Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám

1928-12-04 / 275. szám

Békéscsaba, 1928 december 2 BÉKÉSMEGYEI KÖZI' I 5 (A Közlöny eredeti tudósítása.) Magas színvonalon álló műsorral kedveskedett vasárnap a Békés­csabai Evangélikus Nőegyesület első adventi délutánján tagjainak s a nagyszámú érdeklődő közön­ségnek a Rudolf-reálgimnázium tor­natermében. A műsort az Evangélikus Ének­kar nyitotta meg s nagy tetszést .aratott az előadott szép vallásos énekkel. Kohut Pál felső mező­gazdasági iskolai tanár megrázó erővel szavalt s mindvégig lekö­tötte hallgatóságát. A nehéz köl­temény (Kain) eredeti felfogása s művészi előadása a kiváló szavaló hjrnevét öregbítette. Jakabfi György ev. lelkész előadása nagy érdek­lődést váltott ki. Modern témát vá­lasztott : az adventi háziasszony­ról szólott s mélységesen kiaknázta a tárgyat. Először a fogalom jelen­tését fejtegette, majd az asszony­ról mint a ház lelkéről emlékezett meg, végül a házi asszony jelentő­ségét fejtegette a család s a nem­zet szempontjából. Előadásának nemcsak tartalma, hanem stílusa is megragadta a jelenlevőket. Kir­ner Irén Stradella Imáját és Róbert Franz Ősszel cimü müvét énekelte nagy hatással. A kedves megjele­nésű ifjú művésznő nagyterjedelmü csengő hangja egy csapásra meg­nyerte hallgatóit. Bámulatos átér­zéssel élte magát bele az előadott nehéz müvek szellemébe, hangu­latába ; előadása közvetlen s rend­kívül megkapó volt. Hálás hall­gatósága nem akarta elengedni az előadói emelvényről s ő erre Schubertnek Az én tanyám c. dalát énekelte el hasonló nagy ha­tással. A zongorakiséretet Mockov­csák János reálgimnáziumi tanár látta el a tőle már megszokott pontossággal és nagy alkalmazko­dással. Csepregi Gyula művészi fuvolajátéka s az Evang. Leány­egyesület énekkarának gyönyörű éneke fejezte be a műsort. Ki kell emelnünk az énekkar karnagyának, Zsilák Györgynek buzgalmát és művészi érzékét; amit az énekkar az ő vezénylete alatt nyújtott, mél­tán megérdemli mindenki elisme­rését. Reméljük, hogy a buzgó karnagy kedves énekkarával több­ször találkozunk. A Nőegyesület első adventi dél­utánjáról mindenki kedves emlék­kel távozott, érezte: lelke gazda­godott s igazi adventi hangulat szárnyaira emelkedett. sékelí forgalom a csabai (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hétfőn kezdődött a csabai téli vá­sár. A hideg, sáros idő éppen nem kedvezett a vásárnak s ennek tu­lajdonitható az a körülmény, hogy bár takarmányinséges időket élünk, a gazdák még sem hajtották fel állataikat. A vásártér feneketlen sarában igy mindössze 4—5 száz jószág didergett gazdájával együtt. A felhajtott anyag általában véve nagyon gyenge minőségű, kivéve a bihari származásút, mely merő­ben különbözik szép kerek, kitöl­tött formái és sima szőre miatt, a •csabai sovány, szögletes, borzas jószágoktól. A vásárlás nehezen indult meg és meglehetősen mérsékelt tem­pójú is maradt. Délelőtt 10 órakor a járlatátirásnál még alig 25—30 ember álldogált. A sertésvásár még a marhavá­sárnál is gyengébb volt, felhajtás­ban, forgalomban egyaránt. Egy­pár juh egészítette ki a marhavá­sárt. Az árak most is csalódást hoz­tak a gazdák számára. Jobb te­hénért 75 fillért adtak kilónként, általában véve azonban 50—70 fillért kínálgattak az éppen nem nagy számmal jelentkező vevők. Borjúért 70—150 fillért, juhért 60— 75 fillért kértek kilónként. A sertéspiacon a malac senki­nek sem kellett, pedig 6 pengőért is adták volna darabját. Sovány sertés féléves 20—25 pengő, éves 65—80 pengő volt párja. Kövér sertés csak nagyon kevés volt 90-125 fillérig kilónként. Az egész vásár sikertelensége rárajzolódott az eladók szomorú, fáradt arcára s csak a lacikony­hákban akadt néhány elkeseredett jókedvű vásáros, akik fatalista módjára nyakalták a forralt bort a rezesbanda elképesztően hamis hangjai mellett. Egymásután kétszer akasztotta fel magát egy hadirokkant A féllábú, félszemű rokkant megrázó öngyilkossága — Magános holttest a tanyai meggyfán, hóval futta be a szél (A Közlöny eredeti tudósítása.) Likerecz János 32 éves békés­csabai gazdálkodó a világháború­ban félszemét és a féllábát áldozta fel a hazának. Amikor meggyó­gyult és hazabocsátották, egy szem­mel és egy lábbal megpróbált élet­lehetőséget teremteni magának, mert abból a 32 pengőből, amit mint 75 százalékos hadirokkant havonta kapott, nem birt megélni. Azonban ma, amikor a hibátlan testű, teljesen ép emberek is csak üggyel-bajjal tudnak foglalkozás­hoz és keresethez jutni, a szeren­csétlen hadirokkant az ő félig-ép testével nem tudott munkához jutni. Likerecz János emiatt egészen elkeseredett és életunttá vált. Egy idő óta az öngyilkosság gondola­tával foglalkozott. Elkeseredettsége pedig csak fokozódott, amikor a napokban valamilyen korcsmai ki­hágás miatt idézést kapott a rend­őrségre. A rokkant nagyon meg­ijedt és most már megvalósításra vitte sötét szándékát. Pénteken délután 3 órakor el­távozott testvéreinek Kisréti-tanyák 43. szám alatt levő tanyájáról. A hideg, nedves délutánban céltala­nul bolyongott egy ideig a sáros földeken, mert sokáig nem tudta rászánni magát az öngyilkosság végrehajtására. Végre elért a Békési-tanyák közé. Ott üresen és elhagyatottan találta Kovács Imre békési lakos tanyáját. Likerecz most nagyon nehezen és körülményesen hozzá­fogott az önmaga kivégzéséhez. Levette a nadrágszíját, feldobta az egyik meggyfa könnyen elér­hető ágára. Aztán félkezével hur­kot kötött a nadrágszíjból, bele­dugta a nyakát és elrúgta maga alól a talajt. Az ócska, régi-régi szij azonban nyomban elszakadt a test súlya alatt és a szegény csonkatestü rokkant lepottyant a puha sárba. Likerecz János nagy keservesen feltápászkodott a földről, vala­hogyan összekötözte a széttépő­dött nadrágszíjat, aztán ismét fel­akasztotta magát. Ezúttal már szerencsésebb volt: nem szakadt el a nadrágszíj. Likerecz János elérte célját: lerázta magáról a ször­nyűségesnek érzett terhet, az életet. A halott hadirokkant nyomorék testét aztán ott lóbálta a szél a kis meggyfa tetején, ahol kezével mereven és szorosan ölelte magá­hoz a fa törzsét. Félt, hogy megint el fog szakadni az ócska nadrág­szíj és nem tudja kivégezni magát. Közben a szakadó hó beeste és belepte a hullát s a kísérteties fehér tömeg ott lógott a fán más­napig. Az öngyilkosságot ugyanis csak a következő napon, szombaton délelőtt fedezte fel egy arra járó. Addigra természetesen teljesen el­szállott a lélek a szerencsétlenből. Likerecz János holttestét levág­ták a fáról, aztán a békési csend­őrség intézkedése folytán beszál­lították a békési kórházba. Teme­tése hétfőn délután Békésen ment végbe bajtársai nagy érdeklődése mellett. littal torkolt möof HÍ (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az ország minden részéből össze­sereglett műszaki emberek jelen­létében szombaton délelőtt 10 óra­kor adták át a forgalomnak Ma­gyarország egy ujabb keramittal burkolt müutját, mely Újpest és Dunakeszi között épült, a buda­pest—vác—kassai müut egy sza­kaszaképen. Az ünnepélyes meg­nyitáson Békéscsabáról Adám Gusztáv műszaki tanácsos volt jelen. Az ünnepélyes átadás a me­gyeri csárdánál történt meg, ahol Forster Gyula államtitkár üdvö­zölte Herrmann Miksa dr. keres­kedelmi minisztert, aki az üdvöz­lésre hosszabb szakszerű beszéd­del válaszolt. Beszédében kifej­tette, hogy az autó, mint közle­kedési eszköz sokkal gyorsabb tempóban fejlődött, használata is sokkal rohamosabban növekedett, mint útépítésünk ugy technikailag, mint kiterjedésében. A külföldön, különösen Németországban már régebben rájöttek arra, hogy sza­kítani kell a régi útépítési techni­kákkal. Addig, mig a gépjármü­vek elterjedése előtt egy-egy útra alig jutott naponként 800 tonna forgalom, ma 2100—2200 tonnára bátran becsülhetjük ezt a forgal­mat. Természetes dolog, hogy ez a rendkívüli mértékben fokozott igénybevétel egészen más útépí­tési technikákat követel, melyek ugyan drágábbak, mint a régiek, azonban végeredményben mégis csak gazdagságosabbak. A régi makadámutak igaz, hogy elég ol­csón megépíthetők, azonban kar­bantartásuk révén egy bizonyos idő elteltével mégis csak drágáb­bak lesznek, mint egy, a meg­építésnél ugyan költségesebb mo­dern müut, melynek azonban alig van fenntartási költsége. Hangsú­lyozta a miniszter, hogy az újpest— dunakeszii keramittal burkolt 8 kilométeres müut megfelel mind­ama követelményeknek, melyeket egy minden szempontból kielégítő modern műúttól várhatunk. Nézete szerint ez lesz a jövő müut épí­tési tipusa. Beszéde végeztével az utat átadta a forgalomnak. Mintegy 50 autón indult el ez­után a megnyitó ünnepség közön­sége és bejárta Újpesttől Duna­keszig az utat. A 8 kilométeres hosszú 6 méter széles műutat a Magyar Kerámiai Rt. építette. Alapzata beton, burkolata kera­mitkocka, melynek hézagait bitu­mennel öntötték ki. Tehát egészen ugy készült, mint a békéscsabai MÁV pályaudvar előtti tér bur­kolása. Az utburkolat a legnagyobb terhelést is könnyen bírja, nem­csak a gép, hanem a fogatos jár­müveknek is igen alkalmas, sőt külön is számoltak a fogatos jár­müvek igényeivel. A Dunakeszi előtti emelkedésen ugyanis az út­vonalra merőlegesen helyezték el a keramitkockákat, ugy hogy a lovak még síkos időben is köny­nyen kapaszkodhatnak felfelé. A bejárás után végül a Magyar Kerámiai Rt. látta vendégül villás­reggelire a megnyitás közönségét, melyen számos felköszöntő hang­zott el. 1 "'H n erzsébeihelvi színi­A következő sorokat kaptuk : A „Hadröá" nemzeti szövetsé­gének békéscsabai csoportja szom­baton este Erzsébethelyen műked­velői előadást rendezett, hogy sze­génysorsu tagjainak az idén is, mint a múltban, karácsonyi segélyt tudjon nyújtani. Az előadás az erkölcsi siker teljes jegyében zaj­lott le. Fájdalom, anyagiakban nagyon csekély eredménnyel végződött. A „Hadröá" agilis vezetősége fárad­ságot nem ismerve dolgozott s nem rajtuk múlott, hogy a kivánt anyagi eredményt nem tudták elérni. A kereskedelmi alkalmazottak mű­kedvelő gárdája készséggel, önzet­lenül vállalkozott a nemes cél ér­dekében az előadás megrendezé­sére. Ezért is megdöbbenéssel ér­tesültek már az előadás előtt is, hogy egy hazafias egyesület ve­zető embere akadályokat gördített a színpad átadása elé. Az előadás megkezdésekbr meg­állapítottuk, hogy Erzsébethely nagytekintetü elöljárósága távol­maradásával tündökölt. Hozzájárult még a sikertelenséghez az a szo­morú dolog is, hogy a leghazafia­sabb egyesületek ugyanazon az estén rendeztek ingyenes előadá­sokat. Amikor munkásegyesületek ve­zetőségei és tagjai minden anyagi érdek nélkül vállalkoztak és fáradt testtel, üres gyomorral rohantak a varrógépek mellől és a pultok mö­gül az előadás színhelyére, ugyan­akkor több megértést, több áldo­zatot, szeretetet vártunk volna el a hazafias egyesületek vezetősé­geitől, úgyszintén Erzsébethely pol­gárságától a világháború nyomo­rultjai iránt. E hó 16-án lesz Békéscsabán a rokkantak napja, reméljük és hisz­szük, hogy a város polgársága ál­dozatkészségének sokkal nagyobb tanújelét fogja adni. Neumann MikscU

Next

/
Thumbnails
Contents