Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) július-szeptember • 115-140. szám

1929-08-25 / 130. szám

Békéscsaba, 1929 augusztus 25 BÉKÉSMEGYEI KÖZI' > 3 Krónika Fúrnak, fúrnak, újból fúrnak Füreden, Bőven lesz viz borjunyuzó Pénteken, Nem törődik ezzel sokat A Mayer, Viz nélkül is lesz ottan még Jó ájer. Építenek egy gyönyörű Szállodát, Megnyitását alig várják . Odaát. Es hogy haszon nem marad ott Semmi se, Azzal bizony nem törődik Senki se. Füredről nem kaptunk mi még Semmi jót, Mégis elvitt már több mint négy Milliót. Isten-ugyse nem sok ez a Kincstárnak, Mert fontosabb dolgok rája Nem várnak. Meg van oldva rég' nálunk a Tüdővész, Lakásokban nincs nedvesség, . Sem penész. Örökéltet élünk e bus Földtekén, Fittyet hányunk a holnapnak Mi hetykén. Bánat, gond: ez ismeretlen Fogalom, Olyan, mint a békebeli Szorgalom, Sült galambok röpködnek a Légen át És jóllakik, ki kinyitja A száját. Az egyke is megszűnt régen Minálunk, Tiz gyerekkel telik este Az ágyunk. Bárhová is nézünk itten Szerteszét, Virul nálunk minden téren A jólét. A gazdának van búzája Tengernyi, Adóssága nincsen már egy Szemernyi, Pénze annyi, mint békán a Selymes haj, Ha egy kicsit kevesebb is, Az sem baj. Szociaink sem kiáltnak Most vétót, Nem is csapják be előttük Az ajtót. Együtt ülnek Mayer, Peidl, Meg a Vass, Azt hallgatják, hogy mit beszél A Farkas. Sokat nem mond. Csendes lett a Kerület, Mint letarolt, sima, puszta Terület. A szavazók mind ott vannak Füreden, S mulatnak a Mayer-féle Szüreten. erde. FISK PNEU a leggazdasá­gosabb Körzeti képviselet: Szécsi Márton Gyula Telefon 145 *sc:W A sertéshizlalás jövedelmezőségéről Á mezőgazdasági üzemvezetés szempontjából nagy jelentőséggel bir az éves cselédnek, hónaposok­nak és szegődményeseknek szalon­nával való ellátása. Különösen nagyobb gazdaságokban, ahol az éves cselédek száma meghaladja a százat — nem számítva a hó­naposokat és aratómunkásokat. — Ezek fejenként egy évben átlag 30 kg. szalonnát kapnak, ami egy év­ben cca 3000 kg-ot tesz ki. Ily nagyarányú szükséglet kielégítése céljából érdemes, hegy a gazda sertések hizlalásának a kérdé­sével behatóan foglalkozzék. A mai nehéz helyzetben, midőn a gazda nem tudja előre, hogy milyen árat fog a kihizlalt disznóért elérni, min­denesetre megfontolandó, hogy ser­téseit kihizlalja-e, vagy pedig, mint sovány árut bocsássa forgalomba. Szerintem a gazda szempontjából az volna a leghelyesebb, ha a so­vány sertés egyrészét külföldi, vagy belföldi ipari hizlalóknak, mint be­állítási árut tovább adná, mert ha figyelembe vesszük hazai manga­lica süldőink elsőrendű beállítási anyagát, tudjuk, hogy ezeket a fel­v ;déki hizlaldák jói megfizetik. (Ezen kérdés elbírálásánál figyele;mnel kell lennünk arra is, hogy a sertés trágyája általában csekélyebb ér­tékű, mint a hizómarha trágyája, melyet néha még ráfizetéssel is érdemes előállítani, mert ez a leg­alkalmasabb a talajok megcsök­kent termőképességének helyreállí­tására és igy a rákövetkező évek nagyobb termése folytán bőven kárpótol.) Ezek előrebocsátása után ráté­rek arra. amit a mai közleményem­ben kifejteni óhajtok, hogy tulaj­donképen mi előnyösebb a gazda­ságra : ha élve adja el a sertést, vagy ha levágja és kizárólag a hú­sát adja el, a szalonnát pedig saját szükségletének fedezésére fordítja. Legelőnyösebb az augusztusi be­állítás, hogy a sertés oly időben legyen kihizlalva, amikor a hu'át a szalámigyáraknál értékesíteni tud­juk, amelyek nálunk leginkább no­vember elsejétől március l-ig van­nak üzemben. Tekintve, hogy az öreg koca husa adja a legjobb szaláminak való árut, lehetőleg öreg kocát hizlaljunk az őszi be­állításra. Ha figyelembe vesszük, hogy az élő sertés felszállitása, illetve érté­kesítése, hazai viszonylatban túl­nyomó részt a ferencvárosi sertés­vásáron szokott lebonyolódni, akkor a sertések felszállitási költségein kivül a fehér áru visszaszállítási költsége is a gazdaságot terheli, mert a felszállított sertések szalon­nájának legnagyobb része ismét eredeti helyére kerül, ezt pedig a gazda jóval drágább áron szerzi vissza. Ezzel számolva, az alábbi tényezők azok amelyek az eladott élő sertés szalonnáját megdrágítják: 1. A kereskedőnek tőkebefekte­tési kamata és jutalék az élő ser­tés megvételénél; 2. vasúti szállítás dija Buda­pestre; 3. esetleges kényszerlevágás vagy elhullás rizikója szállítás köz­ben; 4. Ferencvárosi bizományi dij és egyéb költségek; 5. a hentes vagy nagyvágó be­fektetett tőkéjének kamata az élő sertés megvételénél; 6. a közvetítő kereskedő jutaléka a szalonna megvételénél a hentes­től a gazdaság részére; 7. a szalonna vasúti fuvarja Bu­dapestről vissza a gazdaságba; 8. a szalonna lesózása, amely néhány kg-ot tesz ki o'dalankint. Hogy mennyire kifizetődő dolog levágva értékesíteni a sertést, azt legjobban jellemzi egy konkrét eset, mely I. évi január hó közepe táján bonyolódott le. A gazdaság hizlalt 31 drb öreg kocát, amelyek páronként meghaladták a 400 kg-ot, tehát nehéz husu, kitűnő szalámi­árut adtak. A kocák összes súlya 6390 kg volt. Ezekért élve, ab gaz­daság 1.24 P lelt volna elérhető kg-ként, vagyis összesen 7668.— pengő. Ezzel szemben a gazdaság vezetője ugy döntött, hogy a ser­téseket levág /a fogja értékesíteni. Az értékesítés eredménye a követ­kező volt: 31 db koca élő súlya 6390 kg. ebből hus 2033 kg 32% szalonna 2715 kg. 43% háj 377 kg. 6% bélzsir 174 kg. 17% egyéb értékesíthető rész 190 kg. 3% A hust a debreceni szalámigyár­hoz szállították és azt kg-kénti 1.66 pengős árban összesen 3373.78 P-ért értékesítették. A kg-ként 1.50 P-re értékelhető bélzsirt szappan­főzésre használták fel. A háj min­den 80 dkg-ja 1 kg. szalonnával egyenértékűnek vehető. A zsigere­ket a henteseknek adták a serté­sek levágása fejében. A gazdaság­nak kiadása kizárólag a husvizs­gálat volt. Lássuk tehát, mennyibe maradt a szalonna hus ilyen érté­kesítése mellett ? Élő sertés eladása esetén bevétel : a sertések élő súlya összesen 6390 kg. volt á 1.24 P — 7668 pengő. Levágva volt a bevétel: 2033 kg. hus á 1.66 P 3373.78 P 175 kg. bélzsir á 1.50 P 262.50 P 3636.28 P a kiadás pedig: egyéb költség P 80.— 120.— P husvizsgálat P 40.— tiszta bevétel 3516.28 P 7668.— pengőből tehát levonva 3516.28 pengőt, 4152.— pengőben van a 2715 kg szalonna és 377 kg háj. A háj, szalonnára átszámítva megfelel 470 kg-nak és igy össze­sen 3185 kg szalonna maradt, vagyis a szalonna kilogrammja 1.25 pengőben van. Ha pedig élve lett yolna a sertés értékesítve, ugy a szalonna kg-jáért ab gazdaság, minimálisan 1.80 P-t kellett volna adni, nem számítva még, hogy az ilyen szalonna a sózás folytán ne­hezebb és lényegesen többe van a gazdának, mely árdifferencia 3185 kg szalonnánál 55 fillérjével számítva 31 kocánál 1751 pengőt tesz ki. Az elmondottak figyelembe vé­telével, azt hiszem, sokan fogják meggondolni, hogy eladják-e addig hizott sertéseiket, amig a gazdaság évi szalonna szükséglete teljesen fedezve nincsen. Weisz László közg azdász, oki. gazda — Az Apolló Mozgó közli, hogy a hét folyamán Budapestről Reményi hangszergyáros zongora­hangolója érkezik le a mozgó zon­goráinak és harmóniumjának rend­behozása és felhangolása miatt, s amennyiben más zongorák javítása vagy felhangolása lenne szükséges, a hangoló készségesen áll rendel­kezésre. Mindennemű munkáját 1 évi garancia biztosítja. — A mozgó kéri, hogy a hangoló igénybevéte­lét illetőleg szíveskedjék a pénztár­nál, vagy telefonon 239. bejelenteni. Rázuhant a szenescsille Szerencsétlenség a pálya­udvaron (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szombaton reggel súlyosabb ter­mészetű, könnyen végzetessé vál­ható szerencsétlenség történt a csabai pályaudvaron. A baleset áldozata Viczján Mi­hály 41 éves államvasuti fűtő­házi munkás, aki egyik társával, Balázs Jánossal egy Szolnokra induló tehervonat mozdonyába a villamos szénberakókészülék se­gítségével szenet rakott be. Javában dolgozott a szénbera­kás körül a két munkás, amikor egyszer csak megszorult a ma­gasban a szenescsille, ugy, hogy se le, se fel nem mozdult. Hogy a zavaron segítsen, Balázs János felmászott a villamos szerkezet tetejére és meg akarta igazítani a motort. Ezalatt Viczján Mihály a villamos szerkezet inditófogantyu­ját tartotta. Egyszerre a csille megmozdult, aztán teljes súlyával legurult. Vicz­jánt, aki alul állott, hirtelen érte ez a mozdulat, ugy, hogy már ideje sem volt félreugrani, vagy a kezét élvenni a fogantyúról. A lezuhant csille ráesett ^ szeren­csétlen ember jobb kezére és azt több helyütt súlyosan összezúzta és elroncsolta. A súlyosan sebesült munkást a mentők részesítették első segély­ben, azután a közkórházba szál­lították, ahol ápolás alá vették. Állapota igen súlyos, de nem élet­veszélyes. A vizsgálat a szeren­csétlenség ügyében megindult. Magyar halál Franciaországban Egy volt csabai tisztviselő tra­gédiája az idegenben (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szemenyey Tibor dr. aláírással ina levelet hozott a posta számunkra. A levél írója tragikus esetről érte­sít, amely egy volt békéscsabai magántisztviselővel történt. A sze­rencsétlen tisztviselő a világhá­ború áldozata lett — tizenegy év­vel a háború befejezése után, ami még szomorúbbá teszi tragikus sorsát. A szomorú hirt közlő írás egyéb­ként igy hangzik: Igen tisztelt Szerkesztőség! Városuknak talán nagyon sok lakóját fogja érdekelni az, hogy egy régi ismerősük: nevezetesen Halász Géza Ferenc m. tisztviselő, a nagy világégés egyik késői tra­gikus áldozata, most 11 évvel a háború után Franciaországban, Duvaumpean város köz- és sze­génykórházában testileg és lelki­leg teljesen összeomlott. A sors mindig mostoha és kemény volt hozzá. Súlyos háborús baja, va­lamint éveken keresztül tartott ál­lástalansága és nyomora folytán idegei teljesen felőrlődtek és a háborúban a légzőszervek megbe­tegedése életunttá tették. Áldoza­tokat szedni a rettenetes háború, — ugylátszik — még mindig nem szűnik és az ő állapota is teljesen reménytelen. Azt hiszem, sokan lesznek, akik szomorú megemlé­kezéssel fognak reá visszagondol­ni e gyászhír olvasásával kapcso­latban. Kiváló tisztelettel Dr. Szemenyey Tibor.

Next

/
Thumbnails
Contents