A tömzsi busán lógatja a fejét. A kese ugy gon­dolja, eb, aki bánja. Legalább nem fázik a dutyiban. Odaszól a komájának : — Te, mi is volt a Hajdina nótája ott benn? A másik legény felüti a fejét és elbusultan nekiereszti a fecsegős hangját : — Hej sarkadi kanális . .. A biztos ur csöndesen közbe­szól : — Csönd 1 A k<*se odamorog a társának : — Nincs szólásszabadság. A recsegős hangú busán rávág : — No nincs 1 Lajit kidobják. Éjfélután két óra. A temető előtt, a beton-uton három alak baktat. A hold világit s hideg su­gara hull a temetőbe, a befa­gyott nádasra. Kóka Miksa, a külteleki Bazsa­likom-csárda prímása dülöngél középen. Hatalmas, ragyásarcu cigány, aki kiskabátban sem fá­zik most, a dermesztő éjszaká­ban, mert sok benne a spiritusz. Mellette bandukol az öccse : Laji, a vézna, fehérarcú, tüdővészes kontrás és Piros, a nagy darab, kifestett fehérszemély. Feleaége­ugy cigányosan-Miskának. Lajin bő foltos felöltő lóg, Piroson meg az ura színehagyott bőkabátja van. ő viszi a Miska hegedűjét is, mert-mondom-a prímás megint beszeszelt. Laji, szegény, keser­vesen köhécsel. Piros az alsó ajkára ragasztott cigarettavéget szívja. A nagy csöndességben csak Miska hangoskodik, — Egyszer muzsikálunk igazi urnák, akkor se vagy okos. No­hát el is verlek a háztól holnap. Olyan ur, olyan finom földbirtokos. — Azok járnak a Bazsalikomba, szól csöndesen Laji. ségvetést még összébb szoritani, redukálni és lefaragni, mert a pol­gárság valóban tul van terhelve. A mai idők valóban nem alkal­masak arra, hogy a várostól úgy­szólván teljesen független társa­dalmi alakulatok pénzügyi bajait is a nyakába vegye, mikor maga is a változott és nehéz viszonyok folytán erőfeszítéseket tesz, hogy fenntarthassa a status quot. (O) Jókai Klór összes müvei (110 kötet) diszkötésben uj állapotban eladó Cim a kiadóhivatalban APOLLÓ MOZGÓ Szombat, vasárnap. Február 13, 14. MA 'LENE DIETRICH Cary Cooper Adolf INeajoH főszereplésével Továbbá: TOK! mix főszereplésével Élő bosszú Fox hangos hiradó Füszer­és csemegeáruk árverése február f5-én délután 2 órakor Andrássy ut 19 szán* — Hát akkor va'ami gazdatiszt. Olyan vastag aranylánca volt. — Rézből, vág közbe Piros. — Azért mégis ispán voltl — erősködik Miska. Az — marhahajcaár, — mondja Laji. Erre már igazán dühbe jön a prímás. — Hét marhahajcsár 1 De sok pénze volt 1 Ez a Piros meg olyan maflán ült mellette, mintha két szót se tudna szólni. Pedig, hogy kurizált néki az a lőcslábu 1 De ennek a drágálatosnak nem kell a pénz. No bizony, abból a nyolc­van fillérből, amit én muzsikáltam ki belőle, a piszkos trógerből, nem tudom, meddig élünk. De ez finom nő, naccsága, — csókolom a só­hajtása árnyékát. Agyonvériek, csak érjünk haza. Piros kacagva fölemeli a sárga pettyes szoknyáját s kivesz a ha­risnyájából két pengőt. — Ide süssetek, ehol a pénz, amit elcsórtam tőle. Miska megjuhászodott. A hősök kertjénél jártak már. Miskának jó kedve támadt: ő csuszkái egyet a tó jegén. Hiába beszéltek neki: Odakacsázott a tóhoz. — Te Laji, — suttogta a leány villámló szemmel — szökjünk el holnap. Megbolondulok érted. Lá­tod, a nyomodban vagyok mindig,

Next

/
Thumbnails
Contents