Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-03-15 / 62. szám

BtfRÍKWTO-m IKftöLO'Tf Békéscsaba, 1929 március 15 500 pengői, mig Medgyesbodzás községnek egyáltalán nem kell áram. Újkígyós 150 égő helyett csak 80-at, Királyhegyesnek nenri kell, Ferencszáliás csak 4 lámpát akar, Klárafalva 6-ot. Kövegy 30-at. Ószentiván csak 20-at s azt is díjtalanul. Pitvaros pedig 24 lám­pát vállal. Igen élénk vita tárgyát képezte a visszatérítési dijak kérdésének rendezése. A vállalkozó villany­teleptől ugyanis a terv úgyneve­zett visszatérítési dijakat követel, melyekből a községek közvilágítá­sukat fedeznék. Ez a megoldás igazságtalan, mert igy a község egész világítását a magánosok fe­deznék. Vangyel Endre dr. azt kívánja, hogy a tervnek a községek köz­világítására vorjatkozó túlzott meg­áitapilásait vegyék revízió aló s ne visszatérítési, hanem annuiiásos alapon köttessék megállapodás. Verebélyi László szerint a kí­vánalmak teljesíthetők s evégből azt javasolja, hogy a pályázók kétféleképen, visszatérítéses és annuitásos alapon tegyenek aján­latot. Egyébként is a tervet a he­lyi viszonyoknak megfelelően bár­mikor lehet módosítani, miért is azt javasolja, hogy tervezetét vala­mennyi érdekelt községnek ad­ják ki. Amint látható, a községek vilá­gítása valószínűleg kisiklik a csa­bai villanytelep kezéből, miután értesülésünk szerint Verebélyi terve már magában véve is a Salgó akciójára alapíttatott s kétségte­lennek is tartjuk, hogy a Salgó­nak gazdaságosság szempontjából könnyebben is fog sikerülni a vál­lalkozás, mint Csabának. Ugyanis mig a községek világítása a Salgó nagyszabású áramszállitási tervének csak egy szükségszerűen bekapcsolandó jelentéktelen rész­letkérdése, addig Békéscsabának egy mindenképen nagy teherrel és igen kis előnnyel járó vállalkozása lenne. 93 Janika nem bűnös... Janika nem • m ­tí Miklya Já»os testvérgyiikossági bűnügyének főtár­gyalásst — 'A gyulai törvényszék bünfetötanácsa Békés­csabán — Az izgága, rassz fivér halála a biróság előtt (A Közlöny eredeti tudósitása.) A mult év augusztus 1-én este 9 óra tájban véres tragédia játszó­dott le id. Miklya Pálnak békés­csabai. Bakucz-portán levő házá­ban. Miklya egyik fia, Miklya Já­nos biztosi tóintézeti vezértítkár, rö­vid dulakodás után, amelyet izga­tott szóváltás előzött meg. revol­verével egyetlen lövéssel agyon­lőtte öccsét, a 27 éves Miklya Endre tanítót. A testvérgyilkosságot hosszas, évekig tartó családi vi­szálykodás előzte meg, amely az izgága, durva viselkedésű, össze­férhetetlen természetű tanító miatt dúlt és amelynek a családi béke' megbontója végre is áldozatául esett. Miklya Jánost a testvérgyilkos­ság után letartóztatták és átadták az ügyészségnek, ahonnan augusz­tus 28-án biztosíték ellenében sza­badlábra helyezték. Főtárgyalás Békéscsabán A bűnügyben csütörtökön tar­totta meg a főtárgyalást a gyulai törvényszék büntető tanácsa, amely kiszállt Békéscsabára, a tanuk nagy száma miatt. A tárgyalást a városháza kistanácstermében tart­ják. A tanács elnöke Ungváry János dr., szavazóbirák Paulinyi Lajos dr. és Bazsó Gábor dr. A vádhatóságot Zöldy Miklós dr. ügyész képviseli. A vádlottat borray Lajos dr. védi. A főtárgyalás megnyitása után az elnök ismertette a vádiratot, amely erős felindulásban elkövetett szán­dékos emberölés bűntettével vá­dolja Miklya Jánost, amit azáltal követett el, hogy 1928. augusztus 1-én öccsét, Miklya Endrét, mivel anyjukat durván szidalmazta, őt magát pedig megtámadta, pisztoly­lyal hasbalőtte és ezáltal megölte. Nem érzi magát bűnösnek Miklya János vádlott az elnök kérdésére kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. Higgadtan, értel­mesen mondja el a véres eset le­folyását. Az utóbbi időben feleségével egy házban lakott a szüleinél. Ez ketíős ház, amelynek közös udvara van, amelyben a két épület szem­ben áll egymással. A családban békés egyetértés volt mindaddig, mig öccse, Endre, aki tanítósko­dott, mindenhonnan ki nem csep­pent az állásaiból és haza nem költözködött. Endre goromba, iz­gága, kötözködő természetű volt, ami akkor kezdődött, hogy beállt vöröskatonának és rosszabbodott, amikor elvált a feleségétől. Sok adóssága volt, ivott, kártyázott, sokszor hamisan is. Minden csa­ládtaggal szemben állandóan dur­ván viselkedett, pláne ha nem kapott pénzt. Az utóbbi időkben már azt hitték, hogy megzavaro­dik, különösen amikor olyan ki­jelentéseket tett, hogy egyszer majd megöl mindenkit, hiszen baja ugy sem történhetik. Szüleit állandóan pénzért zsarolta és ha nem kapott, ruhákat vitt el, elzálogosította és a pénzt elitta. A felbomlott eljegyzés miatt A baj akkor lett a legnagyobb, amikor augusztusban eljegyzést akart tartani. Édesanyjuk délután pénzt adott Endrének, hogy vá­sároljon cukrászdái süteményeket, amiket majd elvisznek az eljegy­zésre. Anyjuk megkérdezte, hány órakor lesz az eljegyzés. Endre erre ok nélkül rettentő dühös lett, a pénzt földhöz vágta, majd el­rohant hazulról. Estefelé ment csak haza, akkor rátámadt anyjára és a legocsmányabb szavakkal szi­dalmazni kezdte. Az anyja beme­nekült előle a saját lakásába és ott meghúzta magát. Endre pedig bement a szobájába és ott levet­kőzve, lefeküdt. Az öccs e durválkodásai miatt Miklya Pál elindult hazulró 1, hogy rendőrt kerítsen, mivel nem mer­tek a házban megmaradni. Alig ment el, Miklya János kiment az udvarra, ledobta ruháit és egy hordóban megfürdött. Ezután a feleségével és az anyjával leült a veranda lépcsőjére, ahol hallgat­tak és szomorkodtak. Egyszerre csak megjelent a há­zuknál egy ismeretlen fiatalember. Miklya János, aki az udvaron tar­tózkodott, elébe ment, mire ez bemutatkozott, hogy Draskóczy Béla, a menyasszony bátyja és Endréhez jött, aki őt a cselédjük utján Ievélileg hivatta. — Ne menjen most be — in­tette János — mert olyan állapot­ban, hogy mindnyájunkat meg akar ölni. Draskóczy mégis bement, de rö­videsen eltávozott. A család erre bement a lakásba, de János künn maradt, hogy megvárja édesapját, aki rendőrért ment. Amint álldo­gált az ablakjuk előtt, egyszerre csak alsóruhában kijött az öccse a sötét udvarra. Az első szava ez volt hozzá: „Mindnyájatokat kiirtalak!" — Megölöm azt a vén kutyát! Tébolydába akarnak záratni ? Te is annak a pártján vagy ? Még ma éjjel felgyújtom mind a két házat... Mindnyájatokat kiirtalak! A vádlott elmondja, hogy csití­tani próbálta az öccsét, de ez hir­telen ökölbeszorított kézzel, eltor­zult arccal nekirohant. Ökleivel le akarta sújtani. 0 rákiáltott: — Állj 1 Aztán, nem is tudja, hogyan, eldördült a lövés. Endre a Írásá­hoz kapott, megtántorodott, aztán sarkonfordult és kirohant az utcára. Elnök: Hát ölni kellett? Nem birta volna legyűrni ? Vádlott: Három-négy olyan sem, mint én. Futballista volt, atléta, birkózó 1 A' vádlott ezután az elnök kér­déseire eseteket mondott el fivére jellemzésére. Egyszer például Kon­dorosra mentek disznótorba. Ott Pál nevü bátyja panaszkodott neki, hogy Endre sokkal tartozik neki, de még arra sem érdemesiti, hogy mentegetőznék, pedig igy ő elen­gedné neki a tartozást. Szólt emiatt az öccsének, aki hirtelen dühös lett, megrohanta őt és meg akarta verni, majd amikor a felesége kö­zéjük állt, tehetetlen dühében végig­köpte őt. Pál bátyjára ebből ki­folyóan kést is fogott. Elmondja még, hogy öccsét állandóan pénz­zel segélyezte, sőt amikor tavaly vőlegényjelölt volt, a ruháiból is adott neki, hogy a leány előtt csi­nosabban mutatkozhassék. ,A fegyverszakértő véleménye A bíróság a vádlott hihallgatása után a fegyverszakértőt, Scherer Ernő gyulai fegyvermestert hall­gatta ki. Elmondja, hogy a belga gyártmányú, 6'36 cm. kaliberű, vontcsövű ismétlőpisztoly 15—20 lépésig 50 cm. körben biztosan talál és 10 lépésről átüti a 2 cm. vastag deszkát. A pisztolyban min­den golyó be volt rozsdásodva, ami a repülés erejének 20 száza­lékát elveszi a golyóktól. Az édesanya a fiáról Miklya Pálnét, a vádlott édes­anyját hallgatták ki ezután. A tótul elhangzó vallomást Paulinyi biró tolmácsolja. Elmondja, hogy Endre fia többször volt rossz, mint jó. Ha ittas volt, akkor vadember volt s még rosszabb lett akkor, amikor elvált a feleségétől. Családtagjait sokszor fenyegette agyonütéssel, sokszor zsarolta őket pénzért, amit aztán italra költött. Egyszer, ami­kor nem tudtak neki pénzt adni, megöléssel fenyegette meg az egész családot, mire ők elmene­kültek a lakásból és az egyik szomszédnál rejtőztek el. A gyilkosság napján azért vesz­tek össze, mert ő megkérdezte a fiától, hány órakor menjenek az eljegyzésre. Ekkor ocsmány sza­vakkal illette őt és azzal fenye­gette meg, hogy olyasmit csinál vele, ami miatt egész Csaba cso­dálkozni fog. Ezt megelőzően két hónapig a kórházban volt, ahol a fejével kezelték, mert otthon már nem bírtak vele. Például 160 pen­gős ruháját eladta 20 pengőért, egy 80 pengős kabátját pedig 2 pengőért. A vágóhídon literszámra itta a vért... Forray védő kérdéseire a tanú elmondja, hogv Endre fiának több tanítói állásából duhajkodásai, ve­rekedései, korcsmázásai és pisz­kos adósságai miatt kellett távoz­nia. Egyszer, amikor ő intette, kést fogott rá, majd a kést utána dobta, ugy hogy az a falban, mel­lette állt meg. A fia a vágóhídon literszámra szokta inni a vért, amint a frissen leölt állatból ki­ömlött. Id. Miklya Pál, a vádlott atyja hasonló értelmű vallomást tesz. Hü képet fest az elhunytról, aki a család állandó réme volt. Min­denhol részegeskedett, rossz tár­saságokba keveredett, adósságokat csinált, váltókra vett fel pénzt, hogy ihasson. Tanítói buzajáran­dóságát előre eladta, a pénzt pe­dig elitta. Rövid szünet után a biróság folytatja a tanúkihallgatásokat. Fü­löp Nándor rendőrfelügyelő el­mondja. hogy 1926. húsvéthétfőjén a körgáton verekedést látott. Oda­menet látta, hogy 4—5 paraszt­legény Miklya Endre tanifót ütle­geli. aki sértő módon viselkedett. Igazolásra szólította fel. mire dur­ván felelt és igy igazolta magát: — X. Y. vagyok. Semmi köze hozzá 1 Miklya Jánosné, a vádlott fele­sége részletes vallomást tesz a végzetes este eseményeiről. Szin­tén sötét képet fest az elhunytról. A lövés után a férje betántorgott a szobába és elájult. Ö elvette tőle a pisztolyt, mivel félt, hogy az ura kárt tesz magában, az alig hogy magához tért, kivette a nő kezéből, mert attól tartott, hogy felesége megöli magát. — A testvérek között különben a legjobb viszonv volt — mondta •— Jani a második apja volt az öccsének... Ezeknél a szavaknál vádlott le­hajtja a fejét, egész teste remeg, az arca eltorzul és elvörösödik, a szemeiből patakként ömlenek a könnyek. „Janika nem bűnös!" Gazda Mártonné, Miklyáék szom­szédja, elmondja, hogy a meggyil­kolt az utcán az ő házuk előtt ros­kadt az árokba. Ö kiszaladt, ece­tet vitt és azzal kezdte élesztgetni. Amikor magához tért, haldoklásá­ban ezeket mondotta: — Janika nem bűnös... Janika nem hibás... Csak véletlen volt! Vádlott hirtelen előrehajolt, a fejét két tenyerébe hajtotta és gör­csösen zokogott. A tanú még elmondja, hogy Miklya Endre nem volt egészen normális ember, italos volt, a bátyja sokszor fizetett érte korcsmai adós­ságokat. llovics Jánosné elmondja, hogy a kérdéses alkalommal a tanitó egy liter bort ivott meg a vendég­lőjükben, szódával, majd igen iz­gatottan elsietett. Tőre Piroska, Miklyáék cseléd­leánya, Draskóczy Elza és Dras­kóczy Béla vallomása után a bi­róság a tárgyalást délután 1 óra után félbeszakította és folytatását 3 órára halasztotta.

Next

/
Thumbnails
Contents