Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-09-25 / 139. szám

2 Békéscsaba 19-9 szeptember 25 J. János vezérigazgató vezette, mig a Kereskedelmi Csarnok elnök­sége nevében Steinberger Imre ügyvezető-elnök üdvözölte a meg­jelenteket. Ezután beható eszme­csere indult meg a vidéki füszer­kereskedelem bajairól és több pontban, igy a fővárosi cégek és a gyárak illetéktelen versenye, a szállítási költségek felszámítása és az egységes szállítási feltételek tekintetében sikerült megállapo­dásra jutni. WM atffc ' MW az országgyűlési képviselőválasz­tóknak névjegyzekébe való felvé­tel. Mivel pedig az országgyűlési képviselőválasztói törvény értel­mében választók csak természeti személyek lehetnek, azért már ez okból sem lehetett a beadott pa­naszoknak helyt adni. Az Aurora S€SP közgyűlése (A Közlöny eredeti tudósítása.) Vasárnap délután 6 órakor tartotta az Aurora Kör rendes évi közgyű­lését a Kultúrpalotában. Korniss Géza dr. elnök megnyitójában ke­gyeletes szavakkal emlékezett meg dr. Bertóthy István polgármester elhunytáról, kiben a kör megértő támogatóját vesztette el. Majd nagy vonásokban vázolta a mult év történetét és a jövő célkitűzé­seit. Révész Sándor dr. titkári jelen­tésében beszámolt az 1928—29-es szezonban rendezett hangverse­nyekről és kiállításokról. Ezek sze­rint a kör rendezett 6 nagy hang­versenyt vendégművészekkel, 2 ze­nekari és 9 kisebb hangversenyt részben vagy egészben helyi erők­kel, valamint'3 képkiállitást. Ezután Szász György dr. a könyvtárosi, Wilhelm Ferenc a pénztárosi jelenlést terjesztette elő. A közgyűlés egyhangúan elha­tározta, hogy egy uj elsőrangú hangversenyzongora vétele érde­kében mozgalmat indit és min­dent elkövet, hogy a budapesti Filharmonikusok zenekarának és Dohnányinak október 8-án meg­tartandó hangversenye méltó kere­tek között folyjon le. Az alispán igaza Elutasították a csabai vá­lasztók névjegyzéke elleni felebbezőket (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békéscsaba megyei város képvi­selőtestületének legtöbb adót fizető tagjainak névjegyzékébe az iga­zoló választmány felvette a jogi személyeket is. E megállapítás el­len egyesek felebbeztek, minek következtében az alispán mint má­sodfokú hatóság a névjegyzékből törölte a jogi személyeket, mert azoknak megbízottjai az uj köz­igazgatási törvény értelmében most már nem lehetnek tagjai a városi képviselőtestületeknek. Az alispánnak ezt a határozatát az érdekelt részvénytársaságok megpanaszolták a közigazgatási bírósághoz. A közigazgatási biró­ság a beadott panaszokat figyel­men kivül hagyta és igy az alis­pán döntése jogerőssé vált. A közigazgatási biróság indoko­lásában majdnem szórói-szóra át­vette az alispáni határozat indokait és elutasító ítéletét azokon felül még azzal indokolta meg, hogy a községi választójognak előfeltétele vadászatai a középafrikai tavaknál Mészáros Kálmán és Gajdács Mátyás nagy vadászatra indultak a Nilus forrásvidékére (A Közlöny eredeti tudósítása.) Mészáros Kálmán dr. volt gyulai orvos Gajdács Mátyás volt békés­csabai lakossal huzamosabb időre vadászatra indult a délabessziniai őserdőkbe. A két magyar, aki eddig Abesszínia fővárosában, Addis-Abebában lakolt, az esős évszak letelte után határozta el magát a hatalmas vadászteljesit­ményre, amely számos hónapot, esetleg egy évet is igénybe fog venni. A vadászexpedició már eddig is folyt. Mészáros, aki a délabesz­sziniai Kambata városka amerikai missziójának orvosa, eddig is ki­járt gyakran a közeli erdőségekbe, a szép fehér-fekete guererékra és antilópokra vadászgatni. Most azon­ban felkereste őt a másik ma­gyar, Gajdács, ugy hogy most ket­tesben fogják kiélni nemes szen­vedélyüket. Kambata városától egy napi já­rásra van Dél-Abesszinia legna­gyobb folyója, az Omó, amely volámó nyelven fejedelmet jelent. Ennek vidékére indulnak 'el most Gajdáccsal vadászni. Vadregényes hegyi vadon kö­zött viszi vizét az Omó a Rudolf­tóba. Csak az alsó folyása vezet végtelen steppén kérésziül, ahol elefántok, orrszarvúak, oroszlánok, bivalyok, zsiráfok élik háborítatlan életüket. Ezen a vidéken körülbelül egy évig fognak vadászni Mészárosék, azután a Margit királyné-tavához mennek, ahol oroszlánokra és bi­valyokra fognak vadászni. Termé­szetesen visznek magukkal fény­képezőgépet, sőt esetleg kisebb­szerű fiimezőkészüléket is, ugy hogy nagyszerű afrikai bolyongá­sukról képekben is beszámolhat­nak majd. Képgyűjteményük bi­zonyára egyike lesz a legérdeke­sebb ilynemű kollekc'ónak, mert olyan helyről is lesznek majd ké­peik, ahova európai ember még sohasem tette a lábát. Mészáros dr.-nak ujabban ismét kedvezni kezd a szerencse. A kor­mányzó, aki egyébként a császár­ral közeli rokonságban Is van, egy fényesen sikerült műtét óta na­gyon kedveli a fiatal magvar or­vost. Hol a felesége, hol ő maga kedveskedik neki valamivel. Es a kormányzó pártfogása folytán rengetegen keresik fel a rende­lőjét. Mégis nehéz szivvel indul a vadászexpedicióra. Kétféle érzés kinozza és gyötri állandóan. A honvágv, és a vadon Afrika sze­retete. 0 maga igy ir erről a ket­tős betegségről, a döntést váró nehéz problémáról: „Ha a harmatos reggelen pitty­palatty szól a vetésekben és a végtelen égen krűgaló darvakat látok észak felé szállni, ugy ér­zem, hogy valami delejes hata­lom szorítja a szivem és huz a vándormadár után ... De ha egye­dül bolyongok az őserdő fái alatt, vagy a vízesés mellett sziklán ülve lenézek a mélységbe s rám­borul az ősvadon fenséges ma­gánya ; ha az esti szélben meg­libben a sátor és oroszlánok hör­gik bele éhségüket a lángoló éj­szakába, akkor vad, delejes érzés üt szivén és elnyom minden más érzést, amely a múlthoz köt: a hatalmas, gazdag Afrika, féktelen szabadságának szeretete 1. •.. Hogy lehet, hogy tudjak itt válasz­tani ...71" A derék, fiatal magyar orvos ezzel a kettős érzéssel, a két el­lentétes vágynak örökös harcával és marcangolásával vág neki most vadásztársával a Nilus forrásvidé­kének. Kalandjairól vadászatairól, a látottakról szenzációs cikkekben fog beszámolni lapunk hasábjain. Izgalmas, kaland az országúton a wégreiiajtóval Nem jó, ha a végrehajtó az árverelendő delikvens kocsijára kérezkedik (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az amerikai filmeken, az ötletes burleszkekben láthatunk olyan tör­téneteket és jeleneteket, amilyen itt alább következik. Vagy ha nem, akkor ez a jelenet éppen oda kí­vánkozik. A legkitűnőbb szerző, az élet találta ki és ugyancsak az ő ötletei szerint valósult meg a rendezés is. Egy békéscsabai ügyvédnek a napokban egyik közeli békésme­gyei községbe kellett kiszállnia, árvereltetés céljából. Az ügyvéd meglehetős nagy készültséggel in­dult neki az expedíciónak : a je­löltjét és a végrehajtót is magával vitte, miután az illető községnek ezidőszerint üresedés alatt áll a végrehajtói állása. Az utat vasúton tették meg. A kiszállásnál izgatottan néztek kö­rül, nem akadnának-e valami üres járműre, amely a tett helyére szál­lítaná őket, mert az árverés szín­helye a vasútállomástól bizony ir­galmatlanul messzire esett. Majd­hogynem 8—10 kilométernyire. Ezt az utat mindenáron meg akarták menteni, illetőleg nem akarták gyalog megtenni. Az állomás előtt egyetlen jármű várakozott. Egy finom, fénylőre lakkozott autó. A három roszszán­déku utas körülállia és amikor egy bőrkabátos ur a vonat elindulása után csalódottan kiballagott az ál­lomásról, hirtelen elhatározással megkérték, vinné le őket a köz­ségbe. A bőrkabátos egyén udvariasan feltessékelte a társaságot a puha bőrülésekre. Aztán elindultak a falu irányában. Útközben az autós ur beszélgetésbe elegyedett a szom­szédjával, a fiskálissal, aki a bíró­sági végrehajtó volt. Az udvarias úriember kikérdezte az aktatáskás vendéget, hova készülnek, kihez mennek a községbe, mit akarnak ott ésatöbbi. A végrehajtó készségesen be­számolt az expedíció céljáról. Szi­gorúan és visszavonhatatlanul ár­verelni mennek egy bizonyos úri­emberhez, akinek neve ez és ez. Es mondott egy nevet. Honnét tudta volna szegény, hogy éppen annak a nevét ejtette ki a száján, akinek a kocsiján ült és akit ár­verelni indultak ? Hiszen szemé­lyesen egyáltalában nem ismerte, vele sohasem találkozott. Az autós ur rámeredt a végre­hajtóra. Kissé bambán, de hatá­rozottan meglepetten. Aztán a sze­mében hirtelen vad villanás cik­kázott keresztül. A következő pil­natban a lábával elengedte a gáz­pedált, hogy lenyomja a féket. A kocsi megtorpant. Az országút kö­zepén, híg és feneketlen sártenger belsejében. • — Szíveskedjenek az urak azon­nal kiszállani, - rendelkezett ri­deg, sőt fenyegető hangon. — Csak nem vagyok bolond a végre­hajtót a házamhoz fuvarozni 1 A három ur kiszállott. Bele a tejfelszerü, bűzös latyakba. Az autó pedig a következő pil­lanatban elhúzott mellettük. Sár­esőt permetezett a ruhájukra és büdös benzinfüstöt lökött az or­rukba. Aztán eltűnt a messzeség­ben. Távolról, vigasztalan messzeség­ben, alig kivehető körvonalak mu­tatták a község létezését. ICormos rendőr a kéményben (A Közlöny eredeti tudósítása.) Véres féltékenységi dráma történt Pusztaföldvár község faluházánál. Szűcs András, a közsé udvarosa, este a szokottnál hamarabb tért haza otthonába, ahol a felesége megijedve, zavartan fogadta, mi­után előbb jó darabigjmegvárakoz­tatta az ajtónyitással. A férj gya­nút fogott és kutatni kezdett a la­kásban, ahol azonban nem talált semmit. Amint egyszer elhaladt a kéményajtó előtt, belülről halk neszt hallott. Hirtelen kinyitotta a vasajtót és legnagyobb megdöb­benésére egy fegyveres, kardos emberrel találta magát szemben. A kéménylyukban meglapuló em­ber tetőtől talpig kormos volt, azonban Szűcs András mégis fel­ismerte benne Kiss Sándor köz­ségi rendőrt. A megcsalt férj éktelen dühé­ben felkapta az asztalon heverő konyhakést és bősz harci kiáltás­sal megrohanta a rendőrt. Le akarta szúrni a kormos embert, ez azonban hirtelen előrántotta szolgálati revolverét és egymás­után négy lövést tett támadójára, Mind a négy lövés talált. Az egyik Szűcsnek felemelt kézcsuk­lóját, a többi a tenyereit érte. Szűcs a fájdalomtól összeesett, amit a kormom rendőr sietett ki­használni és elmenekült a véres tett színhelyéről. A súlyosan sebesült községi ud­varost a gyulai közkórházba szál­lították, a merénylő rendőr ellen pedig az ügyészség megindította a bünügyi eljárást.

Next

/
Thumbnails
Contents