Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) október-december • 141-166. szám

1929-11-20 / 155. szám

Békéscsaba, 1929 november 20 kötöttáruk, nyakkeisdő, kalap különlegességek dák tüntetőleg kivonulnak és a közgyűlés egy szótöbbséggel kimondotta, hogy a telekcserét megengedi, de a vételár 8 pengő ölenként. Özv. Szántó Zenóné kérelmére a nagytrafik bérletét 1935. évig meghosszabbították. A Polgári Körnek a villanytelepi irodából bérelt egy helyiséget évi 200 pengőért átengedték. Jogos-e a vigalmiadó? Hosszabb vita kerekedett az Apolló Mozgó Rt. kérelme körül, amely azt célozta, hogy a város az 1923. óta szedett vigalmiadó összegeket térítse vissza, mivel az erre alapot adó szabályrendeletet a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Az állandó választmány az elutasítást ajánlotta, amivel szemben Forray Lajos dr. azt kívánta, hogy a döntéssel várjanak a felsőbb fórumok határozatáig. Kétségbevonta, hogy jogosultan szedi-e a város a vigalmiadót. Linder Károly dr. fejtegetései után Medovarszky Mátyás dr. főjegyző azt az aggodalmát hangoztatta, hogy a huzavona folytán a be nem fizetendő vigalmiadók bizonyosan elvesznek a város számára. A közgyűlés végül az állandó választmány javaslatát fogadta el. Gally Géza dr. népjóléti tanácsnok ezután bejelentette a főjegyző nagyszerű tervét az idei tél nyomorgóinak segélyezése és a szegénykataszter felállítására vonatkozóan. Az idén az élet elesettjei számára a tavalyról megmaradt 1214 pengővel összesen 6214 pengőt fordítanak segélyezésekre, kizáróan természetbeni ellátás formájában. A közgyűlés igy határozott, felhatalmazván az 5000 Pnek 10 000 P-re való kiegészítésére. Filippinyi a Reisz-névről Ezután Ellmann Adolf indítványát tárgyalták, amely azt célozta, hogy a Lenkey-utcát Reisz Miksa dr. volt városi ügyv. főorvosról nevezzék el. Filippinyi János az első felszólaló, aki kijelenti, hogy Békéscsabán nincs még egy olyan unszimpatikus név, mint a megboldogulté, ezért nem helyesli hogy róla utcát nevezzenek el. Különben is 40 éven át megkapta a fizetését, ezzel a város lerótta vele szemben a kötelességét. A különös és ízléstelen kijelentésre általános felháborodás és dühös kifakadások özöne hangzott fel a teremben, ugy hogy a szónok nem tudta folytatni eredeti kijelentéseit, mire sápadtan leült a helyére. Gyöngyösi János dr. emelkedett hangon kioktatja a felszólalót, hogy a kritikának is az ildomossághoz kell tartania magát. Leszögezte, hogy a néhai főorvosnak sok-sok érdeme volt a város szociális és közegészségügyi létesítményei körül, amit elsősorban a szociáldemokratáknak kell tudniok és elismerniök. Meg kell becsülni az emlékét annak, aki szociális téren maradandókat alkotott. Tanka Lajos nemzetgyalázásnak tartja, ha a nemzeti történelem egy nagy alakjáról elnevezett utcánkat megfosztják a nevétől. A közgyűlés végül ugy határozott, hogy egy uj utcát fog elnevezni a volt főorvosról. Elhatározta a közgyűlés, hogy az egyik erzsébethelyi utcát Droppa Gyuláról nevezi el. Liffa Erzsébet telefonkezelőnő állásáról való lemondását — kivándorlása miatt — tudomásul vették és a részéről kért végkielégítést megszavazták, 1782 pengőben állapítván meg azt. Ezzel a tárgysorozat kimerült és az elnöklő főjegyző a közgyűlést déli 12 órakor berekesztette. IHagy vasúti selyemcsempészés a békéscsabai vonaton Az arad—budapesti gyorsvonat román kalauzát csempészésen érték a vámtisztek — A csempészárut egy diplomata fülkéjében rejtette el (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az elmúlt éjszakán a magyar— román határon érdekes és jellemző incidens játszódott le, amelynek valószínűen súlyos következményei lesznek. A budapest—aradi gyorsvonaton, a kürtösi határállomásnál nagyarányú selyemcsempészést lepleztek le, amelyet a gyorsvonat román kalauza követett el. A határvámtiszt, mikor végigvizsgálta a vonatot, formális vámvizsgálatot tartott a hálókocsi egyik diplomatafülkéjében is, ahol véletlenül észrevette, hogy az ágy alá egy gyanús formájú csomagot rejtettek el. ' A vámtiszt — meggyőződést akarván szerezni a gyanús csomag tartalmáról — engedélyt kért a fülkét elfoglaló diplomatától arra, hogy a csomagot közelebbről megtekinthesse. A vonaton utazó diplomata természetesen hozzájárult ahhoz, hogy a csomagot megvizsgálják, miután az nem az ő csomagja volt. A vizsgálat megtörtént és a vámtiszt legnagyobb meglepetésére 45 kiló selymet talált abban. A vizsgálatot azonnal megindították és rövidesen kiderült, hogy a csomagot a román kalauz rejtette oda. Az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, a kalauzt azonban nem tartóztatták le, mivel a vonat további közlekedése érdekében szükséges volt, hogy egyelőre meghagyják a szolgálatban. A vizsgálat megindult annak megállapítására) hogy a román kalauznak első esete volt-e ez a selyemcsempészés terén, vagy pedig már régebbi idő óta foglalkozott a hasznothajtó, érdemesmellékkeresettel. A BCUT tagjainak kiállítása (A Közlöny eredeti tudósítása.? A modern magyar festőművészet legkiválóbb reprezentánsait mutatja be az Aurora Kör a vasárnap megnyíló képkiállitáson. Egry József és Berény Róberté a postimpresszionista korszak első festői voltak Magyarországon, akik már a háború előtt ösztönszerűleg megérezték az uj időket és azóta az uj festőnemzedék elismert vezérei. Szobotka Imre és Kolozsvári Sándor a háború utáni generációhoz tartoznak, de az ő művészetük is jóval tul van már a. kereső stádiumon és stílusuk teljesen kialakult. Már több mint két éve nem volt városunkban u. n„modern" kiállitás és igy reméljük, hogy a KUT most leránduló tagjainak is oly nagy sikerük lesz, mint az előttük jártaknak. A kiállitás e hó 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyilik meg és 8 napig megtekinthető. Belépődíj 40 fillér, állandó jegy 80 fillér, diákjegy 20 fillér. Fizetési meghagyás blanketták állandóan kaphatók a Corvinanyomdában. A végekről Irta : Zsilinszky Lajos dr. III. Telefondrótadó Csikszékben. Hogy mennyire leleményes az oláh közigazgatás Erdélynek magyarok lakia vidékein a magyarok nyuzásában, igazolja a csíkszeredai prefektus azon legújabb rendelkezése, mellyel telefonadót vetett ki Csikmegye egész területére. Erre az intézkedésre az adott okot, hogy a megyében kilométerszámra lopkodták a telefonhuzalokat s a nyomozás., eredményeként az derült ki, hogy a huzalokat egy vasöntöde igazgatója, bizonyos Popescu ur lopatta össze és vásárolta meg. Nem törődve a panaszokkal és reklamálásokkal, eltussolták a dolgot s a csíkszeredai drótgyárnál megrendelt a prefektus egy vagon huzalt s ezt az összlakossággal fizettette meg telefondrót alakjában, amelynek felszerelési pótdíj cimen még sallangja is volt. * Bukarestben egyetlen egy magyar lelkész és tanitó sincs. A régi jó békeidőben kiváló hírnévre emelkedett a bukaresti magyar egyesület, amelynek több százra rugó tagjai gyönyörű kulturmunkát végeztek, estélyeket, táncvigalmakat rendeztek, jótékonyságot gyakoroltak, római katholikus egyházat is alapítottak, sőt 1914-ben templomot is építettek a budapesti Szent László Társulat által nekik ajándékozott telken. Ezt a templomot az oláh kormány 1916-ban bezáratta s a mai napig is zárva tartja, mint ellenséges állam vagyonát. A Bratianu-kormány két évvel ezelőtt a bukaresti érsek rendelkezésére bocsátotta ezt a templomot, de ez sem nyittatta meg ajtait és nem engedett be se papot, se hivel-et, mert a magya rok természetesen azt kívánták az érsektől, hogy magyar nyelven prédikálhasson a papjuk abban a saját áldozatkészségükből épített szentegyházban, a saját telkükön. Az érsek azon indokolással utasította el a lelkész és híveinek kérését, hogy a telek nincs telekkönyvileg átirva a bukaresti magvarok nevére. Ismételt kérelmük sem találván meghallgatásra, a plébános eltávozott Bukarestből, sőt bucsut mondott egész Nagyromániának, a kántort pedig, aki egy ideig még bérelt helyiségben tartott istentiszteletet az egyre gyérülő híveknek, felmondás nélkül kitették állásából s a határra mutatva azt mondták neki, hogy „ott kivül tágasabb." Magyar származását ma senkinek sem szabad hangoztatnia Bukarestben, mert különben kiutasítják. Tizenöt év előtt több magyar lelkész és tanitó működött az oláhok fővárosában, ma egyetlen egy sincs ott. Magyarországi származású oláh katonaszökevények vallomásai. A Lőkösházától Csengerig húzódó 400 km. hosszura tehető határvonalon naponta számtalan magyarországi vagy erdélyi születésű eltetvesedett oláh katona szökik át hozzánk menedéket, munkát keresni. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy egy-egy határszéli járásba az elekitől kezdve a szatmármegyei fehérgyarmatiig évente átlag száz katona szökik át NyomorékMagyarországba. Ezeknek több mint felerésze dologkerülő, léha, vagy gazember s egyrészük kém is. Vallomásuknak csak igen csekély része érdemel hitelt s minthogy a kihágási eljárás során, amely némely esetben 2—3 hétig is eltart, a rendőrhatóságokon kivül a katonai hatóságok is vallatóra fogják ezeket a szökevényeket, az általuk elmondottak alapján mélyen bepillanthatnak a mi embereink a förtelmes oláh politikába, amely szándékosan mozdítja elő az átszökést és kíváncsian várja vissza a küldötteit,, mint kiutasitottakat. Némelyiküket azonban tovább használja kémekül. Akit Biharmegyéből utasítanak ki, az Hajdúban, Szabolcsban vagy Szatmárban ismét becsúszik és rémes dolgokat mesél. Ezek a mesék bizonyos tekintetben egyformák. Minden katonaszökevény elmondja, hogy Lbrutálisan bántak vele odaát, hogy moslékfélékkel élelmezték, hogy tisztátalan helyen hálatták, hogy kora reggeltől késő estig dolgoztatták. Egyik-másik azt is elmondja, hogy lopni és hazudni tanították, hogy csapattestüknél általános a lázadástól való félelem, azért szívesen engedik a magyar érzelmüeket a magyar határ közelében fekvő helyekre rokonok látogatásának, mezei munka végzésének, szüreten való segítségnek címe alatt hosszabb-rövidebb szabadságra s bizonyos esetekben nem bánják, ha átszöknek, bizonyos esetekben azonban meg is parancsolják ezt, sőt azt is megkövetelik, hogy hozzanak magukkal valami jót, akár hirt, akár gyomorba valót, mert a románoknak a magyarokból és magyaroktól kell élniök. (Vége)