Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-09-08 / 134. szám

Békéscsaba, 1929 szeptember 8. Vasárnap 56-ik évfolyam, 134-ik szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példényonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő : Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II., Ferenc József-tér 20. szám alatt. — Hirdetés díjszabás szerint, Pilátus a Krédóban Nem egészen légből kapott az az állítás, amely azt tartja, hogy a Népszövetség névre hallgató népes szervezetet csak azért találták ki, hogy Genfnek, ennek a gyönyörű svájci városnak — amelyet a lakosai nem minden alap nélkül kis Parisnak neveznek — az idegenforgalma fellendüljön. Genf ugyan eddig sem panaszkodhatott az idegennek nevezett forgolódó elemek sürgése-forgása ellen, de — ugy látszik — ez még mindig nem volt elegendő a genfieknek. Kitalálták tehát a Nemzetek Szövetségét, amely az örökös konferenciáival, tanácsüléseivel, titkárságaival és értekezleteivel a jól fizető idegeneknek állandóan az ezreit vonzza Genfbe és élteti Kálvin városának falai között. Igy aztán Genf idegenforgalma elképzelhetetlen arányokat öltött és e tekintetben többé már senki sem panaszkodhatik. Ismételjük, alighanem ez lehetett az oka a Népszövetség kitalálásának és nem az, amit álszenteskedő nagyképüsködéssel állítanak: a nemzetek egymásközti jóviszonyának megteremtése, egyes vitás ügyeiknek békés elintézése, az államközti kapcsolatok kimélyitése. És még egy csomó hangzatos, tetszetős, üres frázis. Igy kell lennie, mert különben nem történhetnének olyan készülődések, nem születhetnének olyan szerződéseik, mint amilyenekről a genfi Journal számolt be és en nek nyomán az egész magyar sajtó. A békéről oly hangzatosan és meghatóan szavaló népszövetségi szónokok háta mögött ugyanis nem kevesebb történt, mint az, hogy a kisántánt államai katonai szerződést kötöttek egymással és ezzel még jobban körülbástyázták, izolálták és elbarrikádozták a lefegyverzett, bénává tett Magyarországot. A mi békés szándékú, csak élni akaró országunk ugy került bele ebbe a kardcsörtetőn ijesztgető katonai szerződésbe, mint Pilátus a Krédóba. Véletlenül, oknélkül, érdemetlenül, ártatlanul. A szerződés ugyanis azt mondja, hogy „ha pedig a kisántánt bármely államát egy másik hatalom megtámadná, a többi kisántántállam azonnal megteszi a katonai intézkedéseket Magyarország ellen." Ez azt jelenti, hogy a kisántánt mindig és kizáróan csak minket, magyarokat akar megtámadni. Vagyis: ha — mondjuk — Kamcsatka megtámadja Romániát, akkor Jugoszlávia és Csehország azonnal mozgósít ellenünk. És mozgósit akkor is, ha — például — Olaszország összekap Jugoszláviával, Örményország Romániával, Kina a csehekkel és San Marino a szerbekkel. Ez a brutális és igazságtalan titkos szerződés, amely minden európai konfliktusért minket akar felelőssé tenni és áldozatul odadobni, a Népszövetségnek nevezett idegenforgolódási szervezetnél élénk meglepetést keltett. Az európai béke Genfben szórakozó őrei csodálkozva vették tudomásul, hogy tudtukon kivül, nélkülök mások is merészelnek az európai béke kompromittálásával időt tölteni. És sietve kijelentették, hogy „az ilyen szerződés csak ártalmára lehet a világbékének és a Népszövetség tekintélyének és akadálya a béke fenntartásának". Ha a Népszövetség ezzel a lanyha elintézéssel beéri és nem tud odahatni, hogy az ilyen fenyegető katonai készülődések egyszer és mindenkorra megsemmisíttessenek, alkotóikat pedig a világ ítélőszéke előtt megbélyegezzék : akkor mi is kezdjük hinni, hogy létesítésének és fennállásának egyetlen és kizárólagos célja a genfi idegenforgalom növelése ! (h. r.) Bud János fontos politikai kijelentésekre készül Békéscsabán A Kereskedelmi Csarnok székházavatását szeptember közepén tartják meg a kereskedelmi miniszter jelenlétében (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai kereskedőtársadalom pompás uj otthonának, az Apponyi-uccai Kereskedelmi Csarnok szépséges palotájának ünnepélyes felavatása most már záros határidőn belül megtörténik. A messze vidéken párját ritkító kereskedőotthon már régebben megnyitotta kapuit, hogy megkezdje hasznos és áldásos működését, az ünnepéi} es felavatást azonban mindezideig nem lehetett megtartani, mivel a felavatásra meghívott Bud János dr. kereskedelmi miniszter, a város országgyűlési képviselője, bokros elfoglaltsága miatt mindezideig nem tudott időt szakítani arra, hogy egy napra Békéscsabára utazzék. A Kereskedelmi Csarnok székházavatása azonban most már nem várat magára sokáig. A miniszter ugyanis értesítette a város vezetőségét és a Kereskedelmi Csarnokot, hogy szeptember hó közepén, 18-án, a programját ugy osztotta be, hogy aznap elutazhat Békéscsabára és résztvehet a kereskedők uj otthonának felszentelési ünnepségén. A Kereskedelmi Csarnok székházának felavatását tehát szeptember 18-án, szerdán fogják megtartani, amely dátum nemcsak a helybeli kereskedőtársadalomnak lesz emlékezetes és felemelő ünnepe, hanem az egész ország kereskedővilágának. A székházavatási ünnepség politikai szempontból is nevezetes alkalom lesz. Ezen az ünnepségen ugyanis Bud János dr. meg fogja ragadni az alkalmat, hogy fontos és nagyszabású politikai nyilatkozatokat tegyen, amelyek az egész ország figyelmét és érdeklődését Békéscsaba felé fogják fordítani. Ezek a miniszteri nyilatkozatok nemcsak az országos politikával és a politika mai helyzetével fognak összefüggni, hanem külpolitikai kérdéseket is felölelnek, ugy hogy Bud miniszter békéscsabai megnyilatkozása nevezetes eseménye lesz a ma még nyári álmát alvó politikai életnek. A székházavatási program öszszeállitása most folyik a Kereskedelmi Csarnok vezetőségénél. A városi választások küszöbén Mozgalom van kialakulóban az intelligencia ellen ? (A Közlöny eredeti tudósítása.) A közigazgatási élet folytonosságát véve figyelembe leginkább, érvényes a mondás: le roi mort, vive le roi! Boldogult emlékezetű dr. Berthóty István polgármesterünk itt hagyta a város közéletének első helyét és itthagyott bennünket mindnyájunkat. A közigazgatási törvény átszervezése alkalmával és az átszervezett törvénynek az életbe való beültetésének küszöbén történt elhunyta fokozottabb mértékben veti fel mindenkiben azt a kérdést: Az átszervezés milyen szellemben éri a város közönségét, milyen küzdelmekre, milyen paktumokra, milyen tömörülésekre van kilátás a választásokkal kapcsolatban és legfőként, ki lesz az uj polgármester, aki eleget fog tudni tenni azoknak a követelményeknek, melyek egy 50.000 lakosú nagyváros fejlődéséhez fűződnek ? ! A sajtó nem arra való, hogy véka alá rejtse meggyőződéseit. Nem arra való, hogy amikor fontos városi közügyről van szó, hallgasson és ne igyekezzék kifürkészni a közvéleményben megnyilvánuló különböző sejtéseket, kívánságokat és akaratokat. Nem arra való, hogy csak az események után irjon meg tényeket, hanem arra is, hogy az események előtt hozzájáruljon a meg

felelő közhangulat kialakításához és a nyilvánosság előtt beszéljen meg olyan kérdéseket, melyekről ezidőszerint csupán az egyesületekben, magántársaságokban, avagy éppen a kávéházi törzsasztaloknál esik szó. Ezért sütjük el a pisztolyt, mint Bezerédi uram és azt hisszük, nem korán. Más városokban már alakulnak a pártok. Már van egységes és nem egységes, nemzeti és liberális blokk, amely pártok útját egyengetik a választásoknak és osztozkodnak a megyei és városi képviseleteken. Itt minálunk még semmiféle pártalakulást nem észlelünk. A kulisszák megett már vannak bizonyos mozgalmak értesülésünk szerint, de általánosságban korainak tartják még a szervezkedést, bár szerintünk ilyen kérdésekben megegyezni sohsem elég korai. Értve azt, hogy 100 választott képviselő helyett csak 60-at választ a közönség, igy az egyes frakcióknak engedni kell az eddigi létszámból. Jelenleg pedig az a helyzet, hogy szinte minden frakció az eddigi létszámát akarja megtartani. Kérdés ilyen körülmények között, hogy egységes lista ki fog-e alakulni, mint annakidején egyszer, amikor a polgári pártok a szociálistákkal együtt haladva egy békés választáson egyetértésben és közmegnyugvásra tudták a mandátumokat elosztani. Erre azonban nem sok kilátás van most, bár ez volna talán a leghelyesebb. A legulóbbi választásnál már a szociálistapárt külön listával szerepelt, mig a polgári pártok közössel. Hogy miért volt igy, vájjon a szociálistapárt nem akart-e közöslistát, vagy fordítva, nem lényeges. Most olyan mozgalomról hallottunk, mely a kisgazdák, iparosok és szociálisták közös frontját hozná létre a kereskedők, a Nép-