Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-28 / 49. szám

Békéscsaba, 1929 február 28 miniszteri. Bárdos Ferenc. Budai Dezső. Esztergályos János. Pakots József, Petrovácz Gyula és Szőke Antal képviselők mentelmi jogát a bizottság jelentései alapján nem függesztették fel. Ezután Farkas Istvánnak, a Népszava felelős szerkesztőjének mentelmi ügye következett. A hatóságok a legtöbb esetben sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt kérik mentelmi jogának felfüggesztését. A Ház az esetek egy részében a bizottság jelentése aiapján Farkas mentelmi jogát nem függesztette fel. H névtelen utcák elnevezése Egy képviselőtestületi tag javaslata (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az Erzsébethelyen levő számos névtelen utca elnevezéséről tudvalevően a város legutóbbi közgyűlése is tárgyalt és a kérdést a tanácshoz utalta megoldásra. Ezzel kapcsolatban az egyik erzsébethelyi városi képviselő, Vraukó András, ma levelet intézett hozzánk és abban az uj utcanevekre vonatkozóan megszívlelésre érdemes indítvánnyal áll elő. A levél igy hangzik: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz. hogy pár sor írásomnak nb. lapjában helyet adni szíveskedjék. Arról van szó megint, hogy az erzsébethelyi névtelen utcák kapjanak már egyszer utcaneveket és a házak házszámot, amiről már volt szó egy párszor, de még mindig névtelenek az utcák. Ez talán csak azért megy ilyen nehezen, mert nem merik, vagy talán nem akarják nyélbeütni a keresztelést, vagy hogy nem találnak megfelelő neveket. En leszek olyan bátor az illetékeseknek, akiktől az uj utcák elnevezése függ, figyelmébe ajánlani, hogy vannak szép és nevezetes nevek, például : Kolozsvár, Brassó, Fogaras, Kassa, Eperjes, Ungvár, Pozsony, Nagyszeben stb. Ha ugyanis megkérdezi egy gyermek az apját, miért hivják ezt Kolozsvári-, vagy Brassói-utcának, erre már kész a válasz : azért, mert ezek a városok valaha a mieink voltak, de az oláhok elvették tőlünk. Nagyon szépen kérem a városi képviselő urakat, hogy ne dobják a papírkosárba ezeket a neveket. Büszke lehet az, aki a Kolozsváriutcában fog lakni és a Brassói-, Fogarasi-és Nagyszebeni-utcaiak is. Ezzel azt is megmondtam, hogy nem helyeslem azt a tervet, amely ma élő egyénekről akarná elnevezni ezeket az utcákat. Senkit megbántani nem akarok, legkevésbé sem, csak az én kívánságomnak adtam kifejezést. Döntsék el, az urak, ahogy jobbnak látják. Én azonban arra kérem az Istent, hogy az én kívánságom teljesüljön. Ezt voltam bátor kérni, hogy becses lapjában közétenni szíveskedjék. Köszönettel és teljes tisztelettel Vraukó János városi képviselőtestületi tag. Nagy-nővérek nőizenekara február 1-től a „Prófétádban hangversenyez. Családi műsor. Olcsó árak. Trockij érdekes története Ax orosz szovjetnél Trockij szerint ismétlődnek a Robespierre utáni francia idők válaszában kijelentette, hogy az utolsó 6 év alatt Oroszország lassan, periodikusan halad a reakció felé, Stalin és társainak kétségbeesett erőlködése a balszárnyat is fokozatosan megsemmisíti. Ezek a körülmények minden tekintetben emlékeztetnek a francia forradalomnak Robespierre kivégzése utáni periódusára. Erre a cseka január 2-án határozatot kézbesített neki, amely szerint tiltott pártalakitás és szovjetellenes forradalom kísérlete miatt száműzi a szovjet területéről. Az ítéletet Trockij azzal a fenntartással vette tudomásul, hogy annak törvényességét sohasem fogja elismerni. Ezután hosszasan irja le cikkében utazását. Vonata hetekig vesztegelt egy elhagyatott állomáson, mivel a szovjet vezetői a legnagyobb zavarban voltak afelől, hogy hova vigyék... Végül február 2-án hajóra tették és február 12-én elérte a Boszporuszt. London, február 27. Trockij a Daily Expressben hosszabb cikkben mondja el száműzetése történetét. Hangsúlyozza, hogy Oroszországból való távozása egyáltalában nem önkéntes és Kemálnak is megírta, hogy csak kényszer hatása alatt lép Törökország területére. Hozzáteszi, hogy meggyőződése szerint száműzetése még nem az utolsó szó a forradalom történetében. 1928. januárjában a kommunistapárt 15-ik kongresszusa, ameiy valóságban a Stalin híveinek gyülekezete volt, száműzte az ellenzék összes tagjait. Őt magát családjával Almatába, egy maláriás vidékre vitték, ahol főként vadászattal foglalkozott, egyszersmind sokat levelezett a párt tagjaival. Levelei gyakran röpiratok alakjában óriási publicitásra tettek szett. Ezért leveleit elkobozták és a cseka felszólította, hogy tartózkodjék minden politikai tevékenységtől, különben elzárják. Trockij a csekához intézett általános pénztelenség jellemezte a hónapvégi csabai vásárt —Az áliatvásárokra elég jelentékeny volt a felhajtás, a kirakodóvásár alig volt nagyobb egy heti piacnál (A Közlöny eredeti tudósítása.) A csabai februári vásár ismét igazolta a régi szólásmódot, mely a pénztelenségre akar rámutatni és pedig azzal a tömör megállapítással : magas a dátum. Tényleg magas, sőt nagyon magas, annyira, hogy ez egyúttal a kirakodóvásár csődjét is jelentette. A tisztviselők havi fizetése már teljesen elfogyott s igy természetesen nem is vásárolhattak. De nemcsak a tisztviselők hiányoztak a vásár megszokott közönségéből, hanem a gazdák is, aminek oka ismét az állatvásárok ki nem elégítő forgalmában keresendő. Ami pénz csabai gazdákhoz jutott mégis, az már számtalan egyéb célra volt betáblázva, melyek között nem a legutolsó az adófizetés. Az állatvásárok felhajtása elég jelentékenynek mondható, mindenesetre jóval jelentékenyebb volt, mint az állatforgalom. Ha történtek is vásárlások, azok sem elégítették ki a gazdókat, mert az árak igen alacsonyak voltak. A hétfői szarvasmarhavásáron még legnagyobb kelendőségnek a vágásra vásárolt közepes minőségű tehenek „örvendhettek." Ezeket nagyobbára budapesti nagyvágók vásárolták 55—65 fillérért kilogramonként. Akadt a vásáron néhány gyönyörű fiatal bika is, melyeket azonban gazdájuk nem adott el, mert a 8—10 mázsás fiatal jószágot nem akarta 80—90 fillérért elvesztegetni. Borjú is elég sok elkelt 140—160 fillérért kilónként. Néhány juh és mintegy 25—30 sertés cserélt még gazdát, a félévesek páronként 55—60, az idősebbek 60—90 pengőért. A lóvásárra idegen, nagyrészt hirszerint orosz-számlára vásárló ügynökök érkeztek, akik mintegy 100—120 lovat szedtek össze nagyhirtelen s aztán amint jöttek, épp oly gyorsan el is tűntek. Az általuk vásárolt lovakért 200—400 pengőt fizettek darabonként. Láttunk 25—30 pengős lovakat is 600—800 pengős lovak mellett, mig azonban az előbbieket állítólag enyvgyárak és a valamivel drágábbakat vágás céljaira vásárolták, addig a drága lovaknak egyáltalán nem akadt vevőjük. Az állatvásárokkal kapcsolatban nagyon jelentéktelen forgalom volt gazdasági szerszámokban és felszerelési tárgyakban. A kirakodóvásár teljesen csődöt mondott ugy felhozatal, mint forgalom tekintetében. Ha a textilkereskedók és különösen asztalosok és bőripaiosok nem lettek volna a vásáron, ugy az semmiben sem különbözött volna egy nagyobb hetipiactól. Ami pedig a forgalmat illeti, az egyenesen minden, még a legszerényebb várakozást is megcsufolóan gyenge volt. Sok olyan árus és iparos volt, aki a vásár végén kölcsönpénzen utazott haza. A kirakodóvásároknak a városokban való megszüntetésére nem lehetne még keresve sem jobb propagandát találni, mint a csabai februári vásár. Meghalt Biharmegye volt árvaszéki elnöke A gyulai családi sírboltban temették el (A Közlöny eredeti tudósítása.) Nagyváradon meghalt Verner Kálmán, a régi Biharvármegye volt árvaszéki elnöke. Pályafutását Biharvármegyében kezdte, mint szolgabíró, az élesdi járásban, innen választották meg Tenkére főszolgabírónak, majd árvaszéki elnöknek. 33 évig szolgált, de az oláh megszállás után nyugdíjba ment. Ott maradt Nagyváradon, mert özvegy édes anyjának, aki akkor még élt, Nagyszalontán földje és háza volt és édesanvja azt kívánta, hogy őt gyámolitsa. Édesanyja halála után szeretett volna átjönni, de műi akkor az áthonositásra kitűzött határidő lejárt. Egész rokonsága ideát lakik: Kiss László szeghalmi főszolgabíró és felesége. Márki Róza sógorukat gyászolják benne. Nagy ismeretsége volt a vármegyében, különösen Gyulán, ahol a háború előtti időben apósa, id. Márki Albert volt uradalmi főtiszt lakott és őt feleségével, született Márki Olgával gyakran meglátogatta. A megszállás óta minden nyáron 4—6 hetet töltött Szeghalmon Kiss László főszolgabíró vendégszerető házánál. Mint köztisztviselő példaképe volt a közpályán élőknek s mindenütt tiszteletet vivott ki maga iránt és közszeretetben állott. Mint nyugdíjas szervezte az elszakított biharvármegyei nyugdijasok szövetségét s diítalanul végezte a szövetségi iroda működését. Agitálására és közbenjárására sikerült az összes román területen élő magyar nyugdijasok nyugdiját majdnem a kétszeresére felemeltetni. Vezéregyénisége volt a magyar érdekeket védő magyar pártnak. Halálát egész Nagyvárad gyászolja. Végtisztességtételén több ezren voltak jelen. Holttestét a család Gyulán a Márki-család sírboltjában helyeztette el örök nyugalomra. iySiikedvelői élet Dévaványán A műkedvelői társaság szinielőadása (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az elmúlt .vasárnap a dévaványai Munkás Önképzőkör az ottani műkedvelői társasággal együttes mulatságot rendezett, amelyen a műkedvelők sikeres szereplés áltai kellemesen tűntek ki. Az est, amely látogatott táncmulatsággal végződött, mindenféle tekintetben kifogástalan volt és kiváló sikerű, olyannyira, hogy a rendezőség az osztatlan, zajos sikeren felbuzdulva, a mulatságot és az előadást rövidesen meg fogja ismételni. Szinre került a „Vörös sapka" cimü három felvonásos szinmü, amelyet Hunya József róm. kat. tanító rendezett és tanított be. Az előadás gördülékeny és nivós volt és a szereplők rengeteg tetszést és tapsot arattak. A szereplők közül ki kell emelnünk Szabó Juliskát, Gyányi Mariskát, Somogyi Esztikét, Ágoston Margitot. Ambrus Istvánt, Fekete Lajost, Pengő Jánost és Gyányi Andrást, akik a darab sikerét szép és ügyes játékukkal biztosították. Külön megemlítésre méltó Pengő Esztike, aki négy éves pöttömnyi leányka létére méltóan megállta a helyét. A többi, fel nem sorolt szereplő is kifogástalan volt. Mindenki a legjobb tudása szerint igyekezett játszani, ami sikerült is és igy az előadás osztatlan sikert aratott. A szépszámú közönség sokat és hálásan tapsolt és melegen ünnepelte a szereplőket. Az előadás után a táncmulatság következett, amely a legkitűnőbb hangulatban a kora hajnali órákig tartott. Zürichben a magyar pengőt 90'65.5-el jegyezték.