Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) április-június • 74-114. szám

1929-05-15 / 101. szám

Ára 12 fillér Békéscsaba, 1929 junius 15. Szerda 56-ik évfolyam, 109-ik szám GYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 3 pengő, egy hónapra 1 pengő. — Példányonkint 12 fillér. Felelős szerkesztő: Péchy-Horváth Rezső Telefonszám i 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba II., Ferenc József-tér 20. szám alatt, — Hirdetés díjszabás szerint. EHincs! Süvöltő jajkiáltás viharzik végig az országon: Nincs! Nincs! Nincs!... Testületek, hatóságok, vállalatok, magánosok, gazdaságok egyebet setn cselekszenek, mint különféle hangokon — a temperamentumuk szerint — sirják el a kormány felé, hogy: nincs tovább. Nem birják tovább! Mindent és mindent a közeli, de biztos összeroskadás veszedelme fenyeget s azok, akikhez ezeket a szivettépő jajkiáltásokat adresszálják, a legjellemzőbb strucpolitikával válaszolnak. Egyik nap a békéscsabai iparosság jajdul fel és hangoztatja, hogy a könyörtelen adóztatási politika következtében annyi a teher a vállukon, hogy már nem viszik sokáig teljes összeroskadás nélkül. Ezért 50 százalékos adómérséklést kérnek és a hátralékokra emberséges halasztást. A másik nap a vármegye alispánja fest száraz, hivatalos szavakkal, de azért szörnyen megrázó képet a pénzügyi helyzetről. A végén mementószerüen szögezi le, hogy ha rövidesen nem érkezik segítség, else jén a tisztviselők már nem kapnak fizetést, a közigazgatás csődje pedig bekövetkezik. De egyéb helyeken is ugyanezek a panaszok ismétlődnek végzetszerű következetességgel. Szörnyű recsegés-ropogós hangzik körös-körül. Márványkőszilárdságu vállalatok hajladoznak nádszálként és hullnak el kártyaépület módjára. Mindenki pénztelen, lerongyolódott. Pór pengő előteremtése és kifizetése már nagy gond és kemény probléma. Ha bizonyos cinizmussal túlzásnak bélyegezzük is ezeknek a jajkiáltásoknak 50 százalékát, a fennmaradó 50 százalék biztosan igaz belőlük. Az pedig még mindig nagyon elég ahhoz, hogy borzadozzon az ember. Attól is, ami van, attól is, ami be fog következni. Be fog következni pedig könyörtelenül, a lejtőn való gördülés kegyetlen törvényének következetességével, ha a jajkiáltások szörnyű orkeszterét meg nem hallják odafent. Mert most nem hallják. Nem érzik, nem értik az ezernyi bajt. Nem hallják a kezdődő recsegés vérfagyasztó szimfóniáját. Nem látnak és nem hallanak. Csak befelé néznek. Befelé élnek. A hatalomban. A hatalomért. Ragaszkodnak hozzá. A helyüket nem adják át. Sem azoknak, akik mernének, sem azoknak, akik tudnának segíteni a süllyedő., hajón. Mert ők nem tudnak. Ülnek a díszpolgári oklevelek árnyékában és hajtogatják: minden jól van, ahogy mi csináljuk, hiszen hála fejében még díszpolgárokká is lettünk. Máskor, a béke éveiben, ha ityen általános volt egy kormány iránt az elégedetlenség és panasz, mint ma, hát sietve levonták a konzekvenciákat. Ma? Ma nem hallják, nem látják az irántuk megnyilvánuló súlyos véleményeket. Fenn ülnek elefántcsonttornyuk éteri magasságában, az élet haldoklásának disszonáns hangjai ellen hangfogóval védekeznek, nehogy zavarja valami a nyugalmukat. Magukat csalhatatlanoknak és pótolhatatlannak tartják. És a kormányzást, még ha lóhalálában rohan is felénk az összeomlás, nem adják oda azoknak, akik még! nem bizonyították be, hogy tehetetlenek és koncepciótlanok. Kísérleteznek, tovább és rendületlenül. A szegény kísérleti nyul pedig apadó lélekzettel nézi a bőrére, idegeire, vagyonára, jövőjére, egzisztenciájára menő nagyúri időtöltést. Rfifegrázó részletek a vármegye anyagi helyzetéről az alispán havi jelentésében A vármegyei közigazgatási bizottság ülése — „A közigazgatás csődje, ha sürgősen nem segítenek,feltétlenül be fog következni" (A Közlöny eredeti tudósitása.) A vármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartotta meg májusi ülését, amelyen Kovacsics Dezső dr. főispán elnökölt. Az ülésen Daimel Sándor dr. alispán terjedelmes beszámolót tartott a vármegye közállapotairól és anyagi helyzetéről. A beszámoló itt-ott megdöbbentő képpel szolgált, különösen az a rész, ahol az alispán a közigazgatás csődjének közeli lehetőségeire mutatott rá. Az alispáni jelentés egyes részét itt adjuk: Ugy a földmunkásoknál, mint az ipari munkásoknál a mult hónapban a munkaalkalmak száma némi emelkedést mutatott, azonban mivel még mindig igen nagy a munkanélkülieknek a száma és a kisipar és kiskereskedelem csak máról-holnapra tengődik a nagy pénzinség következtében, s mivel a kisbirtokos földmivelő osztály terményének értékesítési lehetősége minimális, a gazdasági helyzet változatlanul súlyosnak mondható. Minthogy a lakosság fogyasztóképessége sem emelkedett, ennélfogva ez természetesen káros viszszahatással van a gazdasági élet minden terére. Hogy a hiányzó munkaalkalmak szaporittassanak, a közúti költségvetésbe felvett összegek terhére, több helyen elrendeltem a földutaknak kijavítását, feldomboritását és erre a célra nagyobb összeget rendelkezésére bocsájtottam az államépitészeti hivatalnak. A községek az alkalmazottaik fizetését, a három évvel ezelőtt kiadott rendelet szerint, most már nem maguk közvetlenül fizetik, hanem az esedékes járulékokat negyedévenként előre be kell fizetni a vármegye által kezelt községi alkalmazottak fizetési alapjába, ahonnan azután alispáni utalvány alapján kapják meg a községi alkalmazottak javadalmaikat. A községi alkalmazottak évi javadalma kereken 900.000 pengőt tesz ki. A községek által a vármegyei közigazgatási költségekhez fizetendő összeg pedig, amelyet a várm. háztartási költségvetésének során a belügyminiszter állapított meg, évi 620.000 P. A községeknek tehát a folyó évben összesen 1.520.000 P-t kell a vármegye részére befizetni negyedévi részletekben előre. Ennek azonban csaknem egészen 40 százaléka lett a községek által a vármegyéhez beszállítva. Minthogf a községi tisztviselők fizetését minden hónap elsején pontosan kel-, lett kiutalnom, ebből következik, hogy a községeknek tekintélyes része igen nagy összeggel maradt hátralékban. Ezt a hátralékot pedig csak ugy lehetett kiegyenlíteni, hogy 5 hónapon at a vármegye előlegezte a hiányt saját alapjaiból. Ennek következtében a felhasználható vármegyei alapjai most teljesen kimerültek és további előlegek adására képtelenné váltak. Most aztán bekövetkezett az a kényszerhelyzet, hogy a vármegye képtelen a községeket tovább segélyezni és az alispán figyelmeztette a községeket, hogy ha hátralékaikat ebben a hónapban be nem fizetik, ugy a községi alkalmazottak és nyugdijasok junius elsején fizetést, illetőleg nyugdijat nem kapnak, mert a vármegye a községeket terhelő illetményeknek további előlegezésére most már képtelen. A vármegyei községi közmunka és közúti adó terén az a helyzet, hogy ezeknek esedékes részleteiből eddig alig 35 százalék folyt be. Ez a súlyos helyzete a közúti alapnak azonban ezidőszerint még eltűrhető azért, mert egyrészt a külföldi kölcsönnek még rendelkezésre álló része, valamint a közúti alapnak a múltban tartalékolt maradványából a folyamatban levő útépítkezések, útjavítások árát, addig is, mig az adófizetések augusztus hó után megindulnak, ugy, ahogy mégis tudom fedezni. Békésvármegye ebben a tekintetben szintén első helyen áll, mert tudomásom szerint több vármegye van, amely a pénzügyminiszterhez már sürgős segítségért folyamodott azért, mert az adófizetések késedelmes volta következtében a befolyó összegekből még arra sem jutott elegendő fedezet, hogy a vármegyék által felvett külföldi kölcsön kamat- és törlesztési részleteit fizessék. A fent előadottak alapján az alispán kérte a bizottságot, éljen felirattal a bel- és pénzügyminiszterhez, hogy legalább is a községi alkalmazottak fizetésének rendes időben való utalványozásához szükséges összegekre egy félévi előleget adjon vagy kamatmentesen, vagy pedig a rendesnél lényegesen olcsóbb kamat mellett. Számos oldalról adta még az alispán tiszta képét a vármegye ezidőszerinti vagyonjogi helyzetének és leszögezte, hogy ha az általa felhozott siralmas helyzetet legközelebb nem orvosolják, abban az esetben a közigazgatás csődje feltétlenül be fog következni. Kétezerkétszáz szavazatot adtak le a Társadalombiztosító választáson Minden zavaró incidens nélkül, méltóságteljesen folytak le a szavazások — Derűs epizódok a választáson (A Közlöny eredeti tudósitása.) Vasárnap reggel 8 órakor kezdődtel: és hétfőn este 8 órakor fejeződtek be Békéscsabán is az Országos Társadalombiztosító Intézet választásai, amelyeknek során Békéscsabán három szavazatszedőküldöttség működött. A választás iránt rendkívül eleven érdeklődés nyilvánult meg, ami előrelátható volt abból az élénk agitációból, amelyet ez egyes pártok a választás előtt kifejtettek. Ennek ellenére azonban zavarokra vagy incidensekre sehol sem került sor, mert az a 2200 szavazó, aki a két nap alatt leadta voksát, a legpéldásabb rendben, öntudalosan és méltósággal járult a szavazatszedő-küldöttségek elé, hogy leadja szavazatát, amelynek jövendő sorsa és jóléte intézésében fontosságot tulajdonit. Hozzávetőleges számítás szerint mintegy 2200 társadalombiztositói tag élt szavazati jogával. Ezeknek összeszámlálása még néhány napot vesz igénybe, miután a számlálást a gyulai kerületi pénztár végzi, ahova a pénztár egész területéről az összes szavazatok be-