Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-01-15 / 12. szám

2 iBíMSffiíMii:] sffluira Békéscsaba, 1929 január 15 köliségeit az iparosságnak kellene viselnie, amit az ipartestületek bevételei bizonyos százalékának elvételével teremtenének meg. A leirat szerint lehetséges volna a kívánalmak kielégítése azáltal, hogy az iparkamara kebelében egy külön osztályt, a kézművesek-szervét alakítanák meg, amely a kamarai törvény módosításával, az iparosság külön megterhelése nélkül volna keresztülvihető. A miniszteri átiratra Kovács Mihály elnök még különféle felvilágosításokkal szolgált a gyűlésnek. Többek között rámutatott arra, hogy a kereskedelmi miniszter kezét nyilván lefogták és megkötik azok, akik nem akarják, hogy a kézműveskamarai törvény megszülessék, mert nem hiszik komolynak az iparosság erreirányuló mozgalmát, Ezzel szemben azonban kinyilatkoztathatja, hogy az egész ország iparossága egyöntetűen óhajtja a kézmüveskamarát. (Nagy éljenzés és helyeslés). Nyilas András az iparosság rendkívül nehéz helyzetére mutatott rá. Félti iparostársait az ujabb terhektől, amit a kézmüveskamara létesítésével vállalnának magukra és egyáltalában nem biztos, hogy az fog-e hasznot hozni, lesz-e értelme ? Közben elkalandozott a gyáriparosok, a munkásbiztositó és egyéb témákra, ami temérdek ellentmondást, majd hangos közbekiáltásokat eredményezett. Óriási lárma támadt a teremben, ugy hogy az elnök percekig hiába csengetett, a zaj nem akart elülni. Nyilas azzal fejezte be szavait, hogy nem hiszi, hogy a mai kormányrendszer alatt létesített alkotások sikereket hozzanak. Filippinyi János nem helyesli, hogy mindenki egyetért az elnökkel, mert ez azt jelenti, hogy nem meri senki kinyilvánítani a véleményét. A maga részéről hive a külön iparosszervnek, de a mostani időt és a mai kormányzatot egyáltalában nem tartja alkalmasnak arra, hogy ilyen fontos ügyet az egyesek hasznára tudjon vagy akarjon elintézni. Ha mégis megalkotják a kamarát, fontos, hogy olyan vezérei legyenek, akik ha majd felkapaszkodnak az uborkafára, meg is ismerjék az iparosokat. Könyves Tóth Kálmán alelnök ezután megmagyarázta, miért kell egy ilyen központi szervnek létesülnie. Hét iparkamara van az országban és ha a kormány véleményt kér tőlük, hétféle véleményt adnak be, amikből nem derül ki az iparosság igazi érdeke vagy véleménye. A kézmüveskamara többek között azért is kell, hogy őrködjék afelett, hogy amit idehaza elő lehet állítani, ne hozzák be külföldről, mert azért pénz megy ki s annyival szegényebbek leszünk mi. A kereskedők érdeke ezzel szemben az, hogy minél több áru jöjjön be külföldről, mert annál többet tudnak árulni és annál könnyebben tudják lenyomni az itthoni iparcikkek árait. Itthon 40 ezer iparossegéd van munkanélkül s ez tovább is szaporodni fog, ha a behozatalt nem szabályozzák. Az óriási éljenzéssel fogadott beszéd után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel, közfelkiáltással megszavazta az elnöki indítványt, a mely szerint kivánja a külön iparosszerv : a kézmüveskamara megalkotását azzal, hogy annak neve országos kézmüveskamara legyen. Az elnök ezután megköszönte a megjelentek érdeklődését és ezzel a gyűlés véget ért. H miniszter erősen megnyirbálta a vármegye minisztériumban tartott egyik alispáni értekezleten ennek a tartozásnak esetleges elengedése az összes vármegyékkel szemben kilátásba helyeztetett. Nagy meglepetést keltett tehát a belügyminiszter megbízottjának a költségvetés szóbeli tárgyalása alkalmával tett az a kijelentése, hogy a minisztertanács rendelkezéséhez képest a vármegyék kötelesek ezen előleg tartozásuknak 6 éven át részletekben leendő visszafizetésére. Ezen minisztertanácsi döntés következtében az 1929. évi háztartási költségvetésbe első részletként 53.000 pengő hivatalból tényleg be is állíttatott. Hogy a vármegye folyó évi költségvetésének felülvizsgálatánál milyen nagy mértékben érvényesíttetett a takarékosság elve, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy a vármegyét terhelő tartozás első részletének a költségvetésbe történt beállítása dacára, a fentebb ismertetett levonások után a vármegyei hozzájárulás (pótadó) a mult évi 14.2 százalékkal szemben, nemcsak hogy nem emelkedett, — pedig a vármegye által összeállított költségvetés szerint a f. évi pótadó a tavalyinál 1 "37 százalékkal magasabb lett volna, — hanem azt 13"8 százalékra szorította le a belügyminiszter. ima A vármegye előlegeit is visszaköveteli az állam, holott azok elengedését már kilátásba helyezte (A Közlöny eredeti tudósítása.) A vármegye alispánja a közigazgatási bizottság hétfői ülése elé terjesztett havi jelentése újból rámutat a minisztérium célszerűtlen takarékoskodására, melynek következtében a városok és törvényhatóságok egymás után jutnak nehéz pénzügyi viszonyok közé. A jelentés szerint a vármegye 1929. évi költségvetését a belügyminiszter felülvizsgálta és véglegesen megállapította. A költségvetés felülvizsgálatánál a takarékossági szellem még erősebben érvényesíttetett, mint az előző években, jóllehet a tulajdonképpeni közigazgatási költségeket (tehát a nyugdijterhek kivételével) a vármegye egy fél százalékkal kisebb összegben állapította meg, mint az előző évben, mégis még a költségvetésnek ilyen mérvben egybeállított szükségleti részéből is számos tételt törölt a miniszter, többek között azt az 1500 pengőt is, amelyre az országgyűlési képviselő választói névjegyzékek leírásával felmerült több költség címén van szükség. A vármegye pedig ezeknek a költségeknek viselésére nem is kötelezhető, mert ezek törvény szerint az államot terhelik. Mivel azonban a belügyminiszter által megállapított leírási dijak olyan csekélyek, hogy azokért az előirt munkálatok teljesítését megkívánni nem lehet, ezért kénytelen voltam a belügyminiszter által megállapított dijak kiegészítéseképpen az 1500 pengőt a költségvetésbe felvenni. Arra pedig, hogy ilyen körülmények között most már mit csináljon a vármegye alispánja, hogy a névjegyzékek leírhatók és kellő időben elkészíthetők legyenek, a miniszter nem ad feleletet. A folyó év folyamán előreláthatóan bekövetkező nyugdíjazásokra, a mult évivel szemben 100.000 pengővel nagyobb összeget vett fel az alispán a költségvetésbe. Ebből az összegből a belügyminiszter 61,000 pengőt törölt, azzal az indokolással, hogy csak a már nyugdíjazottaknak és a legközelebbi közgyűlésen nyugdijazandóknak nyugdíj többletét engedi a költségvetésbe felvenni. Ha évközben kitűnnék, hogy az engedélyezett összeg nem elég, akkor a vármegyének pótköltségvetést kell készítenie. Ez azonban nemcsak hogy nagy időbe kerül és kizárja annak lehetőségét, hogy a szükségleteket pár hónapra is előre pontosan meg lehessen állapítani, másrészt az ujabb kivetés folytán a községeket felesleges munkával terheli. Az 1924. év előtti időszakban a vármegye háztartási és közúti szükségletei állami pénzből előlegeztettek, az emiitett idő óta azonban az állami előlegezés beszüntettetett és a vármegyének saját pénzéből kell a közigazgatási szükségleteket "fedezni. Az 1924. évet megelőző időkből a vármegyének az állammal szemben fennálló követelései és tartozásai tekintetében a leszámolás megtartatván, annak eredménye szerint a vármegye tényleges tartozása az állammal szemben 386.000 pengőt tesz ki. Ezen tekintélyes összegnek a befizetése eddig, vagyis 4 éven át nem szorgalmaztatott, sőt a belügyTrianon legszerencsétlenebb áldozatai közé tartoznak a „B"-listás közszolgálati alkalmazottak, akik a szanálás következtében elvesztették állásukat. A „B"-listásoknak egyedüli szerve a „B"-listás Közszolgálati Alkalmazottak Országos Egyesülete (Budapest, VI., Mozsár-u. 7. I. 4.), mely egyesületnek Riedl Miklós nyug. altábornagy, volt lovassági főfelügyelő az országos elnöke és pártoló tagjai sorába tartozik többek között József kir. herceg is. Az egyesület, hogy tagjain segítsen, a gyakorlati életre való átképzés céljából kereskedelmi szaktanfolyamot tart fenn; állás- és munkaközvetítő irodát rendezett be és egyelőre budapesti tagjainak ingyenes orvosi gyógykezelést és ingyenes jogsegélyt nyújt. Minden állami segély nélkül, teljesen önerejére utalva, a havi 50 filléres rendes tagdijakból és a pártoló tagok tagsági dijaiból befolyó összeggel vivja az egyesület igen nehéz harcát. A trianoni igazságtalanság elleni tiltakozásul megrázó erejű és igen diszes szobrot, „A magyar feltámadás szobrá"-t (a láncait széttépő magyar lábai előtt Nagymagyarország) óhajtja terjeszteni az egyesület. Van 10 pengős és 50 pengős szobor. A jövedelmet a Blistások érdekében, az egyesület további hasznos céljainak megvalósítására fordítják. Minden magyar ember vásároljon ebből a szoborból! Minden fillér egy-egy könnycseppet töröl le a szenvedők arcáról. Gondoljatok az állásnélküli családapák, a kisirt szemű anyák és az éhező gyermekek keserveire. A szobor árának 30 százaléka előre fizetendő, a további 70 százalékot a szállításkor utánvételezik. A szállítás történhet bizonyos későbbi időpontban, pl a következő hónap elsején, vagy 3 hét múlva stb. Aki a szobrot meg akarja rendelni, a továbbiak végett közölje ezen szándékát levelezőlapon az egyesület megbízottjával. Pólya Ferenccel, Békéscsaba, IV., Hegedüs-u. 5. sz. alatt, aki a megrendelések és pénz felvételére jogosult. Dr. r (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szombaton este lélekemelő, magas nivóju, tudományos és mégis általános érdeklődést keltő előadásban részesült Békéscsaba városának kulturközönsége. Imre Sándor dr., a szegedi Ferenc József Tudományegyetem országoshirü pedagógia tanára tartotta meg a Kultúrpalotában „A szülői ház nevelő hatása" cimen régen várt előadását. Lebilincselően fejtegette a szülői háznak négy irányban észlelhető nevelő működését. Szellemesen és meggyőzően mutatta ki a házastársaknak egymásra való jellemképző hatását, a szülőknek a gyermekekhez, a gyermekeknek a szülőkhöz és végül a gyermekeknek egymás közti viszonyát, jellemalakitó, tudatos és tudat alatt levő nevelő hatásuk szempontjából. Az intelligens ember lelke legmélyén meghúzódott gondolatokat, ismereteket tudatosította igy Imre Sándor dr. minden mondatával. A folyton alakuló, módosuló, mondhatnók sohasem kész, sohasem véglegesen kialakult jellemnek állandóan élményeinktől függő viszonyát megkapóan tette előttünk plauzibilissé. Akik ezt a pompás előadást meghallgatták, hálával tartozhatnak mind az illusztris, tudós előadónak, mind pedig az europeer gondolkozású városi kulturtanácsosunknak, kinek — mint halljuk — az a törekvése, hogy ilyen tudományos, mindnyájunkat legközelebbről érdeklő előadásokat rendszeresítsen. A nagyszámú közönség élénk tetszésnyilvánítással köszönte meg a legmagasabb színvonalon álló előadást, Korniss Géza dr, pedig néhány keresetlen, de annál melegebb szóval rótta le a közönség nevében is a hála adóját dr. Imre Sándornak. A Békésmegyei Ipartestületek Körzeti Szövetségének gyűlése (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Békésmegyei Ipartestületek Körzeti Szövetsége f. hó 13-án délelőtt Mezőberényben tartotta vándorgyűlését. A gyűlésen 11 ipartestület küldöttei jelentek meg, kik zsúfolásig megtöltötték a mezőberényi ipartes-. tület nagytermét. A gyűlésen jelen volt dr. Moldoványi János, a járás főszolgabirája, dr. Lifka Nándor iparhatósági biztos, Budapestről dr. Lippay István és Lehner István. A mezőberényi ipartestület elnöke üdvözölte a körzeti gyűlést, amelyen több felszólaló a mai helyzettel foglalkozott. Végül is a kézműves kamara felállítása mellett állásfoglalva, a kereskedelemügyi minisztert állásfoglalásukról táviratilag értesítették. Elhatározták, hogy a legközelebbi körzeti gyűlést Békésen fogják megtartani.