Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-23 / 291. szám

Békéscsaba 1928 december 23 ajándéka ... De el kell adni, mert nincs kereset, nincs jövedelem és jó lenne a meleg szoba, a jó ebéd az ünnepen ... Csendesen elhallgat. A szemei szárazak, tompán fénylők. Nem sir. De a hangjából kiérezni, ahogy szipogva visszaszívja a könnyeit. Vagy talán már nincsenek is könnyei ? A sok évtizedes özvegység, a fojtogató nyomorúság, az állandó »nincs« régesrég kiapasztotta már a könnyei dus forrását .. . Tessék többet adni, jó uram! — rimánkodik kétségbeesetten. — Legalább ötven fillérrel ... Az ékszerész elnéz, sajnálkozik. — Hiszen már igy is sokkal többet mondtam, néni — mondja jólelkűen. — Csakhogy magán segitsek. Többet I igazán nem adhatok. Vékony ez a gyürü. Alig jön ki belőle valami. A szegény özvegyasszony tűnődve, tétovázva áll. Tusakodik. Küzködik. Habozva várakozik. Végre megmozdul. Vékony, hitvány téli gúnyáját összébb húzza magán. Lassan, vontatottan, összeesetten megindul az ajtó felé. A sárga aranyholmik a szemébe csillogtatják fényjátékukat, a kristályüvegek ezer szint szikrázva villognak feléje. Mintha gúnyolnák a szegénységét, az öregségét, a tehetetlenségét. — Majd megpróbálom máshol — mondja a küszöbről. Aztán hitvány téli rongyaival elnyeli az ucca szállingózó hótömege 6 a metsző, csontig furakodó hideg. (h. r.) ELŐJYYÖS F/ZETÉS/ FELTE TEL E/Cr^^ A békéscsabai vízvezeték és csatornázás ügye Nem indokolt a vizvezeték ellenzőinek érvelése és aggodalma — A város jól tenné, ha Kovács Mihály indítványa alapján komolyan foglalkozna a kérdéssel Maroóka eladja a jegyeim Amikor a nyomor a legutolsó ékszert is aprópénzre váltatja (A Közlöny eredeti tudósítása.) 'Bátortalanul, tétovázva nyit be. Szegényes, kopott és toldozott foldozott téli gúnyája kirivó ellentét az ékszerbolt ezernyi ragyogó arany- és ezüstholmija, gyönyörű dísztárgyai, csillogó kristályüvegei, karcsunyaku serlegei , és sziporkákat villózó drágakövei között. A sötét nyomor eleven képe a melegség, az intimség, a drágaság és jólét hiuságos csecsebecséi között. Félénken lépdel beljebb. Szégyenkezik és restelkedik. Valahogy érzi, hogy ócska kacatjaival nem iliik be a ragyogóan fényes üzletbe, az arany és ezüst tomboló kincsei közé. A megszólításra ijedten esik öszszébb. És lesütött fejjel, halkan mondja, mintha mentegetőznék : — Vesznek-e aranyat ? És lassan, szégyenlősen már vonja js le az ujjáról hitványka jegygyűrűjét. Fakó és színtelen, megvásott és papirszerüvé vékonyodott ez a jegygyűrű. ódon formájú, régi divatú. Lehet tán ötven éve is, hogy a szegény öregasszonynak, aki akkor friss és üde leány volt és piros szájjal bolondosán kacagott a világba, mohó vágytól remegőn húzta ujjára a szerelmes, daliás vőlegény... A gyürü azóta megkopott, elvásott, majdnem hártyapapirrá vékonyodott. S a szivetifjitó, könnyeket facsaró emlékekre gondolva oly nehéz megválni a régi szerelem szerény és talán egyetlen maradványától ... De szőrit és kényszerit a muszáj, a szegénység irtózatos zsarnoka, amely akkor boldog és elégedett, ha szöges csizmával térdig gázolhat forró, vonagló szivek piros vérében .. . — Vegye meg az ur ezt a gyűrűt — mondja az öregasszony restelkedve. Az ékszerész kezébe veszi a karikagyűrűt. Megnézi. A súlyból aztán kiszámítja az arany napi áránál fogva a gyűrűért adható legmagasabb öszszeget. Hét pengő ötven — mondja. Az öregasszony megdöbben. Ráncos, hidegtől kék kezeivel megka paszkodik a fényes pultban. Tétovázva, ijedten áll. Halk sírás reszket a hangjában, ahogy megszólal: — Nagyon kevés az, kerem. Nagyon. Hiszen arany ez. — Nem lehet többet adni érte. Ez az arany ára — mondja az ékszerész. Az öregasszony szipog. Száraz, fénytelen szemei mögött könnypatak tombol. Könyörgőre fogja: — Tessék többet adni. Ha csak valamivel is. Szegény özvegy vagyok... És nincs már semmi értékem, amiből egy kis pénzt kaphatnék a karácsony ünnepéhez. Semmim sincs már ... Csak ez ... a legdrágább emlékem ... drága jó uram első i^m.tri aasaaEami^^—•—b— (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békéscsaba város hétfői képviselőtestületi közgyűlésén a jubileumi ünnepséggel kapcsolatban felszólaló Kovács Mihálynak a vízvezetékre és csatornázásra vonatkozó szavait a képviselőtestület kisebbik része lelkes tapssal, nagyobbik része pedig kételkedő, vagy ellenző felkiáltásokkal fogadta. A képviselőtestület tehát vegyes érzelmekkel fogadta az indítványt, aminek oka kétségkívül a kérdés nem ismerésében és az ujabb beruházási költségektől való irtózásban keresendő. Az indítvány a közgyűlés egyes tagjait annyira frappirozta, hogy felszólalásukban má r előre igyekeztek kivédeni a vizvezeték és csatornázás révén egyes köröket érintő megterheléseket. Pedig mit mondott tulajdonképen Kovács Mihály ? Egy olyan kérdést vetett fel újra, mely már többizben megfordult a közgyűlés előtt és amely elől — akármit is mondjanak e zői — nem is lehet már sokáig térni. Békéscsaba fejlődésének legközelebbi etappja kétségkívül a vizvezeték és csatornázás kérdésének megoldása. Ezt a szerteszét terjengő, lakosságában folyton növekedő várost racionális méretű területre kizárólag a vizvezeték és csatornázás szoríthatja egyrészt, másrészt ipari, kereskedelmi, gazdasági, kulturális, közegészségügyi fejlődésének elengedhetetlen feltételei ugyancsak a vizvezeték kérdésének megoldásától függenek. Addig, amig vizvezeték és csatornázás nincs, emeletes házak építésére nem igen határozzák el magukat az emberek, már pedig egy város egészséges fejlődésének ez lenne egyik legfontosabb feltétele. Ha meggondoljuk, hogy Békéscsaba jelenlegi lakosságát kényelmesen, higiénikusán fele akkora területen lehetne elhelyezni, mint a jelenlegi, ugy tisztában lehetünk azzal is, hogy a termelésre nézve milyen értékes területek hevernek minden jövedelem nélkül, sőt okoznak még ezenfelül is közkiadásokat, a közvilágítás, utak, járdák stb. karbantartási költségei révén. Nyilvánvaló tehát, hogy a további népesedés elhelyezési lehetőségeit nem a város területének további kiszélesítésével, nem folyton ujabb házcsoportok, városrészek létesítésével kell megoldani, hanem a légtér kihasználásával, emeletes házak építésével. Ha pedig ez helyes érvelés — aminthogy az ellenkezőt állítani nem is lehet —, akkor már el is érkeztünk a csatornázás és vizvezeték kérdéséhez. Már most nézzük az ellenvetéseket. A hétfői közgyűlésen Szeberényi Zs. Lajos dr. maga sem vitatta a vizvezeték szükségességét, csak azt kivánta leszögezni, hogy a vízvezetéket és csatornázást senkire rá ne kényszerithessék, illetőleg annak költségeit csak azok viseljék, akik annak valóban élvezetében, használatában részesülnek is. Szeberényi Zs. Lajos teljesen helyesen fogja fel a kérdést már csak azért is, mert a berendezés egyszerre való létesi ése technikailag el sem képzelhető az egész városra kiterjedőleg. Nem lenne tehát méltányos, hogy a perifériák lakossága, mely nem részesül a vízvezeték áldásaiban, esetleg évtizedekig viselje annak terheit. A másik ellenvetés az volt, hogy Csabán a vizvezeték meg sem oldható, mert a város felületi alakulata olyan, hogy a szennyvíz elvezetése csak rendkívül költséges szivattyútelepek létesítésével lenne lehetséges. Ez az ellenvetés nem állja meg a helyét, mert a csatornázási tervnek nem kell szükségképen a mostani, a felszíni lejtezésnek megfelelő nyitott csatornarendszert követnie, hanem miután földalatti csatornákról van szó, a gyűjtőcsatornákat olyan irányban lehet megépíteni és vezetni, ahol A világ 1929. «vi typusu 4 kerékiékes márka: ^H^^HF •«»«y*«'«

,»era«tom<»bUok,al»áaak MC. CORMICK PETROLEÜM-TRAKTOROK mezőgazdasági gépek, golyóscséplők, varrógépek, kerékpárok legolcsóbban beszerezhetők lezkovits Használt traktorokat is cserélQak Mc Cormick petroleumtraktorok képviselee TELEFON 275 Itipöt fépáruháza Bókésosaba, Andrássy-ut TELEFON 275