Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1929-02-01 / 27. szám

2 flPKfiNMÍCGl El KOZLONV Öékéscsaba, 1929 február 1 a lázas influenzában megbetegedettek számára kíváncsi. Másodsorban annak megállapítása a fontos, hogy a járvány mérete növekedőben, vagy csökkenőben van-e? E célból a miniszter körrendeletet intézett valamennyi törvényhatóság vezetőjéhez, melyben naponkénti jelentések megtételére utasítja azokat. A rendelet Békésvármegye alispánjához is megérkezett, aki az abban foglaltak foganatosítása céljából jelentéstételre szólította fel a városok és községek vezetőit. Értesülésünk szerint egyébként ez a lázas influenzajárvány ugyan Békéscsabán is fellépett, azonban annak méretei egyáltalján nem aggályosak s tüdőgyulladással alig egy-két esetben komplikálódott. Üzletbetörés redőnynyitással Az éjjel ismeretlen betörő garázdálkodott a Jékaí<utcában (A Közlöny eredeti tudósitása.) Néhány napos pihenés után újból beszéltetnek magukról a nemes betörői céh közkatonái. Ezúttal a magánlakások, az élelmiszeres kamrák és a füstölthusos padlások helyett — a változatosság kedvéért — egy füszeresbolt kifosztásával próbálkoztak meg, még pedig a legteljesebb sikerrel. Schwarz Ernő füszerkereskedő ezúttal a károsult, aki ma reggel üzletnyitáskor roppant ijedelemmel vette észre, hogy üzletének vasredőnye nyitva áll, holott határozottan emlékezett rá, hogy mint máskor, az este is pontosan és rendesen lezárta. Az üzletnek, amely a Jókai-utca 21. számú házban van, nemcsak a vasredőnyét nyitották fel álkulccsal ismeretlen tettesek, hanem a belső ajtót is. A betörők a szerdáról csütörtökre virradó éjszakán garázdálkodtak a füszerkereskedésben, amelynek vasredőnyét és ajtaját igen finom és pontos álkulcsokkal nyitották fel. A lármát csapó vasredőnytologatás csodálatosképpen a csendes téli éjszakában nem tünt fel senkinek sem és igy a vakmerő betörők, akik minden valószínűség szerint csak páran voltak, nyugodtan és zavartalanul dolgozhattak. A boltban mindenekelőtt felfeszítették a pénz és iratok tartására szolgáló kis asztalt, amelyben 150 pengőt találtak készpénzben. Mivel ezt határozottan keveselték, tovább keresgéltek pénz után, de amikor nem találtak, az áruk közül kezdtek zsákmányolni. Nagyobb mennyiségű szalonnát, fügét, kávét, csokoládét, kristálycukrot, narancsot, ezenkívül egy doboz női flórharisnyát szedtek össze és ezután a bő zsákmánynyal ügyesen és észrevétlenül távoztak. Az felvitt áruk értéke mintegy 250 pengő. A károsult feljelentésére a rendőrség a vakmerő betörők felkutatására a nyomozást megindította. Félévig rendszeresen lopkodta két tanonc mestere kasszáját Kulcsot szereztek a pénztárfiókhoz, sőt a lakás szekrényéhez is -- A jószívű mester visszavonta feljelentését (A Közlöny eredeti tudósitása.) Az egyik békéscsabai előkelő szalonban volt alkalmazva két tanonc, kik fiatal korukat meghazudtoló leleményességgel rendszeresen fosztogatták mesterük kézipénztárát. Az eset csak azért kívánkozik a nyilvánosságra, mert szomorú tünete a háború utáni időknek s főként abban leli magyarázatát, hogy a rendszerint szegény szülőknek a megélhetés gondjai közepette alig marad idejük gyermekeik erkölcsi nevelésére. Helyettük aztán elvégzik ezt a nevelést az ellenkező irányban a ponyvairodalom, a detektivhistóriák s a mozi kalandorfilmjei. A szomorúan tanulságos eset ott kezdődött, hogy a kérdéses mester néhány héttel ezelőtt észrevette, hogy kézipénztárából állandóan hiányzanak kisebb összegek. Ugyanezt tapasztalta a mester felesége is, mindketten azonban abban a meggyőződésben voltak egymásról, hogy a másik vette ki háztartási, vagy egyéb napközi kiadásra. Sajátságos véletlen folytán csak a napokban tettek erről egymásnak említést s akkor aztán kiderült, hogy nem ők, hanem egy harmadik ismeretlen dézsmálgatja a pénztárt. Megerősítette a mestert ebben a véleményében egy, a legutóbbi napokban történt eset, amikor a pénztárba helyezett összehajtogatva 50 pengőt, azzal, hogy azt ebéd után elviszi fogorvosának. A pénzt ugy, ahogyan azt megszámlálta és összehajtotta, vette ki a pénztárból és a fogorvosnak is ugy adta oda. A fogorvos csak később olvasta meg s miután azt csak 45 pengőnek találta, említést tett "róla a mesternek, aki nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Erre aztán figyelni kezdett. Délben pontosan megolvasta a pénzkészletet s délután kíváncsian olvasta meg újra s legnagyobb meglepetésére 18 pengő hiányzott ismét a megolvasott pénzből. Miután az üzletben kizárólag három tanonca közül kettő tartózkodott, nyomban fülönfogta és elvitte őket a rendőrségre. Mialatt a megszeppent tanoncok a rendőrségen várták sorsukat, az egyik segéd is nyomozásba kezdett s hamarosan meg is találta a bűnjeleket a szenes pincében, három pengő és két kulcs formájában. Az egyik kulcs az üzleti fiókhoz, a másik pedig a mester lakásának egyik szekrényéhez való volt. A két tanonc aztán a rendőrségen teljesen megtört az elébük tárt bizonyítékokra és beismerték, hogy már egy fél év óta rendszeresen lopkodták a pénztárt. Amikor átvitték őket az üzletbe, megkérdezték tőlük, hogy addig, amig nem volt a kasszafiókhoz kulcsuk, hogyan hatoltak abba mégis bele. Az egyik segéd azt a véleményét fejezte ki a makacsul hallgató kölykök előtt, hogy bizonyára félrehúzták a fiókot borító márványlapot. Az egyik tanonc erre aztán vigyorogva jegyezte meg: — Téved, segéd ur. Nem huztuk félre, hanem felemeltük a márványlapot s feltámasztottuk. Amikor a pénzt kivettük, megint leengedtük, A két nyápic gyerkőc mindjárt meg is mutatta, hogy hogyan emelték fel a nehéz márványlapot. A két haszontalan gyerek aztán elmondotta, hogy naponként este, a mozi sarkán osztoztak meg a lopott pénzen s akkor első dolguk volt mozijegyet váltani. VetNyolchónapi börtön pár liter bor után Jóbarátok mulatozása a szentmiklósi csárdában, ostornyeles és bicskás támadással tek egy pisztolyt, egy kerékpárt részletre, melyet a lopott pénzből pontosan fizettek, bőségesen ellátták magukat különböző nyalánkságokkal is, hiszen tellett a gazda fiókjából. Saját beismerésük szerint fél év alatt 400 pengő körüli összeget lopkodtak el. A jószivü mester, különösen a gyerekek szüleire való tekintettel, feljelentését visszavonta s igy a két háziszarkafióka egyelőre elkerülte jól megérdemelt büntetését. (A Közlöny eredeti tudósitása.) Két régi jópajtás: Maczák Mátyás és Lukoviczky János — két békéscsabai gazdálkodó legényfiai — a mult esztendő tavaszán jóizü iddogálással és közben billiárdozással szórakozott a szentmiklósi csárdában. A játék elejétől-végig borra ment és az volt a megállapodás, hogy a játék közben fogyasztott bort a vesztes fél fogja fizetni. A szerencse Maczák Mátyásnak kedvezett. Lukoviczky János egymásután három partit elvesztett. Ekkor Maczák rászólt a barátjára, hozassa meg a bort. Lukoviczky csak mosolygott, de nem rendelte meg a bort, mire Maczák odaszólt a korcsmárosnak : — Tessék mán adni azt a bort, én majd kifizetem. Jött a bor és a két jóbarát kedélyesen el is fogyasztotta. A távozáskor aztán Lukoviczky megtagadta a fizetést, mondván, hogy hiszen nem ő, hanem Maczák rendelte a bort. Maczák erre szónélkül kifizette a három liter bor árát, minthogy a korcsmáros tőle követelte. A két jóbarát hazafelé indult, Maczák kocsiján. Útközben Maczák korholni kezdte barátját, amiért a fizetést megtagadta, mire Lukoviczky hirtelen leugrott a kocsiról és menekülni akart. Maczák üldözni kezdte és amikor beérte, ostora nyelét összetörte a barátja fején. Lukoviczky ekkor — szorongatottságában — megígérte barátjának, hogy mihelyt a tanyájukra érnek, visszafizeti neki a három liter bor árát. A tanyánál azonban Lukoviczky megint csak nem akart fizetni, mire Maczák bicskát rántott és leszurással fenyegette meg a barátját, aki csak alig tudott elmenekülni eszeveszett dühü barátja elől. A kétszer is megtámadott Lukoviczky János feljelentésére a csendőrség letartóztatta Maczák Mátyást. Rablás büntette miatt megindult ellene az eljárás, de édesapja kérelmére a vádtanács biztosíték ellenében csakhamar szabadlábra helyezte. A biztosíték összegét az ügyészség az édesapa birtokára telekkönyvileg bekebeleztette. A rablás bűntettével vádlott Maczák Mátyás bűnügyében csütörtökön tartották meg a főtárgyalást a gyulai törvényszék Tóth-tanácsa előtt. Szavazóbirák voltak Ungváry János és gróf Bolza Alfonz. A vádhatóságot Schrőder Gábor ügyész képviselte. » A tárgyalásnak egyik érdekessége volt, hogy a súlyosan bántalmazott és megtámadott Lukoviczky János kijelentette, hogy már megbocsátott Maczáknak és nem kívánja megbüntetését. j A bíróság a beismerésben levő | vádlottat végül zsarolás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért őt — a 92. §. alkalmazásával — 8 hónapi börtönre itélte. Az itélet kiszabásánál a biróság figyelembevette az enyhítő körül! ményeket — vádlott ittasságát és ! töredelmes beismerését — és ezért | szabott ki enyhe büntetést. A vádlott az Ítéletben megnyugodott és az nyomban jogerőre emelkedett. Kereskedők ipari munkája Képesítéshez kötött ipari munka vállalása és végzése (A Közlöny eredeti tudósitása.) A szegedi kereskedelmi és iparkamarának tudomására jutott, hogy a vidéki iparosság körében olyan híreket terjesztenek, hogy az 1929. évi XII. t.-c. 47. §. alapján kereskedők ipari munkát is végeztetnek. Minthogy ez az állítás alkalmas arra, hogy egyrészt az illető törvényszakaszt téves világításban tüntesse fel, másrészt pedig az iparosokban azt a hitet keltheti, hogy jogosulatlan iparüzőkkel szemben érdekeiket nem tudják megvédeni, szükségesnek látszik a törvényszakasznak helyes megmagyarázása. A törvényszakasz tulajdonképen két részből áll. Az első rész azt mondja, hogy a kereskedő iparigazolványa alapján áruk elkészítésére megrendeléseket vehet át és ebből a célból mértéket is vehet. A második rész azonban épen a kézmüiparosság érdekében azt mondja ki, hogy a kereskedő ezt a munkát csak jogosult iparossal végeztetheti el. A vonatkozó rendelkezés ugyanis szórói-szóra ae alábbiakat tartalmazza. „A kereskedő kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján az üzletkörébe tartozó áruk elkészítésére megrendeléseket vehet át, az általa eladott áruk átalakítását, javítását elvállalhatja és ebből a célból mértéket is vehet, de a megrendelt áru elkészítését illetőleg az áruk átalakítását és javítását, amennyiben ezeknek a munkáknak végzése valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik, csak az illető munka végzésére jogosult iparossal végeztetheti." A szegedi kereskedelmi és iparkamara körlevélben hivta fel az ipartestületek figyelmét hogy a törvény helyes értelmezése tekintetében a kötelékükbe tartozó iparosokat megfelelően tájékoztassák.