Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) április-június • 74-114. szám

1929-06-23 / 112. szám

Ara 12 fiilép « Hl'd IIIICI Békéscsaba, 1929 junius 23. Vasárnap . 56-ik évfolyam, 112-ik szám ij\nAnjjvjwu~jwinj\wiArjvi^^ p r •• •• KOZLONT POLITIKAI LAP Előfizetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. fij\njm\ammmvimmvLvim Felelős szerkesztő; Péchy-Horváth Rezső Telefonszámi 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. Vizsgaidők A család lelke most, nyárelőn melegebb érzelmekkel telik meg. Megjöttek a vizsgák. Minden családban van aggódni való, növendék-gyermek, aki a figyelem pergőtüzének központja, mert most kerül sora annak, hogy komoly és tekintélyes férfiak előtt tanuságát tegye szellemi haladásának. Ez az esemény erősen érint minden hozzátartozót, hiszen az az ifjú, aki élete egyik nehéz próbáját állja, egyaránt jelenti a jövőt a családnak és a nemzetnek. Az aggódásra azonban nincs szükség. A magyar diák magyar oktatójával áll szemközt, aki tudja, mivel tartozik a növendéknek, a családnak, a nemzetnek. Mindenki, aki az ifjúság felett áll, tudja, hogyan kell megnyugvást teremteni a fiatal lelkekben, egyúttal azonban vigyázni arra, hogy a tanulmányi eredményeket csorba ne érje. A mi tanügyi férfiaink az oktatásnál nemcsak a szorosan vett pedagógiai szempontokra ügyelnek, hanem tudják, hogy a tanügyi nevelés korlátai között sok más mozzanat és szempoiit is szerepet játszik. Minden pedagógusunkban bőséges adagban benne él a szeretet, az emberiesség szelleme és a lélek felé való hajlás és igy tökéletesen tudja, hogy junius vége felé nem egyszerű examenről van szó, ellenben családok jövő sorsának és fejlődésének alakulásáról is. A mai diák már mostan, serdülése korszakában eljegyzettje a szörnyű mai élet nehéz gondjainak, nem ugy, mint a napsugaras békeévekben, amikor az iskolai képzésben a legminuciózusabb megkülönböztetéseket lehetett tenni. A mai diák részese a család gigászi küzdelmének, amelyet élete fenntartása érdekében folytat és a tudás, amit az iskolában magába sürüsit, a tulajdonképpeni fegyver és segédeszköz ehhez a nehéz harchoz. A magyar pedagógia nagyszerű erői mindezt jól tudják, éppen ezért nem „első eminens"-ek tömeges gyártására törekszenek, hiszen ezernyi-ezer eleven példa bizonyítja az élet hatalmas vásárából, hogy a helyes irányban, jó szellemben nevelődő egyén mindegyikének nem kell tiszta eminensnek lennie. Az átlagos diák pompásan érvényesülhet, ha alkalmat talál arra, hogy élete folyamán szorgalom, tapasztalat és gyakorlat utján tovább képezze magát. Csak bizonyos mértékű szívósság és életrevalóság legyen benne. A magyar pedagógia haladása, fejlődése teljességgel elválaszthatatlan volt az emberiség szempontjainak érvényesülésétől. A céltudatos és komoly iskolai munka a célnak becsületes uton való eléréséhez vezetett, de nem okozott soha szellemi túlterhelést és átkot és nem görnyesztette szolgai igába a tanulóifjúságot. A tanerők jól tudják, hogy az országnak nem szellemileg elnyomott, önérzetükben és akareflukban megbénított tömegekre van szüksége, ellenben egészséges értelmiségü, ép testű, egész férfiakra, akiket már az iskolában az érzelmi megértés megkapóan felséges törvényei alapján Megkezdik a katolikus egyház bérpalotáinak épitését A régi iskolaépület és a plébániaudvar épületeinek bontását megkezdték neveltek fel önérzetes, értékes emberekké. Es működésűket ebben a kerékvágásban vezetik az egyedül helyes cél felé. A mostani vizsgák idején is a felelősségérzet teljességével, a szerelet bizalmával és a jóságos lélek őszinteségével nézhet minden pedagógusunk a szülő szemébe, mondván : „Ne féltsétek gyermekeiteket : az ő sorsuk a ti sorsotok és a ti sorsotok a miénk is 1" (A Közlöny eredeti tudósítása) A békéscsabai római katolikus egyház tervezett két bérpalotájának építési ügye a megvalósulás elé érkezett el. Mint nemrégiben megirtuk, Bartoss Ferenc apátplébános vezetésével néhány helybeli vezetőegyéniség küldöttségileg járt Budapesten, hogy eljárjon az illetékes minisztériumokban az építkezéshez szükséges kölcsön felvételének engedélyezése érdekében. A küldöttség fáradozása teljes eredményt hozott, amennyiben sikerült a függőben levő kérdéseket elintézni, amivel aztán a nagyfontosságú építkezések elé meredő valamennyi akadályt elhárítottak. A két hatalmas, minden tekintetben fővárosias bérpalota építkezési munkálatai tehát most már megindulhatnak. A szükséges előmunkálatok már meg is kezdődtek. A hét folyamán megkezdték a plébániaépület folytatásaként emelt ideiglenes épületrész, a MOVE székházának lebontását, valamint az udvar hátsó részében álló régebbi épületeknek szétrombolását is. Ennek végeztével sorra kerül a, plébániaépület, valamint a Széchenyi-utcában levő öreg iskola lebontása is. A bontás gyors tempóban folyik, ugy, hogy néhány nap alatt teljesen be is fejezik. Ezután nyomban megkezdik az óriási épülettömbök alapozási munkálatait, majd megindul a falak rakása is. Ez a nagyszabású épitkezés óriási fellendülést hoz az építőipar számára, amely egy-két év óta egyáltalában nem panaszkodhatik. Sok száz tevékeny munkáskéz talál itt kereseti lehetőséget, az épületek létesitésével pedig a város főtere pompás, mutatós palotákkal lesz gazdagabb, viszont a lakáshiány nagymértékben csökkenni fog. Milyen szerződést kötött a villanytelep ? Kinek kell és kinek jó ez az üzlet? (A Közlöny eredeti tudósítása.) Emlékezetes még a közönség előtt, hogy az egyik városi közgyűlésen Pollák Arnold bátor volt megkérdezni a távollevő polgármester helyett elnöklő Medovarszky dr. főjegyzőtől, mi igaz azokból a szállongó hírekből, melyek értelme szerint a villanytelepet el akarják adni, vagy hogy egyáltalában mi az a nagy tranzakció, mellyel a telep igazgatósága foglalkozik. Akkor a kérdésre a választ nem az elnök, hanem elég szenvedélyes hangon Korossi László, a villanytelep igazgatóságának tagja adta meg, lényegében annyit, hogy Pollák nem jól tanulta meg a leckét. Az ezt követő közgyűlésre aztán előkészült egy rendes, nagy tervezet, melyet a telep igazgatósága a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. céggel megkötött, melynek tar-' talmát akkor még csupán az augurok ismerték s amely szerződés a közgyűlést rendkívül feszült hangulatba hozta volna és nyilván a szerződés ellenzői szereztek volna többséget. Így, de mert az ügy, a szerződés és az azzal kapcsolalos kérdések teljesen tisztázatlanok voltak, végül mert a konkurrens cég, a Salgó is nekikészült az ügynek s ő is ajánlatot akart tenni a városnak — a közgyűlés ugy határozott, hogy a Salgó ajánlatát megvárja s érdemben azután fog foglalkozni a MÁK ajánlatával is. Ilyen előzmények után kerül az ügy a hétfői közgyűlés elé. Most aztán ki fog derülni, hogy ki tanulta meg legjobban a leckét? Ki fog derülni, hogy helyesen, célirányosan gondolkozott-e a telep igazgatósága akkor, amikor megkötötte az üzletet, amely nyilván kell, hogy a városnak is hasznot hozzon, de mennyivel inkább fog hasznot hozni a MÁK-nak? Most aztán az is ki fog derülni, hogy érdemes-e egyáltalában a telepnek, mint a város egyetlen nagy és kitűnően jövedelmező vállalatának — a jelenlegi keretek között is a város közönségének fogyasztása alapján nagyszerű vállalatának — ezt az üzletet megkötni és függetlenségének bizonyos részét feláldozni? Kereskedelmi ügyletről lévén szó — mondják — bizonyos mértékben diszkréten kellett az ügyet kezelni a tárgyalások során, sőt még most is. Ezt nem tudjuk megérteni. Kinek érdeke a diszkréció: a városé-e, vagy a MÁK-é? Miért ne ismerhetné a közönség az egész ügyletet; miért ne hoznák azt nyilvánosságra; miért nem a közönség szine előtt történtek a tárgyalások akkor, amikor a város van páholyban és a MÁK nem igen vehet máshonnan áramot, mint a várostól ? Le a titkos diplomáciával 1 Ha pedig be vannak fejezve a tárgyalások, ha már a szerződés meg is van kötve — minthogy igazán nagy horderejű, a város vagyonát, gazdaságát, jövedelmét és autonóm gazdaságpolitikáját lényegben érdeklő — mi akadálya van annak, hogy az egész ügy nyilvánosságra hozassék, már csak azért is, hogy mindenki lássa, milyen nagyszerű, milyen tökéletes, milyen jó üzletet kötött a telep. Azt nem véka alá rejteni, hanem vele büszkélkedni kell. Mi azonban nem sietünk a lelkesedéssel és sietünk kijelenteni, hogy a telep jelenlegi üzemét ezzel a szerződéssel komplikálni teljesen feleslegesnek tartjuk lé-