Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-06 / 142. szám

2 BfiKfftUKainEl IKO&llaÖMT? Békéscsaba, 1929 október 6 kötöttáruk, nyakkendő, kalap különlegességek TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT 6 Magyar zeneiskola Meg kell alapítani a nemzeti zene otthonát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Sok szó esik arról, hogy a magyar zene védelmére, továbbfejlesztésére és népzenészeink kiművelésére magyaros irányú zeneiskolát kellene felállítani. Ugyanis a most dívó, germán lélekből fakadó zeneoktatás sokban ellentétes a turáni tipusu muzsikával és aki abban nőtt fel, sohasem tud elmélyedni a magyar zene csodás birodalmában. Fájdalom, de ugy van, hogy a Zeneakadémiánkról kikerült művészek szinte egytőlegyig ellenségei a magyar nótának és a magyar zenének. Miért? Mert abban nem művelték ki őket, és igy nem tudnak belemélyedni annak lelkébe, tehát képtelenek az előadására is. Hatalmas nemzeti érdek fűződik a magyar zeneiskola felállításához és minden percért kár, amelyet ennek a nemzeti kincsünknek kiaknázatlanul hagyásával tétlenül töltünk. Milyen legyen a magyar zeneiskola? Mit és hogyan tanítsanak abban ? Ezt a kérdést óhajtanám dióhéjban megvilágítani. A tantervét teljesen a mai pedagógia rendszerén kellene felépíteni, azzal a különbséggel, hogy a tanítás a magyar zene szellemének megfelelő módon történnék. A legprimitívebb gyermekdalainkon kezdve, lassan-lassan és fokozatosan eljuthatunk a legművészibb magyar muzsikához, zenekincsünk felhasználásával készült tankönyv megszerkesztése a magyar zeneiskola felállításánál a legelső és legfontosabb feladatot képezné. (Vidéken működő lelkes magyar zenetanárok között ismerünk többet, akik réges-régen ilyen sajátmaguk készítette tankönyvből tanítanak. Sajnos, ezek a könyvek csak kéziratban vannak és a növendékek óráról-órára maguk irják ki belőlük az anyagot.) A mai tanítási rendszer tiltja a magyar nóta játszását azzal az indokolással, hogy a növendéknek rontja a ritmusérzékét és a fül után, kívülről való játék rovására megy a kotta-tanulásnak. Nem egyéb ez, mint az idegen zenében felnőtt idegen lelkű muzsikusok öntudatos rosszindulata a magyar zene iránt. Nagyon fontos kérdés az is, hogy kik tanítsanak ebben a zeneiskolában ? Eredményesen csak azok taníthatnak, akik ismerik a magyar zene sajátosságait, szívvellélekkel át vannak hatva annak nagyszerű voltától. Erős a hitem, hogy a magyar zeneiskola felállításával nemcsak felemelkedik népszerűségben a német, olasz, orosz zene magaslatáig, hanem a jövő Európának zenéjében a magyarság fogja vinni a vezetőszerepet. A magyaros irányú zeneoktatás érdekében mindnyájunknak sikra kell szállni. De minél előbb és minél erélyesebben 1 Murgács Kálmán. Bajoka kibővitése körül 500.000 P-be kerül vagy 800.000 P-be ? — Lehet-e pénz nélkül építeni ? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az egyik legutóbbi közgyűlés — szerintünk nagyon elhamarkodottan — ugy határozott, hogy a közkórház kibővítési munkálatait kiadja tekintet nélkül arra, hogy a fedezet megvan-e az épitkezésre vagy nincs. A helyzet az volt, hogy az úgynevezett szakértők kiszámították a kibővítés szükséges költségeit, elkészítve annak terveit is, hogy kinek a számlájára, nem tudjuk, nem is lényeges, de biztos, hogy nem ingyen. Ez a szakértői számítás annyi eredménnyel járt, hogy a kibővítés 500.000 P körüli összegbe fog kerülni. Ehhez az állam engedélyezett 250.000 P államsegélyt, a város pedig még annak idején megszavazott 250.000 P-t, még pedig egyhangúlag, méltányolva a kórház kibővítésével járó közegészségügyi szempontokat. Amikor aztán a munkát a város meghirdette, a szakértők részéről elkészített terv és számítástól eltérőleg a legolcsóbb ajánlat is 900 ezer P körül mozgott, mely összeget senki sem tudott 800 ezer pengőnél lejebb nyomni. Előállott tehát a baj. Az államsegély engedélyezésekor azt mondották az arra illetékesek, ugy számitották ki a nagyszerű szakértők, hogy 500 ezer pengőbe fog kerülni a kibővítés. Most aztán kiderült, hogy ez az összeg kevés, hogy 800 ezer kell, ami nincs. Mit csináljon ilyenkor egy jó hatóság, tisztelt uraim 1 Ha az egészre nincs pénz, van a falakra, a tetőre és a többi. Ezzel a jeligével jött az előterjesztés a közgyűléshez, hogy egyelőre csak annyi munkát adjunk ki, amennyi az 500.000 P-ből kitelik, hogy a munkásoknak munka, az anyaggyáraknak és kereskedőknek hasznuk és a városnak egy tető alá hozott pusztafalu kórháza legyen, amelybe egy beteget betenni nem lehet, amíg a hiányzó 300.000 P elő nem teremtődik a befejezéshez. De ne is törődjünk a hiányzó összeggel, fő, hogy az 500.000 P megvan. A hiányzó összeget majd az állam megadja utólag. Mellesleg megjegyezzük, hogy az állam nem igen ad Csabára pénzt közmunkákhoz, bár a választáskor egyik főigéret volt a kortesek részéről, hogy „azért válasszunk minisztert, mert akkor itt aranyvilág lesz". Ugy látszik azonban, csupán Klebelsberg miniszter tudja Ígéreteit betartani Szegeden. Igy jött létre a határozat, hogy építünk falakat stb., ami az 500 pengőből kitelik. Ezt a munkát kapta Bányai András építőmester. Ezt felebbezte meg Lipták János építőmester. Ne keressük, hogy a kettő között kinek van igaza. Mindkét építőmester nagyszerűen tud építeni és természetes, hogy annak kell adni a munkát, aki olcsóbban, de jobban épít. Itt azonban nem erről van szó. Tető alá tegyük az épületet és aztán szaladgáljunk PonKrajinai útirajz*) Irta : dr. Zsilinszky Lajos Szép Fatime, török asszony, Mondd, mit szeretsz a paraszton ? Egész nap szánt, bár megunta, S éjjel alszik, mint a bunda. Szeress inkább egy effendit. Azt amottan, vagy emezt itt. Ki az Írásnak mestere, Fatiméé a szerelme. Ezt a dalt dalolták tamburazene kísérete mellett a cazini cigányok nekem, mikor a városka elején diszlő országúti jelzőtáblánál állt meg krupai bérkocsim, hogy pihentesse a több száz méteres kapaszkodón kifáradt lovakat. Mialatt a lovak kifújták magukat, elmondattam a bosnyák nyelvű eredeti dalszöveget az egyik cigánynyal s később magam ültettem azt át magyarra a fenti formában. Ezen utazásom célja kizárólag az volt, hogy tapasztalatokat és ösmeretséget szerezzek azokban a járásokban, amelyek az enyémmel szomszédosak voltak. Boszna-Noviból, az Una partjáról, hazulról indultam Bihácsra. Egy napot Krupán töltöttem. Ugyanennyi időt szántam a kerekded dombokon és azok közötti völgyekben elterülő, *) Visszaemlékezés boszniai szolgabiráskodásomra, az 1894—1902. közötti évekre. 1898. évi kézirat után. Mutatvány az „Óceánon innen és tul" cimü sajtó alatt levő kötetből. szép társadalmi életéről hires Cazin megtekintésének. A zenés fogadtatás után a községi nagyvendéglő udvarára hajtattam, tudva, hogy az épület emeletén vendégszobák kaphatók és hogy a vendéglős meglehetős intelligenciával biró szunjai származású horvát ember. Az épület földszinti részét a biró lakása, a söntés és egy külön szoba foglalta el. Az emeleten négy vendégszobán kivül a kaszinó helyiségei voltak. Forró juliusi napon naplemente után érkeztem Cazinba, szombati napon. Miután szobámban lemostam magamról az országút porát, a kaszinó nagytermébe léptem be, ahol egy dijnokokból és más ifjakból alakult tamburazenekar próbázott. Megtudtam, hogy az esti műsoros estélyre készülnek. Az asztalon üres sörös és boros poharakat, palackokat láttam ; kottákat azonban nem. Megkérdeztem a zenekarvezetőtől, hogy mióta áll fenn a zenekar s mit tudnak játszani. Sokat tudunk, uram, — felelte — bár csak májusban verődtünk össze. A kaszinó kétszáz koronáért vett hangszereket. Azóta minden szerdán és szombaton délután tanulunk, de csak ugy fül után, nem kell nekünk kotta. Hallunk elég melódiát Krupán, meg Bíhácson, ha átrándulunk ezekbe a városokba ; átutazók és színészek is hoznak dalokat, kuplékat s magunk is tudunk még banjalukai, szarajevói, zágrábi tanulókorunkból eleget. Szombaton és vasárnaponként itt vagy kirándulásokon adjuk elő, amit tudunk. Műsorunk változatos. Operarészleteket is játszunk. — Tudnak-e valamit a Zrinyioperából ? — kérdeztem. — Hogyne, kérem. — No, akkor hát játsszák el. Mit innának, ha volna ? — Sört is, bort is. Jobban szeretjük mi az ilyenféle italt, meg hangszereinket, mint az aktákat, — mondta egy idősb skribler. — Hozassanak hát fel négy korsó sört és két liter bort, — válaszoltam. Két fiatalabb firkász azonnal lerohant a söntésbe és hozta a jégbehütött sziszeki árpalét, meg a vörös dalmát bort. Poharaink öszszekoccintása és az elmaradhatatlan „zsivió" után eljátszották a Zrinyi-opera nyitányát. Megdicsértem a jó fiukat és vacsorákoz ültem. A zenekar időnként megmegszólalt. Lassanként szállingózott a közönség is, a kaszinó tagjai és hozzátartozóik. Ott volt a járásfőnök Bachtiárevicsbég-efendi, a járásbirák, az adóhivatali, földmérési, erdészeti, községi tisztviselők, papok, tanitók és kereskedők serege, nagyobbára mohamedánok, továbbá néhány nem mohamedán asszony és lány, némelyikük nemzeti viseletben s oly kitűnő mulatságot rögtönöztek, hogy híre ment a hetedik járásba is és — természetesen — a bihácsi főispánhoz is. Engem a társaság és a zene egyaránt érdekelt s a mulatozás folyamán felidéződtek emlékemben a budapesti jogászkorombeli „tányérozás"-ok. Volt körtánc, (kolo), körének, körjáték, szavalat, monológ, dal, kupié bőven. Legjobban meglepett azonban a tamburásoknak egy tizenhárom nyelven előadott, zenével kisért dala a paplány szerelméről, melynek szövegét több nyelven lejegyeztem ; magyar, német és horvát nyelven pedig az alábbiakban örökitem meg az utókor számára az első versszakot: Mily élvezet, mily élvezet Szeretkezni a paplánnyal, ihajla. Oh, csodás szépség, oh csodás szépség. Oh csodás szépség, paplány, csuhajla. Welch's Vergnügen, welch's Vergnügen Macht die Liebe mit der Tochter des [Pastors. Oh wundervoll, oh wunderschöne, Oh wunderschöne Tochter des Pastors. Kak'vá szrecsa, kak'vá szrersa Lyubit bajnu, lyepu kcserku popovu, Oh lyépa, krászná, oh lyépa, krászná, Oh lyépa, krászná kcseri popová.