Békésmegyei közlöny, 1929 (56. évfolyam) január-március • 1-73. szám
1929-01-20 / 17. szám
Meghívó A Békésmegyei Altalános Takarékpénztár Részvénytársaság Békéscsabán 1929. évi január hó 27-én délelőtt 11 órakor Békéscsabán, székházában tartandó XIX-IK RENDES KÖZGYŰLÉSÉRE melyre a t. részvényesek ezennel meghivatnak. I > ' ;.>!' V " • • ) Tárgysorozat: 1. Jegyzőkönyvvezető és két jegyzőkönyvhitelesitő kirendelése. 2. Az igazgatóság jelentése a lefolyt üzletévről, az 1928. évi zárszámadások előterjesztése, a felügyelő-bizottság jelentése, a tiszta nyereség felosztása és határozathozatal a felmentvény iránt. 3. Az alapszabályok 64. §-ának módosítása. 4. A felügyelő-bizottság választása 3 évre. 5. Esetleges indítványok. Békéscsaba, 1929. január 12. AZ IGAZGATÓSÁG. „ y A t. részvényesek értesíttetnek, hogy az 1928. évi eredeti zárszámadások az intézet pénztári helyiségében, az alapszabályok 20. §-a értelmében kifüggesztettek és ott a hivatalos órák alatt bármikor megtekinthetők. Kivonat az alapszabályokból: 17. §. A közgyűlésen azon részvényes bir szavazati joggal, kinek neve legalább 30 nappal a közgyűlés megtartása előtt a részvénykönyvbe bejegyezve- van és aki részvényét szelvényeivel együtt, vagy az erről szóló köz- vagy hitelintézeti letéti igazolványt, a meghatalmezott pedig ezenkívül meghatalmazását is, a közgyűlést megelőző nap déli 12 óráig a társaság pénztáránál bemutatta, vagy letette. A szavazati jog személyesen, vagy más szavazatképes részvényes két tanúval előttemezett meghatalmazása útján gyakorolható. — Jogi személyek, kiskorúak és gondnokoltak szavazati jogát törvényes képviselőjük gyakorolja, tekintet nélkül arra, hogy ő részvényes-e, vagy sem. ... 18. §. Egy részvény birtoka egy szavazatra jogosit, azonban sem saját, sem megbízója jogán, sem mindkét jogon együttesen kettőszázötven szavazatnál többet senki sem gyakorolhat. # AZ IGAZGATÓS ÁG J ELENTÉSE . . „i,, . ,. , ...... .... . .— —. —.—— TISZTELT KÖZGYŰLÉS 1 Az 1928-as esztendő sajnos nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket hozzája füztünk. Egy küzdelmes esztendő maradt mögöttünk, melytől mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egyaránt sokai várt, de egyformán sok veszteség és csalódós ért mindenkit. Az államháztartás rendezettsége mellett a magángazdaság napról-napra fokozódó nehézségekkel kénytelen megküzdeni, mert az állami jövedelmek növelése már-már elbírhatatlan teherként nehezedik gazdasági egyedeink roskadozó vállaira. Ennek következményeként a magyar gazdasági élet minden vonalán a vállalkozási készség szempontjából nagyfokú stagnáció vált érezhetővé, mely szomorú tényből a jövőbe vetett feltétlen bizalom hiánya is visszatükröződni látszik. Kormányzatunk legégetőbb feladatát természetszerűleg a köz- és magángazdaság szanálása képezi. Különös nagy gondot okoz kereskedelmi mérlegünk ijesztő passzivitása is, mely behozatalunk mérséklése mellett csakis kivitelünk erőteljes emelésével küszöbölhető ki. Ennek keresztülvitelére gazdasági életünk érdeklődésének első vonalába — a termés betakarítása óta — a gabonaexport került. Az idei bőséges kenyérmagtermés jelentékeny feleslegének kedvező elhelyezése elsőrangú problémává szélesedett, mely kormányt, gazdát és kereskedőt ma egyaránt foglalkoztat. Sajnos, kiviteli törekvésünk elé az egyes országoknak mezőgazdasági terményeinkkel szemben elfoglalt elzárkózó politikája és a tengerentúli országok óriási versenye olyan akadályokat gördítenek, melyek e feleslegeink külföldi elhelyezését igen megnehezitik. Kormányunk exportintézmények létesítésével, vasúti tarifális és más kedvezésekkel siet a megrekedt mezőgazdaság alátámasztására, tisztában lévén azzal, hogy külkereskedelmi mérlegünk aktivvá tétele a legfontosabb lépés, mely az országot gazdaságilag talpraállithatja. Különösen az év második felében oly erősen érezhetővé vált gazdasági depressziót növelte a nemzetközi pénzpiac rosszabbodása, amiért a Magyar Nemzeti Bank október hó 2-ikán — főként valutáris és egyéb fontos gazdasági okokból — kénytelen volt a kamatlábemelés fegyveréhez nyúlni, ami a hitelkondíciók általános megdrágulását vonta maga után. Hasonlóan az év vége felé az amerikai befektetési piac ellanyhulása a magyar jelzáloglevelek eddigi könnyed elhelyezését megnehezítette, sőt azok átvételi árfolyamára is csol^kéntőleg hatott. Azóta az évjáradékos jelzálogkölcsön-üzletben némi stagnáció állott be, avagy csak súlyosabb feltételek mellett folytatható. Közérdekű hitel szempontjóból mint fontos eseményt kell megemlítenünk az ipari jelzálogintézet megalakulását, mely a nehéz viszonyokkal küzdő gyáripart hivatott olcsó és hosszúlejáratú hitellel ellátni és jövő fejlődését előmozdítani. Mint figyelemreméltó tényt regisztráljuk a kormány által kezdeményezett „Magyar Hét" rendezését is, melynek végcélja a magyar közönséget magyar áru vásárláséra animálni és szoktatni, ami egyrészt a tespedő ipar és kereskedelem érdekeit szolgálja, másrészt a külföldi áruimport csökkenésével kereskedelmi mérlegünk aktiwá tételét mozdítja elő. Megemlítést érdemel még a földbirtokreform financirozásához és kormányunk által lekötött svéd gyufaszerződéssel kapcsolatos nagy pénzügyi tranzakció, melynek célja a birtokosok kártalanítása a tőlük megváltott birtokrészekért és a földhöz jutott kisembereknek végre e rögök valóságos telekkönyvi tulajdonosaivá tétele. A pénzintézeti tisztviselőkre az oly fontos — szociális helyzetüket biztosító — eddig többékevésbbé labilis nyugdijkérdés ez év folyamán törvénybe iktattatott és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítással végre végleges megoldást nyert. Intézeti nyugdijalapunknak a Miniszter úr által vállalati nyugdíjpénztárrá való elismertetése folyamatban van, melynek alapjón minden egyes tisztviselőnk biztosítva láthatja azt az anyagi alapot, amelyet egy hosszú élet szorgalmas és becsületes munkálkodása után méltán megérdemel. Sötét a kép, melyet megrajzoltunk, de nem vigasztalan 1 Feltétlenül bizonyosnak látszik, hogy az államgazdálkodásnak a magángazdálkodás teljesítőképességével való harmóniába hozatala után a minden téren tapasztalható letargikus munka és vállalkozási kedv ismét lángra fog lobbani és akkor egy szebb és jobb jövőben vetett hittel és reménységgel nézhetünk az elkövetkezendők elé. Annak szemelőtt tartásával, hogy csak a belső tőkeképződés lehet biztos alapja gazdasági megerősödésünknek és hogy minden módot és eszközt ennek szolgálatába kell állítanunk, az elmúlt évben is különös sulvt helyeztünk a közönség takarékossági hajlamának ápolására és felélénkitésére.
