Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-10 / 34. szám

Békéscsaba, 1929 február 10, 9 ¥ Ára 10 fillér Vasárnap 56-ik évfolyam, 34-ik szám POLITIKAI KAP6L&P Elöíiüetési dijak: Helyben és vidékre postán küldve negyedevre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő: Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba. 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. A trianoni magyarságban, amely az adott helyzetben igazán kétségbeesetten tengeti életét, a revízió reménysége tartja a lelket. Ha igaz volt a mondás, hogy extra Hungáriám non est vita, hogy ez országon kivül nincs számunkra élet, ugy egyre döbbenetesebben válik valósággá a tudat: ebben a megcsonkított, megnyomorított kis országban nem marad számunkra megélhetés. A mai magyar élet sok fájdalmát egyedül a revízió gondolata enyhíti. És most ennek a törekvésnek is valami fanyar, ha nem keserű mellékize lett. Annak a válasznak első része, amelyet a miniszterelnök a revízió ügyének sürgetésére adott, minden tekintetben helytálló és megértő visszhangra talál a magyar szivekben. A felelős kormánynak kötelessége ezt a kérdést azzal az óvatossággal kezelni, amely lehetetlenné teszi, hogy a gondolat hitelét veszítse. Meg tudjuk érteni azt az indulatos kitörést is, amelylyel Bethlen István visszautasítja az állítólagos vádat, hogy a revízió ügyét nem tekinti feladatának.' Jóllehet nem hisszük, hogy a politikai szenvedély annyira jutott volna, hogy a miniszterelnök legádázabb ellenfelei is ilyesmit hangoztatnának. A belpolitikai kérdéseknek a revizió kérdésével való kapcsolatba hozása csupán azt a felfogást hangsúlyozta, hogy bizonyos korszerű változások a belpolitikai rendszerben előnyösen befolyásolhatják akülföld hangulatát a csonka magyarság legégetőbb problémájával szemben. Ez lehet talán hibás, lehet alaptalan következtetés, de nem jelenti a miniszterelnök jóhiszeműségének, vagy hazafiúi becsületének kétségbevonását. Mert a revizió ügyének elejtése ezzel volna egyenlő. Bethlen azonban éppen ebbe a végzetes hibába esik akkor, amikor konkrét megjelölés nélkül odadobja a vádat, hogy egyesek a revizió lángjánál akarják politikai pecsenyéjüket megsütni. Mindenképen sajnálatos ilyen tekintetben gyanút kelteni, mert hiszen ebben a kérdésben magyar és magyar között nem lehet különbség. Ha akadnak kufárok, ki velők! De az eszközök és módok vitájában nem lehet és nem szabad az egy közös célt diszkreditálni. jovö héten felállifják a mezőgazdasági és az ipari exportintézeteket A minisztertanács megállapította a Ház munkaprogramját — Nebogy exiexbe menjen az ország, a költségvetést a sajtójavaslat előtt tárgyalják Budapest, február 9. (A Békésmegyei Közlöny tudósítójától.) Tegnap a minisztertanács Bethlen gróf miniszterelnök elnökletével ülést tartott, melyen véglegesen elhatározták az exportintézmények felállítását. Értesülésünk szerint a mezőgazdasági és ipari exportintézeteket már a jövő héten felállítják. A minisztertanács megbeszélte a Ház munkaprogramját is és ezek szerint legközelebb tárgyalásra kerül a fürdőjavaslat, majd ennek befejeztével Mayer János földmüvelésügyi miniszternek a hegyközségekről szóló javaslata, melynek tárgyalását a bizottság már hétfőn meg is kezdi. E rendkívül fontos javaslat van hivatva az ország szőlőtermelését megfelelően megreformálni. A közigazgatási törvényjavaslat tárgyalását a jövő héten befejezik, majd áttérnek az 1929—30. évi költségvetés tárgyalására. A költségvetési javaslatot követné a sajtónovella. Wekerle pénzügyminiszter egyenes kívánságára tették a költségvetési javaslatot a sajtójavaslat elé, miután annak tárgyalása hosszabb időt vesz igénybe s a pénzügyminiszter mindenképen el akarja kerülni az exlexet. Erdélyinek visszaadták kedvezményeit Budapest, február 9. (A Békésmegyei Közlöny tudósítójától.) Az életfogytiglani fegyházra itélt Erdélyi Bélát, mint megírtuk, tegnap kiszállították a gyűjtőfogházba, ahol rabruhába öltöztették és mint közönséges rabot kezelték. Védője, Gál Jenő dr. emiatt kifogásokat emelt, mivel mint vizsgálati fogolynak minden kedvezmény megjár Erdélyinek. A panasznak ma foganatja lett, amennyiben Erdélyi Béla ma ismét polgári ruhába öltözhetett, majd ágyneműt hozathatott be és az élelmét kinnről hozathatta. Ezenkívül intézkedtek, hogy valahányszor a védőjével beszélni akar, ezt meg kell engedni. Ilyenkor be fogják szállítani a Markó-utcai fogházba s a beszélgetés után ismét visszaviszik a gyűjtőfogházba. Piaesek Győző dr., az Erdélyiper referens birája már hozzáfogott az ítélet megszerkesztéséhez, amivel 1—2 hét alatt fog elkészülni. Az ítélet már március közepére a Táblához kerül, ahol Kállay Miklós dr. tanácsa fog vele foglalkozni. Bakaiöriénet Irta : I£o Ledo Szerafolyán Tódor olyan közkatona volt, mint a peták... Nagy kezekkel, görbe lábakkal és hatalmas ádámcsutkával áldotta meg a Teremtő. Biztos, hogy a Teremtő maga is kimerült, mig ennyi nagyszabású testrész összerakásán fáradozott...! Ámde Tódor nem az a legény volt, akit ez a körülmény megzavart volna... sőt...! Nagy kezeit ugy lóbálta, mikor járt, hogy azok csak holmi vendég-végtagoknak látszottak lenni s görbe lábai között enyelegve guritgatták el az inasok a görögdinnyéket, — ha történetesen a piacon kótrintyált olykor — mig hatalmas ádámcsutkája minden nyelésnél oly hevesen szaladgált hol le, hol lel, mintha valami láthatatlan, bőr alaiti „cicamaca" ismétlődő támadásai elől igyekezett volna kitérni... Azonban nemcsak ő képviselte egyedül a nemes famíliát, — mely a nevét bizonyára nem valami őseredeti magyar családfáról metszette — hanem ott volt az ikertestvére : a ragyás és hebegő Juon is, ki ugyancsak egyazon napon harapott a császár kenyerébe s ki — mint az árnyék, — rendszerint mellette ődöngött mindenkor, amikor csak megtehette. Istennek e gazdag kettős áldása 1916-ban bujt az angyalbőrbe s ugyancsak ez évben történt meg velük az az eset is, melyet ebben a rövid elbeszélésben szándékozom elmondani. Történt egy napon, — amikor t. i. nem került olyan izzadt nyelvű káplár, aki forsriftos haptákba bírta volna őket állítani, itt összefutó, ott szétágazó lábszáraik miatt — hogy kapitány ur Bikavörös, ki a „legtréfásabb katonatársalgási szakkifejezések lexikonét" ép azon időben „volt összeállítandó", a következő nyájas szavakat intézte nem egyszerű személyemhez : — Önkéntes Bodagmell.J Holnapra ezt a két fiatalembert oly testhezálló infanteristává fogja kipofázni, hogy én római gladiátoroknak nézzem őket, Őfelsége pedig a holnapi inspicierungon beleremegjen abba a vorbeimarschba, amit ezek, azokkal a bütykös lábaikkal ki fognak előtte aprózni...! Bin ich verstanden.J? Also.J — Nem kérdezem, hogy mimódon, sem azt, hogy miáltal éri el ezt a csodálatos eredményt, csak az a fő, hogy holnap a gyakorlótéren két olyan jóképű katonát találjak magam előtt, amilyet ezideig sem Nagy Sándor, sem Caesar, sem pedig Napoleon.!., de még jómagam se láttam világéletemben..! AlsoJ Vonalzó..! — Ja wohl..! — feleltem, mire kapitány ur Bikavörös nyugodtan lovagolt tova a pázsiton. A kezem még a sapkámat tapogatta, mikor már megpillantottam az embereimet, kedélyesen cigarettázva a közös „raszt" alatt, egy árokparton. S hogy a drága és rövid időből egy percet se veszítsek, azonnal feléjük irányítottam lépteimet... Na...! Subagallérok..1 gondoltam, ennek fele sem lesz tréfa..! S hogy minél gyorsabban nekifogjunk a dolognak, a következőképen rikkantottam el magam : — Negyedik raj..! Sorakozó..! Mikor összeálltak, kiszólítottam őket a sorból, intvén nekik, hogy jöjjenek utánam... és mentünk. A többieket, — csak ugy menetközben odaszólva egyik társamnak, — „idegen vezénylet alá" adtam s azután jó messzire elhurcolván a „gyerekeket", a csodadolgot zavaitalanul megkezdettük. Ekkor aztán igy szólítottam meg a „gladiátorokat" : — Hapták..! Szerafolyánok..! Elérkezett a nap, amelyen benneteket is kiadjusztálunk Isten kegyelmével. de nemcsak az ő kegyelmével, hanem egyébbel is, ha nem akartok ma nekem engedelmeskedni...! — Kapd össze a csülkeidet fiam Tódor s Juon, mert ellenkező esetben ugy cserditlek pofon, hogy olyat e gyakorlótér mai napig se látott... — mire aztán mindaketten olyan bambán néztek rajtam végig, hogy ennyi hülyeség láttán magam is zavartan pislogtam errearra... Embereim nem mozdultak. — Hapták!... Szerafolyánék !... — ismételtem meg a varázsigéket, már jóval mérgesebben, de mert azok erre sem reagáltak, elindultam, hogy az egyiket szájonvágom. Mikor azonban közelebbről megtekintettem a szájat, hirtelen letettem erről a tervemről, mert ilyen pállott holmival még nem találkoztam, amióta kétágú nadrágban járok s le is engedtem a kezemet és egyéb cselhez folyamodtam. Félrefordultam és megcsikorgattam a fogaimat. Ekkor aztán újra nekikezdtem: — Hapták! — ordítottam, mire az egyik pasas megmozdult és én is „negédesebb" lettem és igy szóltam : — Fiaim 1 Négyezer pofon néz le rátok!... Még ezt a legegyszerűbb mozdulatot sem tudjátok megcsinálni ? Mi! ? Avagy azt hiszitek, hogy a katonai regula