Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-12 / 281. szám

kora reggel Békéscsaba, 1928 december 12. Szerda 55-ik évfolyam, 281-ik szám ¥ ¥ POLITIKAI ÜMPILAP Előfizetési dijak i Helyben és vidékre postán küldve negyed­évre 6 pengő, egy hónapra 2 pengő. Példányonkint 10 fillér. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János Felelős szerkesztő : Filippinyi Sámuel Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, 11. ker. Ferenc József-tér 20. szám alatt. Hirdetés díjszabás szerint. az összeférhetetlen­ségi törvény rewiziója a kormánypárton is sokan kivánják a tör­vény megváltoztatását (Budapest, dec. 11. (A Békés­megyei Közlöny tudósítójától.) Hónapokkal ezelőtt politikai kö­rökben mozgalom indult meg az­irányban, hogy az összeférhetet­lenségi törvényt revizió alá vegyék. Ellenzéki képviselők tudvalevően szemére vetették a kormánypárt­nak, hogy tagjai közül többen po­litikai állásukat pozició szerzésre és anyagi előnyök gyűjtésére hasz­nálják fel. Az ügy a házszabály­reviziós viták miatt időközben el­aludt, most azonban nemcsak az ellenzéken, de a kormánypárton is újra erősen foglalkoznak a kér­déssel. Ellenzéki oldalon hangoztatják, hogy a revízióra szükség van, mert a törvény mai formája meg­felel ugyan, de iniézkedései nem elég szigorúak, az Ítélkező zsűri összetétele pedig nem alkalmas a pártatlan döntésre. Azt hangoztat­ják, hogy az összeférhetetlenségi ítélkezéseket a közigazgatási bíró­ságra bell bízni, hova a Ház is delegálna egyes tagokat. Az összeférhetetlenségi törvény revíziójának kérdését egyébként rövidesen felvetik a Ház nyilvá­nossága előtt is, ahol nemcsak az ellenzék, hanem Erdélyi Aladár és társai részéről is szóváteszik a revizió szükségességét, miáltal a kormánynak módjában lesz olyan megoldást keresni, amely nyugvó­pontra hozza a régóta izgató kér­dést. Izgalom fűtötte a második Kovacsics-Hlajor per keddi tárgyalását üü^en alapokból kapta a főispán az 32GO pengő segélyt ? -- Csányi Ist­ván népjóléti számvevőségi főtanácsos és Daimel Sándor dr. alispán ér­dekes vallomásai » Lukács György v. b. t. t.-t táviratilag idézte meg a tőrvényszék (A Közlöny eredeti tudósítása.) Senki sem várta volna a Ko­vacsics—Major per második tár­gyalásától — tekintettel a per anyagának ismeretére — hogy ké­pes lesz olyan izgalmak kelté­sére, melyek szinte izzóvá tették a gyulai törvényszék amúgy is jól befűtött tárgyalási termét. A közönség érdeklődése is a máso­dik tárgyaláson fokozottabb mér­tékben nyilvánult meg, ugy hogy a hallgatóság részére fenntartott padok teljesen megteltek, sőt még az állóhelyekre is bőven jutott közönség. Kedden délelőtt 9 órakor vo­nult be a törvényszék tanácsa, melynek elnöke Tóth Ferenc, sza­vazó birái dr. Ungváry és gróf Bolza volt, mig a vádat Konrád dr. ügyészségi elnök, a védelmet pedig Medvigy Gábor dr. látta el. Tóth tanácselnök megállapítván a tárgyalás rendjét, átadja a szót Konrád Ernő dr. főügyésznek, aki ismerteti a szegedi tábla Ítéletét, illetőleg végzését. A főügyész ez­után beterjeszti az 1927. évi február 28-iki botrány közgyűlés, valamint a főispánnak bizalmat szavazó közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatait, valamint a Rakéta négy számát és indítványt tesz ezek alapján a további bizonyításra. Medvigy Gábor dr. védő meg­állapítja, hogy a királyi tábla he­lyesen osztotta a bizonyítási anya­got négy csoportra s a védelem fog is élni jogaival s a bizonyí­tásnak már eddig elért eredményei is érvényben maradnak. Major Simon dr. vádlott kéri a főügyész indítványának eluta­sítását. A törvényszék rövid tanácsko­zás után kihirdeti határozatát, mely szerint az ügyész indítvá­nyát elutasítja s nyomban ezután megkezdi a sértett Kovacsics Dezső dr. főispán, tanú kihallga­tását. Mig a főispánt értesitik, az elnök megkérdezi Major Simont; Igaz-e, hogy Csige-Varga közbe­szólására valaki azt kiáltotta: „Mi ez? Hát korcsmában vagyunk?" Major Simon dr. ezt megerősíti s tanukul Tardos Dezső dr.-t és Te­legdy Lajos dr.-t jelenti be. Kovacsics Dezső dr. főispán az elnök kérdésére elő­adja, hogy a viharos közgyűlés után nála senki sem járt, senkitől sem hallotta, hogy Csige-Varga durván megsértette volna Major Simon dr.-t. Oroszlány Gábor hirlapirói mű­ködését nem azért kifogásolta, mert őt személyében támadta, hanem azért, mert a legnagyobb mértékben veszélyeztette Gyula városának nagynehezen helyre­állott társadalmi békéjét. Az ismeretes csirke- és szalonna­ajándékozási ügyekben kijelenti, hogy a csirkék árát felajánlotta Cseiének, azonban az szerény­kedve tért ki ez elől. A szalon­náért nem ajánlott fel pénzt, mert azt kóstolónak kapta. Az 1200 pengős segélyre vonat­kozólag előadja, hogy azt tényleg megkapta s azt az alispán neki olyan dicsérő és a legőszintébb há­lát kifejező szavak kíséretében ajánlotta fel, hogy arról ő, miután személyére vonatkoznak, nem akar beszélni, de éppen azért biztos tudatában volt annak, hogy ha a felajánlott segélyt visszautasítja, azzal nemcsak az alispán, hanem a vármegye szeretetének megnyil­vánulását is visszautasítja. Ezt pedig nem tehette meg. A segélyt az árvízvédelmi munkálatok alkal­mával megrongált egészségének helyreállítása céljából kapta és pedig 3 részletben. Arról, hogy a z ilyen segélykiutalások ügye bizal­mas kezelés alá tartozik-e, hatá­rozottat nem tud mondani, de azt hiszi, hogy bizalmasan kezelik a segélyügyeket. Vagyona nincs. Az ügyész kérdésére elmondja, hogy Gyulára érkezése alkalmával ott milyen állapotokat talált, ismer­tette a képviselőválasztás mozgal­mait s ezzel kapcsolatban ismer­teti Oroszlány Gábor szerepét. Kijelenti, hogy a sajtóra nem gya­korolt befolyást. Tud arról, hogy Csetét fegyelmi ügyében Major dr. védte, arról is tud, hogy Csete inzultálta Csige-Vargát. Ezután Medvigy dr. védő és Major dr. vádlott intéznek kér­dést a sértetthez, majd Csete Jó­zsef dr. jelenti ki az elnök kér­désére, hogy neki a főispán nem ajánlott fel a csirkékért semmiféle ellenértéket. Megkezdődnek a tanú­kihallgatások, melynek során elsőnek Tanczik Lajos rendőrfőtanácsost hallgatja ki a törvényszék. Tanczik főta­nácsos előadja, hogy neki a fő­ispán egyizben azt mondotta, hogy csak ugy látja biztosítottnak Lu­kács György dr. megválasztását, ha Oroszlány Gábor megválik a „Bé­késitől. Ezután Csányi István, a nép­jóléti minisztérium számvevőségi főtanácsosa mondja el terjedelmes vallomásában, hogy 1927-ben a miniszter rendeletére megvizsgál­ták a békésmegyei alapítványok kezelését. A vizsgálat alkalmával megállapították, hogy a gróf Al­másy Imréné-féle kórházi alapít­ványt a vármegye nem rendelteté­sének megfelelően kezeli, miután azt a kórházi betegek élelmezése helyett a tisztviselők segélyezé­sére fordítja. Tudomása van ugyan arról, hogy ehhez az alapitvá­nyozó jogutódja is hozzájárult, mégis kötelességszerűen jelentést tett arról a miniszternek, aki el­rendelte az alapítványból elvont összegnek visszafizetését, A vizs­gálat közben egy, az irattárból ki­kért aktacsomóban látott egy jegy­zéket, melyen színes tintával egy 15 milliós tételnél a főispán nevét látta szerepelni. Határozottan nem állítja, hogy ez a kórházi tételnél lett volna, mert azon a kimutatá­son szerepeltek a háztartási és közélelmezési alapok számadá­sai is. Daimel Sándor dr. alispán kihallgatása következett ezután s a közönség izgatottan leste, hogy az alispán miként magyarázza meg az előző tanúnak a főispánra vonatkozó nem egészen világos állítását. Ki­hallgatása megkezdésekor kije­lenti, hogy teljes egészében fenn­tartja előző vallomását, mire az elnök azt teljes terjedelmében fel­olvastatja, amit Medvigy Gábor dr. kifogásol. Az alispán vallomásá­nak felolvasása után bejelenti, hogy a segély kiutalására vonat­kozólag ugy véli, hogy első val­lomása helyesbbitésre szorul, abból a szempontból, hogy ő a főispán­nak nem valamely alapból, ha­nem kizárólag a törvényhatósági bizottság által tisztviselő segélye­zésre rendelkezésre bocsátott 180 millió koronából utalta ki a 15 millió koronát. Ez pedig a tiszt­viselők pénze. Kijelenti, hogy a kiutalással egyetlen tisztviselő sem károsodott. Medvigy dr. : Méltóságod azt mondja, hogy ez a tisztviselők pénze. Tehát a vármegyei tisztvi­selőké, de a főispán ur nem vár­megyei tisztviselő. Daimel dr. alispán : Nemcsak a vármegyei tisztviselők, hanem az államiak is kaptak belőle. A szám­vevőségi tisztviselők tulajdonképen az államtól kapják fizetésüket, én azonban segélyben részesitettem őket is, mert a vármegyének dol­goznak s a vármegye tisztviselői­nek számítanak. Medvigy dr. : A törvényhatósági bizottságnak jelentette méltóságod a kiutalásokat ? Daimel dr, alispán: Nem. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents