Békésmegyei közlöny, 1928 (55. évfolyam) október-december • 223-294. szám
1928-12-04 / 275. szám
Békéscsaba, 1928 december 2 BÉKÉSMEGYEI KÖZI' I 5 (A Közlöny eredeti tudósítása.) Magas színvonalon álló műsorral kedveskedett vasárnap a Békéscsabai Evangélikus Nőegyesület első adventi délutánján tagjainak s a nagyszámú érdeklődő közönségnek a Rudolf-reálgimnázium tornatermében. A műsort az Evangélikus Énekkar nyitotta meg s nagy tetszést .aratott az előadott szép vallásos énekkel. Kohut Pál felső mezőgazdasági iskolai tanár megrázó erővel szavalt s mindvégig lekötötte hallgatóságát. A nehéz költemény (Kain) eredeti felfogása s művészi előadása a kiváló szavaló hjrnevét öregbítette. Jakabfi György ev. lelkész előadása nagy érdeklődést váltott ki. Modern témát választott : az adventi háziasszonyról szólott s mélységesen kiaknázta a tárgyat. Először a fogalom jelentését fejtegette, majd az asszonyról mint a ház lelkéről emlékezett meg, végül a házi asszony jelentőségét fejtegette a család s a nemzet szempontjából. Előadásának nemcsak tartalma, hanem stílusa is megragadta a jelenlevőket. Kirner Irén Stradella Imáját és Róbert Franz Ősszel cimü müvét énekelte nagy hatással. A kedves megjelenésű ifjú művésznő nagyterjedelmü csengő hangja egy csapásra megnyerte hallgatóit. Bámulatos átérzéssel élte magát bele az előadott nehéz müvek szellemébe, hangulatába ; előadása közvetlen s rendkívül megkapó volt. Hálás hallgatósága nem akarta elengedni az előadói emelvényről s ő erre Schubertnek Az én tanyám c. dalát énekelte el hasonló nagy hatással. A zongorakiséretet Mockovcsák János reálgimnáziumi tanár látta el a tőle már megszokott pontossággal és nagy alkalmazkodással. Csepregi Gyula művészi fuvolajátéka s az Evang. Leányegyesület énekkarának gyönyörű éneke fejezte be a műsort. Ki kell emelnünk az énekkar karnagyának, Zsilák Györgynek buzgalmát és művészi érzékét; amit az énekkar az ő vezénylete alatt nyújtott, méltán megérdemli mindenki elismerését. Reméljük, hogy a buzgó karnagy kedves énekkarával többször találkozunk. A Nőegyesület első adventi délutánjáról mindenki kedves emlékkel távozott, érezte: lelke gazdagodott s igazi adventi hangulat szárnyaira emelkedett. sékelí forgalom a csabai (A Közlöny eredeti tudósítása.) Hétfőn kezdődött a csabai téli vásár. A hideg, sáros idő éppen nem kedvezett a vásárnak s ennek tulajdonitható az a körülmény, hogy bár takarmányinséges időket élünk, a gazdák még sem hajtották fel állataikat. A vásártér feneketlen sarában igy mindössze 4—5 száz jószág didergett gazdájával együtt. A felhajtott anyag általában véve nagyon gyenge minőségű, kivéve a bihari származásút, mely merőben különbözik szép kerek, kitöltött formái és sima szőre miatt, a •csabai sovány, szögletes, borzas jószágoktól. A vásárlás nehezen indult meg és meglehetősen mérsékelt tempójú is maradt. Délelőtt 10 órakor a járlatátirásnál még alig 25—30 ember álldogált. A sertésvásár még a marhavásárnál is gyengébb volt, felhajtásban, forgalomban egyaránt. Egypár juh egészítette ki a marhavásárt. Az árak most is csalódást hoztak a gazdák számára. Jobb tehénért 75 fillért adtak kilónként, általában véve azonban 50—70 fillért kínálgattak az éppen nem nagy számmal jelentkező vevők. Borjúért 70—150 fillért, juhért 60— 75 fillért kértek kilónként. A sertéspiacon a malac senkinek sem kellett, pedig 6 pengőért is adták volna darabját. Sovány sertés féléves 20—25 pengő, éves 65—80 pengő volt párja. Kövér sertés csak nagyon kevés volt 90-125 fillérig kilónként. Az egész vásár sikertelensége rárajzolódott az eladók szomorú, fáradt arcára s csak a lacikonyhákban akadt néhány elkeseredett jókedvű vásáros, akik fatalista módjára nyakalták a forralt bort a rezesbanda elképesztően hamis hangjai mellett. Egymásután kétszer akasztotta fel magát egy hadirokkant A féllábú, félszemű rokkant megrázó öngyilkossága — Magános holttest a tanyai meggyfán, hóval futta be a szél (A Közlöny eredeti tudósítása.) Likerecz János 32 éves békéscsabai gazdálkodó a világháborúban félszemét és a féllábát áldozta fel a hazának. Amikor meggyógyult és hazabocsátották, egy szemmel és egy lábbal megpróbált életlehetőséget teremteni magának, mert abból a 32 pengőből, amit mint 75 százalékos hadirokkant havonta kapott, nem birt megélni. Azonban ma, amikor a hibátlan testű, teljesen ép emberek is csak üggyel-bajjal tudnak foglalkozáshoz és keresethez jutni, a szerencsétlen hadirokkant az ő félig-ép testével nem tudott munkához jutni. Likerecz János emiatt egészen elkeseredett és életunttá vált. Egy idő óta az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Elkeseredettsége pedig csak fokozódott, amikor a napokban valamilyen korcsmai kihágás miatt idézést kapott a rendőrségre. A rokkant nagyon megijedt és most már megvalósításra vitte sötét szándékát. Pénteken délután 3 órakor eltávozott testvéreinek Kisréti-tanyák 43. szám alatt levő tanyájáról. A hideg, nedves délutánban céltalanul bolyongott egy ideig a sáros földeken, mert sokáig nem tudta rászánni magát az öngyilkosság végrehajtására. Végre elért a Békési-tanyák közé. Ott üresen és elhagyatottan találta Kovács Imre békési lakos tanyáját. Likerecz most nagyon nehezen és körülményesen hozzáfogott az önmaga kivégzéséhez. Levette a nadrágszíját, feldobta az egyik meggyfa könnyen elérhető ágára. Aztán félkezével hurkot kötött a nadrágszíjból, beledugta a nyakát és elrúgta maga alól a talajt. Az ócska, régi-régi szij azonban nyomban elszakadt a test súlya alatt és a szegény csonkatestü rokkant lepottyant a puha sárba. Likerecz János nagy keservesen feltápászkodott a földről, valahogyan összekötözte a széttépődött nadrágszíjat, aztán ismét felakasztotta magát. Ezúttal már szerencsésebb volt: nem szakadt el a nadrágszíj. Likerecz János elérte célját: lerázta magáról a szörnyűségesnek érzett terhet, az életet. A halott hadirokkant nyomorék testét aztán ott lóbálta a szél a kis meggyfa tetején, ahol kezével mereven és szorosan ölelte magához a fa törzsét. Félt, hogy megint el fog szakadni az ócska nadrágszíj és nem tudja kivégezni magát. Közben a szakadó hó beeste és belepte a hullát s a kísérteties fehér tömeg ott lógott a fán másnapig. Az öngyilkosságot ugyanis csak a következő napon, szombaton délelőtt fedezte fel egy arra járó. Addigra természetesen teljesen elszállott a lélek a szerencsétlenből. Likerecz János holttestét levágták a fáról, aztán a békési csendőrség intézkedése folytán beszállították a békési kórházba. Temetése hétfőn délután Békésen ment végbe bajtársai nagy érdeklődése mellett. littal torkolt möof HÍ (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az ország minden részéből összesereglett műszaki emberek jelenlétében szombaton délelőtt 10 órakor adták át a forgalomnak Magyarország egy ujabb keramittal burkolt müutját, mely Újpest és Dunakeszi között épült, a budapest—vác—kassai müut egy szakaszaképen. Az ünnepélyes megnyitáson Békéscsabáról Adám Gusztáv műszaki tanácsos volt jelen. Az ünnepélyes átadás a megyeri csárdánál történt meg, ahol Forster Gyula államtitkár üdvözölte Herrmann Miksa dr. kereskedelmi minisztert, aki az üdvözlésre hosszabb szakszerű beszéddel válaszolt. Beszédében kifejtette, hogy az autó, mint közlekedési eszköz sokkal gyorsabb tempóban fejlődött, használata is sokkal rohamosabban növekedett, mint útépítésünk ugy technikailag, mint kiterjedésében. A külföldön, különösen Németországban már régebben rájöttek arra, hogy szakítani kell a régi útépítési technikákkal. Addig, mig a gépjármüvek elterjedése előtt egy-egy útra alig jutott naponként 800 tonna forgalom, ma 2100—2200 tonnára bátran becsülhetjük ezt a forgalmat. Természetes dolog, hogy ez a rendkívüli mértékben fokozott igénybevétel egészen más útépítési technikákat követel, melyek ugyan drágábbak, mint a régiek, azonban végeredményben mégis csak gazdagságosabbak. A régi makadámutak igaz, hogy elég olcsón megépíthetők, azonban karbantartásuk révén egy bizonyos idő elteltével mégis csak drágábbak lesznek, mint egy, a megépítésnél ugyan költségesebb modern müut, melynek azonban alig van fenntartási költsége. Hangsúlyozta a miniszter, hogy az újpest— dunakeszii keramittal burkolt 8 kilométeres müut megfelel mindama követelményeknek, melyeket egy minden szempontból kielégítő modern műúttól várhatunk. Nézete szerint ez lesz a jövő müut építési tipusa. Beszéde végeztével az utat átadta a forgalomnak. Mintegy 50 autón indult el ezután a megnyitó ünnepség közönsége és bejárta Újpesttől Dunakeszig az utat. A 8 kilométeres hosszú 6 méter széles műutat a Magyar Kerámiai Rt. építette. Alapzata beton, burkolata keramitkocka, melynek hézagait bitumennel öntötték ki. Tehát egészen ugy készült, mint a békéscsabai MÁV pályaudvar előtti tér burkolása. Az utburkolat a legnagyobb terhelést is könnyen bírja, nemcsak a gép, hanem a fogatos jármüveknek is igen alkalmas, sőt külön is számoltak a fogatos jármüvek igényeivel. A Dunakeszi előtti emelkedésen ugyanis az útvonalra merőlegesen helyezték el a keramitkockákat, ugy hogy a lovak még síkos időben is könynyen kapaszkodhatnak felfelé. A bejárás után végül a Magyar Kerámiai Rt. látta vendégül villásreggelire a megnyitás közönségét, melyen számos felköszöntő hangzott el. 1 "'H n erzsébeihelvi színiA következő sorokat kaptuk : A „Hadröá" nemzeti szövetségének békéscsabai csoportja szombaton este Erzsébethelyen műkedvelői előadást rendezett, hogy szegénysorsu tagjainak az idén is, mint a múltban, karácsonyi segélyt tudjon nyújtani. Az előadás az erkölcsi siker teljes jegyében zajlott le. Fájdalom, anyagiakban nagyon csekély eredménnyel végződött. A „Hadröá" agilis vezetősége fáradságot nem ismerve dolgozott s nem rajtuk múlott, hogy a kivánt anyagi eredményt nem tudták elérni. A kereskedelmi alkalmazottak műkedvelő gárdája készséggel, önzetlenül vállalkozott a nemes cél érdekében az előadás megrendezésére. Ezért is megdöbbenéssel értesültek már az előadás előtt is, hogy egy hazafias egyesület vezető embere akadályokat gördített a színpad átadása elé. Az előadás megkezdésekbr megállapítottuk, hogy Erzsébethely nagytekintetü elöljárósága távolmaradásával tündökölt. Hozzájárult még a sikertelenséghez az a szomorú dolog is, hogy a leghazafiasabb egyesületek ugyanazon az estén rendeztek ingyenes előadásokat. Amikor munkásegyesületek vezetőségei és tagjai minden anyagi érdek nélkül vállalkoztak és fáradt testtel, üres gyomorral rohantak a varrógépek mellől és a pultok mögül az előadás színhelyére, ugyanakkor több megértést, több áldozatot, szeretetet vártunk volna el a hazafias egyesületek vezetőségeitől, úgyszintén Erzsébethely polgárságától a világháború nyomorultjai iránt. E hó 16-án lesz Békéscsabán a rokkantak napja, reméljük és hiszszük, hogy a város polgársága áldozatkészségének sokkal nagyobb tanújelét fogja adni. Neumann MikscU