Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-29 / 72. szám

2 ittr % «i;.ö fo lO&gjQii w Békéscsaba, 1929 március 28 igazaaiasi oizousaa is dBlte a korgát fáinak kiirtását i város a földművelésig^ miniszterhez. íeleii­bezi meg a határozatot (A Közlöny eredeti tudósitása.) Ismételten megemlékeztünk már arról, hogy az árvízvédelmi be­rendezések helyreállítása és pót­lása céljából elrendelt és végre­hajtott vizsgálat következtében az alispán elrendelte a körgát akác­sorainak gyökerestől való kiirtását. A város képviselőtestületének ha­tározata alapján a polgármester ezt megfelebbezte a közigazgatási bizottsághoz, azzal, hogy a kör­gát fasorai a város szépészeti és közegészségügyi szempontjaiból meghagyandók lennének s azokat különben is a földmivelésügyi miniszter ismeretes fásítási akciója következtében ültette ki a körgátra. Ezt a felebbezést a vármegye közigazgatási bizottsága a leg­utóbbi ülésén tárgyalta s mig a polgármester felebbezésének egyes részeit elfogadta és azoknak he­lyet adott, addig a körgátak fa­sorainak meghagyására irányuló kérelmet nem teljesítette s azok­nak gyökerestől való kiirtását ren­delte el. A közigazgatási bizottság arra hivatkozott, hogy a helyszíni szemle alapján meggyőződést szer­zett arról, hogy ezek a fasorok a körgát megerősítését veszély ide­jén kizárják, mert gyökérzetük teljesen átszövik a gátat s ilyen­formán a viz romboló munkáját is nagyban megkönnyítik. A város természetesen nem. nyug­szik bele a közigazgatási bizottság eme döntésébe, annál is inkább, mert szakértőinek véleménye sze­rint a fasorok egyáltalján nem gyöngítik a gátat, viszont azokban most már olyan szép és közegész­ségügyi szempontból olyan hasz­nos létesítményt kapott, amelytől semmiképen sem akar megválni s éppen ezért a határozatot a föld­mivelésügyi miniszterhez felebbezi meg. A jugoszláv király a tűzfészekben Budapest, március 28. Zágrábi jelentés szerint Sándor király csa­ládjával együtt hosszabb tartózko­dásra Zágrábba megy. A királyi csa­lád érkezését május elejére várják. Betörők jártak egy Horthy Miklós* uti korcsmában A tetteseket megzavarták munkájukban és igy ered­mény nélkül távoztak (A Közlöny eredeti tudósitása.) Néhány napi gyanús szélcsend után megint csak megmozdultak a sötét éjszakák sötét lovagjai. Eddig talán csak azért hallgattak, hogy megfelelő erőt gyűjtsenek az erő­teljesebb munkához. A szerdáról csütörtökre hajló éj­szakán ugyanis vakmerő tettesek megpróbálkoztak egy Horthy Mik­lós-uti korcsmában, ahonnan azon­ban a véletlen folytán dolgukvége­zetlen kellett eltávozniok. Lerner Jakab füszerkereskedő Horthy Miklós-ut 71. szám alatt levő korcsmája volt a betörés szín­helye. Szerdán éjféltájban ismeret­len tettesek behatoltak a korcsma udvar felőli helyiségébe és már javában munkához láttak, amikor valaki a házbeliek közül figyel­messé lett az üres helyiségből ki­hallatszó szokatlan neszre. A gyanús mozgolódásról azon­nal betörő jelenlétére következtet­tek, mire az egyik lakó fiát el­szalajtották, hogy telefonáljon a rendőrségre segítségért. A betörők ekkor még benn voltak a helyi­ségben. azonban nyilván ők is meghallották az udvaron lefolyt haditanácsot és erre meneküléshez láttak. Valahogyan sikerült észre­vétlenül kijutniok a korcsmahelyi­ségből, még pedig anélkül, hogy onnan bármit is zsákmányolhattak volna. Ezután a Vécsey-utca felé ki­óvakodtak az udvarból, majd el­tűntek az éjszaka sötétségében. A telefonhívásra csakhamar a helyszínre érkeztek a rendőrség emberei, akkorra azonban már csak hült helye volt az elszelelt betörő­társaságnak. A rendőrség a meghiusult betö­rés tetteseinek felkutatására és kézrekeritésére széleskörű nyomo­zást inditott. Az újtelepek házszámozását már tovább nem lehet halogatni Az érdekelt lakosság a város tövében, sőt a városban olyan ismeretlenségben él, mintha nem is kulturterűlet lakossága lenne (A Közlöny eredeti tudósitása.) Békéscsaba perifériájának több pontján, de benn a városban is több ponton, mint ismeretes, egé­szen uj telepek létesültek az utóbbi évek építkezései során. A gyors tempóban felépült városrészek az­tán várták türelmesen, hogy majd a város gondoskodik a járdák, csa­tornák, villanyhálózat stb. meg­építéséről, hiszen — ugy gondol­ták — az a városnak legelemibb kötelessége. Az érdekelt lakosság azonban hiába várt a város ilyen irányú kezdeményezésére, miért is hol az egyik, hol a másik újtelep for­I dult ismételten a városhoz leg­I szükségesebb berendezéseinek lé­! tesitése céljából. Mint tudjuk azon­j ban, különböző kifogásokkal a vá­1 ros ezeket a kéréseket egyelőre elhárította magától s igy az újte­lepek lakossága teljesen elhagyot­tan él, akár csak mintha egyálta­lán nem is kulturterületen, ha­nem valahol a havasok zegzu­gos völgyében, vagy ismeretlen lejtőin élne. Ezt az elhagyatott­ságot csak még fokozza az a kö­rülmény, hogy az uj telepeknek sem utcaneveik, sem házszámaik még mindezideig nincsenek. Az a nép kétségbeesett küzdelmet foly­tat kizárólag abból a célból, hogy ismerjék el azt, hogy élnek akkor is, amikor nekik van arra szüksé­gük és ne csak akkor találják meg őket, amikor az adóvégre­hajtást kell kézbesíteni az állam érdekében. Nincs utca, nincs házszám, nem kézbesít a posta. De ezekből kö­vetkezik, hogy nincs címük sem, aminek következtében viszont na­gyon sokszor érzékeny károkat szenvednek el az érdekeltek. Ne­vezetesen lépten-nyomon megtör­ténik, hogy az újtelepek tisztes polgárai is hiába fordulnak szük­ségleteik beszerzése céljából hite­lért egyik vagy másik kereskedő­höz, mert azok hacsak személye­sen nem ismerik az illetőt, nem adnak — mert hogy is adhatná­nak — olyan embernek árut hi­telbe, akinek még cime sincsen. A lehetetlen állapotok megszün­tetése céljából, most már, mint ér­tesülünk, nemcsak az érdekelt la­kosság, hanem a város ipari és kereskedelmi érdekeltségei is nyo­matékosabban fogják követelni a várostól elemi kötelességének tel­jesítését. A városnak végre csak­ugyan jobb belátásra kell jutnia s ezeket a tűrhetetlen állapotokat meg kell szüntetnie. Molnár Ferenc a Nobel-dij jelöltje Budapest, március 28. (A Békés­megyei Közlöny tudósítójától) Budapesti irodalmi körökben nagy meglepetést keltett az a hir, hogy Molnár Ferencet, a kiváló ma­gyar irót az idei Nobel-dijra ajánl­ják. Az ajánlást Szabó László dr. egyetemi magántanár, a „Pesti Napló" neves publicistája juttatja el a svéd akadémiának, amely a Nobel-dij odaítélése tekintetében évről-évre határozni szokott. Jó estét! Kormánypárti körökben arról suttognak, hogy Windischgratz hercegnek a közeli hetekben — ke­gyelem utján - elengedik további büntetését. A franciák minden bankjegyet titkos számjegyekkel látnak el. * Klebelsberg ugy nyilatkozott, hogy a jelenlegi 17 ezres tanítói létszámot 20 ezerre fogja szapo­rítani. A B-listások erősen biza­kodnak, hogy ezt a merész kije­lentési rövidesen követni fogja a C-lista. Zürichben a magyar pengőt 90'60.0-al jegyezték. A nagyhét Szaviljában Szeviljában, Andalucia gyöngyében, a Kvadálkivir partján ezen a héten találkát adnak egymásnak a moha­medán, a keresztény, az ó- és az újvilág. Ezen a héten zajlanak le ugyanis itt a hihetetlen pompájú, színpadias, hatáskeltéses körmenetek, amelyek ugyan vesztettek már régi fényükből, de látványnak még min dig élményszerüek és feledhetetlenek, megszemlélésükre pedig a világ min­den tájáról özönlik Szeviljába a te­hetősök mindent habzsolva élvező tömege. Ez a nagy érdeklődés teljesen érthető is, ha meggondoljuk, hogy a szeviljai nagyhéten a római egyház állal megállapított szertartásoktól me­rőben eltérő ceremóniák folynak le. Hogy csak néhányat említsek: a nagy, templomi függöny meghasitása az evangéliumi elbeszélés emlékez­tetésére; este 10 órakor még külön elénekelik a hires spanyol szerzőtől eredő Miserere-t, amely után kör­menet van, szentséggel; a délutáni lábmosási szerfatíás, húsvét napján; ezt megelőzően nagy körmenet. A dóm olyan, mintha óriások számára építették volna; megdöbbentő nagy­ságáról és fenségességéről fogal­munk lehet, ha tudjuk, hogy hajójá­nak egy-egy oszlopa akkora, mint egy templomtorony, a középső hajó­ban pedig elvégezhetné sétáját fel­emelt fővel egy másik templom ku­polástól és kampaniléjával. A húsvéti gyertya akkora, mint egy árbóc: 7Va méter magas és 400 kg. nehéz, a kandeláber, mint egy templomoszlop. Az orgona : mint egy nagy ház; a kórus: muzeum, amelynek szobrá­szatát és cizellált munkáit megszem­lélni egy napig tart. Es igy tovább. Mérhetetlen, gigászi arányú templom ez, amiben káprázatos kincsek van­nak nemesfémekből, drágakövekből, elefántcsontból és hasonló drágasá­gokból Ebben a templomban régeb­ben évenként elfogyott 20.000 font viasz; naponként 80 oitiron 500 mi­sét mondtak; az efogyasztott mise­bor 186 hektoliterre rúgott. Ami a tulajdonképpeni nagyheti iátványosságokat illeti, ezek: az éj­szakai, oltárelőtti tánc és a hires éj­szakai körmenetek, amelyeket a nagy­hét minden napján tartanak. Egy-egy felvonulás zenekarral 8 — 10 óráig tart Rendesen az alkonyat órájában kezdődik és hajnaltájban ér véget. A körmenetek közönségét az egyes városrészek plébániáinak különböző testületei alkotják. A menetrendszerint igy alakul: legelői csendőrök és ró­mai katonák. Marcona fellépés, csil­logó vértek, tollbokrétás acélsisakok. Sárga, vörös, zöld, fehér, kék stb. szinü ruhákban a testületi tagok kö­vetkeznek, a fejükön hosszú, hegyes sapkával, álarcosan. Hatalmas szob­rokat cipelnek, amelyek rendes, mai öltönyöket viselnek és pazar éksze­rekkel díszesek. Nagy színpadokon nyugosznak ezek a szobrok, amelye­ket csak 30-40 ember bir el. A körmenet zeneszó mellett, fák­lya- és lámpafénynél végigjárja a város legtöbb utcáját, a főtéren üd­vözlik a főpolgármestert, majd ke­rasztül vonulnak a székesegyházon. Hazatérés előtt megpihennek a Kvadálkivir hatalmas, ősi kőhidján, ahol a faragott szentszobrok előtt hárman — egy férfi, egy nő és egy gyermek — imákat mondanak a szobrokat ábrázolókhoz: Krisztushoz és a Madonnához. Nemcsak szivet­leiket megrázó, de kísérteties is ez a jelenet, a sötét éjszakában, a bi­zonytalan, imbolygó fáklyafénynél, az ezernyi-ezer álarcos között, á szikrázva tündöklő délszaki csillagos égbolt alatt. Ezeket a szomorú és megrázó nagyheti szertartásokat húsvét hét­főjén tobzódó, gondtalan, orijiaszerü vigasság követi a főbb utcákban. Sátrakat állítanak fel, terraszokkal, ahol éttermek szolgálják az élveze­teket és ahol gitár, mandolin, zon­gora, kasztanyett hangja pezsegteti a vért és a diabolikus szépségű, céd­rustermetü spanyol gyönyörűségek tánca forralja fel a vért. Mindebben ami higgadtabb gondol­kodásunk találhat sok visszatetszőt és ellenszenveset. A komor kritika vonogathatja is a vállait. Végső elem­zésben azonban mindez csupán tz eleven hitnek spanyol lélek, spany. vérmérséklet szerinti megnyilvánu lása. Péchy - Horváth Rezső.

Next

/
Thumbnails
Contents