Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-07 / 125. szám

Békéscsaba, 1929 augusztus 7. Szerda 56-ik évfolyam, 125-ik szám ¥ f BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő: Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. Jon a titkos? Szeretve tisztelt, de kiváltképpen nagyrabecsült kormányunk a miniszterelnök külföldi tapasztalatai és súlyos idegen személyiségek véleményeinek hatása alatt állítólag elhatározta, hogy bevezeti a titkost. Azaz, hogy ne siessünk annyira. Kormányunknak ez a feltűnő, hirtelen engedékenysége nem az egész országra készül. Ezt a „kedvezmény"-t csupán ittott : a megyei városokban és az ipari kerületekben szándékozik — bizonyára vérző szívvel — bevezetni. Vagyis azokban a kerületekben, amelyek lakossága már eléggé érett a titkos szavazásra és amelyeknek jellemével összefér ez a suttyomosdi-bujkálósdi. Első pillanatra érdekesnek látszik, hogy a kormány az ipari munkásságot és a városi lakosságot megbízhatóbbnak és az alkotmányos jogokra érettebbnek tartja a parasztságnál, amelyet a titkosságból most is ki akarnak rekeszteni. Ez azt jelenti, hogy a kormány ma, a proletárdiktatúra bukásának tizedik évfordulóján, sokkal kisebbre értékeli és kevesebbre becsüli a magyar föld népét nemzethüség és társadalmi megbízhatóság szempontjából, mint az; ipari munkásságot és a városi polgárság vegyes összetételű tömegeit. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar paraszt még mindig nem elég érett, noha tíz évvel ezelőtt — akkor is éretlenül? — segített megdönteni és megsemmisíteni a kommünt és megteremteni a mai rendszert, a mai kormánynak alapjait. Kirívóan és bántóan logikátlan, hogy ezért megbüntetik. És elveszik tőle az elemi állampolgári jogot, amelyet megadnak azoknak, akik inkább behódoltak a diktatúrának. Vagyis : megbüntetik azokat, akik tiz év előtt magát a jogot iktatták vissza jogaiba. A városi polgárság és a munkásság, amely titkos szavazással választotta meg parlamenti képviselőit, bebizonyította, hogy követeléseiben mértékletes, a végletekről pedig tudni sem akar. A titkos szavazás egyetlen szélsőséges követet sem eredményezett. Nem valószínű tehát, hogy amikor a parasztságnál inkább nemzetközibb ipari proletáriátus és liberális polgárság ilyen józanul tudott ítélni és bánni a kezébe adott titkossággal: ugyanezzel a joggal a parasztság bármely irányban is visszaélne a nemzeti hűség és a társadalmi megbízhatóság rovására. Valószínű, hogy ha a magyar paraszt szabadon számot adhatna politikai céljairól, már régen kinyilvánította volna eleven demokratikus törekvéseit. Ez a parasztdemokrácia aztán együtt működhetne a másik két demokráciával: a polgári és a munkásdemokráciával, amelyeknek természetes szövetségese és e háromnak párhuzamos együttműködése jelentené a magyar nemzeti demokráciát. Egyik a másik nélkül csonka és tehetetlen s arra kényszerül, hogy a változékony politikai konjunktúrák kihasználásával kedvezményekhez jusson attól a hatalomtól, amely az együttműködésre teremtett társadalmi erők mesterséges szétválasztásának köszönheti erejét. (h. r.) Kakasszékfürdőn lúgos és sós viz tört fel a földből A forrás vize ugy habzik, mint a szappan — Percenkint 200 liter tör elő — A feltárt forrás sok jódot tartalmaz (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Kakasszékfürdőn üdülők rendkívül érdekes és szenzációs hirt hoztak tegnap este. A hir arról szólt, hogy a most készülő ártézi kut furócsöve 240 méter mélységből a tó vizénél is sötétebb, erősen lúgos, sós vizet hozott fel, melynek gyógyereje összehasonlíthatatlanul nagyobb a felszíni viznél. Misán János kutfurómester elbeszélése szerint a viz hasonlít a tóhoz, csakhogy annál sokkal sötétebb, fényesebb és erősebb. Ha valaki megmossa vele a haját, ugy habzik, mint a szappan. A tünetek arra vallanak, hogy nem a fu ráshoz felhasznált tóvizről, hanem egy lúgos, sós, gyógyforrás feltárásáról van szó. A kut vízszolgáltatása percenként 200 liter, mely tegnap reggel óta ;tör elő a föld mélyéből folyton növekvő mennyiségben. A kutfurómester és a mérnökök véleménye szerint a mosóvíz felszállása befejeződött s minden kétséget kizáróan egy hatalmas gyógyerejü forrást sikerült feltárni, melynek gyakorlati és tudományos szempontból óriási értéke van. Mindenekelőtt bebizonyosodott, hogy a kakasszéki tó valóban földalatti forrásokból táplálkozik s gyógyerejét nem kizárólag a szikes talajból, hanem a föld titokzatos „földalatti gyógyszertárából" veszi. Nincs kizárva, hogy a feltárt forrás nagymennyiségű jódot tartalmaz, ami beláthatatlan perspektívát tár fel Kakasszék fejlődése előtt. A vizet egyébként már vegyelemzés alá vették, ugy hogy véglegeset csak ennek befejezte után lehet mondani. A vármegye több a tisztviselők elsején nem kaptak fizetést Az alispán hónapokkal ezelőtt megjósolta a vármegye csődjét — Lassan, de biztosan közeledik a tek. vármegye fizetésképtelensége (A Közlöny eredeti tudósítása.) Amikor néhány hónappal ezelőtt a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén Daimel Sándor dr. alispán bejelentette, hogy ha a gazdasági helyzetben javulás nem következik be, elkerülhetetlen lesz a vármegye csődje, — akkor néma csend és borzongásos megdöbbenés fogadta az alispán dodonai kijelentéseit. Igen sokan nem adtak hitelt száz százalékig a jóslásnak, mert azt hitték, hogy csupán sötétlátásról van szó, a való helyzet szokásos sötétebb bemutatásáról. Akik azonban ismerték az alispánnak komoly természetét, kijelentéseinek megfontoltságát, azok őszintén megdöbbentek, mert tudták, hogy a vármegye feje ok nélkül nem kongatja a vészharangot és alap nélkül nem ijesztget. Valóban: az alispán ijesztő bejelentésének igazságéról naprólnapra jobban meg lehet győződni. A gazdasági helyzet fokozatos leromlását a községek egytőlegyig megérzik és a bejelentett vármegyei csőd lassan, de annál biztosabban közeleg döbbenetesen súlyos, döngő lépteivel. A fenyegető veszedelem már augusztus elsején nyújtott némi izelitőt a békésvármegyei községek egyik-másikában. A csőd árnyéka fenyegető, csúnya madárszárny gyanánt borult néhány község tiszta égboltjára és alaposan megrémítette azokat, akik félnek a törvényszerűen egymésrakövetkező konzekvenciáktól. Augusztus elsején ugyanis a vármegye több községében a tisztviselők és napidijasok nem kapták meg az e havi fizetésüket. Nem kapták meg még pedig azért, mert a község pénztárában egy fél fitying sem volt és igy a fixfizetésből élő községi alkalmazottak nagy serege kénytelen volt pénz nélkül hazamenni. De nemcsak elsején volt ez, hanem sok községben 2-án és 3-án sem kaptak fizetést a tisztviselők, sőt van olyan község, ahol még a mai nap sem kapták meg havi járandóságukat az alkalmazottak. A szomorú és emlékezetesnek maradó zökkenőnek oka az, hogy a községek jövedelmei alaposan megcsappantak s az alig csurranócseppenő bevételeknek ezernyi helye lévén, nem marad belőlük az alkalmazottak fizetésére. Ezekben a községekben most a legnagyobb bizonytalanságban élnek a tisztviselők, mert nem tudják, hogy egy napon nem következik-e be valóban a községi csőd, a teljes fizetésképtelenség, amelyet a viszonyokat jól ismerő alispán már réges-régen beharangozott. A rendőrség fokozottabb éberkedése az utcai forgalom biztonsága felett (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békéscsaba utcáin egyre nagyobb számban tűnnek fel a kerékpárok. Mintegy 2000 darab kerékpár van Békéscsabán s hozzávéve azt, hogy a környékről is rengeteg kerékpáros jár be mindennap Békéscsabára, megállapítható, hogy a kerékpárkultusz fénykorát éli. Nagyon örvendetes, hogy ez a kitűnő és aránylag olcsó közlekedési eszköz ily népszerű lett, csak az a hiba, hogy egyes kerékpárosok megfeledkeznek mindenről, valóságos kerékpárversenyeket rendeznek még a legforgalmasabb utcákon is. Nem ritkaság az sem, amikor a kerékpárosok motorkerékpárokkal, sőt autókkal kelnek versenyre s eszeveszett tempóban száguldoznak. Ennek következményeként csaknem naponként történnek apróbb-nagyobb kerékpár-balesetek. Igaz ugyan, hogy a kerékpárbaleseteknél rendszerint a kerékpáros jár a legrosszabbul, mert még egy gyalogossal való összeütközéskor is elbukik és a kerékpárja összetörik. Mindennek dacára a nagy gyorsasággal száguldozó és versenyző kerékpárosok veszélyesek az utcán gyanutlanul dolguk után siető békés polgárokra is. A rendőrség erre való tekintettel most utasította a rendőrőrszemeket, hogy a vadul száguldozó kerékpárosokat figyeljék, éppen ugy, mint az autókat, hogy azután elenük eljárást indíthassanak.