Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-29 / 166. szám

4 $M£SHBSIEI S Békéscsaba 19.9 december 29 A tüzek karácsonya Karácsony mindkét napján tüz volt Békéscsabán (A Közlöny eredeti tudósítása.) A karácsony ünnepének mindkét napján tüzoltósziréna hangja sivított belé az ünneplés áhítatos hangulatába és a tüzoltógépkocsi vad robogása keltett ijedelmet az utcák ünnepi sétálóiban. A két ünnepnapon két tüzeset is történt a város belterületén, szerencsére azonban mindegyik esetnél idejében érkeztek meg a tűzoltók és derekas, megfeszített munkával el tudták oltani a tüzet. A két tüz közül az ünnep első napján keletkezett volt a veszedelmesebb és a nehezebb. Ezt szerdán délután öt óra után jelentették a gróf Tisza lstván-ut 17. számú házból, amely Hilf Rudolf ecetgyáros tulajdona. A tűzoltóság Lehoczky László parancsnok vezetésével teljes készenléttel robogott ki a helyszínre, ahol kiderült, hogy veszedelmes szobatüz támadt, valószínűen a túlságosan megrakott kályha csövének áttüzesedése folytán. A tüzes kályhacső aztán meggyújtotta a falba beépített fenyőgerendát, amely hoszszas parázslás után egyszerre csak lángra lobbant. A tűzoltók másfél órai nehéz és megfeszített munkával — amely idő alatt falat és menyezetet is kellett bontaniok — legyőzték a tüzet és megmentették a lakást és a házat a fenyegető veszedelemtől. A másik tüz karácsony másnapján ugyancsak délután 5 óra után volt, amikor is a Barossutcában, a Rudolf-reálgimnázium- | ban egy kémény gyulladt ki. Itt rövid idő múlva sikerüli elfojtani a tüzet, amivel elejét vették a nagyobb veszedelemnek. Törökországi impressziók Kényelmes és modern berendezésű hajónk, melyen a tengeri ut minden kellemes, de sokszor kellemetlen oldalát is megismertük, lényegesen meglassított sebességgel, a hullámokat méltóságteljes büszkeséggel szelve, befordult végre a Boszporuszba, hol utazásunk célpontja: Konstantinápoly, vagy ahogy a törökök nevezik : Isztambul körvonalai bontakoztak ki a reggeli köd lassan muló homályából. Már maga a tengeri utazás is — életemben először lévén tengeren — annyi uj élményt, mély impressziót és eddig csak hallott és olvasott csudálatos szépségeknek érzékelését jelentette számomra, hogy uj vágyakkal, fokozott kíváncsisággal; valóságos izgalmakkal telítve léptem partra az isztambuli kikötőben. Szavakkal kifejezhetetlen az az érzés, amely az embert ebben a csodálatos városban az első percekben áthatja. Lárma, zűrzavar, emberáradat, a teherhordó kis csónakok tömege, utcai árusok hangos árukinálása, málhahordók tolakodó ajánlkozása, hajószirénák bugása, autók száguldása és tülkölése, hangos veszekedések, kinálgatások, a legkülönbözőbb keleti és európai nyelveken, olyan szédítő káoszt idéznek elő, hogy valóságos kábulatban foglal az ember helyet taxijában, hogy a szállodához hajtva, kimerült idegeit végre kipihentesse. zkednek a nagy háború veteránjai Vitéz Borbély-Maczky Emil nyilatkozata az országos frontharcos szövetségről — A tavasszal frontharcos találkozót rendeznek a Vérmezőn (A Közlöny eredeti tudósítása.) Már többször megemlékeztünk hasábjainkon az országban megindult frontharcos-szervezkedésről és annak helyi mozgalmáról. A szervezkedés egyik nevesebb tagja, vitéz Borbély-Maczky Emil, a mozgalom céljairól és törekvéseiről a közeli napokban részletesen nyilatkozott és a következőket mondotta : Több esztendei előkészítő munka után a mult év novemberében indítottam meg a magyar frontharcosok megszervezését. A mozgalom megindítása óta a fővárosi és a vidéki sajtóban több közlemény jelent meg, amely sok esetben téves megvilágításban foglalkozott a MOVE Országos Frontharcos Szövetség ügyeivel. Éppen azért szükségesnek tartom, hogy a hazafias sajtón keresztül informáljam a magyar közvéleményt, különösen pedig az érdekelt frontharcosokat a szervezkedés célkitűzéséről, munkaprogramjáról. A MOVE Országos Frontharcos Szövetség különálló szerv, a MOVE társalakulata. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a MOVE belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabálya szerint uj egyesület alapítási és alapszabálypróbálkozások helyett a magyar frontharcosok minden további nélkül szervezkedhettek, tömörülhettek. A szervezkedés ezidőszerint még gyermekkorát éli és éppen azért egyelőre teljesen szükségtelennek tartom foglalkozni azzal, hogy a mozgalom teljes kiépítése után milyen jogi keretek között fogja tovább folytatni működését. A világháború volt magyar frontharcosait tizenegy esztendő távlatán tul a harcterek szenvedésteljes megpróbáltatásai és dicsőséges fegyvertényei kovácsolták eggyé, éppen azért minden olyan gondolatot, próbálkozást, mely ezt a bajtársi egységet lazítani, szétszoritani igyekszik, minden erőmmel távoltartpk a Frontharcos Szövetségtől. Éppen azért ismételten leiM^éV ÁRUMÁX békéket ^ FELTÉTELEK A szálloda, amely Isztambul rengeteg sok szállodájából azon csekély számúak (alig 4—5) egyike volt, amelyik európai értelemben is jól és kényelmesen berendezett, minden keleti sajátságtól mentesen azt a benyomást keltette, mintha valamelyik nyugati metropolis modern szállodájában lennék. Amint azonban szobám ablakához érve kitekintettem és láttam az alattunk folyó Aranyszarvat, a csodálatos szinpompáju reggeli ezüstös fényben csillogó vizet, a partokat, a karcsú minaretteket, a széles kupoláju mecseteket és az isztambuli városrész festői fekvését: mindent elfelejtve megfogott a kelet istenadta természetes varázsa és nem tudtam betelni a csodálkozástól, még a nagy utifáradalmakról is megfeledkeztem. Kipihenve a testi fáradtságot, végre elindultam idegenvezetővel és jó tanácsokkal ellátva az ősi Bizánc megtekintésére. Baedekerszerü leirást adni, a nevezetességeket, a rengeteg látnivalót regisztrálni igazán felesleges és céltalan volna, mert hisz ezt előttem már annyian és oly alapossággal elvégezték, hogy az én ilyirányu feljegyzéseim azok tökéletességét meg sem közelítenék. Viszont himnuszokat irni a csodákról, a szinpompáról, mely az embert itt megragadja, a természet pazar bőkezűségéről, melyekkel ezt a várost elhalmozta, nem volnék elég ékesenszóló, a mitoszi emlékek, történelmi nevezetességek, mind olyan dolgok, amelyek az szögezem, hogy a frontharcos szövetségünk feltétlen politikamentes és ebbe a szervezkedésbe belevinni, vagy belemagyarázni politikumot senki részéről nem engedek. Véleményem szerint az alkalmaztatást illetve megélhetési keretek sem jelenthetnek választófalat közöttünk, mi magyar frontharcosok vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy mint köz- vagy magánalkalmazott, vagy önálló iparos, kereskedő, vagy mint gazdaember keressük-e meg a mindennapi kenyerünket. A miáltalunk összeállított frontharcos program hazafias, szociális és gazdasági. Ezen a téren tizenegy esztendős mulasztásokat kell pótolni ugy az államhatalomnak, mint a társadalomnak. Biztosítani keli mindkét előbb emiitett tényezőnek a megkülönböztetett tiszteletet, megbecsülést, méltányos megélhetési előnyöket a világháború magyar katonáinak. Intézményesen biztosítani kell, hogy a harctéri szolgálat előnyt jelentsen a frontharcosok további polgári életében, ne pedig büntetést érdemlő ténynek legyen minősíthető bárki részéről is. A frontharcos megkülönböztetése és öntudatuknak emelése végett az illetékes hivatalos tényezők jóváhagyásával „frontharcos emlékjelvény" -t rendszeresítettünk, amelynek viselése bizonvos fegyelmi kötelezettséget is jelent a frontharcosok részére. Megjegyezni kívánó'n, hogy a frontharcos emlékjelvén/ nemcsak a Frontha;cos Szövetség jelvénye, hanem a frontharcosi szolgálatnak általános és kifejező szimbóluma. Éppen azért annak odaítél ésénél a legnagyobb körültekintéssel járunk el, mert hisz szen a jelvénVen kci resztül akarjuk megszerezni a volt frontharcosoknak azt a tiszteletet, amely kijárt nekik akkor is, amikor még katonaruhát viseltek; Hazánkban a hősi halottak err. amhí^m:- -.mmismk-m én rövid kis útleírásomban, mely inkább csak impresszióimat, élményeimet interpretálja, nem találnának helyet, sokkal, de sokkal túlszárnyalják annak határait. — Azért röviden akarom összefoglalni, inkább mozaikszerűen a látottakat, melyek az idegen szemeit, érzékeit leginkább és legközvetlenebbül megkapják és talán egy miniatűrjét adják Isztambul külső képének. A város maga három részből áll: Sztambul, Galata és Pera, ehhez még hozzátartoznak az ázsiai parton (10—15 percnyi távolságra hajóval) Szkutari, Haidarpasa a világhírű hatalmas cipruserdőben levő temetőjével (az Anatólia felé haladó vasutak kiinduló pontja) és még számos kisebb külváros, valamint az egy órányira a Márvány-tengerben lévő szigetcsoport, melyek legmodernebbje és egyúttal legelőkelőbb nyaralótelepe a Prinkipo, vagyis a Hercegsziget. Sztambult a Boszporusz és az Aranyszarv választják el Galatától és Perától. Sztambul tulajdonképpen a török városrész. Építkezése egészen sajátságos, orientális, nagyrészt 4—5 emeletes faházakkal, ősi külsővel, itt van a régi szultánpalota egy csodás parkban a Boszporusz öblénél, a magas Porta, ahol a szultáni időkben a nagyvezir és a minisztériumok voltak, muzeumok, az egyetemek, az állami hivatalok és leghíresebb mecsetek, közöttük a világhírű ősrégi Aya Sofia, mely tudvalevően a bizánci időkben katolikus templom volt és az egyik oszlopán látható — a monda szerint — Mohame<.L véres kezének lenyomata. Sztambulból Galatára egy igen nagy forgalmú, teljesen modern hid vezet át, melynek oldalati a helyi hajók kikötőjéül szolgálnak. Ez a hid választja el a Boszporuszt az Aranyszarvtól; a híd jobb oldalán a Boszporusz folyik a tenger felé, mig a baloldalán az Aranyszarv hömpölyög a medrében. A hídról a legcsodásabb látvány ragadja magával az idegent. Az ázsiai partok közvetler? közelsége, Szkutari ciprusai, Hai-darpasa monumentális épületei, a világítótorony, hatalmas hajókikötő sok-sok kisebb-nagyobb hajó/al és számtalan csónak, mögöttünk Sztambul keleties jellegével, előttünk pedig a Galata hires tornyával és modern lüktető életével, Yildiz-kioszkkal és a Boszporusz partján a pazar szultáni szerájjal. Jellegzetes, hogy a hid bejáratánál sorfalat állnak a vámszedők, minthogy a hidon a gyalogjáróknak is és a jármüveknek is vámot, kell fizetniök és ezek a vámszedők hosszú szürke köpenyekbe vannak burkolva, melyeken elől sem gomb, sem pedig zseb nincsen, ugy, hogy az átvett dijakat, melyeket nem hidjegyekben, hanem készpénzben vesznek át a közönségtől, „Bizalmunk az ősi erényben" elvénél fogva csakis a náluk levő és jól elzárt perselyekbe dobhatják be. (F.E.) (Vége köv.)