Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-09-18 / 137. szám

Békéscsaba, 1929 szeptember 18. Szerda 56-ik évfolyam, 137-ik szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKA! LAP Előfizetési dijak a Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő: Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, 11., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés díjszabás szerint, A le-lociei hídnál Mint a bengáli tüz szivárvány­színekben szikrázó fényesője, ugy ivei és pattog pár nap óta a honi sajtó ujjongása — ezúttal világ­nézeti különbség nélkül egyhan­gúan — azon, hogy Helvécia Le­Loc'e városának szélén, a Doubs­patak hidjánál egy magyar képvi­selő a demokráciáról ragyogó be­szédet mondott és ezt a túlsó par­ton a francia őrség lelkes tapssal helyeselte. A beszédet Gál Jenő demokrata képviselő mondotta a le-loclei hídnál, ahol nem keve­sebbet és nem kisebbet jelentett ki, mint azt, hogy — a svájciak testvérek velünk a demokráciában, amelyben sok-sok téren van ha­sonlóság a két ország között. A képviselő ur a le-loclei híd­nál vagy nagyon rövidlátó volt, vagy nagyon vastagon rózsaszine­zett szemüveget viselt. Harmadik lehetőségre — amelynek neve kis­sé durván és kellemetlenül hang­zanék — nem akarunk rámutatni. Pedig lehetne és talán kellene is akkor, amikor valaki a valódi, tősgyökeres, nemesveretü, husban­vérben gyökerező svájci demokrá­ciával egy nevezőre merészeli hoz­ni a csak papíron, csak szájon létező magyar demokráciát. Az örökké hangoztatott, de soha és sehol nem észlelt magyar de­mokrácia ugyanis akként aránylik az ősi svájci demokráciához, mint az egy az ezerhez. Nálunk a de­mokrácia mindig az ajkon van, sohasem a szivben. Svájcban vi­szont sohasem beszélnek róla, de az emberek és intézmények ab ovo demokratikusak. A svájci em­ber és a svájci intézmény nem is lehet más. Mindegyik lelkében embriókorától fogva izzón él a demokrácia szeretete, amely a svájci embernek második termé­szetévé vált. Mi a svájci demokrácia ? A leg­teljesebb és legideálisabb egyen­lőség hatóságok és intézmények előtt. A legtisztább és legtitokmen­tesebb államélet és kormányzás. Bálványok nem létezése, ember a másik ember előtti meg nem görnyedése. Takarékosság a ko­mikumig az állami pénzekkel. El­számolás a nyilvánosság előtt az állami jövedelmek hovafordításá­ról. Bürokráciamentes kormányzás pár szál hivatalnokkal és akták nélkül. Pátriárkális egyszerűség a ruházkodásban, az egymással való érintkezésben. A szó valódi értel­mében vett néphadsereg, amely­ben mindenki köteles szolgálni — 40 napot, de mindenki lehet tiszt. Nincs szalonkocsi a vasutakon, sem incifinci államhivatalnokocs­kák, sem miniszter urak számára, sőt az elnök is c?ak egy elsőosz­tályu különfülkében utazik. Nin­csenek állami pénzen bankettek idegencsalogatóul. Tiszta válasz­tások, ahol a népharag rögtön a sárga feledésbe söpörne bárkit is, ha erőszakkal, pénzzel, vesztege­téssel, csendőrszuronnyal meré­szelné befolyásolni a választópol­gárok véleményének megnyilvánu­lását. (Nincs is csendőr Svájcban.) Népszavazás egyszerű kérdések­ről, vagy törvényekről. A legtelje­sebb sajtószabadság, a legmesz­szebbmenő gyülekezési és politi­zálási szabadság. Nincsenek cimek, előnevek, rendjelek, kitüntetések, — de nem is hederit rájuk senki: nincs tekintélyük, értékük. Mi a svájci demokrácia ? Az, hogy a polgárnak már a születé­Részvétlenség mellett folyt le a városi sétől fogva a lelkébe idegződött az ő polgári öntudata, amelyet sem megfélemlíteni, sem megvá­sárolni nem lehet. Az, hogy min­denki polgár, semmivel sem több: akár gazdag, akár szegény; akár szövetségi tanácsos, akár hordár. Az, hogy mindenki tudja, annyit érek én, te, ő, amennyit a termelő munkámmal embertársaim javára használok. A le-loclei hid szónoka mind­erről nem sokat tudhatott. Külön­ben bizonyosan tartózkodott volna a nem nagyon szerencsés össze­hasonlításoktól. (h. r.) Végnélkül! szószaporitások jellemezték a szeptemberi közgyűlést — Az elnök és Pollák Arnold afférje (A Közlöny eredeti tudósítása.) A képviselőtestület szeptemberi közgyűlését hétfőn délelőtt negyed 10 órakor nyitotta meg az elnöklő Medovarszky Mátyás dr. helyet­tes polgármester, a képviselők feltűnően lanyha érdeklődése mel­lett. A polgármesteri jelentés fel­olvasása után számos felszólalás következett. Varga E. András a Gyöngyösi­utca járdáját s az erzsébethelyi tüzoltóinspekciót sürgette. Nóvák György az ellen tiltakozott, hogy a gazdáknak megtiltják a takar­mánynak padlásaikon való táro­lását. Helytelenitette a Csaba Mozgón elhelyezett mezítelen szob­rok pőreségét s ellene hatósági intézkedést kért. Pollák Arnold a IV. kerület kutjainak rendbeho­zását sürgette, kifogásolta, hogy a város 8000 pengő segélyt ad a fürdőnek, hibáztatta, hogy a vil­lanytelep nem fejleszti a közvilá­gítási hálózatot, a panaszkodók pedig mindig azt a választ kap­ják, hogy az igazgató nincs otthon. Medovarszky kontra Pollák Elnök itt rászólt Pollákra, hogy maradjon a tárgy mellett. Pollák vitatkozni kezdett a főjegyzővel, majd hirtelen leült, miután a kö­vetkezőket jelentette ki: — Mivel beszédem, ugy látszik, bántja a főjegyző ur érzékenysé­gét, nem folytatom tovább. De kijelentem, hogy amig a főjegyző ur ül az elnöki székben, soha többé nem szólalok fel a polgár­mesteri jelentéshez! — Rendre 1 Rendre 1 — hallat­szott több helyről, mire az elnök rendreutasította Pollák Arnoldot. Nincs politizálás a városházudvaron Lipták János a VI. kerület el­romlott kútjait kívánja rendbeho­zatni. Pesti Béla az erzsébethelyi toronyóra Ü7embehelyezését, a kövesut rendbehozását és közvi­lágítás kiterjesztését kívánja. Arad­szky György a kondorosi vasút kijelö'ésénél tévedésre hívja fel a figyelmet. Filippinyi János kifogá­solja, hogy a városháza udvarát nem engedik át szocialista nép­gyűlés megtartására. Medovarszky főjegyző részletes felvilágosítást adott az érdeklő­dőknek. Az utak kövezése, a jár­dák lerakása előzetes tervek alap­ján történik s azoktól eltérni nem lehet. A világítási hálózat fejlesz­téséről legközelebb programmal jönnek a közgyűlés elé. A gyúlé­kony anyagok padláson tartását országos rendelkezések tiltják. A közkutak megjavítása nem lehet­séges, mert nincs rá pénz, mégis a műszaki hivatal a kutak álla­potát felül fogja vizsgálni. Az uj mozi szobrait megszemlélik s ha szeméremsértők, a szükséges intéz­kedéseket megteszi. Az Orosházi­utca kövezését még az idén meg­kezdik. A kondorosi vasútvonalon valóban tévedés történt: egy meg­állót felcseréltek a rakodóval, ezen változtatni fognak. A közgyűlés ezután a főjegyző kérésére — több hozzászólás után — kimondotta, hoqy a városháza udvarát poli­tikai gyűlés tartására többé nem engedi át. A közgyűlés ezután áttért a tárgysorozat egyes pontjainak le­tárgyalására. Kérik a lakásfelszabaditást Lepény János indítványára uta­sította a közgyűlés a polgármes­terhelyettest, hogy a város lakás­felszabaditási kérelmét a minisz­tériumban sürgesse ki. Elfogadták a miniszteri leiratra vonatkozó ja­vaslatot az V. kerületi állami elemi iskolák kibővítése tárgyában. E szerint az építendő 3 tanterem helyett négyet fognak építeni, ez­zel szemben a kultuszminiszter az igért lo.OOO pengő segély he­lyett 20.C00 pengő segélyt ad. Az építkezés itt csak a jövő őszre indulhat meg, noha ma a helyzet az, hogy egy-egy tanteremben 130 gyermek is tanul. De előbb nem lehet építkezni, mert 10%-kal fel kellene emelni a pótadót, erről azonban a képviselőtestület hal­lani sem akar. A népjóléti miniszter rendeletét a kórház részére a város által kiutalt előleg elszámolása tárgyá­ban tudomásul vették, azzal, hogy az építkezést szakmák szerint ki­adják s azt még az idén meg­kezdetik helyi vállalkozókkal, ugy, hogy a jövő évre be is fejeződ­jenek. Ez azért ilyen sürgős, mert különben a minisztérium vissza­veszi a 200.000 pengőnyi épitési államsegélyt. Napirendre tértek Gyoma köz­ség kérelme felett, a gyoma— me­zőberényi és turkevei ut kiépíté­sére vonatkozó állásfoglalás tár­gyában. Elfogadták a MÁV ajánlatát a Ludvig-utcai területrendezés tár­gyában „és átengedték a MÁV által kivánt Őr-utcai telket az ut kikö­vezése ellenében. Fekete Ferenc és társainak kérelmét nem telje­sítették a Köröscsatorna nagyréti szakaszánál salakjárda létesítése iránt. Elutasították Laczó András dülőut átengedési kérelmét. Mint nem időszerűt, elutasították a Li­geti-szőlőknél való utcanyitás ké­relmét. Jakuba János főiskolai hallgatónak 20 pengő tanulmányi segélyt szavaztak meg. Paulik János hajdukáplárnak és Lipták Sámuelnek ujabb 3—3 hó­napi betegszabadságot engedé­lyeztek és a decemberi közgyűlé­sen tárgyalni fogják a nyugdíjazá­suk ügyét. Az utkövezési program Hosszasabban tárgyalta ezután a közgyűlés az utkövezési pro­gram végrehajtása tárgyában 'ér­kezett miniszteri rendeletet. A köz­gyűlés még 1924-ben megállapí­totta az utkövezési programot, amelyet akkor felterjesztett a mi­nisztériumba. Erre csak most, öt év után érkezett válasz, amely olyan terveket kifogásol, melyek már régóta megvalósultak és be­váltak. A miniszteri rendelet közli, hogy e tárgyban ujabb közgyűlési határozatot kell hozni és gondos­kodni kell azokról a költségekről, amelyek a külföldi kölcsönből nem fedezhetők. Megjegyzi a köz­gyűlés, hogy a főtéri sétányszige­tek aszfaltoztatása költséghiány miatt nem lehetséges. A Kölcsey­utca kikövezése 51.800 pengővel magasabb az előirányzatnál. Az utkövezéseknél egyébként a hely­zet az, hogy az AEGV visszatérít 12.000 pengőt, kamatokból jár 16.800 pengő, az utkövezési hoz­zájárulások késedelmes befizeté­sének kamatai pedig 51.933 pen­gőt tesznek ki. Ezekből fedezetet találnak az utkövezés költségei. A közgyűlés a határozatot ki­mondotta és az elnöklő főjegyző a közgyűlést déli 12 óra után pár perccel berekesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents