Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-22 / 67. szám

Ara IO fillér Békéscsaba, 1929 március 22. Péntek o6-ik évfolyam, 67-ik szám ¥ ¥ POLITiKAi HAPILAP Előfizetési díjak: Helyben és vidékre postán küldve negyed évre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Tavaszelő szellői viháncolnak az aranyzuhatagckat ömlesztő me­leg napsugárban, langyos levegő áramlása zörgeti, remegteti a nedv­keringésbe kapott fák csupasz ágait és élénken, ideges türelmet­lenséggel kívánkozik le a vastag ruhákhoz szoktatott emberi testről a tél minden nehéz ruhaballasztja. Kicsi madár szökell neki a hal­ványkék levegővégtelennek, pici, sisakos fejét belefúrja a magas­ságokba, trillázván csodálatos-szé­peket erőtelen kis csicsergéssel. Tavasz ébredése, földek, vizek, erdők, hegyek, emberek, madarak, fák újjászületése: de nehezen térsz közibénk. Ifjú tavasz, szép­séges-szép zsenge leányzó: Pri­mavera, de nehezen akarsz le­szállni közénk, rózsabimbókat, ibolyabugákat, harangvirágfejecs­kéket fakasztó illatos-nehéz lehel­Jetedet de nehezen lehelled fe­lénk, telek fagyától, iromba varjak esetlen lomha sétálásától, havak csillámlásától elnehezült eszméle­tünk közé. Húznánk, hízelkedve csalogatnánk téged, ifjú ieányzó, szentséges szép tavasz, hogy lágy selyemhajad — a smaragdzöld füóceán — pástján ujjonghatna diadalittas örömmámorba fullad­tan szabadság után áhítozó lel­künk. A tavalyi hó élénken megcsil­lanó világos foltjai uj idők fehér, mocsoktalan könyvei gyanánt me­rednek elénkbe. Hűvös lehelletük megcsapja a szemlélődő eszmé­letét, mint kellemetlen, emlékezé­ses intése az eliramlott, nehéz napok sorozataival terhelt múltnak. A múltnak, a messzi-messzi múlt­nak, amelyben öröm kevés, gond­talan magunkmegfeledkezettség pe­dig semmi, de annái több, a soknál is jóval több baj, fájdalom, küzködés, vesződés, csalódás, jajoskodás és sziszifuszi munka volt az osztályrészünk.. S hirtelen elillanik az emlékezésünkből min­den, ami baj, bánat és lélekfel­kavarás volt — régen volt, igaz se volt — s gyermeki acélosság­gal ujrafent idegzettel, tiszta sze­meink tükörében naivan hivő bizakodással meredünk a jövőnek elébe. Szentséges-szép ifjú leányka, illatoslehelletü Primavera, siess, iramodj közénk! Üzd el, olvaszd el a csúf hóembert, égesd el őt ifjúi nőtested parázsló melegével — mint a helvétek a vattából eszkábált ál-hóembert tavaszujul­tán a máglyarakás harsogó tüzé­bén — és hívjad zsongó, bizser­gető, diadalmas életre a tavaszi csodákat: a bóditóan illatos ibo­lyát a csalán tövében, a kacska­ringós épitményü csigabigát, a pletykálós békát, a zengő-züm­mögő aranylegyet, a vadgesztenye­fa rügycsodáját, a barackfák illat­terhes nászát; hivd el a levegő feketefrakkos akrobatáját: a pi­rinkó fecskét, a piroscsizmás, tul­komoly gólyanénit, a mező és az erdő csattogóhangu, önönboldog­ságától ittas minden dalosát, a pünkösdi éjjelek fuvolázóhangu dalnokát: a fülemülét s valameny­nyi közeli és távoli rokonát; hivd haza, Primavera, minden kis barátunkat, akik gyönyört ültet­nek a lelkünkbe, aranyló napsu­garat hintenek a szivünkre és kacagó dalok áriáit szürcsöltetik a füleinkbe — s aztán jöjj el te Felelős szerkesztő: Filippinyi Sámuel Telefonszám s 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt, J^LIRDCTÉS clijszöbös szerint magad is, ifjú leányzó: emeld meg illatos, eleven, virágszőnyeg­ből alkotott uszályodat és kezdj bele a világ legszebb himnuszába: a tavasz nászindulójába... Addig csupa várakozás, csupa izgalom, csupa igéret, csupa resz­ketés vagyunk a tavaszvárás miatt. Addig feszülni érezzük magunkon a vastag téli gúnyákat, addig le­foghatatlan vágy ösztönöz arra, hogy kitárva tárjuk oda a csu­pasz mellkasunkat a csillámló napkorong felé, a simogató lan­elébe: hadd sok egyszerű gyos szellőiramlás duzzadozzék ennyi éltető örömtől. Addig lefékezhetetlen az epe­kedő vágyakozásunk Tavaszistennő látogatása vártában, habár ujabb, nagyobb bajokkal, uj fájdalmak­kal, lángoló, emésztő borzalmak­borzalmaival szolgáljon is minket. Bármit hoz is a tavasz, bármit érleljen is meg bátortalan, ifjú melege : azért csak jöjjön, jöjjön jojjon (h. r.) Az ellenségeskedésből fúzió lehet a kereszténypárt és a kormánypárt között Bethlen és Vass közös erőfeszítéseket tesznek a pártok közötti ellen­tétek kiküszöbölésére Budapest, március 21. (A Békés­megyei Közlöny tudósítójától) A kormánypárt és a keresztény­párt között felmerült ellentétek még ma is élénken foglalkoztatják a pártokat, A két párt vezetősége annyira komolynak itéli a helyzetet, hogy ma délelőtt beható tanácskozáso­kat folytatott az ellentétek elsimí­tása érdekében. Felmerült az a gondolat, hogy a kereszténypárt a jövőben részt vegyen a kor­mánypárt értekezletein, vacsoráin s különösen építsék ki a társa­dalmi érintkezés lehetőségeit is. Elhatározták, hogy a keresztény­párt a jövőben meghívást fog kapni a kormánypárt vitaestéire is, sőt Vass József dr. kérésére Bethlen István gróf miniszterelnök felhívta a kormánypárt tagjait arra, hogy mennél gyakrabban látogassanak el a kereszténypártba. Az ellenzéken nevetségesnek tartják azt, hogy a két párt között fennálló ellentéteket ilyen módon hidalják át s inkább azt követelik, hogy a kereszténypárt vagy vonja le véglegesen ellenzéki magatar­tásának konzekvenciáit, vagy pe­dig egyszerűen olvadjon bele a kormánypártba. Lehetetlennek tart­ják ugyanis, hogy a két párt, mely folyton hangoztatja önállóságát, mégis egy uton halad. Byrd kapitány és két társa eltűnt a jég között A sarkutazók egy barlangban húzódtak meg, ahonnan rádió utján érint­keznek az expedícióval Budapest, március 21. (A Bé­késmegyei Közlöny tudósítójától.) Milánóból jelentik : A „Corriere della Sera" szenzációs jelentésben számol be a Byrd-expedíció ujabb szerencsétlenségéről. Alig mentet­ték meg ugyanis az expedíció el­tévedt tagjait, Byrd kapitány két társával a jég foglya lett. Byrdék heves hóviharban a Rockefeller­hegységben eltévedtek és vissza­vezető utjukat a jégtömbök elzár­ták. A három ember szerencsére egy barlangra bukkant, amelyben meghúzódtak. Byrdéknek két hó­napra elegendő élelmiszerük van, ezenkívül rádióállomásuk, amely­lyel állandóan érintkezést tartanak fenn az expedícióval. Az expedíció megmentett tagjai egyébként bor­zalmas részleteket beszélnek el szenvedéseikről, amelyeket eddig kiálltak. A heves szél darabokra törte repülőgépjüket, elpusztult a rádióállomásuk is, élelmiszerkész­letük pedig a tüzelőanyagokkal együtt már csak órákra volt elég. Ekkor jött Byrd repülőgépe, amely aztán megmentette őket, éppen jó­kor. mert a borzalmas sarki vihar következtében már félig meg vol­tak fagyva. Ma tiz éve tört ki Magyarországon a kommunista forradalom A képviselőházban nepirend élőit Váey Albert emlé­kezett meg a szomorú érfordulóról Budapest, március 21. A Ház mai ülését tiz óra után 5 perccel nyitotta meg Almásy László elnök. Bejelentette, hogy Váry Albert napirendelőtti felszólalásra kért en­gedélyt, amit a Ház tudomásul vett. Váry Albert szólásra emel­kedve a következőket mondotta : Ma tiz éve annak, hogy gazdát­lanná vált államhatalmunkat né­hány siheder kommunista kalan­dornak és gonosztevőnek sikerült rajtaütéssel magához ragadni és az alkotmány és törvények lábbal tiprásával, terrorral bitorolták az uralmat, amelyek megvalósítása teljesen méltó volt a vezérekhez is, akiknek legtöbbje a börtönök­ből került ki és akiknek a mun­kássághoz kevés közük volt. A rémuralom nagy erkölcsi és anyagi károkat okozott az országnak. Ne­kik köszönhetjük, hogy a románok bejöhettek országunkba és azt tel­jesen elpusztíthatták. Az ország­ban közel 600 ártatlan embert gyilkoltak le, kirabolták az állam­kasszát és a magántulajdont „min­den a miénk" kiáltással szabad prédává tették. Ez volt az oka annak, hogy Magyarország olyan kíméletlen békét kapott. Hosszú, kemény harcot kellett vívni, mig sikerült a nemzet egyensúlyát helyreállítani és a jogrendet meg­teremteni. Amikor most az évfor­duló napján néhány pillanatra megállunk, hálával és kegyelettel kell megemlékeznünk azokról, akik vértanú halált haltak, ezeknek emlékét sohasem fogjuk elfelejteni, de nem is szabad elfelejtenünk. A rémuralom intőjel lesz arra. hogy ha a rend egyszer felborul, nincs megállás a lejtőn. Az a gon­dolat, amely csak egyes osztályok érdekeit szolgálja, nem alkal­mas arra, hogy az emberiséget boldogítsa. Érthetetlen egyes ál­lamok rövidlátása, amelyek politi­kai pártnak ismerik el a kommu­nistákat, akik az állami és társa­dalmi rend felbontására töreked­nek, akiknek könnyen áldozatul eshet az egész emberiség kultu-

Next

/
Thumbnails
Contents