Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-14 / 127. szám

2 isíMmmsi Békéscsaba, 1929 augusztus 14 FURDORUHA Női fürdőköpeny, férfi fürdőruha, férfi fürdőkabát, gyermek fürdőru­ha, fürdőcipő és gyermeksapka TESCHERNEL ANDRÁSSY-UT 7. gyedében folynak be olyan mér­tékben, hogy abból a szükségle­tek kielégíthetők. Az év első há­romnegyedében azonban ugy a községek, mint a vármegye az együttesen befolyt adókból alig kapnak valamit és igy állandó pénzszűkében vannak. Végül fájdalommal emlékezik meg a jelentés dr. Berthóty Ist­vánnak, Békéscsaba város polgár­mesterének haláláról. Berthóty István dr. a vármegyei tisztikar­nak évtizedeken keresztül volt mindenki által nagyrabecsült, köz­szeretetben álló, kiváló képzett­ségű tagja, aki a vármegye iránti szeretetét és ragaszkodását válto­zatlanul megőrizte azon idő alatt is, mig kimagasló tehetségével és nagyszámú emberi erényeivel Bé­késcsaba város polgármesteri szé­két betöltötte és annak minden irányú fejlődése érdekében her­vadhatatlan érdemeket szerzett. Halála igen nagy vesztesége Bé­késvármegye közéletének, amely egyik legértékésebb és leghívebb fiát vesztette el benne. MMMMMMMMMMMDWMMMM Hol az orvosság ? Magyarországon a dolgozó tár­sadalmi rétegek között nincs egyet­len egy sem, amelyikről azt lehetne mondani, hogy az általános nagy válságból nem veszi ki bőven a ré­szét. Szörnyű láz, a bizonytalanság, a teljes deprimáltság és a remény­telenség láza remegteti a munkára, alkotó tevékenységre hasztalanul áhítozó tömegeket és ez a láz nem a pillanatnyi rosszullét tünete, de az egész ország szervezetén el­uralkodott krónikus betegség figyel­meztető jele. Figyelmeztető jel arra, hogy a radikális orvoslás huszon­negyedik órájába jutottunk. Nincs már idő a halogatásra, mert min­den elmulasztott pillanat egy-egy izom pusztulását és végsőkig alá­ásott életerőnk agóniájának köze­ledését jelenti, amelyből aligha tudna valami csoda uj életre tá­masztani. Gyors kezű orvosokra és gyorsan ható orvosságokra van szüksége az országnak, hogy megmeneküljön a pusztulástól. Értsük meg jól, helyesebben ért­sék meg azok, akik még mindig nem tudták megérteni, itt nem osz­tályok, nem kasztok váltságáról van szó. Mindent és mindenkit, aki ebben az országban erőt, ér­téket, reménységet jelentene, a végső bukás veszedelme fenyeget. Ha végig nézünk a falun, ha vé­gig nézünk a városon, mindenütt ennek a szörnyű esendőségnek a jeleit látjuk. A falu robotosa, a föld­mives kétségbeesetten látja, hogy még az időjárás zord markaiból kimentett eredmények sem kecseg­tetnek jóval, hiszen a terménynek nincs ára, amellyel a további gaz­dálkodás lehetőségét biztosítani tudná. A városokban pedig? Ha végig megyünk az utcán, bené­zünk a boltokba, dúsan feszerelt ragyogó kirakatokba, az áruk ren­geteg halmazába, csak a gondokba, keserűségekbe süppedt kereskedőt látjuk, aki már ott tart, hogy a véletlenül csodaként betoppanó vevőtől is megriad, ahelyett, hogy örülne neki, mert végrehajtónak nézi. Ha meghallgatjuk az iparost, csak panaszt, reménytelen sirást hallunk, mert nincs munka. A vállalkozó már attól is fél, ha dolga akad, mert mindenki csak hitelbe dolgoztat és nem tudja munkásait kifizetni. Hol ez a gyár, hol a másik szállítja le üzemét, bocsátja el alkalmazottait. Pénz helyett váltók röpködnek az üzleti világ levegőjében, amely váltó­kon azonban már mindenki csak keserűen mosolyog. A bankok sajnálkozó gesztussal csak üres tenyerüket mutogatják. Nincs pénz. Sehol sincs pénz. Soha ilyen pénz­hiány nem volt, mint most. Mintha az a rengeteg, elképzelhetetlenül széditő tömegű pénzmennyiség, amit ennek az országnak dolgozó társadalma mindenféle adók for­májában évek során önmaga húsá­ból és életerejéből kiverejtékezett, mind a levegőbe illant volna. Nincs. Eltűnt. Láthatatlan lett. De hát hol van? Ki tudja és ki fogja el­árulni ? Nem a nagykapitalizmus pénzé­nek hiányáról van szó, nem a mamuth pénztárcák kríziséről be­szélünk, hanem a szegény kis kopott bugyelárisok halálos ella­posodásáról. Itt nem a kevés ki­váltságnak nincs pénze, hanem a dolgozók milliós tömegének, az egyszerű polgárnak, a munkásnak, a hivatalnoknak. Itt nem a luxus­kiadásokra nincs pénz, hanem a kenyérre, a betevő faletra, a fol­tos és kopott ruha kijavítására, a mindennapos életre. Hol vannak az orvosok és hol az orvosság ? WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWAAAflrtW Hatvanhat ajánlat a kórházkibővités munkálataira A képviselőtestület dönt az építkezés módozatairól (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hétfőn délben bontották fel a kór­ház kibővítési munkálataira be­érkezett ajánlatokat. Az ajánlato­kat — számszerint 66 darabot — kiadták a mérnöki hivatalnak át­számítás céljából, ami körülbelül két hetet vesz igénybe, melynek megtörténte után jelentéssel járul a képviselőtestület elé, aki azután meghozza döntését az átalakítás munkálatai és módozataira vonat­kozólag. A kibővítés munkálataira jelen­leg 560 ezer pengő fedezettel ren­delkezik a város, a kibővítés mun­kálatai — a tervezet szerint — 950 ezer pengőt igényelnek. Hogy ezt a különbözetet elő tudja-e te­remteni a város és hogy honnan teremti elő, azt ma. még nem tudjuk. Nincs kizárva az sem, hogy az eddigi tervektől eltérően, a rendel­kezésre álló fedezet szerint fog­ják a kibővítési munkálatokat meg­kezdeni. A város képviselőtestületének mindenesetre arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy akár a régi tervek szerint, akár pedig ettől el­térően, ezt a munkát tovább el­odázni nem szabad Csaknem fölösleges rámutatnunk arra a szomorú jelenségre, hogy Békéscsaba — az egész megyé­től irigyelt fejlődésképes város olyan kórházzal rendelkezik, hogy a legkisebb baj esetén a szom­szédos Gyulára, vagy a távoli Sze­gedre kell szaladni. Mérlegelve e rendkívül fontos és nagyhorderejű körülményt, a képviselőtestület bizonyára olyan megoldási módot fog találni, hogy a kibővítési munkálatok mielőbb megkezdődhessenek. Bí vidéki az utazási kedvezmények ellen Ne csábítsák minduntalan Budapestre a vevőket A vidéki városok kereskedői és iparosai nagy aggodalommal né­zik, hogy az államvasutak igaz­gatósága egyre több alkalommal ad kedvezményt a fővárosba uta­zók részére. Arra hivatkoznak, hogy a legjobb vevőiket vesztik el az utazási kedvezmények miatt. Aki ugyanis valamilyen alkalom­ból Budapestre megy, rendszerint nagyobb bevásárlást is végez a fővárosban és ezzel megrövidíti a kereskedelmet. A vidéki városok kereskedői érdekeltségei éppen ezért mozgalmat indítottak a bu­dapesti utazások ellen. A mozgalom célja az, hogy csak kivételesen adjanak a fővá­rosba szóló utazási kedvezményt és alkalomadtán kapjanak ked­vezményt a vidéki városok is. A vidéki kereskedők érdekeit ebben a kérdésben az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés képviseli, amely ebben az ügyben már beadványt is intézett a ke­reskedelmi miniszterhez. A leg­újabb akcióról az OMKE-től ezt a felvilágosítást kaptuk : — A vidéki kereskedők tényleg meglehetős elkeseredéssel látják, hogy sokszor egészen rendszer­telenül, kellő ok nélkül adnak kü­lönböző utazási kedvezményt. A vidéki kereskedelem azt kí­vánja a kereskedelmi miniszter és a MÁV-tól, tűzze alapelvül maga elé, hogy az igazán országos je­lentőségű akciókon és kiállításokon kivül nem engedélyez utazási ked­vezményt. Az elv az hogyne annyira belső idegenforgalmat csináljunk, mint inkább külsőt és elő kell mozdí­tani a vidék felé való gravitálást is. Budapestnek elsősorban arra van szüksége, hogy a külföldiek látogassák meg minél nagyobb számban. * Ennek a mozgalomnak — na­gyon helyesen — a legfőbb célja odairányul, hogy ha a vidéki ke­reskedelem érdekében sem a mi­nisztérium, sem a MÁV nem ad kedvezményeket a vidéki kereske­delem fejlődésének előmozdítá­sára, akkor ne használjanak fel minden alkalmat arra, hogy a vi­déki vevőkört — az 50 százalé­kos utazási kedvezmény ellenében — a fővárosba csábítsák. a tel 11 (A Közlöny eredeti tudósítása.) A helybeli áll. felsőmezőgazda­sági iskola tangazdaságában, a kenderáztató mellett, szombaton fejezték be a cséplést, mely a kö­vetkező eredménnyel járt: A buza katasztrális holdanként 1172 métermázsát adott, a tavaszi árpa 16'10 és a zab 11 "50 méter­mázsát. A mult évben a buza 12 82, az árpa 16 90 és a zab 15'10 métermázsával fizetett. Az idén az erősen szikes folto­kon a téli vízállás következtében a buza kifagyott, mely kár 10— 15 f l/o-ra becsülhető. E nélkül a terméseredmény túlhaladta volna a tavalyit. A gazdaság egyenlő részben tiszavidéki és eszterházi búzát termelt. A tiszavidéki jobban tudott megküzdeni a mostoha ter­mészeti viszonyokkal, miért is az 13'08 métermázsát hozolt, mig az eszterházi buza tavasszal erőseb­ben megritkítva állott s bár kalá­szai gyönyörűen kifejlettek, jobb terméseredményt nem tudott elérni, annál kevésbé, mivel erősen per­gett is. A manitóbai buza kis terü­letét a verebek megint teljesen ki­csépelték, miért is az eredményt nem lehetett megállapítani. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy igen komoly és SZÍVÓS ellen­féllel állunk szemben. A jövő év­ben a manitóba buza a kender­áztató nádasától messzebbre fekvő helyre kerül s akkor talán a vere­bek megkímélik. Az egyes buzafajok fajsulyáról, sikér- és keményitőtartalmáról ké­sőbben fogunk jelentést tenni. — Alapi Kamaraszínháza Gyu­lán. Alapi Nándor, elismerten ki­váló staggione társulata szeptem­ber első felében nyolc napig Gyulán fog vendégszerepelni. Játékrend­jén a legnevesebb prózai szerzők vígjátékai és drámái szerepelnek. Magyar (vásári) szabók, csizmadiák és eipészek, ne mulasszák el saját érdekükben Szt Istvánkor Budapesten Engel Gyula és Fia céget Paulay Ede-ucca 23. felkeresni. Nagy alkalmi vételek bélésárukban Teljes budapesti költsége a bevásárlásnál megtérül

Next

/
Thumbnails
Contents