Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-10-13 / 144. szám

2 üöMits Békéscsaba, 1929 október 13 kötöttáruk, nyakkendő, kalap különlegességek TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT 6 kormánynak — akár kedvezően, akár kedvezőtlenül oldotta azt meg a közalkalmazottakra nézve. Mint hirlik, Békés község tényleges és nyugdíjas közalkalmazottai e hó 13-án Angyáq Béla dr. igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselőnél békési látogatásékor népes küldöttséggel fognak tisztelegni s a lakbérrendezés és beosztás ügyben kérdést intéznek hozzá. Valószínűen felhasználja a kedvező alkalmat Békés község vezetősége is, hogy a sok égetően sürgős dolgoknak a kormány által való teljesítésére nézve, mint aminők : a községi elemi iskoláknak, óvódáknak államosítása, polgári leányiskola épitési segélye, Békés községnek a legutolsó lakbérosztályból való kiemelése s legalább a mostani rendszerű IV. lakbérosztályba való beosztása stb. ügyében képviselőjének pártfogását és közbenjárását kikérje. Békésvármegye a játékkaszinó ellen „Aki játszani akar, menjen Montekarlóba" (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tolnavármegye a Balaton mellett építendő játékkaszinó tervének megvalósítása ellen, a súlyos anyagi viszonyok között élő ország erkölcsi és vagyoni viszonyai érdekeinek megvédése céljából, felirattal fordult a kormányhoz és a képviselőházhoz. Az esetre, hogy ha a játékkaszinó mégis engedélyeztetnék, Tolnavármegye azt kéri, mondják ki, hogy magyar állampolgárok a játékban semmiféle körülmények között nem vehetnek részt. A felirat kiemeli, hogy az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy pusztuljanak a vagyonok és még jobban szaporodjon a letört egzisztenciák és a sikkasztok száma. Aki játszani akar, az menjen ki Montekarlóba, vagy más hasonló helyre. Kívánatos volna a zártkörű klubokban és a legelőkelőbb kaszinókban is a hazárdjátékoknak legerélyesebb megakadályozása. Azokat az állítólag nagy befektetéseket és a kaszinó üzemi költségét és hasznát, amelyek a játékkaszinó felállításával járnak, elsősorban a magyar közönségnek kell megfizetnie és azzal az óriási anyagi és erkölcsi kárral szemben, amit ez a kaszinó okozna, nem volna kellő ellenérték az idegenforgalom emelkedése. Ezt a feliratot Békésvármegye is támogatni fogja hasonló szellemű állásfoglalással. Csőd fenyegeti november elsejére Békéscsaba városát 315.000 pengős kiadás esedékes elsején, bevétel ellen • ben semmi — Be kellett szüntetni minden kisebb közmunkát a pénzhiány miatt szerűen kifejezve 140.000 pengőről van szó, ami egymagában még nem volna halálos baj, ha más ) egyéb súlyos kiadások, váratlan követelések nem duzzasztanák meg még nagyobbra. Ilyen a városi alkalmazottak novemberi negyedévi lakbére, ami 70.000 pengőre rug, továbbá a vármegyei hozzájárulási költség 105 .C00 pengőnyi összege, amelyet az alispán éppen a hét folyamán sürgetett meg igen erélyesen. Mindezek az összegek 315.000 pengőt tesznek ki, amikhez még a novemberi havifizetések összege is számítandó. Méltán és nem ok nélkül fő-hát a város fejeinek feje, amikor arra gondolnak : miből és hogyan tudják mafd>,elő(A Közlöny eredeti tudósítása.) A város vezetőségét a november elsejei terminus mint mumus ijesztgeti. Meg kell állapítani, hogy ez a félelem, ez a reszketés nem minden alap nélküli. Sőt inkább : nagyon is jogosult, nagyon is indokolt, nagyon is alapos. Azon a napon ugyanis egész sereg hatalmas összegű fizetési teljesítmény esedékes a várossal szemben, a fogas kérdés azonban az: miből és hogyan fizessen a város, amikor a pénztára majdnem kong az ürességtől, november elsejére pedig semmiféle nagyobb összegre nem számithat, mint bevételre. A város vezetősége már a mult hónapról tekintélyes tulkiadást hozott át erre a hónapra. Osszegteremteni a közel félmillió pengőnyi összeget ?! Hogy valahogy gyűjtsenek erre a tengerpénztömegre, megpróbálták a városházán a lehetetlent is: filléreket szednek össze, hogy megalapozzák velük a pengők százezreit. Hirtelen takarékoskodási szélfuvallat sepert végig a városházán és elfujt sok olyan közmunkát, aminek befejezése ideig-óráig halogatható, de mégis megtakarítást eredményez. Ugyanekkor azonban a közgyűléseken egyes városatyák, akik — ugy látszik nincsenek tisztában a saját városuk anyagi helyzetével, toronyórákról ábrándoznak, az uj telepek betonjárdáiról, a világítási hálózat kibővítéséről, uj ártézi kutakról és más hasonló jókról. A 41 százalékos pótadó felemelése ellen azonban kézzellábbal kapálóznak. Nézzük csak, milyen összegekre lenne szüksége a városnak, ha ezeket — az ezidőszerint komolytalan — kívánságokat honorálná. A Könyves-utcai kut csővezetékkel való kibővítése és 3 kifolyóhely létesítése 10.500 pengőbe kerülne. A tífusz miatt lezárt Naputcai kut helyett ugyanott uj kut furatása 25.000 pengő, a Korvin-, Lázár-, Békési- és Tompa-utcai szivattyús kutak átalakítása 60.000 pengő, a Dr. Beithóty István-téri és Szőlő-utcai kutak mélyébbre fúrása pedig 50.000 pengő költséget igétTyelné. A 15 üjutcéban Tüzesés Irta: Clement Hl. Judit (Los Angeles), a „'Közlöny" kaliforniai munkatérsa A Yosemite National Park még arról is nevezetes, hogy a legmagasabb hegycsúcsának oldalán a weekendezés idényében minden este tüzesést engednek le. A tüzesés éppen olyan, mint egy nagyobbfajta, szebb vízesés, csakhogy itt tüz esik le a sziklaperemről a mélységbe. Talán öt percig tart csak az egész látványosság, amely az embert az extázisig bámulatba ejti, mégis sokan, százan és százan zarándokolnak ide naponta, Amerika minden részéből. Körülbelül 5000 méteres hegyóriás csúcsáról esik le esténként a tüzesés. Ezt nappal mindenki közelről akarja látni és ezért irtózatos fáradsággal felkapaszkodnak az oromra. Egy nagyobb társasággal én is felmásztam a tüzeséshez. Elképzelhetetlenül meredekre kellett felkapaszkodni, ahova csak ugy tudtam feljutni, hogy ketten fogták a lábaimat, egy pedig élőiről segített. Igy aztán hármas segítséggel, hason kúszva, némi halálfélem mellett szerencsésen sikerült a tetőre jutnom. Fentről aztán elgyönyörködtünk az álombaillő szépségű, fenséges vadságu alpesi panorámában. Felkerestük az over langing rock-ot, a függősziklát, amely a meredély szélén áll, szinte lebegni látszik és az ember azt hiszi, hogy bármelyik percben megbillen és lezuhan. Ez azonban sohasem következik be, hiszen a függőszikla sokszáz tonnányi tömege évezredek óta áll már ebben a helyzetben. Volt velünk egy fiatal fiu, aki hősködni akart előttünk és rámászott a sziklára, amelynek a mélység felé eső szélén foglalt helyet. Ám amikor lenézett, hirtelen elsápadt és torzultra vált arccal, a gyomrán csúszott vissza, mint a menekülő kigyó ... Mesélik, hogy Douglas Fairbanks ugyanezen a sziklán nemcsak üldögélt a mélység felett, hanem minden reszketés nélkül — mindenki rémületére — tótágast állt a meredély felőli szélen ... A tüzesés... Világcsoda ez is, mint a függő szikla, noha emberi agy, emberi kéz munkája. Este 7 órakor kezdődik. Egy ember meggyújtja a csúcs tetején az oda elkészített hatalmas máglyát. Ez kilenc óráig ég. Pont kilenckor lekiált a völgybe (ami erősen visszhangzik és csodálatos zengéssel hangzik): — Hello 1 Camp curry 1 Az elnyújtott bődülésre csakhamar felharsog a völgyből a többi tüzeséses ember válasza: — Hello 1 Glacier, let the fire fali down I Erre gigászi lobbanás villan meg az éj feketeségében és a tüz-, illetve parázszuhatag pattogó sziporkázással, óriási tömegekben hullani kezd lefelé. Folyik és esik a sziklákon, mintha lángoló, tüzvörös fénnyel izzó folyam vizlepedője szállna alá a mélybe, szikláról-sziklára. Pompás, elbűvölő, felejthetetlen látvány! Itt-ott halk koppanások és sustorgások hallatszanak a siri csendben. Egyszerre halk zongorakiséret mellett finom női ének szárnyal fel. A szivhezszóló hang lágyan száll a misztikus éjszakában és a könnyezésig felfokozza a nézők ellágyulását. A zongora és ének mindaddig szól, mig csak ki nem huny a tüzesés legutolsó parázsszeme is. ősrégi, indián hagyomány ez a tüzesés. Valamikor régen a Yosemite vidékén élő vörösbőrüek, ha ellenséges indiánok közeledtek a lakhelyeik felé, a fenséges tüzeséssel adtak jelt atyafiaiknak a harci felkészülődésre, az ellenséget pedig riogatták a tüzes szellemekkel való szövetségükkel. Minden este hangversenyek és különböző művészi programok szórakoztatják a Yosemite-völgy weekendezőit, a szabad ég alatt és bemutatják az évszázadokkal ezelőtt itt élt egyes indiántörzsek különös életét, szokásait, táncait, harcait. A tüzesés csodája után megnéztem egy másik csodát, ami' ugyancsak az emberi elme hozott létre. Ez a television rádió, távolbalátó rádiókészülék Edward Bellamy író megvalósult álma. Nem tudom, mi lesz évek múlva a mozikkal, ha a rádiónak ez a szédületes fejlődése ugyanebben az iramban halad tovább. Mert ha olcsóbbá válik és igy elterjed a television rádió, akkor nem lesz szükség mozikra. A rádiókészülék ugyanis egyúttal vetítőgép is, amely a rádióban szereplő személyeket, vagy csoportokat egyidejűen mutatja is. Ezt a csodagépet a los angelesi rádiókiállitáson láttam, ahol az elképzelhetetlen fényűzés és pompa mellett a rádióipar legmodernebb és legújabb termékeit mutatták be. A legparányibb autórádiótól a leghatalmasabb méretű készülékig itt mindenféle gépezet képviselve volt, valósággal mestermüvek. Itt láttam életem egyik legbizarrabb és legfurcsább látványát. Egy — tehenet. De nem „közönséges" tehén volt ám ez I Egy filharmonikus, sőt zeneértő négy lábu, aki (nincs szivem és bátorságom őt az állatoknak kijáró ami-vei illetni I) rádiózene mellett álldogált a boxában, mialatt csendesen és türelmesen leadta a tejet. Naponta háromszor.