Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-14 / 283. szám

2 r.ffKfsWfiOVKl KO'/LÖIíV Békéscsaba, 1928 december 14 kozattal is elintézhette volna, azonban erre Oroszlány nem volt hajlandó. Erre Oroszlányt az ő kizárólagos pressziójára bocsájtotta el Dobay s a neki járó végkielégítést az ő számlájára fizették ki. Medvigy dr. kérdésére kijelenti, hogy ha a főispán nem szorgalmazza Oroszlány elbocsájtását, ugy ő arra nem is gondolt volna. Lukács György dr. kihallgatása után Medvigy Gábor dr. arra kéri a törvényszéket, hogy ne hozza a főispánnak kifizetett 15 milliót semmiféle kapcsolatba azzal a körülménnyel, hogy a vármegyei építkezések miatt lakás nélkül maradt főispán emiatt kénytelen volt Párádon lakni saját költségére. Ha a két dolgot mégis kapcsolatba hozná a törvényszék, ugy kéri Reck Géza kihallgatását arra nézve, hogy rendelkezésre bocsájtott-e a főispánnak lakást a vármegyeház építkezésének idejére ? Elnök: Ez nem tartozik ide, a bizonyítványt befejezettnek nyilvánítom. A törvényszék elrendeli Kovacsics Dezső dr. főispán megesketését, ami miatt a védő semmiségi panaszt jelent be, majd az elnök átadja a szót az ügyésznek. Konrád Ernő dr. elmondja tiádbeszédét Az ügyész beszédének bevezetésében idézi Kálmán királyt, ki a boszorkánypereket megszüntette, mert: „Boszorkányok pedig nincsenek." Hosszú évszázadok múlva ezek a boszorkányperek feltámadtak napjainkban s ezeket ma a sajtó utján folytatják. Bűnökkel vádolnak embereket, akik ártatlanok s bizonyítottnak vesznek bűnöket, melyekét el sem követtek. Megrendülne a hite a jogbiztonságban, ha azt látná, hogy egy embernek erkölcsi és hivatali pozíciója attól függ, hogy akad-e egy másik ember, aki őt meggyanúsítja. Ámde szerencsére bizonyos abban, hogy ez birói Ítélettel nem fog megtörténni. A főispánnak lehetnek ellenségei, de az mégis bizonyos, hogy senki nem tud egyetlen olyan cselekedetére sem rámutatni, melyek a becsülettel és a tisztességgel ellenkeznének. A per abból a politikai küzdelemből csírázott ki, mely a Lovich és a Csete párt között folyt. Lovich elűzése után Csete lett a polgármester, Heilinger a főjegyző s ez a párt átvette az egész vonalon az uralmat. Természetes, hogy Lovichék pártja ellenszenvvel nézte a másik párt uralmát s miután mind a két pártbeliek tulajdonképpen egy polgári párthoz tartoztak, közöttük nem politikai, hanem kizárólag személyes ellentét volt. Ennek következtében Lovichék Lukács György dr.-t, Csetéék pedig Schriffert Ferenc dr.-t léptették fel képviselőnek. A főispán a Lovich párt mérséklésével igyekezett az ellentéteket elsimitanijés Lukács György dr. megválasztását biztosítani. Felsorolja a főispán egyéniségének kiváló tulajdonságait, hangsúlyozván, hogy a legsúlyosabb értékű emberek közé tartozik, akinek tiszta jellemében, hozzáférhetetlenségében még gondolatban sem lehet kételkedi. Major Simon dr. tényeket bizonyítani nem tud, csak állit. Abból indul ki, hogy ha sokszor állítunk valakiről valamit, azt az emberek végül el is hiszik, Major azt mondotta, hogy közérdekből cselekedett, én azt mondom, hogy nem, mert magánérdek vezette, éspedig a bosszúvágy. Csete dr. védője a büntetőperben és a fegyelmi ügyben is Major volt. Azt szerette volna elérni, hogy a fegyelmi ügy tárgyalását előzze meg a büntetőper tárgyalása. Ebből a célból járt is a főispánnál, akinek ellenállásán azonban meghiusult ez a szándéka. Major ekkor megsértődött, mert kiderült, hogy ő, a befolyásos ügyvéd, megyebizottsági tag nem volt képes befolyásolni a főispánt, Csalódás érte, mert azt remélte, hogy Csete megmaradhat hivatalában s ekkor támadt neki a főispánnak. Hogy ez volt a támadás inditó oka, ő maga árulja el a perirat 4-ik szakaszában. Ugyancsak szervesen függ ezzel össze a csirke- és a szalonna-vád is s éppen ezekből látható, hogy miből sarjadt ki a magánbosszu. Major Nyílt levelében az embereket hivja segítségül, hogy a főispánt székéből kimozdítsa s a vármegye tekintélyét megóvja. A törvény szerint nem szükséges, hogy köztisztviselő ellen bizonyos vádra a fegyelmi eljárás megindittassék, elég az is, hogy a vád alapján fegyelmi eljárás megindítható legyen. Major négy csoportra osztja vádjait. Az elsőben foglaltatik az, hogy az emlékezetes közgyűlésen -őt ért sértésért nem kapott elégtételt ; nem fékezték meg a lapokat : a főispán akaratával választották meg Csige-Vargát a közigazgatási bizottság tagjául. Az emlékezetes közgyűlésen bizonyított tény, hogy a főispán nem hallotta Csige-Varga sértését, mert amint arról tudomást szerzett, mindkettőt rendre utasította. Ezúttal sem részesítette előnyben Csigét, mert mindketten sértegették egymást. Eljárásának helyességét egyébként azóta megállapította a járásbíróság az egymás ellen indított becsületsértési perben is. A Békésmegyei Hírlap ellen eljárni nem volt oka a főispánnak, mert az csak személyeket támadott. Az is bebizonyítást nyert, hogy Csige-Vargát nem a főispán, hanem az alispán akaratából választották meg. Major tehát, miután semmit sem bizonyitott ezekből, rágalmazott. Senki sem hiszi el, hogy a főispán, akinek volt bátorsága CsigeVargát diszkvalifikálni, nem merte volna őt rendreutasítani. Major állítása az Oroszlány-ügyben elejétől végig valótlanság. Lehetetlen dolog, hogy Lukács megválasztását feltételhez kötötte volna, amire a legjobb bizonyíték, hogy még ma is főispán. Oroszlány veszélyeztette a nehezen helyreállított békét miért is személyének legalább ideiglenes eltávolítása közérdek volt. Mindenki hallotta, hogy a főispán Oroszlány eltávolítását követelte, de olyan, aki tőle magától hallotta volna, nincs. A csirke- és szalonnaügy beállítása intelligens emberek között visszataszító és nevetséges. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a 15 milliós segéllyel megkárosította a tisztviselőket, de annak elfogadása a főispán tekintélyét sem sértheti. Az egész vád oda zsugorodott össze, hogy a vármegye egy magánjogi tartozását segély cimén adta meg a főispánnak. Igazolva van ugyanis, hogy a főispán, amikor ki kellett mennie a vármegyeházában levő lakásáról, nem követelt kártérítést, hanem saját költségére bérelt lakást. Végül kéri Major Simon dr. példás megbüntetését. Elnök ezután öt perc szünetet rendelt el. A védő élesen nekitámad az ügyész okfejtésének Ellentmondásokat Bát az alispán vallomásában rniiiáós segély kiutalására vonatkozólag a 15 Szünet után Medvigy Gábor dr. védő mondotta el hatalmas védőbeszédét, mely elejétől fogva igen érdekes volt. Azzal kezdi beszédét, hogy az az érzése, hogy a bizonyítás az ujabb tárgyalás után sem jutott előbbre, mindössze az történt, hogy az eddigi bizonyítási anyagot mikroszkopikusan felbontották. A főügyész szerint a vádlott semmit sem bizonyitott. Kálmán királyig nyul vissza vádbeszédében, aki azt mondta, hogy boszorkányper ne legyen s ezek mégis újraéledtek a sajtóban. Valóban igaza van az ügyésznek: ez boszorkányper. A főügyész szerint ez a per túlnőtt keretein. Sorsa ez minden polgári pernek, melyben nem nagy nemzeti, hanem egy kisvárosnak, egy vármegyének politikai küzdelmei zajlanak. Nem követi az ügyészt, vétene hivatása ellen, ha lebocsátkozna egy kisváros klikkjének politikai vitájáig olyan kérdések felett, melyeknek feszegetése kinos lehet, de ha van valaki. akinek érdeke, hogy ezeket a kérdéseket ne feszegessük: az nem a vádlott. Csak arra szorítkozik, hogy megvizsgálja igazat irt-e Major, vagy sem? A vádlott a Csete dr. védelmében sodortatott a nyilt levélig. Hogy Major eredményesen védte Csetét a büntető bíróság előtt, az egyúttal vád is a Csetét elitélő fegyelmi bíróság ellen. Nem talál semmi kivetni valót abban, hogy mi alapon irta védence a nyilt levelet, de téved a főügyész, ha azt hiszi, hogy a megírásra a főispán visszautasítása felett érzett elkeseredés adott okot. Erre egy, a vármegyék életében példátlanul álló durva sértés adott okot, melyért a főispán Csige-Vargát nem utasította rendre. Nem arról van szó, hogy kapott-e Major elégtételt — hisz CsigeVargát maga a főispán minősítette párbajképtelennek, Majort tehát Csige-Varga meg sem sérthette — hanem arról, hogy a törvényhatóság tekintélyét nem védte meg az elnöklő főispán. Szerinte nem állhat meg a főispán magyarázata, hogy a sértő kifejezést nem hallotta, mert az emberi fül nem rádió, melyet hol kikapcsol az ember, hol be. Ezt igazolja Telegdy Lajos dr. vallomása is. Major beszéde az összes tanuk vallomása szerint teljes csendben folyt s azt egyenesen a főispánhoz intézte. Logikusan el sem képzelhető, hogy az egyszerre hangosan tett közbekiáltást a főispán nem hallotta volna meg. Hivatkozik Daimel Sándor dr. alispánra is, aki még oda is hajolt a főispánhoz és figyelmeztette, hogy azért a sértésért ő CsigeVargát rendre utasítaná. A főispán azonban ezeket a szavakat épp ugy nem hallotta meg, mint a Csige-V argáét. Ur György vallomása szintén azt bizonyítja, hogy a főispánnak a sértést hallania kellett, mert hiszen a főispán saját vallomása szerint az OFB ügyben vita nem volt s igy ha valamit mégis tompítani kellett, az nem lehetett más, csak a Csige-Varga ügy. Okszerűen következik tehát, hogy a főispán kérése Ur Györgyhöz csak erre vonatkozhatott, de akkor a főispánnak a sértést hallania is kellett. A későbbi rendreutasitás is Major védelmére szolgál, mert ez a nyilt levél megírása után történt meg; ebből pedig nem az következik, hogy valótlant irt, hanem hogy mulasztás történt, melyet helyre igyekeztek hozni. Az Oroszlány Gábor ügyét a terjedelmes bizonyítás tökéletesen megvilágította. A főispán a tanúvallomások szerint napról napra sürgette Oroszlány elbocsájtását. Azt mondja a főispán, hogy ezt Lukács György dr. érdekében szorgalmazta. Ez logikai képtelenség, mert mindent lehet vitatni, csak azt az egyet nem, hogy a világos fejű főispán ne tudta volna, hogy Oroszlány nem lehet veszélyes Lukács György választására. Ellenkezőleg Lukács érdeke az lett volna, hogy Csige-Vargát távolítsa el, de ha mindenáron el kellett távolítani valakit, akkor mindakettőt kellett volna. Világos tehát, hogy a főispán az őt ért támadások miatt gázolt keresztül könyörtelenül egy kis egzisztencián. A csirke- és szalonnaügyben a főügyész jónak látta az erkölcsvédelemben bátran viselkedő rendet hivni fel. Az ügyész megállapításával szemben ő azt hiszi, hogy Major kezében a főispánnal szemben rettenetes fegyver a három pár csirke és oldal szalonna. Végül rátér a főispán segélyének ügyére. Nem különös, hogy ebben a perben szerepel az alispán és közvetlen felettese a főispán ? A főispán éppen e viszony miatt nem reflektálhat sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle ilyen segélyre. Rátér a lepecsételt borítékok ügyére, mert itt kitűnik, hogy az alispán vallomásában ellenmondások vannak. Az alispán állítása szerint 1926 május 22-én egy összegben vette fel a 180 millió koronát tisztviselő segélyezésekre. Mint ismeretes, a segélyt az alispán három részletben folyósította, mert úgymond nem volt annyi pénze a kasszában. Ebből az következik, hogy a 15 millió koronát a főispán vagy előbb kapta s akkor nem a 180 millióból, vagy pedig május 22-én, de akkor nevének már az elszámoláson kellett volna lennie. A kifejtettek szerint, ami ebben a perben vitás lehetett, az a tanúkihallgatások után ragyogó tisztán áll. Kéri védencének felmentését. Az elnök ezután a tárgyalás folytatását délután fél 3 órára halasztotta el. (Folytatás az 5-ik oldalon.)