Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-12-08 / 160. szám

mm m Békéscsaba 1929 december 8 — A Kereskedelmi Csarnok tombolaestje. A Kereskedelmi Csarnok dec. 14-én, szombaton este 9 órai kezdettel tartja tánccal egy­bekötött nagyszabású tombola­estjét, amelyen értékes nyere­ménytárgyak kerülnek kisorso­lásra. A tárgyak olyan nagy szá­múak lesznek, hogy minden má­sodik résztvevő okvetlenül nye­reményhez jut. A tombolajegyek ára darabonként 50 fillér, árusí­tásukat már holnap megkezdik. — Békéscsabai szobrász szen­tesi müvei. Kapitány József bé­késcsabai szobrászművészt Szen­tes város polgármestere, Négyesi Imre dr. megbízta, hogy készítse el néhai Kiss Béla dr. volt fő­jegyző, alpolgármester síremlékét a kiskunfélegyházi temetőben. Ezenkívül megbízták a szentesi városháza részére egy hősi em­léktábla elkészítésével is. A bé­késcsabai szobrász müveit a jövő év áprilisában fogják leleplezni. — Halálozás. Hubay Pál, a Magyar—Hollandi Biztosító Rt. sze­gedi vezértitkára 47 éves korában hirtelen elhunyt. A szimpatikus modorú, kellemes megjelenésű ve­zértitkár hirtelen bekövetkezett ha­lála Csabán is széles körben kel­tett mély megdöbbenést. Temetése kedden délután volt Szegeden. Büárom icjaz sző: Arnót r&aha jó. — Fizetni kell a dobozi OFB­földeket. A polgármesteri hivatal nyomatékosan felhívja azokat a békéscsabai hadirokkantakat, akik az OFB eljárás során Doboz köz­ség határában földet kaptak és azért még nem fizettek, hogy a fizetést haladéktalanul kezdjék meg. Doboz község elöljárósága ugyanis a nyert felvilágosítás sze­rint ellenkező esetben kénytelen lesz a föld elvétele iránt intéz­kedni. sas Z9TS ZONGORATERME Hangolás, fényezés, bőrözés és minden-£5|£ nemű javítások szakszerűen és szavatos- J?«UTCA sággal készülnek. Úgyszintén mindennemű hangszerek készítése és javítása mérsé­kelt áron és gyorsan eszközöltetnek. 8 — Az Alföldi Mübarátok Köre első kollektív kiállítása. Lapunk hasábjain többizben megírtuk, hogy ma, vasárnap délelőtt 11 órakor nyilik meg az Alföldi Mübarátok Köre első kollektív kiállítása. A kiállítást Korniss Géza dr. kultur­tanácsnok nyitja meg. A kiállítá­son nagy feltűnést fognak kelteni Wagner József hihetetlenül szines, frappáns pasztelljei, amelyek egé­szen újszerűek. A kiállítás kere­tébe igen alkalmas módon illesz­kedik Vörös János szobrász pár újszerű és meglepően művészi szobrával. — Eíerpiets kardvepscny döntője ma d. u. 5 órakor a Fiúméban. — Imre Sándor egyetemi tanár népszerű pedagógiai előadása. December 14-én, szombaton fél 6 órakor tartja Imre Sándor egye­temi tanár, országoshirü pedagógus népszerű előadását a „Serdülő kor válságairól" cimen. Még mind­nyájunk emlékezetében él az a közvetlen, mindig mélyen járó, de mindig érdekes fejtegetés, amiben Imre Sándor tavalyi elő­adásán részünk volt. Az idén ehhez még a téma érdekessége is járul és igy joggal remélhetjük, hogy a Kulturpa'ota nagyterme zsúfolásig meg fog telni érdeklődő közönséggel. Az előadáson, melyre belepődij nincsen, mindenkit szí­vesen lát az iskolánkivüli nép­művelési bizottság és az Aurora Kör. — Eljegyzés. Stern Sándor m. kir. állampénztári főtiszt eljegyezte Krausz Hajnalkát, Ózdról. — Hol késik a lakbárbeosz­tásról szóló rendelet ? Köztudo­mású, hogy a közalkalmazottak mily régóta várják a községeknek uj lakbérosztályokba való sorozá­sát, tekintettel arra, hogy a mai alacsony lakbérük mellett nem kaphatnak családjuk részére tár­sadalmi állásuknak megfelelő la­kást, hacsak csekély kapott lak­bérüket még egyszeresen, sokszor kétszeresen is nem pótolják fize­tésükből. Ezt a tarthatatlan hely­zetet a kormány is belátta s jövő évi költségvetésébe 3 millió pen­gőnél nagyobb összeget állított be a közalkalmazottak lakbérének emelésére. A községeknek uj lak­bérosztályokba való beosztását s az ezzel kapcsolatos lakbéreme­lést az illetékes pénzügyminiszter augusztus l-től visszamenően igérte meg. Az erről szóló rende­let megjelenésének utolsó termi­nusául november hónapot jelölte meg. Elmúlt a november is, de intézkedés nem történt. Egy ujabb csalódás érte megint a közalkal­mazottakat. Pedig de nagyon vár­ták azt az anyagi segítséget, hogy nélkülöző családjuknak a szent karácsonyra meleg szobát, lábbelit, ruhát s bővebb ennivalót vehes­senek. — Kerületi kardverseny döntője ma d. u. 5 órakor a Fiúméban. — Agy- és szivérelmeszedés­ben szenvedő egyéneknél a ter­mészetes „Ferenc József" keserű­víz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudomá­nyos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc József viz számos féloldali hüdésben fekvő betegnél is megtette a kellő ha­tást s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserű­víz gyógyszertárakban, drogériák­ban és füszerüzletekben kapható. — Ki akarta siklatni a moto­rost. Kedden délelőtt Sirató állo­más közelében egy fiatalkorú szarvasi fiu oly nagy mennyiségű követ rakott a sínekre, hogy ha a pályamunkások nem veszik észre a gyerekes csinyt, ugy az Oros­háza felől jövő motoros feltétlenül kisiklott volna. Az eljárás megin­dult a meggondolatlan fiu ellen. — Elfogtak egy gyujtogatót. A mult héten Békésszentandráson ki­gyulladt Sinka Jánosné háza, majd egy nap múlva a szomszédos Bencsik Károly háza is. A rend­őrség gyanúsnak találta a dolgot és most szerdán sikerült is a nyo­mozás során elfogni a gyujtogatót Bencsik János békésszentandrási legény személyében. Bevallotta, hogy Sinka Jánosné házát ő gyúj­totta fel bosszúból és hogy a gya­nút elterelje magáról, ezért gyúj­totta fel másnap az atyja házát is. — Gyermek ajándékozási gon­dok nehezednek ilyenkor a szü­lőkre. Nem mindegy, milyen játé­kot adunk gyermekeink kezébe. A helyes és újszerű játékszer megválasztásánál segítségére szol­gál a Minerva Papiráruház (Buda­pest, Deák Ferenc-u. 21.) cég most megjelent karácsonyi árjegyzéke. a SS^GER VARRÓGÉPEK MÉGIS A LEGJOBBAK! VÖRÖS PIMPERNEL A CSABA MOZGÓBAN W23 Ramóna és a piropo Irta: Péchy-Horváth fiezsö A szikrázó villanyfényben, a fényes Calle de Fuencarral ele­jén, kőhajításnyira a Puerta del Sol tébolyultan zajló emberbolyá­tól, falnak támasztott háttal állott a kis kinai. Vézna, vékony, hit­vány testén Iötyögőn lógott a szí­neseken esetlen európai ruha. A kezében ócska üveggyöngyök, kaucsuk virágok, krajcáros legye­zők. Mosolyogva kínálgatta a hit­vány szemetet. Mindig mosolygott. Akkor is, ha a kormosszemü, éj­fekete, fényeshaju, királynői tar­tású szenyoriták átböngészték a kacatjait és vásárlás nélkül men­tek tovább. És akkor is, ha előtte a járda szélén, fürge, hangoskodó, piszkos rikkancshad süvöltő óbé­gatással ordította az esti bulvár­lap, a „Heraldo de Madrid" nevét, fülrepesztően és kutyaugatássze­rüen : Eráldáooóó 1... A neve ugy hangzott, mint egy köpés, egy tüsszentés és egy to­rokköszörülés : Hoang-Csin-Fo. És a félszeg és esetlen kis kinai ha­sonlított is a nevére: fura volt, nevetséges és groteszk jelenség. Kissé szánalmas, de nagyon utá­latos. Mint minden sárgapofáju, bizonyára vérlázító titkokat őrzött a szolgai alázatossága és a foly­tonosan felviruló mosolya mögött. De azt az előtte hajszázva törtető fehérek nem is sejthették, az ő durván faragott Buddha-feje pedig nem árult el semmit abból, ami belül élt, lüktetett és vibrált. Csak néha komolyodott el Hoang-Csin-Fo. De ilyenkor a pa­rázslás izzott ki a szemeiből a széles pofacsontok mögül és a szája groteszk torzságura húzódott össze. Olyankor volt ez, amikor a túlsó confiteria kisasszonya, a fekete Ramóna elhaladt előtte és a taxi­métro örökké vidám soffőrjei per­gőtüzet fröcsköltek feléje piro­po kból. Hoang-Csin-Fo nem tudta, mi az a piropo, tehát azt hitte, aszfaltbetyároskodás, üldözés, to­lakodás és szemtelenkedés, amely a rendes leányt sérti és sebesebb járásra ösztönzi. Pedig a piropo nem ilyesmi. A piropo elfogadott, megszokott enyelgés, amit az ut­cai ácsorgó limpiabotas-ok és egyéb alsóbbrendű caballero-k, de igen gyakran fényes tisztek is gyakorolnak a szép leányzókkal szemben, akik ezt el is várják. A piropo szellemes megjegyzések­ből, ragyogó dicséretekből, rög­tönzött szójátékokból áll, ame­lyeket az éppen ott elhaladó höl­gyekre vesztegetnek az utcák rá­érő férfiai és amelyek elől a cél­pont pironkodón menekül. De hogy nagyon jól eshet neki a „megtámadtatás", bizonyiija az, hogy — mosolyogva, pirosan me­nekül. És rövid idő múlva újra elhalad az aszfaltbetyárkodók előtt... Hoang-Csin-Fo torz arccal, ko­moran nézte Ramóna vélt vesz­szőfutását a piropo alatt. Szere­tett volna szétütni a sok léhűtő között, hogy emberségre és tisz­teletre tanítsa őket. Ám ettől ször­nyen őrizkedett, hiszen kinai volt, idegen és vézna, törékeny testű. Ped,ig Ramóna sok piropo-t ka­pott. Ő volt a Calle de Fuencar­ral legszebb leánya. Sudár ter­metű volt, mint Cádiz legkarcsubb pálmája, kormos szemű, mint a tenger éjszakája, fekete hajú, mint Goya Maja desnuda-ja — és körül belül a teste is olyan lehetett a szorosan simuló fekete selyem­köpeny alatt, mint a Pradonak ez a honi Vénusza. Csodálatosan tökéletes és remek virágszál volt és olyan büszke, hogy don Al­fonso őfelségének egyik leánya sem lehetett fenségesebb és hide­gebb, tartózkodóbb és királynőibb, mint ez a kis kiszolgálóleány, akinek bölcsője pedig valahol a Puerta de Toledo környékének egyik proletártanyáján ringott. De azért tetszett neki a piropo, ha az arca a hizelgő megjegyzések szökőkútjai mögött szobormerev­séget mutatott is. Hoang-Csin-Fo már hónapok óta néma kitartással, szivós bá­mulattal imádta a gyönyörű spa­nyol leányt. Parázsló, titkos sze­relemmel szerette és sárga, cson­tos gnómarcából izzó szemek kisérték, ha ki-bejárt a boltba. Fa­natikus, vágyódó szerelem emész­tette, amely teljesen reménytelen volt. Ramóna soha még csak pil­lantásra sem méltatta a kis sárgát, akinek ilyenkor a Jangcekiáng őrjöngő viharai zúgták be a lel­két, a szemeit pedig nedvesség öntötte el. Es egy napon mégis észrevette Ramóna a kis kínait. Ez akkor volt, amikor Hoang-Csin-Fo meg­tudta : mi a piropo. Ezen a na­pon a kis sárga előszedte minden tudományát, amelyet Kong-Fu-Cse és más bölcsek fóliánsaiból szip­pantott magába és amelyek a női szépségről őriztek szines, illatos, gyönyörködtető szavakat. És ezek­ből díszes, csattanós, hízelkedő, mézes-mázos piropo-t font, mint­egy káprázatos keretéül Ramóna szépségének. Olyan piropo-t, ami­lyent Ramóna még sohasem hal­lott, tehát meg fogja lepni és el fogja szédíteni. A piropo elhangzott, a legszebb és legszellemesebb, amit a Calle de Fuencarral és Ramóna valaha is hallott. És Ramóna meglátta Hoang-Csin-Fo parázsló szemeit... S a büszke szépség, a megeleve­nedett Goya-remek pár hónap múlva utrakelt. Hoang-Csin-Fo ha­zája felé...

Next

/
Thumbnails
Contents