Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-10-19 / 238. szám

2 fi PK R SWFIGT fe I IÍOZLOB 1 tíí késcsaba, 1928 október 19 t • j r a a t • lisli az erziMefyi jári A város a járdát 2 méter szélességen tovább épiii, tekintet nélkül a közgyűlési határozatra ás a (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megírtuk tegnap, hogy Erzsébethelyen nagy riadalmat okozott a betonjárda építésének tegnap délután történt beszüntetése. Az erzsébethelyiek persze nem hagyták a dolgot annyiban, hanem utánajártak a dolognak s el is értek annyit, hogy a város a járdaépítésének folytatását elrendelte. A város nagyon helyesen határozott, annál is inkább, miután az erzsébethelyiek legforgalmasabb utcája tényleg nem maradhat járda nélkül, viszont az, hogy a járdát a megkezdett 2 méteres méretben épitik tovább, szintén helyes, mert ha a vármegye jóvá hagyja a közgyűlés határozatát, a két méteres járdához legfeljebb hozzáépítenek még egy métert, mig ha most három méterre építenék s a vármegye a felebbezésnek adna helyet, bajos lenne levágni belőle egy métert. De meg mit is kezdenének a levágott egy méterrel ? Ismételten ajánljuk az erzsébethelyieknek, elégedjenek meg a két méteres járdával, mert az teljesen elegendő a forgalom lebonyolítására s a megszavazott egy méter széles járdát inkább adják oda valamelyik erzsébethelyi utcának. A legutóbbi közgyűlésen egész sereg ilyen kérelem hangzott el, miért is az erzsébethelyi városatyák akkor járnának el helyesen, ha nem egy utcába kívánnának fővárosi korzónak beillő feleslegesen széles járdát, hanem oda is juttatnának a feleslegből — ha lehet — ahol még egy keskeny betonpaliócska sincsen. Cserkészszövetség alaKult a vármegyében fl szövetség elnöke: Hárky Barna dr. főjegyző (A Közlöny eredeti tudósítása.) A vármegyeháza kis tanácstermében kedden délután értekezlet volt, amelyen megalakították a Békésvármegyei Cserkész Szövetséget. Ennek az uj hézagpótló szövetségnek célja az, hogy egységes, központi alakulatban egyesítse a vármegye területén működő különféle cserkészcsapatokat és szervezeteket, amelyeknek tagjai ma már több mint ezer cserkészt számlálnak. A vármegyei cserkészszövetség ezeknek a csapatoknak összekötő és támogató szerve óhajt lenni és azt célozza, hogy a megyebeli cserkészcsapatokat különféle tevékenységeikben pártfogolja. A szövetség létrehívása a főispán, Kovacsics Dezső dr., mint a szegedi V. cserkészkerület társelnökének kezdeményezésére történt s megállapítható, hogy annak előkészítő munkájában és létrehozásában a főispánnak igen sokan szívesen és örömmel álltak rendelkezésére. Az alakuló ülésen résztvettek a cserkészkerület és a központ kiküldöttjei, nemkülönben sok megyebeli község és a két város megbizottjai, ezenkívül igen sok magánember és magasrangu közhivatalnok is, aki a cserkészet hasznos és üdvös intézménye iránt szeretettel viseltetik. Az ülés egyhangúan kimondotta a Békésvármegyei Cserkész Szövetség megalakulását és megválasztotta a tisztikart is. Elnöke lett Márky Barna dr. vármegyei főjegyző, alelnök Berthóty István ! dr, kormányfőtanácsos, dr. Varga Gyula gyulai polgármester, Korniss Géza dr, kultur tanácsos, Kardos József dr. ügyvéd és az összes járási főszolgabirák. Diszelnökök lettek: Kovacsics Dezső dr. főispán, Daimel Sándor dr. alispán, Beliczey Géza és Bréhm Lőrinc felsőházi tagok. Tiszteletbeli tagokul megválasztották a vármegye összes országgyűlési képviselőit. A szövetség székhelye Gyula lett. A működésre vonatkozó tervezetet és szabályzatokat a szövetség később fogja kidolgozni. Pusztulóban BéKé&oaba hajdan virágzó sertéshizlaló ipara Drága takarmány, óriási szállítási tarifa, 3—4-féle forgalmi adó, hihetetlen hizlalást rezsi versenyképtelenné tett bennünket a ssomszédállamokkal szemben — f\ár a gazdák sem hizlalnak — flz uj vágóhiddai lehetne még segíteni a bajon (A Közlöny eredeti tudósiiása.) Mostanában alig akadunk olyan közvacsorára, vagy bankettre, melynek étlapján ne a malacsült szerepeljen a főhelyen. Hallottunk egy vacsoráról, melyen nem kevesebb, mint 40 szopósmalac fogyott el. Közbeszéd tárgya, hogy manapság a legolcsóbb és legkönnyebben megszerezhető pecsenyehus a malac, melynek darabját elevenen 4—8—12 pengőért lehet megvásárolni. Egy-egy malac levágva, tisztasulyban alig kerül 60—70 fillérbe kilogramonként. Gazdáktól hallottuk, hogy már hetek óta malachúson élnek s már csak azért adják el a malacot, mert megunták. A hetipiacokon ennek ellenére rengeteg a választott malac, veszik is, azonban nem tartásra, hanem fogyasztásra s éppen ezért olyan alacsony az ára. Más esztendőkkel szemben eme rendkívül újszerű, szokatlan jelenségnek nagyon szomorú okai vannak és talán még szomorúbb következményei lesznek, mert nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy Békéscsaba nemrég még virágzó sertéshizlaló ipara haldoklik. A malacok kipusztitásának közvetlen oka az idei rossz kukoricatermés s ennek következtében a hallatlan takarmányinség. Egyetlen gazda sem meri kiteleltetni malacait, mert a jövő egyáltalán nem kecsegtet jóval arra nézve, hogy félév múlva a terhes teleltetés és takarmányozásnak csak akár ellenértékét is megkaphatná a féléves süldőkért. A malacpusztitás közvetlen következménye lesz sertésállományunk jelentékeny megcsappanása. Már most is a gazdák felére redukálták kocaállományukat, ami j nyilvánvalóan nem szolgálja a többtermelést. Piacra sem hizlalnak a gazdák, mert akik még egy-két évvel ezelőtt 10—15 sertést hizlaltak, melyekből legalább 5—8-at eladtak, ma legfeljebb 4—5 sertést hizlalnak, hogy a nyári munka konvenciószükségletét biztositsók. Az ipari hizlalók helyzete még kiábránditóbb. Hova-tovább Békéscsaba két nagyhírű hizlaldájában megáll az üzem, mert többé a hizlalás nem lesz rentábilis vállalkozás. 1928-ban az előző év forgalmának már csak alig 30—40 százalékát érték el, mig 1929-ben ez a százalék is jóval alább száll. Ennek a nagyon szomorú jelenségnek, mint már mondottuk, a takarmányinség is az oka. Békéscsabán drágább a takarmány, mint Budapesten. De mégis nem ez a főok, hanem a horribilis vasúti tarifa, a rossz vámszerződések és végül a forgalmi adó. Ha ezeken a kormány jelentékeny módositásokat nem alkalmaz, ugy nem is álmodhatunk arról, hogy a szerb, román, lengyel sertéshizlaló iparral felvehessük a versenyt, sőt, hogy egészen komikus legyen a helyzet, még régi fogyasztónkkal, Csehországgal sem. A mi rémes vasúti tarifánkkal szemben a szerb és román sertés olcsó viziuton jut el Csehországba és Ausztriába. Azonkívül ezeket nem terheli 2—3-szoros forgalmi adó sem. Igy történhet aztán meg az, hogy tőlünk szomszédaink kövérsertést már nem, csak kizárólag soványsertést szállítanak ki s ők maguk hizlalják azokat. Számításukat abban a körülményben találják meg, hogy mig 160 darab soványsertés részére csak 2 vagon, addig 160 kövérsertés részére már 4 vagon szükséges. A hatalmas fuvardifferencia adja meg a kinnthizlalás lehetőségét. A legelkeserítőbb a dologban az, hogy az ipari hizlalók, de meg a mezőgazdasági érdekképviseletek is hiába rimánkodnak a kormánynak a vasúti tarifa leszállításáért, kedvező feltételű hizlalási hitelekért, még azt sem tette meg, hogy ugy mint 2 évvel ezelőtt, a vasúti tarifát ideiglenesen 50 százalékkal mérsékelte volna. A hizlalási hitelt ugyan megadta, de nincs köszönet benne és azzal megfelelő eredményt nem is lehet elérni, mert a lapokban ismertetett tervezet egyáltalján nem kielégítő. Még leginkább segíthetne a bajon egy modern vágóhíd, hűtőházzal és jéggyárral egybekötve, erre azonban egyelőre nem is gondolhatunk s igy kénytelenek ugy a gazdák, mint az ipari hizlalók ölhetett kézzel nézni a pusztulást, melyet pedig a kormánv egy kis jóakarattal megállíthatna. A kormánynak azonban még mindig szent meggyőződése, hogy az ő gazdasági politikája csalhatatlan s bizonyára a legkomolyabban csodálkozik azon, hogy mi mégis miért megyünk a falnak tőle ? Eredménytelen betörés a város Központjában fi jelek szerint megzavarták a betörőket (A Közlöny eredeti tudósítása.) A szerdáról csütörtökre hajló éjszakán vakmerő betörők garázdálkodtak a város központjában, a Haán-utcában s csak a szerencsés véletlennek tulaj donitható. hogy az éjszaka kétes elemei üres kézzel voltak kénytelenek távozni a tett színhelyéről. Mindenesetre figyelmet érdemel és gondolkodásra késztet az a körülmény, hogy a betörők vakmerősége oly nagyra nőtt, hogy már a város legbelsőbb területeire teszik át működésüket. Az éjjeli látogatás a Haán-utca és Horthy Miklós-ut sarkán álló úriháznak szólt, amelynek udvarára a Haán-utcai kerítésen kerültek be. Nyilván nagyobb tevékenységet szándékoztak kifejteni, mert egy fásszinből kiválogattak maguknak többféle szerszámot, többek között egy fürészt és egy favágó fejszét, amelyek kiválóan alkalmasak nagyobb munkák elvégzésére. Ezekkel a szerszámokkal felfegyverkezve, a legnagyobb csendben megkísérelték, hogy több helyiségbe behatoljanak. Igy az alsókamra ajtaját feszegették meg a favágószerszámmal, majd a padlásajtónak estek és három helyen is próbálkoztak a felfeszitésével, de hasztalanul. Ugyancsak feszegették az éléskamra jól lezárt ajtaját is, de ott sem boldogultak. Ekkor dühükben visszamentek az alsókamrához, lendületesebben estek neki az ajtajának s az végre is eredménnyel járt. Az ajtó felnyílott. A betörők behatoltak a kamrába, sokféle holmit összeszedtek, a házigazda több felszerelési tárgyát magukhoz vették s azután tovább próbálkoztak más ajtókkal is. A betörőket ekkor nyilvánvalóan megzavarták, mert sietve eltávoztak, de előbb még betámasztották egy hasábfával az udvarra vezető ajtót, hogy esetleges üldöztetésükben a házbeliek ne vehessenek részt. A zsákmány, amit szereztek, mindössze csak 50 pengőnyi. Az éjszakai garázdálkodást a házbeliek csak reggel vették észre, mire az ismeretlen tettesek ellen feljelentést tettek a rendőrségen. A nyomozás megindult. Férfi-, fiu- és gyermekruha csak akkor jó, Ha Váradi Bélától való Békésed,i^w-ua. »>.