Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám
1928-10-14 / 234. szám
2 BFIKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1928 október 14 Iván és Livia A habok hallk csobbanássall játszottak a sziklák között. Néha a messzi tengerből jött víztömeg a parthoz ütődve íelcsapott a magasba s a szétporlott apró szemecskék esőként hullottak vissza. A tenger titokzatos dalt mormogott. Távol Veglia és Cherso szigetek körvonalai rajzolódtak elő. Az egyik, mint egy lapos juhászkalap, olyan volt. A másik meg inkább süveghez hasonlított. Babér illata érzett a levegőben s a nap tündöklően ragyogott. Széles, anyai, melengető mosolygás volt a kék ég. A jobbra-balra elhajló, kanyargós uton mentem a tenger partján. Egy alpesi háznak csúfolt kocsmából citera hangja szűrődött ki. Bementem. Piros-fehér kockás teritővel letakart asztalok mellett katonák ültek. Egy helyen tatárképti káplár, előtte irdatlan üveg. Az üvegben nehéz bor aranylott. Hozzá telepedtem. Nyelvünkön szóllitottam, ő is ugy válaszolt. Nagy bánat emésztette bensőjét. Szabadságon volt odahaza. Az aszszony szeretettel fogadta. Egész éjszaka a keblén sírdogált, hogy reggelre csuron vizes lett a kanavász. Míndg őszinte volt hozzá az asszony, hát most is megmondta neki, ami a szivét zsibbasztotta. Nehéz volt ez a vallomás, de azért lassan csak előbugyborékolt belőle a szó. Oda lyukadt a végén, hogy a muszka megszédítette a fejét. Régi nóta ez. Másutt is igy volt. — Még én vigasztaltam — mondotta nagy busán — és kezével legyintett, mintha azt akarta volna kifejezni ezzel a mozdulatával, hogy úgyis minden mindegy az ő számára. A gyereket Ivánnak keresztelék. Sokáig beszélgettünk. Elmodotta még, hogy Kaszás főorvos ur heptikásnak találta és hogy még sokáig kell itt fürdenie a tenger vizében, hemperegnie a napos fövényen. Tovább meg azt, hogy ez ellen a baj ellen a legjobb orvosság az avas szalonna, az kihajtja a nyavalyát. De itt nem lehet kapni semmi pénzért. Csak halat kínálnak, szelíd gesztenyét meg figét. Egyék meg. Amikor a bór elfogyott, felállt, elbúcsúzott és ment. Egy darabig még hallgattam a citerásokat, aztán hazafelé indultam én is. Az utcán temetési menet jött velem szemben. Valami Livia nevűt vittek utolsó útjára. Még azt is kibetűztem a koporsóra ragasztott ákombákomokból, hogy az illető huszonnyolc évet élt át ezen az árnyékvilágon. Szegény, még fiatal volt. A gyászkocsi után jajveszékelők baktattak, lecsuklott fejjel, szomorúan és törődötten, mint a testet öltött bánat. De ni, most vettem csak észre, az én káplárom is it van. Hogy került ez ide ? Nem lehet itt neki senki ija-fija ebben a civil társaságban. Vagy talán csak megsajnálta őket és hozzájuk csatlakozott ? Mondom, igy csodálkoztam magamban, amikor valaki a vállamra teszi a kezét. Megfordultam. Ő volt. Észrevett engem, hát odajött hozzám. Egészen megváltozott az utolsó félórában, amióta elváltunk. Szemei beesettek és vörösek voltak. Talán az ital, gondoltam. Nem, nem az ital tette. — Másfél éve vagyok itt. Összejöttem evvel a Líviával, akit most visznek ki a temetőbe. Megszerettem. ]ó lány volt. Ugy éltünk mink tuggya, mintha egypár lettünk volna. Messze van az asszony, még a sóhajtásom se ért oda, hát csak itt sóhajtoztam mellette, amíg egészen bele nem keveredtem. Mi volt, nem volt közöttünk, azt senki nekeresse. Most már ugy is hiába keresné. Teltek a napok. Egyszer otthon is voltam, de muszkaizünek találtam az asszony csókját — ahogy már mondtam —hát harmadnap visszajöttem. Tegnap reggel, amikor elmentem hozzá, nem találtam otthon. Azt mondták, a hegyre ment fel szedret szedni. Nézelődök a szobába. Az asztalon egy irást találtam. Az volt benne hogy itt hagy és elmegy a Vojéval. A kis Lívia ott feküdt a bölcsőben.' Megtudtam, hogy Voje még az nap megverte, elkergette. Szegény Livia, a tengerbe vetette magát. Itt viszik. Már egészen elfelejtettem ezt a történetet, amikor egy nap a hajóállomáson néztem a szabadságra indulókat. A káplár is közöttük volt. Pólyát szorongatott a kebléhez. Ugy nézték. Voltak akik jót nevettek rajta. Mikor kezetfogtam vele, boldogan mondotta: Viszem haza a Liviát,..; majd el játszogatnak Ivánnal... * Kvasz Sándor. Ai B I D D S Rádió, csillár legolcsóbban nagy választékban Utazás Szalontától Aradig .„O/adea—Salonta Maré—Arad." Ez a tábla díszíti azt a MÁVtól ellopott vasúti kocsit, melybe beszállni készülök, hogy u végigutazzam „Nagyromániának" egyetlen alkotásán, ami az utolsó tiz évben íkészült: a nagyszalonta— szentannai vonalon. Románia és alkotás ?1 Kissé furcsán hangzik, de tény, hogy itt alkottak. Igaz, hogy nem sokat, ezt is csak „muszájból", de keresni aztán kerestek rajta sok«t. A mintegy harmincöt kilométeres szakaszt — ingyen katonai m'»nkaerővel Mosoiu generáis építtette meg két és fél év alatt, de bele keiült annyiba, hogy azért a pénzért mi Csabától Debrecenig lerakhattuk volna a síneket. A főnök ur a szalontai állomáson olyan hivatalos képet vág a vonat indításához, hogy az embernek el kell mosolyodnia tőle. Látszik az arcán, hogy nem mindig ez volt a íré ier je. Kissé kényelmetlen ne'íi az uj formaruha, amit most rendszeresítettek. Sötétkék zubbony, széles pi osbársony gallérra), fényes sárgaréz gombokká'. Engem úgyse', ahogy ott áll,fején az aranyzsinórzattal agyontiftntettézett piros sapkával, határozottan egy elaggott harkály benyomását kelti. A kalauz? Külön tanulmány. Ennek uniformizálása ntfg csak a sapkáig jutott el. A kabát inkább az uraságoktól levetett holmi fogalmát, mint viselője hátát fedi, ugy, hogy egy féltenyérnyi csíkben láttatni engedi azt a toalelidarabot, amit a borjuszáju inggel kapcsolatban a .villogó" jelzővel tisztelt meg a magyar népköltészet. Indulás. A fentvázolt konducteur haragos képpel lyukasztja ki jegyemet, mely harag csak akkor csillapul, midőn szomszédom a 280 leies utazásjogát tőle váltja meg — 100 leiért, csak ugy, mint a többi útitársak, akik igy nagyon ötletesen oldották meg a kedvezményes utazás problémáját. Még a rizikó sem terheli az utast, mert ellenőrzés esetén a kalauz tartóTanácsülés A folyó évi október hó 12-én tartott tanácsülésben az alábbi ügveket intézték el: Iparigazolványt kaptak; Fauszt Mária és Társa női kalapkészitő, Komlóéi István és Társa tűzifakereskedő, Nagy István vendéglős, Herskovics Sándorné élelmiszer, Matusek Gyula vegyes, Bíthori János tűzifa, Klein Bála fűszer, Sándor Ferencné bazárárukereskedő és Farka? Antal háztól való személy fuvarozd iparra. Eldarabo'ási engedélyt kapott Szék Ádám. Éoitési engedélyt kaptak: Vitéz Barna Imre, Gog Károly, Bakó József, Cselovszky András, Apolló Mozgó R*„ Pataky Jenő, Farkas Mihály, Pribojszky Pál. flz fíurora-kör hétfői háziestje (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az Aurora-kör házi estjén Réz Mária, a Művész Színház tagja is szerepelni fog. A kiváló művésznő Ady és más modern magvar költő versein kívül Kosáriné Réz Lola irónő (a művésznő nővére) müveiből is fog előadni. A zenei részben — mint már irtuk — Bossi zongoratriója és Grieg vonósnégyese kerülnek előadásra. A háziest kedvéért Szentiványi Béla, a Müvész-Szinház igazgatója megváltoztatta a színházi programot és Faustnak, Goethe halhatatlan müvének előadását keddre halasztotta. A háziest hétfőn, 15 én este (él 9 órakor lesz a Kultúrpalotában. Belépődíj (műsorváltozás címén) 80 fillér, tagoknak 50 fillér, diákoknak 20 fillér. A csabai piac A terménypiac szombati árai a következők: buza 2470-2530, árpa 25.00—26 00. rozs 21—22 00, ótengeri 37'50—3850, uj tengeri csöves 2100-2200 zab 23 0024 00, köles —' '— pengő métermázsénként.