Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám
1928-12-25 / 292. szám
Békéscsaba, 1928 december 25. Kedd 55-ik évfolyam, 292-ik szám POLITIKÁÉ NAPILAP i Előfizetési dijak 9 Helyben és vidékre postán küldve negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. . a J r m „ Példánvonkint 10 fillér. Hirdetés dijszabás szerint. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Telefonszám 1 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, II. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés dijszabás szerint. Tizedik karácsony Irta: Rassay Káro'y országgyűlési képviselő Tizedszer öltözik fehérbe a természet, tizedszer köszöntenek ránk ünnepi kongással a karácsonyi harangok, mióta a nagy összeomlás katasztrófája ráborult az országra. S ma, tiz év multán, mikor körül és mindenfelé uj élet sarjad és serény építőmunka folyik, visszatekintve e tiz év távlatán, nem látjuk, hogy hova jutottunk és mennyire haladtunk. Nézzük a környező államokat. Mindenütt jubileumi tüzek gyúltak a tiz év fordulóján. S a jubileumi tüzeket egyformán élesztették jobb- és baloldali pártok, egymással szembenálló politikusok, egymástól politikai nézetek által elválasztott néptömegek. A tiz esztendő mindenütt kialakította az összefogás eszméjét, mindenütt kikovácsolta azt az abroncsot, amely az egyes dongákat a nemzeti összetartás parancsoló erejével fogja egybe. ^ Mennyire haladtunk mi ezalatt a tiz esztendő alatt ? Oly szomorú a válasz erre a kérdésre, hogy szinte nem is merem megadni. Ha erejéből, éléből, mondhatnám : szókincséből veszített is a gyűlölködés szelleme, még mindig nem pusztult el erről a földről. Még mindig ott tartunk, hogy az ellenfeleket ellenségekké keseríti a feszült atmoszféra. Még mindig vant nak, akik ma egy egész korszak multán bűnbakokat keresnek olyan eseményekért, amelyek mozaikkövecskéi voltak egy apokaliptikus képnek, amelyek szervesen fűződtek a miénknél sokkal hatalmasabb erők omlásához. S az egész kutatás nem szolgál egyéb célt, minthogy tovább mélyítsen ellentéteket, magasabbra emeljen elválasztó falakat. Éppen most, amikor az enyhülésre, a megértésre, a vállak egybevetésére a legnagyobb szükség lenne. Lehet-e remélni, hogy a tizedik karácsony végre fordulót jelent azon az áldatlan uton, amelyen eddig haladtunk ? Ha lehet: nagy ünnep lesz, nagyobb, mint más szép és szent karácsony ünnepei jövő-menő éveknek. Intézményekben, politikai berendezkedésben ott talál bennünket ez a tizedik évforduló, ahol talált az első. De az első karácsony, amelynek keserűségére most viszszaemlékezünk, bizonytalanságában még a reménynek egy cseppjét hordozta magában. A békekötés előtt voltunk akkor s nem tudhattuk, mit fog hozni, milyen fájdalmakat és szenvedéseket fog ránkmérni, milyen terheket fog vállainkra róni. Rá azonban, akármilyen fájdalj mas volt is, bizonyosság következett. S ez a bizonyosság kötelességeket is hozott magával. A kormány 1930-ig végre akarja hajtani nagy terveit Az ellenzék vezetőférf iainak karácsonyi nyilatkozatai a Békésmegyei Közlöny részére Budapest, december 24. (A Békésmegyei Közlöny tudósitójától.) A parlament karácsonyi szünetével csak látszólag csendesült el a politikai élet, de talán soha nem volt annyira túlfeszített a politikai légkör, mint ezekben a napokban. A kormánypárt már az első napon ízelítőt adott, hogy az erőszakosan áthajszolt uj házszabályokat miképen óhajtja alkalmazni és magyarázni. Az ellenzék tisztában van azzal, hogy a kormány, amely példátlan erőszakkal letörte az ellenzéket a választásokon, most az alkotmányosság látszatával indítja meg offenzíváját, hogy az ellenzéki hangot a parlamentben elnémítsa s igy a törvényhozást a maga céljai számára engedelmes ezközzé tegye. Az ellenzéki képviselők többsége • felismerte a helyzetet s most még | inkább érzi, hogy csak az az egy ut van számára, ha a vas fegyelem alatt tartott kormánypárti többséggel szemben egy ép oly egységesen fegyelmezett és megszervezett ellenzéki tábor veszi fel a harcot. Az ellenzék többségében meg is van a hajlandóság erre. Ezt bizonyítják az alábbi nyilatkozatok, amelyekben az ellenzéki képviselők elmondják jövő terveiket: Rassay Károly: Mindig azt az álláspontot vallottam, hogy a szétforgácsolt ellenzék nem küzdhet eredményesen a kormánnyal szemben, amelynek kompakt többsége van és hatalmi eszközök is állnak rendelkezésére, az ellenzék pedig részeire töredezett. Arra a kérdésre, mi lesz az ellenzék feladata, rövid válaszom, az lesz, amit az ellenzék tesz, ha élni akar, ha nem, megsemmisül. Friedrich István igy nyilatkozott: — Mit várunk ? Valljuk be őszintén, semmit se várhatunk. Amely pillanatban akadt parlament, mely az uj házszabályok cenzúra- és zaklatási szakaszát a sajtó ellen megszavazta, abban a pillanatban azt mondom Danteval: hagyjatok fel minden reménységgel 1 Ez a parlament nyugodtan tűrte, hogy a kormánnyal a magyar dolgozó társadalmat éretlennek minősítse és most eltűri, hogy a sajtóra ujabb béklyókat rakjanak s a sárga foltot tegyék a sajtóra. — Ma már a bürokrácia a végrehajtó hatalommal véd- és dacszövetséget kötve uralkodik s a törvényhozás élettelenül bandukol utána. Azt kérdik, miért? Mert az ellenzék nem találta még meg önmagát. Nagy Emil: Az ellenzéknek az volna az első feladata, hogy programot dolgozzon ki, mert nem kétséges, hogy soha nem volt a parlamentnek olyan korszaka, amelyben annyi feladat várna rá, mint napjainkban Éppen azért ebben a tizenkettedik órában felhívom az ellenzék, tagjait, hogy teljesítsék a magyar demokratikus polgársággal szemben vállalt kötelezettségeiket. Bródy Ernő : Én bizom abban, hogy az ellenzék az uj ülésszakban felismeri feladatait. Az uj házszabályrevizió ugyanis uj feladatok elé állítja az ellenzéket. Ma már a parlament se marad számunkra nyilvános pódium, ahonnan belekiálthatjuk a közvéleménybe sérelmeinket. És nekünk mégis meg kell találnunk a módot, hogy a polgárság kívánságainak hangot adjunk. A küzdelem heves lesz és mi kevesen vagyunk, azért szükséges, hogy megteremtsük az egységes ellenzéki frontot. Kállay Tibor: Azt vallom, hogy az ellenzéki akció csak akkor lehet eredményes, ha meg tudjuk teremteni az elvi plattformot. Addig nem is vagyok hajlandó részt venni ellenzéki alakulásban, amíg erre garanciát nem látok. Elvi álláspont nélkül ugyanis nem lehet elképzelni, hogy,az ellenzék sikeresen küzdjön. Érzem a feladatok súlyosságát és tudom, hogy mi vár az ellenzékre s a magam részét vállalom. Szilágyi Lajos: Az uj házszabályok uj helyzetet teremtenek a parlamentben. Nekem az a felfogásom, hogy a kormányzatnak messzemenő céljai vanak. Az ellenzéknek első kötelessége tehát, hogy résen álljon. Aligha tévedek, ha azt vallom, hogy a kormány nagy terveit még 1930. előtt végre akarja hajtani, mert akkor tudvalevően választások lesznek. Évek óta sürgetem az. ellenzéki erők csoportosítását. Én azt hiszem, hogy ma már meg van a lehetőség is arra, hogy ezt megteremtsük. Többet ezidőszerint nem mondhatok. Akármilyen rettenetesen nehéz volt is az építés feladata: nem lett volna szabad egyetlen napot sem veszíteni, hogy akik felelősek a nemzet sorsának intézéséért, minden ép kezet munkába állítsanak. Magam sem akarok ezen az ünnepen rekriminálni. S nem azért említem fel a meddőségben elmúlt tiz esztendőt, hogy e pillanatban vádat kovácsoljak belőle bárkivel szemben is. De felemlítem azért, hogy tanulsággal szolgáljon a jövőre. Felemlítem azért, hogy amit tiz esztendő elmulasztott, azt talán a tizenegyedik meghozza. S azért említem fel a külföldi államokat is, hogy végre kinyíljon a szeme a hatalomnak és megszűnjék az a furcsa s gyermekes állapot, hogy egy egocentrikus nézőszögből ítéljük meg az egész világot, melynek kicsinyke része vagyunk. Ha nálunk szerencsésebb államok polgárai és politikusai meg tudják találni azt a közös ösvényt, amelynek jobb- vagy baloldalán masírozva, de mindenkinek gyors tempóban menetelni kell a kitűzött cél felé, akkor sokkal több mint könnyelműség és sokkal több mint politikai vakság : akkor egyenesen bűn a nemzet ellen, nemcsak megakadályozni, de elő nem segíteni a nemzeti összefogást, hogy végre felemelkedhessünk. De nem kell egyedül szerencsésebb országokra hivatkoznom. Mert a vesztes országok csak ugy felocsúdtak már a katasztrófa szédületéből, ha százszoros munkával, százszoros fáradsággal, de százszoros igyekezettel és energiával is: felegyenesedtek. Az ut ki van jelölve. Önmagában erőt, önmagából lendületet nem találhat egy nemzet másként, mintha a maga érdekeinek nyílegyenes útját járja. S hogy a nemzet a maga érdekeit kifejezésre juttathassa, ahhoz a nemzeti akarat tiszta és szabad akaratnyilvánítása szükséges. Ez nem ellenzéki célkitűzés, ez nem ellenzéki program. Ez alfája és ómegája a nemzeti életnek, ez olyan elengedhetetlen feltétele egy állam boldogulásának, hogy minden politikai irányzat hivét közös táborban láthatja. A nemzeti akarat adhat egyedül felhatalmazást sorsának intézésére, a nemzeti akarat adhat egyedül felmentést olyan cselekedetekért, melyeket nevében követtek el. Minden egyéb csak részlet, de minden egyéb ebből az egyből következik. Karácsony ünnepénél nincs alkalmasabb idő az igaz magábaszállásra. S e tizedik évfordulón, e tizedik szomorú karácsonyon talán elérkezett órája, hogy mindenki, gazdag és szegény, hatalmas és elesett polgár ebben az
