Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-24 / 69. szám

Békéscsaba, 1929 március 24 BÉKÉSMEGYEI KÖZ]' Krónika Elmondták már sokan régen, Hogy Bécsaba mily szép város, Hogy utcái milyen szépek Es tavasszal mindig sáros. Ám e sáros utak mellett Fejlődésben nincs hiány, Épül, halad, virul, mint egy Egészséges, szép leány. Haladása nagy léptekben, Rohamosan történik, Városukhoz hü fiai Állandóan szépítik. Van is itten mindenféle Középülei, mozi, szinház. De nem található nálunk : Rég óhajtott kis zálogház. Ahol sokszor elhelyeznénk „Fölösleges" ruháinkat Es hol illő megértéssel Őriznék meg titkainkat. Akadna ma itt pár ember, Kik keresnék a zálogházat, Ha elkezdek gondolkozni: Elsorolok egy pár százat. Ács Jankó, a főszámvevő Berakná az „ize'-ket, Kísérőül mellé tenné A földreform-eszméket. Pollák Arnold a telepet Csapná be — ha engednék, Hogy neki már itt az örök Világosság fényeskednék. Az adósok — összefogva — Bedugnák a végrehajtót, S hogy soha ki ne jöjjön, Reá szegeznék az ajtót. Kereskedő az ellenőrt Csak zálogban tartaná, Fizetné a nagy kamatot, De ki so sem váltaná. Iparosok elhelyeznék A megígért kis hitelt, Miből — bárhogy szűkölködtek — Eddig semmire sem telt. Hadikölcsönt jegyzők hada Betennék kötvényeiket S igazolnák, hogy tíz éve Hová rakták könnyeiket. Az asszonyok is járnának A csabai zaciba, Itt várná meg őket néha Sanyi, Károly, Lacika. En is — hogyha elfogadnák — Becsapnám a krónikámat, Ezzel biztos fellenditném A bécsabai zálogházat. erde. Feltalálók Tanácsadóját kérje díjtalanul Szabadalmakat Ér­tékesítő Vállalat PLÁGER LIPÓT gépészmérnök, szabadalmi irodá­jából, Budapest, VII. Aréna ut 17. Díjtalan felvilágosítás feltalálóknak szabadalmi ügyekben. (Válasz­bélyeg melléklendő. Ej-5 Szomorú végű vidravadászat, amelynél a vidráról kisült, hogy nem is vidra Egy jól indult vadászat tragikomikus vége — Vigyáz­zunk a fekete macskákra ! (A Közlöny eredeti tudósitása.) Két békéscsabai kereskedő a na­pokban autón jött haza Békés fe­lől. Amint a villanytelep mögötti zsilip közelébe értek, a száguldó autóról észrevettek egy jókorára megtermett, karcsú és kecses fe­kete állatot, amely a Köröscsatorna mentén búslakodó fűzfák közül cikkázott elő. A szép, fényesszőrü fekete állat hajlékony testét csak alig pillanatokig láthatták, mert a következő másodpercben a fekete állatka besurrant a vizbe vesző nádszálak sűrű szövevénye közé. A két kereskedő hirtelen gondolt egyet. Még pedig ugyanazt. Intet­tek a soffőrnek, álljon meg. A gép megtorpant. — De szép vidra volt ez ! — mondta az egyik kereskedő és a másik helyeselve helyeselt neki. — Jó lenne meglőni! — toldta meg az elsőnek felszólaló. Ebben is megegyeztek. De nem volt náluk semmi fegy­ver. Csupán egy-egy ártatlan zseb­kés, meg egy — ceruzahegyező. Ekkor elhatározták, hogy puskát szereznek. Továbbhajtattak tehát az autóval és felkeresték egyik vendéglősismerősüket, akitől némi magyarázat után megkapták az iz­galmasnak ígérkező vidravadászat­hozszükséges fegyvert. Most vissza­autóztak a zsilip tájékára, leszáll­tak a kocsiról, aztán a szívdobogást is leszordinózó óvatossággal lassan lopózni kezdtek ama parányi ná­das felé, ahol a karcsú fekete ái­lat eltűnt. Ez a lopakodás azonban hatá­rozottan nem tartozott a kelleme­sebb szórakozások közé. A parti iszap ugyanis már alaposan enge­dett téli konokságából és kezdett sürgősen, de alaposan hig masz­szává, folyékony tejfellé válni. Es ráadásul ez a gyanús keverék te­lítve volt olaj- és zsirfoltokkal, mint­hogy a gyárak, a malmok és a vil­lanytelepmindenolajszennye a part­szélek iszapszürőjén szokott fenn­akadni és visszamaradni. A két reménykedő vidravadász mindezekre a kellemetlenségekre ügyet sem vetett. Rettentő bátor­sággal nyomultak előre a kis ná­das felé. A cipőjük nemsokára egé­szen elmerült a szennyes, olajos, bűzös, hig lében, de kezdett elme­rülni a lábszáruk is. Mi az, hogy kezdett ? Pár pillanat múlva már ágyékig ért a mocskos massa, amely­ben ugy totyogtak, mint a vályog­vető emberek az agyagos-pelyvás anyagban. Csakhogy ezek — me­zítláb járják azt a groteszk táncot, amit a két kereskedő ezúttal luxus­cipőkben és elegáns öltözékben, a negédes cuppogás zenéjére lej­tett. De nem törődtek most semmi kényelmetlenséggel. Hiszen mit meg nem tesz az ember egy ritka vadászzsákmányért! Egyszerre csak — jaj! — meg­mozdult a riádtorzsák között va­lami fekete. Fényesszőrü, kecses test tünt fel egy pillanatra. Ugyan­akkor eldördült a fegyver. Hörgés, nyöszörgés hallatszott és látszott, amint a végsőket vonagló szegény állat halálküzdelmében szétfröcs­köli maga körül a mocskos iszapot. A két vadász — amennyire a szörnyen ragadós iszap engedte — odarohant. Éppen akkor nyúlt ki hosszura a szép fekete állat karcsú teste. Feborzott, hatalmas farka épp az utolsó kinos dobolást verte. A vadászok megtorpantak. Cso­dálkozva, megdöbbenve meredtek Húsvéti likőr akció 10 százalékos árengedménnynl 1 Sonka- és csokoládéáruk is húsvétra legelőnyösebben a a Magyar Fogyasztási, Termelő és Szövetkezete békéscsabai árudájában Telefonszám: 15. az állatra. Aztán szégyenkezve néztek össze a fekete állat egy — macska holtteteme előtt... Végig­néztek magukon. Fülig sáros kül­sejükön. Tönkretett, olajos ruháju­kon. Szétmállott cipőikön , . . Aztán megfogtáka macskát. Meg­forgatták a levegőben. Es süvöltve röpítették bele a csatorna vizébe. ... Az eset tragikuma azonban nem ez. Hogy t. i. vidrának néz­ték a szelid, vadászgató házimacs­kát. Hanem az, hogy a kivégzett macska gazdája súlyos kártérítési pert fog indítani kedvenc állatjá­nak elpusztítói ellen ... (h. r.) A legrégibb és legelőkelőbb biz­tosító intézet békésmegyei főügy­nöksége felvesz és szükség esetén betanít jó megjelenésű, feltétlenül tisztességes üzletszerző tisztviselőt fixum, napidíj és jutalék javadal­mazás mellett. Eddigi pályafutást feltüntető részletes ajánlatok „Élet­cél" jeligére kiadóba 252 Bírósági okmány a feleség ártatlanságáról Érdekes per a járásbíró­ság előtt (A Közlöny eredeti tudósitása.) Érdekes és sok részletében hu­moros tárgyalás folyt le a békés­csabai járásbíróságon. Az ügy szereplője két asszony volt, mind­kettő évek hosszú sora óta szalma­özvegy. Férjeik ugyanis régóta Amerikában vannak s a két asz­szony — aki egyébként közvetlen szomszéd — napról-napra lesi­várja az amerikai postát. Nem annyira a férjeik szerelmes leveleit, hanem inkább a — dollárkülde­ményeket, amelyekkel az ameri­kánus csabaiak elég gyakran fel­keresték szeretett életpárjukat. A két szomszédasszony éppen a dollárokkal bélelt amerikai le­velek miatt került a biróság elé. Helyesebben: a levelek kimara­dása miatt. Ugy esett ugvanis a dolog, hogy az egyik szalmaöz­vegy asszonyka valami miatt megneheztelt a másik szalmaöz­vegyre. Nosza, bosszút forralt, aztán egy ösztökélő gonosz hang­nak engedelmeskedve, nyomban leült és gyalázkodó levelet irt Amerikába, a másik asszony fér­jének. A levélben összehordott tücs­köt-bogarat. Csakhogy mindez sú­lyosan vádoló és sértő állitások halmaza volt, amelyekben merész fantáziával azt állította a vádas­kodó nő, hogy a megvádolt asz­szony barátokat tart, akiket nem nagy titoktartással szokott fogadni. A hazug levél következménye <s ECVHATALMAI POSZTÓGYÁR LERAKATÁNAK BIRTOKÁBAN NÁLLIN K,A LEGELSŐ FORRÁSBOL JUTHAT FÉRFI SZÖVETEKHEZ IGYLEHETÖNNEKOLCIÓRUHA|A.-FEKETESZALON FEKETE ES SÖTÉTKÉK ÖLTÖNY­SZÖVETEKBEN ÓRIÁSI VÁLASZTÉK. ^==== M1NTAKAT SZÍVESEN KÜLDÜNK. s> FÉRFISZOYETOSZTALYA i POSZTÓGYÁRI LERAKAT®

Next

/
Thumbnails
Contents